Elég időigényes munka a világ országaiban felkutatni, hogy milyen oltási protokollok vannak. Eddig nagyjából 60 országnál tartok, bőven van még hátra, és ha összeáll a kép, meg fogom Önökkel ismertetni az eredményeket. Annyit elmondhatok, hogy ilyen oltási terrorral, mint ami Magyarországon van, sehol nem találkoztam.

Nálunk mindenki azt gondolja, hogy az a normális, ami van, de ha összehasonlítjuk a helyzetünket csak az Európia Unió országaival, amelynek kétharmadában semmilyen kötelező oltás nincsen, (és ahol van, a legtöbb helyen sokkal kevesebb, mint itt), akkor nem jöhetünk rá másra, mint arra, hogy ami Magyarországon üzemel, az a nem normális állapot. És mindez úgy uralkodott el rajtunk, hogy semmilyen törvényi feltétel nem adott hozzá. Magyarországon ugyanis törvényi értelemben nincs kötelező oltás! De akkor miért van, ha nincs?

Hölgyeim és Uraim! Egy bonyolult jogi ügy kibontásához szeretnék hozzákezdeni. Ezt nem lehet kikerülni, és azért kell megérteniük, mert ez az egyik tartófala az oltásvallást imádók katedrálisának. Egy olyan dogmáról van szó, amely elhitette magáról, hogy a jog által megállapított igazság. És hogy mennyire abszurd és beteg a rendszer, azt nemsokára látni fogják. Figyeljenek jól!

Tehát, amikor az orvos elé kerül egy gyerek oltás miatt, a doktor három dolgot tehet:

• ha szerinte minden rendben van, beoltja a gyereket;

• ha szerinte később minden rendben lesz, de az adott pillanatban a gyerek nem oltható, (pl. más betegség miatt) akkor halasztja az oltást;

• ha szerinte az oltás a gyerek egészségét vagy a meglévő betegségét károsan befolyásolná, a mentességhez szakvéleményt ad.

Ismételjük el: a törvény három lehetőséget ad az orvosnak: olt, halaszt vagy szakvéleményt ad mentességhez.

Az eljárásban a szakvéleménynek két módja van:

• saját maga kezdeményezi a mentesítést a hatóságnál,

vagy

• a szülőnek odaadja a szakvéleményt, hogy a gyerek nem oltható.

Figyeljenek jól: az orvosnak az Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján, ha az oltás várhatóan károsan befolyásolja a gyermek egészségét, akkor vagy halasztania kell, vagy a mentességhez szakvéleményt KELL adnia, és saját maga is kezdeményezheti az oltás alóli mentesítési eljárást, illetve a szülőnek oda kell adnia a szakvéleményt. Nincs olyan jogszabály, ami kimondaná, hogy az orvosnak KÖTELEZŐ oltani. Jól jegyezzék meg, egyszerűen nincs ilyen törvény!!!

Lapozzuk csak fel a törvényt, itt megtalálják.

De kifotóztam Önöknek az adott részt.

Tehát ez az 58. § (1) bekezdés:

“A kezelőorvos a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná ÉS

b) a védőoltás beadásához fűződő közegészségügyi érdeket nem veszélyeztető időn belül az a) pont szerinti körülmény olyan változása várható, amely a beteg védőoltásban részesítését lehetővé teheti.”

Ez pedig a 3. bekezdés:

“A kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, ÉS

b) az a) pont szerinti körülmény változása belátható időn belül nem várható.”

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Ez a a törvényszöveg kulcsmomentuma az oltási dogmának. Elmagyarázom, hogy miért.

Ha Önök úgy döntenének, hogy beiratkoznak bármelyik egyetem jogi karára, hogy elsajátítsák a szükséges szakmai ismereteket, minden bizonnyal már az első évben (de a másodikban biztosan) találkoznának a jogértelmezési kérdésekkel, akár jogelméleti tárgyból.

Egykoron ezt tettem én is, és utólag nem tudok eléggé hálás lenni korábbi tanáraimnak, akik kíméletlenül többször is megbuktattak jogelméletből, egészen addig, amíg, nem megtanultam, hanem fel nem fogtam, mi a lényeg. És enélkül soha nem értettem volna meg a gyerekoltási terror logikáját.

Tehát: egy törvénynek nem mindig a szabályozás a célja, hogy mit tehetünk, mit nem. A törvény nemcsak jogokat és kötelezettségeket biztosít, hanem egy formalizmuson keresztül jogot ad. Jegyezzék meg jól, elmondom még egyszer: a törvény egy formalizmuson keresztül ad jogot, ezt pedig úgy hívják, hogy a joghatás kiváltása.

Egyszerűen nincs jobb példa a joghatás kiváltásának a feltételére az Egészségügyi törvény már idézett bekezdéseinél. És az egyetemen az oktató elmagyarázná, hogy miért. Felhívná az Önök tisztelt figyelmét az előbbiekben már megismert, a törvényszövegben szereplő VAGY szóra, amit én is külön kiemeltem.

Elmondaná, hogy ez a példa az úgynevezett vagylagos feltételre, jogi szaknyelven – és Önöknek ezt javasolná megjegyzésre - az alternatív vagy diszjunktív feltételre. Jegyezzék meg jól: alternatív és diszjunktív. És figyeljenek! A jogértelmezésben ez azt jelenti, hogy több felsorolt körülmény közül elegendő csupán az egyiknek teljesülnie ahhoz, hogy a kívánt joghatás vagy eredmény beálljon, jelen esetben az oltási mentesítés.

Tehát akkor jár a mentesítés, ha az oltás a gyerek egészségét károsan befolyásolná (ezért jár egészségesnek IS) VAGY ha a meglévő betegségére károsan hatna. (Ez vonatkozik a beteg gyerekre).

Jól jegyezzék meg, ezekből elég egy feltételnek teljesülnie!

Az oktató tovább folytatná a magyarázatot, és különösen ajánlaná, hogy jól figyeljenek:

Az ÉS kötőszó jelzi a konjunktív feltételt. Ez olyan követelmények összességét jelenti, amelyeknek együttesen, egyszerre kell teljesülniük egy adott eredmény vagy joghatás beálltához.

Tehát egyszerű logika az egész:

ha az a.) pontból egyik teljesül, a b.) pontnak mindenképp azzal együtt meg kell valósulnia.

Ha ez megvan, joghatást vált ki, azaz oltási mentességet. (!!!)

És jaj lenne Önöknek a vizsgán, ha nem így vezetnék le a joghatást kiváltó diszjunktív és konjunktív feltételeket.

Tehát az esetünknél maradva a törvény szövege alapján:

A pont:

A beteg egészségét károsan befolyásolná.

B. pont:

Ennek a körülménynek a változása nem várható.

Lefordítva a mai helyzetre: az új kutatások alapján egy orvos támadhatatlan szakmai érvekkel tudja levezetni, hogy az oltásban lévő vegyületek a gyerek egészségét károsan befolyásolnák, és amíg ezek az anyagok az oltásban vannak, a körülmények változása nem várható, így az oltási mentesség automatikusan megadható a törvény alapján, amely teljeskörű felhatalmazást ad erre az orvosnak.

Tehát: ha egy orvos, aki eleget tesz a korábbi részekben bemutatott munkavállalói kötelezettségének, azaz továbbképzi magát a szakterületén, ez alapján tudomást szerez egy-egy vakcina súlyos mellékhatásairól, összetételéről, a benne található szennyeződésekről, pl: proteobaktériumok, orsóférgek, 10 egyéb különböző vírus, bakteriális vagy bakteriofág vírusok, számos rákos megbetegedést okozó retrovírus, beleértve az endogén humán és madár retrovírusokat, a madárvírusokat, a humán immunhiányos és a majmok immunhiányos vírusát, HIV és a SIV vírustöredékeit, a murin vírust, a lovak fertőző vérszegénységi vírusát, a lym- 362 phoproliferatív betegség vírusát, a Rous szarkóma vírust, az alfaendornavírust, a hepatitis B vírust és az élesztővírust stb...stb. (lásd. pl. Judy Mikovits: A korrupció pestise c. könyvének tudományos kutatásait.)

Majd ezek alapján szakmailag úgy ítéli meg, hogy az oltásban lévő anyagok “a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná”, akkor az orvosnak nincs mérlegelési lehetősége, hiszen a törvény alapján idézem: “a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT”.

Értik? És most a tisztelt orvosokhoz fordulok: felfogták, hogy maga a törvény kötelezi Önöket arra, hogy halasszák el az oltást, vagy adjanak mentességet? Tisztelt orvosok, értik? A törvény alapján Önök egyszerűen nem választhatnak más utat. Mert ha más utat választanak, akkor Önök szembemennek a magyar jogszabályokkal.

Tisztelt oltóorvosok, gyerekorvosok, felfogták, hogy ez mit jelent? Felfogták, hogy Önök önálló egyéniségek, és nem úgy, mint a Brian élete című filmben?!

Önök önállóan kezdeményezhetnek, döntéseket hozhatnak az oltási ügyekben is, mert a törvény erre kötelezi Önöket, nem arra, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsanak olyan tevékenységet, amelynek súlyos következménye is lehet.

És Önöknek plusz védelmük is van, ugyanis az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy káros lehet a betegre nézve.

Sakk! Matt!

Leegyszerűsítve és összefoglalva: ha egy gyerekorvos vagy az oltásban közreműködő egészségügyi alkalmazott új tudással fejlesztené a szakterületét az oltások terén, és tudomást szerezne egy vakcina veszélyességéről, ezzel nemcsak felelősséget, hanem törvényi jelentési kötelezettséget is teremtene a maga számára.

Csakhogy ezzel felhívná magára a figyelmet, mint oltásvallási eretnek, és számtalan negatív következménynek tenné ki magát. Így jobb, ha nem tud semmiről, mert akkor se felelősség, se kötelezettség nem hárul rá, és nem leselkedik veszély a munkájára. Sőt ez az egyetlen terület az egészségügyben, ahol nem várják el tőle a szakmai fejlődést. Sőt a legkellemesebb állapot, ha hisz az oltásban, mint egy vallásban.

Mivel nem tud semmiről, vagy hisz benne, így nyugodtan olthatja a gyerekeket tovább, mert ha tudná mit tesz, akkor törvényi kötelezettsége lenne visszautasítani. Viszont az érintett magyar orvosok szinte mindegyike gyáva, sunyi, csak a saját kényelmét előtérbe helyező oltásipari végrehajtó. Egy részük pedig annyira belejött az oltásipar vallásának szolgálatába, hogy középkori inkvíziciós megfélemlítési logikával terjeszti azt. Talán a leghibbantabb példa erre Novák Előd, a Mi Hazánk politikusának a testvére: Novák Hunor gyerekorvos.

Ez az oltásvallás pszichopatológiája! Az oltásban résztvevő orvosok döntő többsége egy galád hittel nyugtatja meg a saját lelkiismeretét. Azzal, hogy nem tehetnek semmit, rájuk nézve kötelezettségeket ír elő a törvény a visszás esetekre is.

Ha ennek a filmes bűntény változatában nyomozást folytatna egy mai Columbo, ezzel zárná le ezt a jelenetet:

Csakhogy ez a kötelezettség nem az oltás beadása, hanem az oltás elutasítása.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Emlékeznek még, mire hívtam fel a figyelmet az előző részben? Elmondom ismét: a nagyközönség számára közismert, hogy az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve. Viszont van egy kivétel, amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyeztetni. Igen, a gyerekoltások. Ezeket a mondatokat ne magolják be. Nemsokára meglátják, hogy miért. Csak tudjanak róla!

Mélyedjünk el benne, lássuk, hogyan néz ki ennek a rendszernek a pszichopatalógiája.
Kezdjük a végrehajtóval: magával az orvossal.

Amikor egy orvos kikerül az egyetemről és ténylegesen elkezdi az úgynevezett “gyógyító” tevékenységét – és most szűkítsük ezt le ezt általánosságban magukra a gyermekorvosokra – szó szerint a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mi a virológia, a járványtan, és mit kell tudni általában a vakcinákról. Most nagyon eltérnék a lényegtől, ha ezt itt kifejteném, hogy miért, de később egy külön fejezetben elmondom. Visszatérve: nagyjából annyit konyítanak az oltásokhoz, mint egy bekötött szemű ember, aki 20 méterről próbálja eltalálni a darts nagyságú vírustáblát egy disznóölő késsel úgy, hogy még azt sem tudja, merre van a cél.

Viszont ez egy olyan “játék”, ahol nem is várja el tőle a munkáltató, hogy betaláljon, hanem csak dobni kell. Kényelmes helyzet, mert a legbénább dobás is pontot ér, jelen esetben pénzt. (Később bemutatom, hogy néz ki ez a gyakorlatban)

Annak sincs jelentősége, hogy kit talál el a veszélyes pengével, hiszen neki a dobálás a munkája. A kötelező protokoll (szakmai szabályok) szerint egyik kés röpül a másik után, néha beleáll valakibe vagy valamibe, de teljesen mindegy, hogy mibe, mert az oltóorvos nem látja és nem hallja tetteinek a következményeit. Miközben dobál, azt hiszi jót tesz, mert a gyerekekre leselkedő pusztító vírusok ellen harcol. Mert ezt tanulta, ezt verték a fejébe.

Kedves Olvasó! Ha Ön munkavállaló, vagy korábban az volt, saját tapasztalatból tudja, hogy elvárták Öntől, hogy a területéhez kapcsolódó legfontosabb újításokat, innovációkat, a hatékonyságot javító technológiákat, új kutatási eredményeket ne csak ismerje, hanem alkalmazza is az elavult gyakorlat helyett. Az iskola, az egyetem után egy munkavállaló nem áll le a tanulásban, folyamatosan fejleszti magát. Ez egy munkavállalónak nemcsak lelkiismereti kérdés, nem szimpla elvárás a munkáltató részéről, hanem maga a Munka törvénykönyve is megköveteli. A munkavállaló köteles a munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ha például egy mérnöki területen a technológiai fejlődés alapjaiban változtatja meg a munkavégzés módját, az “elvárható szakértelem” szintje is emelkedik. Bár a Munka törvénykönyve nem nevesíti külön az “innovációk követését”, a joggyakorlat, a bírósági ítélkezés szerint a munkavállalótól elvárható, hogy szinten tartsa és frissítse azt a tudást, amely szükséges a feladatainak a hatékony elvégzéséhez.

Ha van terület, amelyben fénysebességű a változás és a fejlődés, az maga az orvostudomány. Bámulatba ejtő módszerek kápráztatják el a nagyvilágot évről évre. Olyan műtéti beavatkozások válnak napi rutinná, amelyeket 5-10 évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni, az érsebészet, az idegsebészet szinte csodaszámba menő eseteket produkál. A változásokkal egyetemben pedig sorra kerülnek ki a forgalomból az elavult technológiák.

És ezzel párhuzamosan korábban tudományos módszerekkel biztonságosnak és hatékonynak bizonyított gyógyszerek tömegéről derül ki, hogy súlyos mellékhatásokkal bírnak. Gondoljanak csak a Paracetamolra! Évtizedekig ezt tartották a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak, és hosszú idő után derült ki, hogy könnyű túladagolni és mások mellett súlyos májkárosodást okozhat. Talán sokan emlékeznek a Vioxx “gyomorbarát’ fájdalomcsillapítóra, hosszú időn keresztül az orvosok nagy része tűzbe tette volna a kezét érte, mert úgy tudta, biztonságos, aztán kiderült, hogy jelentősen növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Az USA-ban több tízezer ember halt meg a szer mellékhatásától, hosszú évek pereskedését követően összesen 6,6 milliárd USD kártérítést kellett a Merck gyógyszergyárnak fizetnie. Zárójelben jegyezném meg, hogy amíg a Vioxx forgalomban volt 1999 és 2004 között, ennek a kárösszegnek a többszörösét kereste meg a gyártó, szóval még így is megérte nekik. Nem sorolom a többi esetet, könyvtárnyi szakirodalma van a hasonló ügyeknek. A lényeg, a szó szerinti forradalmi változások napról napra alakítják át az egészségügyet, a fejlődéssel lépést tartani nemcsak elvárás az orvosok felé, hanem kötelességük is.

Csak egy kivétel van, amely gyengíti a szabályt. Gondolom kitalálták: a gyerekoltások. Ebben az esetben kifejezetten nem várja el a munkáltató a szakmai fejlődést. Sőt, mint a későbbiekben látni fogják, nem is ajánlatos ezen a téren fejlődni. Az az orvos, aki kutakodni kezd a gyerekoltások terén, a legszörnyűbb átkot szabadítja magára.

Gondolkozzanak el ezen: létezik az, hogy az egészségügy minden területén módosul a korábban biztonságosnak hitt terápia, gyógyszer, csak egy kivétel van, a gyerekoltások világa? Létezhet az, hogy soha egyetlen vakcináról sem derül ki, hogy veszélyes, vagy az, hogy értelmetlen a beadása? Sőt újabbak és újabbak jelennek meg. A kötelezők mellett a félrevezetett szülők akár tucatnyi választható vakcinával is leoltatják a gyerekeiket, így nem ritka a 60-70 oltás sem. Mindeközben orvosszakmai tanulmányok könyvtárnyi terjedelemben erősítik meg, hogy ez a mérhetetlen oltási őrület mennyire veszélyezteti a gyerekek egészségét. Kutatások özönét gyűjtötték össze a magyarul megjelent Oltani vagy nem oltani című könyvben. Mindegyik azt támasztotta alá, hogy az oltatlan gyerekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Magyarországon minden oltóorvosnak lehetősége van arra, hogy megismerje azokat a kutatásokat, amelyek a tevékenyégének lehetséges következményeit tárják fel. Csakhogy ezekkel nem akar megismerkedni senki. A gyermekoltások területén szinte mindenki megmarad az egyetemi tananyagnál, a már említett késdobálós vírusvadászatnál.

Ugyanis, ha egy oltóorvos elkezdi képezni magát az oltásokkal kapcsolatban, és rájön arra, hogy azok milyen veszélyeket jelentenek a gyerekekre nézve, önmagát egy olyan satuba dugja bele, amelynek a szorításából nem lehet szabadulni.

Ha az orvos “új kutatások” alapján általánosságban tartja veszélyesnek a kötelező oltást, de a jogszabály (rendelet) azt továbbra is előírja, akkor hatósági bejelentési kötelezettsége van a népegészségügyi szerv felé.

Ilyet Magyarországon tudomásom szerint eddig senki sem tett az elmúlt évtizedekben. Ha valaki bizonyítható módon tud ilyen esetről, kérem jelezze és javítani fogom a cikket. De ha akad is 1-2 eset, azt biztosra vehetjük, hogy az oltóorvosok 99.99%-a behódol a tudatlanság dogmatikus és fundamentalista formáinak, és hallgat.

És most különösen figyeljenek, megmutatom, hogyan néz ki ez a satu: ha egy orvos új ismereteket szerez az oltásipari visszásságokról, azzal önmagára nézve egyben kötelezettséget teremt. Ha ugyanis tudomása van valamiről, ami másnak árt, akkor törvényi kötelezettség terheli, hogy a hatósági rendszeren belül fellépjen az oltóanyag ellen.

Viszont, ha ezt megteszi, olyan inkvizíciós eljárásnak teszi ki magát a fundamentalista oltásiparral szemben, mint oly sokan a középkorban, amikor szembementek a dogmatikus eszmékkel... Egyiknek sem volt jó vége. Szörnyű erőket szabadít magára, ugyanis az oltás szekta nem tűr meg a saját berkeiben semmilyen elhajlást. Az oltás egy olyan hittétel, amely megkérdőjelezhetetlen. Elsősorban hinni kell benne. Aki nem hísz, az elkárhozik.

A lényeg: etikailag rendkívül feszült helyzetbe kerül az orvos. Egyrészt súlyos lelkiismereti terhet vesz magára a további oltások tekintetében, másrészt fekete bárány lesz a szakmáján belül.

És most megint kiemelten figyeljenek, mert az összes nagybetűs szakembertől ezt fogják hallani:

Amikor az orvos „általánosságban” tart veszélyesnek egy oltóanyagot (pl. egy új tanulmány szerint annak mellékhatásai gyakoribbak, vagy súlyosabbak, mint hitték), de a konkrét gyereknél nincs egyedi ellenjavallat, akkor az orvos nem dönthet önhatalmúlag a törvény ellenében. Amíg ez a jogszabály hatályos, az orvosnak be kell tartania, különben munkajogi kötelezettségszegést követ el, mert szabotálja az oltást, ami szolgálati kötelezettségszegésnek minősül, és hatósági eljárás (pl. kamarai etikai eljárás vagy praxisjog megvonása) indulhat ellene. Tehát itt tehetnénk hozza, hogy ilyenkor egy orvosnak törvényi kötelezettsége a gyerekek egészségét veszélyeztetni.

Hölgyeim és Uraim! Egyik állítás sem igaz!

Fogózkodjanak meg. Igyanak meg egy pohár vizet. Vegyenek mély levegőt. És jól jegyezzék meg:

Magyarországon törvényi értelemben nincs kötelező oltás! A következő részből megtudják, hogy miért.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A hatalom természetéről sok mindent elárul, hogyan bánik azokkal az emberekkel, akiket eredetileg maga hívott el egy feladat végrehajtására. Mert egy intézmény valódi értékét nem akkor lehet lemérni, amikor hallgat, amikor alkalmazkodik, amikor díszletként szolgál egy politikai rendszer fenntartásához. Az igazi próba akkor következik be, amikor az intézmény vezetője komolyan veszi saját törvényi kötelezettségeit, és elhiszi, hogy a rá bízott feladat nem puszta formalitás.

Bíró Ferenc története ebből a szempontból jóval több egy személyes konfliktusnál. Nem egyszerűen egy állami vezető és a politikai hatalom közötti összecsapásról szól. Sokkal inkább arról a különös magyar valóságról, amelyben lassan már gyanússá válik az a szereplő, aki nem valamelyik politikai tábor megbízottjaként, hanem saját munkaköri leírása szerint kíván működni.

Az Integritás Hatóság létrehozása önmagában is különös történelmi pillanat terméke volt. Magyarország és az Európai Unió között évek óta húzódó bizalmi válság közepette hozták létre az intézményt, amelynek deklarált feladata a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, a korrupciós kockázatok feltárása és az uniós források védelme lett. Már a létrejötte körül is ott lebegett a kérdés: valódi ellenőrző szerv születik-e, vagy csupán egy olyan konstrukció, amelynek elsődleges szerepe Brüsszel megnyugtatása?

Bíró Ferenc elmondása szerint ő az első lehetőségben hitt. Nem politikai küldetésként tekintett a feladatra, hanem szakmai kihívásként. A multinacionális vállalati világból érkezett vezető abban a meggyőződésben vállalta el a megbízatást, hogy a szabályoknak jelentőségük van, az ellenőrzésnek funkciója van, és a törvények nem csupán addig érvényesek, amíg nem sértenek politikai érdekeket. Már önmagában figyelemre méltó körülmény, hogy saját állítása szerint korábbi jövedelmének töredékéért vállalta a pozíciót. A mai magyar közéletben, ahol szinte minden döntés mögött valamilyen önérdeket vagy feltételezett politikai, esetleg gazdasági motivációt keresünk, ez a mozzanat különös jelentőséget kap.

A kijózanodás azonban gyorsan megérkezett.

Első brüsszeli tárgyalásain nem partnerként fogadták, hanem gyanúsítottként. Nem arra voltak kíváncsiak, hogyan kívánja felépíteni az új intézményt, hanem arra, hogy valóban független szereplő-e. A bizalmatlanság nem a személyének szólt, hanem annak az országnak, amelyet képviselt. Az Európai Bizottság tisztviselői mögött ott húzódott egy évtizedes tapasztalat: Magyarországról érkező intézményi garanciákat már nem hittek el pusztán azért, mert papírra voltak írva.

Ám miközben Brüsszelben Bíró Ferenc függetlenségét vonták kétségbe, idehaza másfajta gyanakvás fogadta. A magyar politikai rendszer ugyanis hosszú idő alatt hozzászokott ahhoz, hogy minden szereplőt valamelyik oldalhoz soroljon. Aki kritikát fogalmaz meg, azt azzal gyanúsítják, hogy ellenzéki érdekeket szolgál. Aki mindenre bólogat, az a hatalom emberének számít. A köztes tér lassan megszűnt létezni. Ebben a légkörben egy olyan intézményvezető, aki sem politikai zászlót, sem ideológiai identitást nem kíván magára aggatni, szinte értelmezhetetlenné vált.

Bíró Ferenc visszaemlékezéseiben különös hangsúllyal jelenik meg ez az állapot. Hol a rendszer emberének, hol annak ellenségének bélyegezték. A címkék változtak, a bizalmatlanság maradt. Mintha a magyar nyilvánosság már képtelen volna elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak azt akarja tenni, amire törvény kötelezi.

A fordulópont saját elmondása szerint 2024-ben következett be. Ekkorra az Integritás Hatóság már nem csupán létezett, hanem működni kezdett. Vizsgálatok indultak, ellenőrzések zajlottak, és olyan intézményeknél jelentek meg a hatóság munkatársai, ahol az ellenőrzés ténye önmagában is érzékeny kérdéseket vetett fel. Különösen jelentősnek tartja az Országos Kórházi Főigazgatóságnál végzett vizsgálatot, amely szerinte világossá tette, hogy az intézmény nem kíván statisztaszerepet vállalni.

Itt érkezünk el a történet legfontosabb pontjához. Nem azért, mert bizonyított tényről van szó, hanem azért, mert ha az állítás igaz, akkor súlyos következményekkel járó kérdéseket vet fel a magyar állam működéséről.

Bíró Ferenc azt állítja, hogy 2024 májusában az Igazságügyi Minisztériumban olyan találkozón vett részt, ahol jelen volt az akkori igazságügyi miniszter és az európai ügyekért felelős tárcavezető is. Beszámolója szerint ezen a megbeszélésen arra próbálták rávenni, hogy hagyjon fel bizonyos vizsgálatokkal, illetve ne végezze a munkáját a törvény által meghatározott módon.

Ennek az epizódnak nem az a lényege, hogy pontosan milyen mondatok hangzottak el egy zárt ajtók mögötti megbeszélésen. Sokkal inkább arról, milyen állapotba jut egy politikai rendszer, amikor az ellenőrzést már nem a működés természetes részének, hanem kellemetlen akadálynak tekinti. Amikor a törvény végrehajtása nem magától értetődő kötelesség, hanem alku tárgya lesz. Amikor az intézményi autonómia csak addig elfogadható, amíg nem érint politikai korrupciós érdekeket.

A modern állam egyik legfontosabb ismérvének éppen annak kellene lennie, hogy a szabályok személyektől függetlenül működnek. Hogy az ellenőrző szervek nem azért léteznek, hogy igazolják a hatalmat, hanem azért, hogy szükség esetén korlátot állítsanak elé. A történelem tanúsága szerint azonban minden politikai rendszer hajlamos arra, hogy idővel saját magát azonosítsa az állammal, saját érdekeit a közérdekkel, saját döntéseit pedig a törvénnyel. Ettől a pillanattól kezdve pedig minden ellenőrzés fenyegetésnek tűnik.

Bíró Ferenc története nem egy ember története. Nem is csupán az Integritás Hatóság története. Hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy létezhet-e még Magyarországon olyan intézményi szereplő, amely nem politikai lojalitásból, hanem törvényi kötelezettségből indul ki. Létezhet-e olyan hivatal, amely nem a hatalom meghosszabbított karja, hanem annak ellenőrzője kíván lenni.

Bíró Ferenc az az ember, aki három év alatt szembesült azzal a felismeréssel, amelyet a magyar közélet szereplői közül sokan jól ismernek: a törvények létezése és a törvények érvényesülése nem ugyanaz. A kettő között pedig olykor igen nagy a szakadék.

Azért osztom most meg a Bíró Ferenccel készül interjút, mert a mai nap a régi rendszer vádhatósága, a Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt Bíró Ferenc ellen hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. Ez semmi más, mint a bosszúhadjárat kiteljesedése, amiért feltárta az, amit valakik nem akartak, hogy feltárjon.

A másik ok: személyesen azonosulni tudtam Bíró Ferenc történetével. Magam is ezerszer átmentem azon a nehéz ösvényen, amelyen gyanakvás vett körül, az, hogy “kinek vagyok az embere?” Nagyon kevesen fogadták el, hogy senkié. Hol a rendszer embere, hol annak ellensége voltam. Hol az egyik párt embere voltam, hol a másiké. Amikor pedig az igazságot választottam, azonnal árulónak kiáltottak ki.

És a harmadik ok: én is belülről ismertem a rendszert. Igaz más területeit, de a mintázatok ugyanazok. Igaz, engem börtönnel még nem fenyegettek, de a vállalkozásaimat megpróbálták ellehetetleníteni.

Semmilyen jogi érvvel nem tudok Bíró Ferenc elé állni, megvédeni, de tudom, érzem, hogy igaza van. Egy olyan világban élünk, amelyet a Bikini együttes úgy énekelt meg, hogy “az igazság csak úgy győzhet, ha áthágja a törvényeket.”

Valakik Bíró Ferencet az ügyészségi bosszúhadjárat keretében mára a nép ellenségévé próbálják tenni. Pontosan, mint Ibsen főhősét A nép ellensége című zseniális könyvben, amikor Dr. Thomas Stockmann fürdőorvos felfedezi, hogy egy kisváros legfőbb gazdasági motorját jelentő gyógyfürdő vize súlyosan fertőzött. Az orvos kötelességének érzi, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot a polgárok egészsége érdekében.

A fordulat itt is - mint Bíró Ferenc minisztériumi esetében - egy zárt ajtók mögötti beszélgetésben csúcsosodik ki. A város polgármestere (aki mellesleg Stockmann saját fivére) és a helyi gazdasági és sajtó elit képviselői megpróbálják rávenni az orvost, hogy hallgassa el a vizsgálati eredményeket, vagy változtassa meg a jelentését. Azzal zsarolják, hogy a fürdő bezárása és a csatornázás átépítése gazdasági csődbe vinné a várost, és tönkretenné a közösséget.

A hatalom képviselői Ibsen művében is úgy tesznek, mintha a törvény és az igazság alku tárgya lenne. Stockmann doktortól nem azt kérik, hogy ne legyen jó szakember, hanem azt, hogy a “közérdek” (valójában a politikai és anyagi haszon) nevében kössön kompromisszumot.

Stockmann nem hajlandó statisztaszerepet vállalni. Amikor látja, hogy a helyi újság és a tisztségviselők mind elfordulnak tőle az egyéni érdekeik miatt, teljesen elutasítja a megalkuvást. Inkább vállalja, hogy megbélyegzik, elveszíti az állását, és a házát kővel dobálják.

Ibsen drámájának legfőbb tanulsága hajszálpontosan megegyezik Bíró Ferenc sorsával. A mű bemutatja, hogyan válik a politikai gépezet és a “kompakt többség” képtelenné az önellenőrzésre. A rendszer a korrekciót (a fertőzés tényét) nem a működés természetes és javítandó részének tekinti, hanem egy elnyomandó, kellemetlen akadálynak. Amikor az intézményi tisztesség ütközik a hatalmi érdekekkel, a rendszer azonnal az egyén elnémítására törekszik.

A történet végén a magára maradt Stockmann doktor kimondja a mű híres tételmondatát, amely a Bíró Ferenc által leírt magányos intézményi küzdelem mottója is lehetne: „A legerősebb ember a világon az, aki a leginkább egyedül van.”

Mit tehetnénk hozzá, majd 150 évvel később Ibsen történetéhez? Bíró Ferenc erős ember. De azért nem kellene hagyjuk, hogy egyedül maradjon...

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Meg lehet-e érteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát. Egy korszakét, amelyben a háborús vereség, a politikai kísérletek és az ideológiai harcok egyszerre alakították a mindennapokat. Ez a kollekció azoknak szól, akik a történelmet nem lezárt múltnak, hanem élő kérdésnek tekintik. Mert a valódi tét nem csupán az, hogy mi történt 1919-ben, hanem az, hogy miként gondolkodunk róla napjainkban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Aki követte a tegnapi híreket, az hitetlenkedve szembesülhetett azzal, hogy a választások előtt a Mi Hazánk és a Tisza között információcserés együttműködés volt. Ennek keretében a Tisza egyik belső erővonalát próbálta a másik Tisza lobbikör gyengíteni a Mi Hazánk segítségével. Ami ebben az elképesztő, hogy a Mi Hazánk Radnai Márk “oldalán szállt be a küzdelembe”. A Mi Hazánk részéről Varga Tamás baranyai politikus beismerte az informális találkozók tényét.

Idáig egy sima napihír lehetne az esetből, amelyet másnap mindenki elfelejt. Ugyanakkor, ha megnézzük ennek a hátterét, egészen érdekes mintázatai bontakoznak ki a politikai színfalak mögötti mozgásoknak. Mert a lebukás tényénél sokkal érdekesebb kérdés, hogy a Mi Hazánk politikusa, Varga Tamás kinek a megbízásából végezte el a piszkos munkát? Merthogy nem a saját szakállára, az biztos. Ha pedig informális együttműködés van a Tisza és a Mi Hazánk között, akkor mindkét párt szavazóinak elsőszámú kérdésének kellene lennie, hogy vajon mi ennek az ára? Két teljesen ellentétes ideológiai vonal nem egymás két szép szeméért szokott együttműködni és információkkal ellátni a másik felet. Egyáltalán melyik az a szint, ahol döntés születik az együttműködésről, amelyik hasznot remél majd - ahogy a hangfelvételen hallható - a “csibészbecsületből”. Vagy lehet, hogy az egész politikai szembenállás csak a színjáték része? Az asztal alatt osztogatják a koncokat, miközben az asztal felett ordítoznak egymással? Meglepő lenne, ha így lenne?

Rekonstruáljuk a történteket. Varga Tamás, akit régóta személyesen is ismerek, a baranyai Mi Hazánk legbefolyásosabb embere. Ennek hátterében biztosan nem a politikai rafináltsága, intellektuális képessége áll, hanem a feltétel nélküli lojalitás azon pártvezetés felé, amelyik a bolsevizmus mintájára építette fel a Mi Hazánk irányítását. (Akit bővebben érdekel, hogy ezt miként csinálják, ebben az elemzésemben elolvashatják). Varga Tamás a saját szakállára biztosan nem kezd adatokat átadni egy másik párt képviselőjének, csupán azért, mert - ahogy a hangfelvételen hallható - nem kedveli a kommunistákat. A Tiszának pedig végképp nem. Mert ha ez kiderül, akkor ezért cserébe azonnali kirúgás jár. Ezt a Mi Hazánk elnöke többször is egyértelművé tette. Az önkormányzati választások után személyesen is ott voltam azon a stratégiai elnöki találkozón, ahol külön levelet fogalmaztak meg a pozíciót szerzett képviselők felé. Ebben mások mellett az állt, hogy más párttal kapcsolatban bármilyen informális találkozó, egyeztetés bejelentésköteles a pártvezetés felé. Aki ezzel szembe megy, az súlyos konzekvenciákkal fog szembesülni.

Természetesen Varga Tamás nem szorult rá ilyen mankókra, mert a lojalitása korábban is felülírt minden egyéni kezdeményezést. Ráadásul nem volt egyedül az “akcióban”. Mint kiderült, Varga nem más, mint Kisberk Szabolcs, a párt korábbi kommunikációs vezetője által megszerzett adatokkal “próbált segíteni”. Tehát már ketten is benne voltak az együttműködésben. Mert ugye annak kevés a valószínűsége, hogy Kisberk korábban pont olyan adatokat oszt meg Vargával, aki épp egy olyan Tiszás találkozóra megy, ahol azt fel tudja használni.

Tehát Vargának előzőleg egyeztetnie kellett Kisberkkel. Kisberk szintén a lojális keménymag tagja, aki a képességeinek semmit, de minden mást szó szerint a pártnak köszönhet. Kisberk tiltás nélkül is pontosan tudja, hogy más pártnak adatokat átadni óriási felelőtlenség, mert mi van, ha kiderül? Mi van, ha Varga lebukik, aki a Kisberk-féle információkkal próbál politikai tőkét kovácsolni? Óriási rizikó, és értelmetlen is, mert mind Varga, mind Kisberk nem tud ebből az együttműködésből saját magára nézve kedvező üzletet kihozni. Mit tudnak cserébe kérni? Mi az, ami megéri, ami fedezi a kockázatot? Akkor miért vállalnának a nagy semmiért rizikót, miért szegné meg a párt utasítását két olyan ember, aki pont a feltétlen lojalitás híve? Ez nagyon nem logikus és nem is életszerű? És az egész történet bűzlik valami teljesen mástól.

Ugyanis erről a “segítő együttműködésről” sokkal magasabb szinten kellett, hogy döntsenek, a feladatot ők csak elvégezték, mint egy munkát.

Aki ismeri a politika világát, annak nem újdonság, hogy hasonló informális találkozók mindig is voltak a közéleti térben. Aki pedig olvasta A Titkos Elit című könyvet vagy Borvendég Zsuzsanna köteteit, az tudja, hogy nincs olyan ideológiai ellentét, amely megakadályozna egy jól fialó együttműködést. A kádári kommunista népi demokrácia épp úgy együttműködött az egykori németországi nácikkal (!), mint ahogy azt más országok is tették. Hiszen őfelsége kormányát és ellenzékét mindig ugyanabból a tálból etetik. És természetesen ilyenkor nem a vezetők találkoznak, hanem az alsóbb szintű mamelukok. A politikai szembenállás pedig csak a színjáték része, amit nem Varga és Kisberk szintjén rendeznek. Ők csak kellékek a ruhatárban. De vajon a Mi Hazánkban kik az igazi szereplők, akik tudtak erről az együttműködésről és jóváhagyásukat adták hozzá? És vajon miért?

Ez az úgynevezett zöld lámpa elnökségi szint alatt biztosan nem lehetett. Ez logikus. A Mi Hazánkban az elnökség totális hatalmat gyakorol, a gyanú árnyéka elég ahhoz, hogy bárkit kivégezzenek a pártban, ahogy ez többször is előfordult. Ebben a hóhérmunkában pedig Kisberk is szerepet játszott az Etikai Bizottság tagjaként. De ez most nem fontos, csak érdekes.

A Mi Hazánk Kisberk és Varga védelmében teljes hírzárlatot rendelt el a saját médiafelületein. Egyiket sem rúgták ki azonnal, tehát valakik védik őket az elnökségben. Vagyis a kör bezárult. És azért védik őket, mert ez nem szimpla együttműködés, nem egy esetre vonatkozik, hanem egy mélyebb kapcsolatra, amely bizottsági elnöki, országgyűlési alelnöki pozíciókkal jutalmazza őfelsége ellenzékét. Ez pedig pont alkalmas arra, hogy még jobban megosszák a jobboldalt egy olyan Mi Hazánkon keresztül, amelynek a pórázát más tartja, a politikusoknak csak ugatniuk kell egymásra a parlamentben.

Könyvcsomag-ajánló: A Nyugat hanyatlása

Öt könyv, egy kérdés: merre tart Európa és benne Magyarország? Raffay Ernő, Coudenhove-Kalergi gróf, Maximilian Krah, Bogár László és Alekszandr Dugin művei a kortárs jobboldali gondolkodás különböző irányzatait mutatják be, történelmi, politikai és geopolitikai kérdéseket vizsgálva a mainstream megközelítésektől eltérő nézőpontból.

A könyvcsomag jelentős kedvezménnyel elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A törvény még konkrétabban fogalmaz, amikor a tevékenység végrehajtása más személy (pl. munkatárs, ügyfél) életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ebben az esetben meg kell tagadni a munkát akkor is, ha a vezető utasít rá. Idézem a Munka törvénykönyvét:

54. § (1) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné (...).

Tehát Kedves Olvasó, amennyiben Ön olyan munkát végez, amelyre a Munka törvénykönyve az irányadó, akkor ez a kötelezettsége. De amennyiben Ön nem pszichopata, és minimális emocionális kapcsolata van a környezetével, a morális értékrendje is ugyanezt diktálná, mint amit a törvény elvár. Joggal állapíthatjuk meg, hogy ez egy jó törvényi szabályozás.

A munkaviszonyok speciális ágába tartozik az orvosi tevékenység, amely során maga az orvos gyakran ki van téve annak a szörnyű lehetőségnek, hogy egyes beavatkozásokkal veszélyeztetheti a páciense egészségét, vagy akár az életét.

Természetesen az orvosra is vonatkoznak a törvények. Részben a Munka törvénykönyve, de egy másik jogszabály is belép a képbe, nevezetesen az Egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény. (Eszjtv) Vagyis egy vegyes szabályozás alakult ki, amelyben az Eszjtv az elsődleges, de sokszor a Munka törvénykönyve az irányadó. Nem untatom Önöket a részletekkel, a lényeg egy adott kérdésre irányul: ha egy orvos tudja, hogy egy beavatkozással a páciense egészségét, vagy életét veszélyeztetheti, akkor is végre kell-e hajtania, ha a felettese, vagy a szabályzat, azaz a protokoll erre utasítja?

A válasz: egyértelmű nem. Illetve – sokan úgy értelmezhetik – egyértelmű igen. Az egyértelmű nem-re a Munka törvénykönyve az irányadó, kiegészítve az Egészségügyről szóló törvénnyel (Eütv.), amely az orvos úgynevezett “szabad döntését” garantálja. Eszerint az orvos a “szakmai szabályok” (protokollok) és a saját lelkiismerete alapján dönt. (Ezt jól jegyezzék meg, mert a későbbiekben fontos lesz: “szakmai szabályok” [protokollok]) A lényeg: a törvény szerint egyetlen felettes sem utasíthat olyan beavatkozásra egy orvost, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve.

Viszont a látszat arra utal, hogy van egy kivétel: amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyezteti.

Talán már sokan rájöttek arra, hogy mire akarok kilyukadni, és Önökben is megfogalmazódik a következő kérdés:

Mi a teendő akkor, ha egy oltóorvos új kutatási eredmények alapján bizonyítva látja azt, hogy a kötelező oltás beadása súlyosan veszélyeztetheti a gyerek testi épségét?

Ha ebben a kérdésben valaki elkezd kutatni, még a legszolidabb elemzések is abból az irányból közelítik meg a problémát, hogy ebben a rendkívül összetett helyzetben az orvosi eskü, az úgynevezett szakmai autonómia és a jogszabályi kötelezettség ütközik egymással. Ha egy oltóorvos úgy ítéli meg, hogy a védőoltás beadása az adott gyermeknél közvetlen és súlyos egészségkárosodást okozna, egy kis mozgástér nyílik meg a számára. De ez csak egyedi esetekre érvényes!

Mondjuk, ha a gyermek állapota (pl. lázas betegség, immunhiány, korábbi súlyos reakció) miatt az oltás veszélyes, az orvos köteles elhalasztani, és figyeljenek jól: lehetősége van arra, hogy mentességet adjon. De csak 1-1 bizonyos oltásra! Nem győzöm hangsúlyozni, ha ebben a témakörben kutatnak mindenhol azt találják, hogy ez csak egyedi esetekben érvényes. És azt már én teszem hozzá: ez is csak akkor, ha már megtörtént a baj, például egy gyerek ismétlőoltást kell, hogy kapjon, ám az előző miatt súlyos reakciók léptek fel a szervezetében. És akkor most még jobban figyeljenek: a hatóságok még ezt is elutasíthatják.

Voltam olyan bírósági tárgyaláson, ahol a szülők azért kértek mentességet a Hepatitis B vakcina alól, mert a korábbi olyan heves reakciókat váltott ki a gyereknél, hogy újra kellett éleszteni. És képzeljék el, nem kapta meg a mentességet, hanem elrendelték az oltást egy olyan intézményben, ahol van olyan készülék, amivel újra tudják éleszteni a gyereket, ha ismét sor kerülne rá. Íme, a XXI. századi gyermekkínzás alapesete. Thrillerekben és horrorfilmekben szoktak megjelenni ilyen pszichopaták, mint akik a hazai gyermekoltási terror környékén feltűnnek. Ráadásul egy olyan vakcináról (Hepatitis B) beszélünk, amely olyan betegségtől “véd”, amelyet 99 százalékban prostituáltak és drogfogyasztók kaphatnak el a tevékenységük következményeként. Végül ez a gyerek nem kapta meg az oltást, mert a szülei elköltöztek Magyarországról.

Tehát egyedi esetekben egy-egy oltásnál is rendkívül ritka a mentesség. A tömeges oltásnál viszont az orvos keze meg van kötve. Nem tud csinálni semmit. Mindenhol ezt a választ fogják kapni. Csakhogy ez egy ordas hazugság. A következő részből kiderül, hogy miért.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az áprilisi magyarországi politikai változások minden téren földrengésszerű átrendeződéshez vezettek. Viszont egy területen olyan folytonosság maradt fent, ami magáért beszél. Ez pedig nem más, mint a világ egyik legkegyetlenebb gyerekoltási terrorja. Az egészségügy élére kinevezett Hegedűs Zsolt miniszter és a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) vezetésével megbízott Oroszi Beatrix személye biztos garanciát jelent arra, hogy az oltásiparba bebetonozott ügynökök a jelenlegi oltásipari rendszer fenntartását, sőt megerősítését fogják képviselni. Ami azt is jelenti, hogy még több oltást kényszerítenek majd rá a gyerekekre. Nyugodtan kijelenthetjük: semmilyen kedvező változás nem várható, erre még csak remény sincs.

De vajon mit csináljanak ebben a reménytelen helyzetben az érintett szülők, a gyermeküket az oltásipari terrortól menekíteni akaró édesanyák, édesapák? Nagyon nehéz kérdések, és még nehezebben születnek válaszok minden felvetésre, mert aki ellenáll, az kőkeményen szembesül a megfélemlítés céljából alkalmazott erőszakkal, magával a dogmatikus oltásipari vallás terrorjával. Azzal a rendszerrel, amelynek kegyetlensége példa nélküli a világban. Ebben a pillanatban mégis nagyjából 1500 szülő érzi azt, hogy ebben a reménytelen küzdelemben, ebben a kilátástalan harcban jogi úton szembeszáll minden idők leggaládabb ármányával. Három évvel ezelőtt ez a szám 1-2 eset volt évente.

Pál-Szántó Ágnes, Mihalik Angelika, Dora Márta ügyvédnők és jogi csapatuk heroikus küzdelmének köszönhetően az elmúlt 2 évben mintegy 100 oltatlan baba született Magyarországon, illetve jóval 1000 fölötti azon gyerekeknek a száma, akik a pereknek köszönhetően ki vannak vonva a gyerekoltási protokollokból. Évtizedek óta nem volt erre példa Magyarországon. Minden oltatlan baba születése egy-egy koporsószög az oltásipar számára. Hiszen a közeljövőben itt is ki fog derülni, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államokban, hogy az oltatlan gyerekek sokkal, de sokkal egészségesebbek, mint az oltottak, vagyis a gyerekoltás nemhogy nem véd, hanem súlyos következményekkel jár.

Ami gyerekoltási vonalon Magyarországon van, az a nem normális állapot. Sajnos, én apaként is szembesültem az oltási mellékhatások szörnyűségeivel. Én sem figyeltem oda kellőképpen, pont úgy voltam, mint oly sokan, hittem minden orvosban és a nagybetűs tudományban. Tudatlan ember voltam, és ez most is bosszant. Judy Mikovits, A korrupció pestise - Veszélyt jelent-e az emberiség számára a védőoltás? című könyvének a kiadási, szerkesztési munkálatai közben ébredtem rá, hogy mekkora átverés áldozata vagyok. Azóta jelentős energiákat fektettem abba, hogy megismerjem a magyarországi gyermekoltási terror világát. Ennek már több mint 5 éve, és most jött el az ideje annak, hogy mindazt, amit megtudtam egy szerves egységben, egy nagy tablón keresztül bemutassam.

A következő hetekben, hónapokban több olyan írásom fog megjelenni, amelyeknek keretében a gyerekoltások fókuszán keresztül a magyarországi egészségügyi rendszer pszichopatalógiáját fogom megismertetni. Azt a területet, amellyel így vagy úgy, de előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül. Megpróbálom megfogalmazni azokat a problémákat, amelyeknek a légköre szó szerint régóta mérgezi az életünket.

A helyzet nemcsak rémisztő, hanem abszurd is. Ma is kérdések özöne tolul fel bennünk. Honnan jönnek ezek az oltásipari alakok? Ki tenyészti ki őket? Hogyan képesek erre? Miért ennyire elvakultak? Hogyan tűri meg a társadalom őket? És, ami még ennél is fájdalmasabb, miért hisznek nekik az emberek? Hosszasan lehetne még sorolni a kérdéseket, és ha nem tesszük fel ezeket, és nem próbálunk rájuk választ adni, soha nem fogjuk megérteni ennek az aljas rendszernek a lényegét. Ha pedig nem értjük, legyőzhetetlen marad ez az ármány. Ha pedig legyőzhetetlen, akkor gyermekeinknek semmilyen egészséges jövője nincs ebben az országban.

Magyarországon elsőként teszek arra kísérletet, hogy felrajzoljam ennek a Frankenstein-szörnynek az alakját. Megpróbálom leírni, hogy mi mozgatja és kik működtetik ezt az oltásipari gólemet, és egyáltalán miért hozták létre. Hogy miként csináltak bolondot az egész magyar társadalomból azzal, hogy kötelezővé tettek valamit, ami jogilag mindmáig nem kötelező. Igen, jól értették, Magyarországon sem hivatalosan, sem jogilag nincs kötelező gyerekoltás. Csak egy olyan abnormális utasítási rendszer működik, amelynek semmilyen jogi alapja nincsen. Gyáva és szolgalelkű végrehajtók dogmatikus vallásának a terjesztése az, amit erőszakkal nyomtak le a magyar társadalom torkán. Lássuk a kereteket és a módszereket, amelyek ide vezettek. Erről szólnak a következő részek.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Kevés történész van a kortárs magyar közéletben, aki annyira következetesen és szenvedélyesen ragaszkodik egyetlen alapvető kérdéshez: hogyan és miért hullott szét az a történelmi Magyarország, amely egykor természetes közegként határozta meg milliók életét?

Raffay Ernő erre nem egyszerűen válaszokat keres, hanem egy sajátos történelmi szemléletet kínál, egy olyan értelmezési keretet, amelyben az események mögött hosszú távú folyamatok húzódnak meg.

Raffay kiindulópontja személyes. Gyermekkori élménye, amikor nagyapja mesélt neki a “régi Magyarországról”, nem csupán emlék maradt, hanem intellektuális iránytűvé vált. Ez az élmény sűrűsödik abba az alapkérdésbe, amely később történészi pályáját is meghatározza: mi vezetett a történelmi állam széteséséhez, amelyet a trianoni diktátum pecsételt meg?

Előadásának egyik legfontosabb állítása, hogy a történelem nem események egymásutánja, hanem folyamatok rendszere. Nem egyetlen döntés, nem egyetlen politikus vagy egyetlen csata határozza meg egy ország sorsát, hanem egymásra rakódó, hosszú ideig érlelődő erők. Raffay szerint ezek a folyamatok gyakran láthatatlanok maradnak a felszíni narratívákban, pedig valójában ezek formálják a végkimenetelt.

Ebben a keretben értelmezi Trianont is. Elemzése két fő tényezőre épül: külső és belső okokra. A külső tényezők között a nagyhatalmi viszonyokat, a Monarchia szövetségi rendszerét és a szomszéd népek területi törekvéseit emelte ki. Ezek szerinte egy olyan geopolitikai helyzetet hoztak létre, amelyben Magyarország mozgástere fokozatosan beszűkült.

Ám Raffay értelmezésében a döntő tényező nem ez, hanem a belső folyamatok rendszere. Az előadás egyik legélesebb tézise, hogy a dualizmus kora – amelyet a hagyományos történetírás gyakran a fejlődés időszakaként értékel – valójában egy olyan periódus volt, amelyben a magyar állam fokozatosan elveszítette saját gazdasági és politikai önrendelkezését. A folyamatosan liberális irányítás alatt álló politikai rendszer szerinte nem volt képes kezelni a társadalmi és nemzetiségi feszültségeket, miközben teret adott olyan érdekcsoportoknak, amelyek nem a nemzeti érdekeket képviselték.

Különösen hangsúlyos az a gondolat, hogy a gazdasági hatalom átrendeződése kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban. Raffay szerint a 19. század második felében a magyar vagyon jelentős része fokozatosan kikerült a magyar tulajdonból. A gazdaság feletti kontroll elvesztése pedig hosszú távon politikai kiszolgáltatottsághoz vezetett. E ponton az előadásban megjelenik a Rothschild család szerepének értelmezése is, amelyet Raffay a korszak gazdasági folyamataiban meghatározónak tart.

Hasonlóan központi elem a szabadkőművesség kérdése. Raffay levéltári kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy ezek a hálózatok nem pusztán jótékonysági célokat szolgáltak, hanem a gazdasági és politikai befolyásszerzés eszközei is voltak. Értelmezésében ezek a struktúrák hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyos érdekcsoportok összehangoltan tudjanak fellépni a magyar államon belül.

Az 1918–1919-es időszak ebben a narratívában nem egyszerű összeomlás, hanem egy hosszú folyamat végpontja. A politikai elit döntései, az ideológiai átalakulások és a gazdasági erőviszonyok együttesen vezettek oda, hogy az ország nem tudott ellenállni a külső nyomásnak. Raffay külön hangsúlyozza, hogy ebben a helyzetben nem csupán a külső támadások voltak meghatározók, hanem az a belső állapot, amely lehetővé tette ezek sikerét. Ez pedig a dualizmus kora, amelyet Raffay a „tőkés gyarmatosítás” időszakaként értelmez. Ferenc József a szabadságharc leverése után Rothschild-hitelekkel tartotta fenn a Habsburg-birodalmat, majd a kiegyezés után a magyar állam is részese lett e pénzügyi függésnek. A szerző szerint a magyar kormány „saját elnyomásának költségeit” fizette, miközben a gazdaságban és a sajtóban rohamosan nőtt a globális nagytőke befolyása.

Raffay Ernő tételesen bizonyítja, hogy a hazai kapitalizmus rendszeréért, amely végül a trianoni szakadékba taszította az egész magyarságot, a Rothschild-csoport hazai bankjainak, ügynökeinek, kereskedelmi egységeinek a szerepe vitathatatlan. Azonban még ennél is súlyosabb a felelőssége Magyarország lerombolásában annak a korrupt magyar főnemesi arisztokráciának, amelyik eladta magát a nagytőkének, majd kiszolgáltatta az ország lakosságát a legembertelenebb kizsákmányolásnak.

Könyvajánló: A Rothschildok Magyarországon

A dualizmus korától Trianonig, majd napjainkig húzódó történelmi folyamatokat vizsgálva Raffay Ernő azt a kérdést teszi fel: kik és milyen érdekek mentén alakították Magyarország gazdasági, politikai és kulturális viszonyait? A szerző statisztikákra, korabeli parlamenti felszólalásokra, sajtóforrásokra és történeti dokumentumokra támaszkodva mutatja be a Rothschild-hálózat, a pénztőke, a szabadkőművesség és a korszak elitjeinek összefonódásait. Vitákat kiváltó, tabukat érintő munka, a trianoni békediktátumhoz vezető út megértéséhez kötelező olvasmány.

Könyvcsomag-ajánló: A Titkos Elit “Extra”

A XX. századot és a jelenkorunkat meghatározó első világháború kitörésének és elhúzódásának hátterében olyan erők álltak, amelyek az emberi történelem legnagyobb bűntényét követték el. Jelenkorunk megértéséhez Gerry Docherty és Jim Macgregor könyve nélkülözhetetlen forrás, a magyarországi vonatkozáshoz pedig kiváló kiegészítés Raffay Ernő: A Rothschildok Magyarországon c. műve.

Egyetlen könyvcsomagban kedvezményesen elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című tragikomikus regénye egy cseh pincér, Jan Dítě életútján keresztül mutatja be a gátlástalanul feltörekvő emberi jellem stációit, végül a bukást, miközben tablóképen láthatjuk a 20. századi közép-európai történelmi kataklizmákat.

Jan Dítě egyszerű pikolófiúként egy vidéki cseh kisvendéglőben kezdi meg pályafutását. Két fő szenvedélye van: a pénz és a nők. Ahogy egyre feljebb lép a szakmájában, különböző luxusszállodákba kerül. Itt tanulja el a szakma fortélyait mentorától, a főpincértől, akinek mindene a szakmai büszkeség, és lépten-nyomon azt ismételgeti, hogy ő “szolgálta az angol királyt”. Jan a második világháború alatt az általa korábban megvetett náci rendszer kiszolgálójává válik. Egyszer a felesége értékes zsidó bélyeggyűjteményekkel tér haza. Liza a bombázásokban meghal, Jan pedig a bélyegek eladásával eléri élete célját: milliomos lesz. A pünkösdi királyság nem tart sokáig, az 1948-as csehszlovák kommunista hatalomátvétel után az új rendszer államosítja a vagyonát, őt magát pedig börtönbe zárják - ironikus módon pontosan annyi évre, ahány milliója volt.

Hrabal-műve, Jan Dítě alakja tökéletes alap egy mai politikai analógiához vagy szatírához. Dítě karaktere pont arról szól, hogy miként próbál egy kisember a felsőbb osztályokhoz dörgölőzni, miközben nem veszi észre, hogy a saját korlátai eleve bukásra ítélik.

Dítě nem zseni, hanem egy jó megfigyelő, aki megtanulta másolni a gazdagok és hatalmasok külsőségeit, rituáléit. Pont olyan, mint egy mai politikus, aki nem ért a kormányzáshoz, nincsenek államférfiúi víziói. Tehetségtelenségét drága öltönyökkel, betanult PR-szövegekkel, Facebook-szlogenekkel leplezi. A tartalom hiányát a forma tökélyre fejlesztésével pótolja.

Dítět alacsony termete, szegény származása és műveletlensége miatti kisebbrendűségi komplexus hajtja. Mindenáron milliomos akar lenni, hogy bosszút álljon azokon, akik lenézték.

Hrabal ugyanazt a lelkületet rajzolja meg, ami egy mai politikus sajátja. A politikusok jó részének a karakterét nem a közjó vagy a hazaszeretet mozgatja, hanem a hozott sérelmek, a műveletlenségükből fakadó gátlások és a tisztelet utáni olthatatlan vágy. A hatalom számukra nem eszköz, hanem a belső üresség és a kulturális elit iránti irigység kompenzációja.

Hrabal főhőse hiába mozog luxuskörnyezetben, a lelke mélyén naiv és felszínes marad. Képes a nácik mellé állni, sőt feleségül vesz egy német nőt, mert azt hiszi, ez a felemelkedés útja, és teljesen vak a rendszer morális és történelmi bűneire.

Dítě személyisége hű mása a mai politikusénak, aki az elit része akar lenni, ám beszédeiben, megnyilvánulásaiban és döntéseiben folyton átüt a műveletlenség. Nem érti a komplex társadalmi folyamatokat. A kultúrát elveti, a kritikus értelmiséget gyűlöli, mert emlékeztetik a saját hiányosságaira. Csak a nyers erő és a lojalitás nyelvét beszél, és a barátai előtt azzal dicsekszik, hogy évek óta egy könyvet sem olvasott. Ez a büszkeségének az egyik alapja.

Amikor Dítě végre eléri a célját - milliomos lesz és saját luxusszállodát épít -, jön a kommunista fordulat. Bevonul a milliomosok börtönébe, de a többi, valódi nagypolgári milliomos ott is kiközösíti és lenézi őt, mert tudják, hogy nem közéjük való. Végül egy elhagyatott vidéki útkaparóként tengeti életét.

Dítě rosszul végzi, akárcsak minden mai, hasonló lelkületű politikus, akinek a bukása elkerülhetetlen, mert egy olyan rendszert épít vagy szolgál, amelynek nincsenek morális alapjai.

Egy Dítěhez hasonló lelkületű nemzeti radikális politikus hiába szerez meg minden pozíciót, az igazi elit sosem fogja maga közé fogadni; örökre egy stróman, egy felkapaszkodott senki marad a szemükben.

Mivel döntéseit nem a szakértelem, hanem a hatalomvágy irányítja, óhatatlanul belevezeti önmagát és a saját pártját egy katasztrófába. Mindig ez a vége. Amikor a rendszer összeomlik, a korábbi “barátai” és oligarchái azonnal feláldozzák, és pont oda zuhan vissza, ahonnan elindult - csak már tisztesség nélkül, mint például Vona Gábor.

Úgy hozta az élet, hogy a pincérszerep allegória végigvonult az elmúlt 40 év magyarországi történelmén. Mára a magyarság egy olyan pincérnemzet lett, amelynek rémképét Csurka István majdnem 40 éve festette meg a gondolkodó emberek számára. Csurka politikai metaforája a kiszolgáltatott, önálló gazdasági és szellemi bázis nélküli Magyarország jövőképét vázolta fel. Arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy a nyugati minták kritika nélküli átvételével, a hazai ipar és mezőgazdaság leépítésével Magyarország elveszíti önrendelkezését. Az ország így a külföldi tőke és a turisták kiszolgálójává - képletesen egy “pincérré” - süllyed a saját hazájában. Csurka megfogalmazásában:

„Ezen az úton pincérnemzet leszünk. Pincérnek lenni nagyon tisztességes foglalkozás... de egy nemzet azért mégsem süllyedhet a saját hazájában pincérstátusba.”

A pincérnemzetnek pedig “pincérlelkű politikusok” kellenek. Mivel a nemzetnek ma már szinte semmilyen szellemi bázisa nincsen, a tömegek belesüllyedtek a politika farkasvermébe, ahol már csak a primitív ösztönök irányítanak. Nagy csordák és falkák bolyonganak ebben a szellemi gettóban, akik már a saját legelemibb érdekeiket sem tudják önállóan megfogalmazni. A hangadók, mint kutya a gazdájára, úgy tekintenek a politikára, és mindenkit megugatnak, aki nem a csordához vagy a falkához tartozik, miközben terelik a birkáikat. És éltetnek valamit, amiről azt sem tudják, hogy micsoda.

Amikor a napokban a globalista ügynökökből álló Tisza kormány az úgynevezett végrehajtói maffia ügyében vizsgálóbizottsági elnöknek kérte fel a Mi Hazánk vezetőjét, Toroczkai Lászlót, a tömeghipnózis legsötétebb elemei bukkantak a felszínre, a tudatipar valódi fekete mágiája, az aminek a működését oly találóan írta le Edward Bernays a Propaganda című alapművében. Mint egy csoda hatására hirtelen a Mi Hazánk szavazói körében tömegek ébredtek rá arra, hogy a korábban gyűlölt Magyar Péter milyen kiváló politikai nagyságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy a Mi Hazánknak ilyen fontos pozíciót ad. Az a Magyar Péter, aki folyamatosan hülyét csinált a radikális jobboldalból, egyik percről a másikra metamorfózison ment keresztül a Mi Hazánk szavazóinak a szemében. Fel sem merült a “Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is” gondolata, hogy vajon mi állhat ennek a hátterében. Helyette a Mi Hazánk politikusai azonnal lecsaptak a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, miközben ünnepeltették magukat a híveikkel.

A mai tömegember kéthetes emlékezőképességéből hiányzik a közelmúlt tapasztalata, így fogalma sincs arról, hogy a rendszerváltás óta felállított magyar parlamenti vizsgálóbizottságoknak a klasszikus értelemben - vagyis az ügyek jogi lezárása, büntetőjogi felelősségre vonás vagy közvetlen vagyonvisszaszerzés szempontjából - semmilyen érdemi haszna nem volt. A parlamenti vizsgálóbizottságok intézménye Magyarországon hagyományosan politikai csatatérként, semmint valódi tényfeltáró szervként működött, így valódi sikertörténetről a múltra nézve nem beszélhetünk.

És borítékolni lehet, hogy a Toroczkai László vezette testületnek sem lesz eredménye. Arra viszont pont jó lesz, hogy a Mi Hazánk a Tisza által ácsolt színpadon még jobban megossza a megmaradt jobboldali erőtereket. Hogy a Tisza a Mi Hazánkon keresztül a kommunista érában jól bevált szalámi taktikával egyengesse az utat a globalisták totális hatalmának a kiteljesedéséhez.

A Mi Hazánk és a szavazórétege semmi mást nem csinál most, mint kiszolgálja a pillanatnyi politikai megrendelőket (és a populizmuson keresztül a tömegek legalacsonyabb ösztöneit), miközben a tálcán valójában az ország jövőjét hordja szét, amiből a Mi Hazánk pártelitje busásan meggazdagodik.

Teljes mértékben provokáló szándékkal tettem ki a napokban a Facebook oldalamra az Orbán Viktornak és Magyar Péternek hajbókoló Toroczkai László fotóját. Külön kiemelném, hogy az Orbánnal készült lakájmosolyt maga a bukott kormányfő osztotta meg korábban. A fotók felé pedig azt írtam Toroczkaira utalva, hogy “Őfelsége pincére...”

A reakciók pont olyanok voltak, mint amire számítottam. Azért tettem ki, mert olyan szép tükröt mutatott még a saját követőim egy kisebb részének is. Ezeknek a szavazóknak ilyenkor mintha minden intellektuális képessége megszűnne, mintha csak az ösztöneik hajtanák őket. Semmilyen kritikát, poént nem tudnak elfogadni, mint egy idegbajos kutya, a legagresszívabb csaholással reagálnak mindenre.

Sokan leírták, hogy évek óta figyelik a munkásságom, de most ezzel vége, nem tisztelnek többet. Értik? Eddig mindenben egyetértettek velem, de találtak egy apró dolgot, amiben nem, így a 99% megy a kukába, mert a magyar nemzetet csak olyan közösség tudja megvédeni, amellyel kapcsolatban mindenki 100%-ban egyetért.

Micsoda beteg világ ez? Véletlenül ez nem maga a kommunizmus, a bolsevizmus és annak édestestvére a nácizmus? Eddig az vitte előre az emberiséget, hogy mindig mindenki egyetértett mindenben? Akkor mit jelent a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága? A kussolást? És ennek a mentális dögkútnak a bűze messze szivárog, egészen addig, hogy a korábban engem “csodáló és tisztelő” Mi Hazánkosok folyamatosan lerománoznak és lezsidóznak.

Pedig valójában ők maguk az árulók. És az a groteszk ebben az egészben, hogy a szavazók a saját ostobaságukkal saját magukat árulják el, azt a nemzeti radikalizmust, amelyben annyira hisznek. Amiről a hiten kívül semmilyen konkrét fogalmuk nincsen, mert annyira tudatlanok.

Mindeközben a pincérlelkű politikus pontosan kiszolgálja azokat, akik ellen szavakkal harcol. Amikor a fősodorbeli elit úgy dönt, hogy lejárt a szavatossági ideje, nem engedik teljesen éhen halni. Eltakarítják a színpadról, de a zsebe tömve marad. A háttérbe húzódik: megtarthatja a strómanokon keresztül felépített ingatlanjait, a luxusautókat és a külföldi bankszámlákat. Nem lesz miniszterelnök, de a bukás után gazdag és érinthetetlen magánemberként éli világát, elfeledve egykori elveit. A hatalom asztalától felállították, de a jussát megkapja.

Mindeközben a nemzeti radikalizmus mint politikai termék, teljesen elértéktelenedik. Miután a kormányzati elit felhasználta a megosztásra, kiszipolyozta belőle a számára hasznos szlogeneket, témákat és szavazatokat, a megmaradt, kiüresedett ideológiát egyszerűen kidobják. Nem marad utána más, mint a vállalhatatlan és anakronisztikus retorika, amelyre a modern világban már senki sem kíváncsi. Az eszme a politikai szemétdombra kerül, mint egy elhasznált, koszos törlőrongy, amellyel a hatalom a kávéfoltokat törölgette az asztalról.

A nemzeti radikális szavazótábor - amely valóban hitt a nemzeti ébredésben, a radikális változásban és abban, hogy a kedvenc politikusuk majd mindent megváltoztat - ott marad a padlón. A vezetőjük a vagyona jövedelméből piheni ki a politikai karrier fáradalmait, miközben a választói ott állnak becsapva, magukra hagyva a romokban heverő vidéki valóságban, gazdaságilag és morálisan is a politikai perifériára szorulva.

Csak kevesen fogják majd fel, hogy a hiányos műveltségű, de dörzsölt politikus számára a radikalizmus sosem hitvallás, hanem csupán egy pincérkötény volt. Amikor a kötényt levetetik vele, a zsebében ott marad a vastag borravaló. Az elhasznált kötényt pedig - a hívő szavazókkal együtt - kidobják a hátsó udvarban álló kukába.

Könyvajánló: Jobboldali politika

A globalizmus, a woke ideológia, a határok nélküli világ és a gyökértelen fogyasztói ember korában Maximilian Krah könyve nem mentegetőzik, hanem visszaköveteli a jobboldal szellemi önbizalmát. Az identitás, a nemzet, a család, az állam és a civilizáció kérdéseit vizsgálva amellett érvel, hogy a jövőt nem a hagyományok felszámolása, hanem azok tudatos továbbépítése teremtheti meg. Provokatív, vitára ingerlő és kifejezetten a kor uralkodó dogmáival szemben megfogalmazott politikai kiáltvány.

Könyvcsomag-ajánló: A Nyugat hanyatlása

Öt könyv, egy kérdés: merre tart Európa és benne Magyarország? Raffay Ernő, Coudenhove-Kalergi gróf, Maximilian Krah, Bogár László és Alekszandr Dugin művei a kortárs jobboldali gondolkodás különböző irányzatait mutatják be, történelmi, politikai és geopolitikai kérdéseket vizsgálva a mainstream megközelítésektől eltérő nézőpontból.

A könyvcsomag jelentős kedvezménnyel elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Sokan úgy tekintenek a történelemre, mint egy lezárt korszakra. Mintha a múlt valami poros könyvtár mélyén heverne, és semmiféle kapcsolata nem lenne a jelenünkkel és a jövőnkkel. Pedig éppen az ellenkezője igaz. A történelem nem mögöttünk van. Benne élünk.

Erről beszélgettünk Pataki Tamással az Ultrahang Történelem legutóbbi adásában is.

A beszélgetés apropóját egy aktuális vita adta. A Karmelita kolostor jövőjéről szóló ötletelések, amelyekben egyesek gyermekotthont, szociális intézményt vagy éppen kávézót látnának a miniszterelnökség jelenlegi épületében. Sokan talán nem értik, miért váltanak ki ezek a felvetések olyan erős reakciókat. Hiszen a kérdés valójában nem is az épületről szól.

A történelem egyik legfontosabb tanulsága, hogy minden rendszerellenes, államellenes vagy forradalmi mozgalom először a szimbólumokat támadja meg. Nem azért, mert azok önmagukban jelentenék a problémát, hanem mert a szimbólumok hordozzák a közösség emlékezetét. Aki a jelképeket kiforgatja eredeti jelentésükből, az valójában a múlt és a jelen közötti kapcsolatot akarja felszámolni.

Ez nem új jelenség. A nagy francia forradalom idején ugyanígy tették nevetség tárgyává a vallást, a monarchiát és a régi rend intézményeit. A bolsevikok ugyanígy foglalták el a kastélyokat, kolostorokat és középületeket. A cél minden esetben ugyanaz volt: megszüntetni a folytonosságot, eltörölni az emlékezetet, és új identitást kényszeríteni a társadalomra.

A beszélgetés során azért jutottunk el a jelenből a múltba, mert a mai folyamatok sok szempontból kísértetiesen emlékeztetnek arra az időszakra, amely 1918–1919-ben Magyarországot a káosz, majd a bolsevik diktatúra felé sodorta. Akkor is megjelent egy olyan szellemi közeg, amely elveszítette kapcsolatát saját hagyományaival. Akkor is jelen volt egy olyan értelmiségi réteg, amely képtelen volt felismerni a veszélyeket. És akkor is jelen volt az a bénultság, amelynek következtében egy jól szervezett kisebbség képes volt uralma alá hajtani egy egész országot.

A legfájdalmasabb kérdés azonban talán nem is az, hogy mi történt akkor, hanem az, hogy miért nem tanultunk belőle.

Miért van az, hogy ma egy felújított történelmi épület láttán emberek tömegei azt sem tudják, mit látnak? Miért vált természetessé, hogy nemzeti jelképeink jelentése lassan elhalványul? Miért nő fel egy olyan generáció, amelynek jelentős része történelmi tudat, világkép és hosszú távú célok nélkül keresi a helyét a világban? A történelem ismeretének hiánya ugyanis nem egyszerű műveltségi probléma. Sokkal inkább civilizációs kérdés.

Ha egy közösség elveszíti az emlékezetét, akkor megszűnik az önvédelmi képessége is.

A beszélgetés legfontosabb része az volt, amikor a Tanácsköztársaság időszakáról kezdtünk beszélni.

Az elmúlt években a Kárpátia Stúdióban tudatos munkával próbáltuk előásni azokat a memoárokat, naplókat és visszaemlékezéseket, amelyeket a kommunista korszak gyakorlatilag eltüntetett a magyar emlékezetből. Katonák, papok, állami vezetők, civilek és szemtanúk beszámolói kerültek ismét az olvasók elé. Olyan emberek vallomásai, akik testközelből látták, hogyan omlik össze egy ország, miként válik úrrá a káosz, és hogyan veszi át a hatalmat egy fanatikus kisebbség.

Ezek a könyvek nem pusztán történelmi dokumentumok, hanem figyelmeztetések. Azt mutatják meg, hogy a történelem nagy tragédiái soha nem egyik napról a másikra következnek be. Mindig hosszú szellemi előkészítés előzi meg őket. Mindig ott vannak a jelek, és a mintázatok ugyanazok. Mindig vannak emberek, akik figyelmeztetnek. És mindig vannak olyanok is, akik nem akarnak hallani róluk.

Erről szólt ez a beszélgetés: történelemről, emlékezetről, a szimbólumok jelentőségéről, kulturális önvédelemről, a politikai rendszerek önfelszámoló mechanizmusairól. És arról, hogy mi történik egy nemzettel, amikor elveszíti a kapcsolatot saját múltjával.

A teljes beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Akik olvasták A Titkos Elit című könyvsorozatot vagy az USA - A gátlástalan birodalom című könyvet, azok pontosan tisztában vannak azzal, hogy különböző háborúkat milyen hamis zászlós hadműveletekkel robbantottak ki, beleértve ebbe az első világégést is.

A Romániát ért legújabb úgynevezett orosz dróntámadás a térség összes, a háborút szorgalmazó vezetőjét nyilatkozattételre kötelezte, amelyben sorra ítélik el Oroszországot. Ebből pedig már Magyar Péter globalista miniszterelnök is kivette a részét.

Mielőtt Önök is beleesnének a propaganda és a manipuláció csapdájába, kérem, néhány tényen gondolkozzanak el. Kezdjük az elsővel:

Egy orosz drónt el tudnak-e téríteni más célpontra az ukránok?

A válasz: határozottan igen.

Tehát: az ukrán hadsereg képes elektronikai hadviseléssel eltéríteni az orosz drónokat, és erre rendszeresen sor is kerül a harctéren.

Ez a folyamat azonban nem úgy működik mint a filmekben (ahol egy hacker átveszi a videójelet és “távirányítja” a drónt), hanem egy kifinomult jelhamisítási eljárással, az úgynevezett spoofinggal.

Milyen típusú drón csapódott be Romániában?

Egy iráni tervezésű Shahed-136 típusú drón.

Hogyan térítik el a drónokat?

Az Oroszország által tömegesen használt kamikaze drónok (például az iráni tervezésű Shahed vagy Geran modellek) nem valós idejű emberi irányítással repülnek, hanem előre beprogramozott GPS és az orosz GLONASS műholdas navigációs koordináták alapján keresik meg a célpontot.

Az ukránok a következő sebezhetőségeket használják ki:

Koordináta-hamisítás (Spoofing):

Az olyan saját fejlesztésű ukrán elektronikai hadviselési rendszerek, mint a Pokrova vagy a legújabb Lima rendszer, a műholdakénál jóval erősebb, de hamis navigációs jeleket sugároznak a közeledő drónok felé.

A drón becsapása:

A drón számítógépe elfogadja a hamis jelet, és azt hiszi, hogy még nem érte el a célját, vagy teljesen máshol jár (fejlesztők szerint előfordult, hogy a drónnal elhitették, hogy Peru felett repül).

Félrevezetés: A hamis koordináták miatt a drón fokozatosan letér az eredeti pályájáról, és egy üres mezőre vagy a vízbe repül, ahol ártalmatlanul felrobban.

Új célpontra irányítás: Belarusz és a szomszédok esete

Nem egyszer ukránok olyan sikeresen tudták manipulálni a navigációt, hogy az orosz drónok jelentős része “bumerángként” fordult vissza, vagy teljesen irányt vesztve a szomszédos országok légterébe repült át.

Számos dokumentált eset van arról, hogy az Ukrajnának szánt orosz drónok a jelzavarás miatt Fehéroroszország (Belarusz), sőt esetenként Románia vagy Moldova területén zuhantak le.

Ezek alapján mennyi a valószínűsége, hogy a román Galați városába becsapódó drónt Ukrajnából térítették el?

95%.

Oroszország nem Romániát támadja; a drónok valódi célpontjai a Galațitól mindössze 15–20 kilométerre fekvő ukrán folyami kikötők, mint Reni és Izmajil. Mivel a drónok közvetlenül a határvonal mellett repülnek, már egy minimális, néhány fokos iránytű-hiba vagy navigációs zavar is elég ahhoz, hogy a fegyver másodpercek alatt átrepüljön a Duna felett Romániába.

Mi okozhatja az 5%-ot?

Egy esetleges műszaki hiba.

Mennyi az esélye a szándékos orosz támadásnak?

0%

A NATO és a román védelmi minisztérium is többször megerősítette, hogy nincs bizonyíték szándékos, Románia elleni orosz agresszióra. Oroszországnak nem érdeke egy NATO-tagállam közvetlen támadása, az incidensek egyértelműen az ukrán határ menti infrastruktúra bombázásának a mellékhatásai.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

De vajon valóban ez a legfontosabb kérdés?

Mi van akkor, ha a valódi küzdelem nem a pártok között zajlik? Mi van akkor, ha a legnagyobb csata nem a parlamenti padsorokért, hanem az ember tudatáért folyik? Mi van akkor, ha a választásoknál sokkal fontosabb az, hogy képesek vagyunk-e különbséget tenni igazság és hazugság, valóság és propaganda, remény és illúzió között?

A történelem során számtalanszor előfordult, hogy népek rossz vezetőket választottak. De ennél is nagyobb tragédia volt, amikor elveszítették a képességüket arra, hogy önállóan gondolkodjanak. Mert a szabadság nem a szavazófülkében kezdődik, hanem az ember lelkében. Ott, ahol még nem a tömeg mondja meg, mit kell gondolnunk, és ahol a félelem sem képes felülírni a lelkiismeret szavát.

A parlamenti választások előtt, még 2026. március 26-án írásban is közzétett bejegyzésemben nem arra kerestem a választ, hogy kire kell szavazni. Sokkal inkább arra, hogy hogyan maradhat ember az ember egy olyan korban, amikor szinte minden erő azon dolgozik, hogy ne önálló személyiségek, hanem irányítható tömegek legyünk. Mert végső soron nem az dönti el a jövőt, hogy melyik politikai erő kerül hatalomra, hanem az, hogy maradnak-e elegen, akik a hazugság korában is ragaszkodnak az igazsághoz.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Lehet-e megérteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát. Egy korszakét, amelyben a háborús vereség, a politikai kísérletek és az ideológiai harcok egyszerre alakították a mindennapokat. Ez a kollekció azoknak szól, akik a történelmet nem lezárt múltnak, hanem élő kérdésnek tekintik. Mert a valódi tét nem csupán az, hogy mi történt 1919-ben, hanem az, hogy miként gondolkodunk róla napjainkban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A 2001. szeptember 11-e utáni Amerika nem pusztán geopolitikai fordulópont volt. Intézmények, gondolkodásmódok és hatalmi hálózatok újraszerveződésének időszaka is, amely az új világrend felépítését tűzte ki célul. Pontosabban fogalmazva: a kiteljesítését.

Ebben a történelmi pillanatban élt és tanult az Egyesült Államokban Orbán Anita, a későbbi magyar külpolitikai elit egyik meghatározó szereplője. Az a személy, aki ma külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, ezen kívül vétójoggal rendelkezik a kormányban.

Orbán Anita környezetét a Taylor Hudak Media Telegram-csatorna tárta fel, de a videó más platformokon is megtalálható, például az X-en. Orbán Anita kapcsolati hálójának jelentős része ugyanabba az amerikai stratégiai elitbe vezetett vissza: nemzetbiztonsági szakértők, katonai tanácsadók, hírszerzési körökhöz kötődő akadémikusok és a hidegháborús geopolitikai gondolkodás meghatározó alakjai jelentek meg környezetében, és segítették a doktori disszertációját.

Az Orbán Anitát kitenyésztő hálózatrendszer nem egyetlen összeesküvés-elméletet igazol, hanem ennél jóval összetettebb képet mutat: egy olyan szakmai és intézményi közeget, amely mélyen beágyazódott az amerikai nemzetbiztonsági állam struktúrájába, vagyis abba a közegbe, amelynek a gyökereit A Titkos Elit című rendkívül fontos könyvsorozat tárta fel.

Első körben kérem nézzék meg a videót, amelyet magyar felirattal láttam el. Hamarosan egy háttérrel folytatom Taylor Hudak Media tényfeltárását.

Könyvajánló

A Titkos Elit című könyv nem csupán egy olvasmány, hanem egy ablak a világot irányító rejtett erők megértésére. A Titkos Elit c. könyvek elolvasása “lehetővé teszi, hogy reálisan lássuk azt, ami ma a világban történik” mivel ma is ugyanazok az erők mozgatják a szálakat, mint amit Gerry Docherty és Jim MacGregor feltárt. A két szerző ugyanazon az úton haladt, mint amit Carroll Quigley - egyébként Bill Clinton volt amerikai elnök mentora -, a világhírű történész ajánlott, aki két vaskos kötetben fedte fel a nemzetek feletti globális erőrendszer polipcsápjait. Carroll Quigley könyveit, melyeknek eredeti címe The Anglo-American Establishment, illetve Tragedy and Hope magyar nyelven ki fogja adni a Kárpátia Stúdió könyvkiadó 2027-ben.

A Titkos Elit könyvsorozat nélkülözhetetlen forrás jelenkorunk megértéséhez, a magyarországi vonatkozáshoz pedig kiváló kiegészítés Raffay Ernő A Rothschildok Magyarországon c. könyve. A teljes könyvcsomag elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Bevezetés

Mint közismert, 2016 és 2020 között a Fidesz egyik legjelentősebb médiaplatformjának, a megyei napilapok központi szerkesztőségének voltam a főszerkesztője. 2020-ban morális okok miatt felmondtam. 2021 őszén, a Covid-diktatúrával szembeni ellenállás jegyében minden szakmai tudásommal segítettem a 2022-ben parlamentbe jutott Mi Hazánk Mozgalmat. 2022 és 2024 között jellemzően Dúró Dórának, mint az Országgyűlés alelnökének voltam a főtanácsadója, de egyben Toroczkai László elnöki stratégiai bizottságában is helyet foglaltam, illetve több parlamenti képviselő, vármegyei elnök munkáját is segítettem. Elsősorban antiglobalista ügyek kommunikációját erősítettem, például a fúrt kutak nyilvántartásba vételének megakadályozását, a készpénz védelmét, a WHO-szerződéssel szembeni ellenállást. 2024-ben minden tisztségemről lemondtam, az alábbiakban rá fognak jönni, hogy miért. Ki szeretném emelni: sem a Mi Hazánkban végzett tevékenységem alatt, sem utána semmilyen politikai ambícióm nem volt, és mindenkit meg tudok nyugtatni, soha nem is lesz.

Az elmúlt időszakban számos kritikát fogalmaztam meg a Mi Hazánk Mozgalom működésével kapcsolatban, ezek sokszor éles visszhangot keltettek, főleg azok körében, akik félreértették az írásaimat. Viszont kétségtelen bizonyosság, hogy az idei választásokon a jobboldal megsemmisítő vereséget szenvedett, a radikális jobboldalt képviselő Mi Hazánk pedig semmilyen sikert nem tudott felmutatni a négy évnyi politizálás után. Mindeközben a hasonló pártok Nyugat- és Kelet-Európában sikert sikerre halmoznak. Ezek késztettek arra, hogy egy mélyfúrás keretében választ keressek azokra a kérdésekre, amelyeket sokan feltesznek ugyan, de belső vívódásaik, a kognitív disszonancia és egyéb hatások miatt nem biztos, hogy végig tudnak gondolni. És arra is, hogy miért van az, hogy Magyarországon egyetlen radikális párt sem tudott megerősödni? Van-e ennek valamilyen közös gyökere? És meg fogják látni, hogy van.

A Mi Hazánk Mozgalom súlyos válságba került. Ha ennek okait nem kutatjuk ki, minden esély megvan arra, hogy ez a politikai közösség is el fog veszni a következő csatákban. Pedig soha nem volt még nagyobb szükség egy értékelvű, professzionális radikális konzervatív erőre, mint most.

Elemzésemnek az a célja, hogy feltárjam a betegséget, és javaslatot is tegyek a gyógyításra. Természetesen más út és egyéb elképzelés is lehetséges. Első körben tőlem ennyi telt. Én legalább megpróbáltam. És teljesen egyetértek azzal, hogy a Mi Hazánk Mozgalmat meg kell menteni! Először viszont lássuk a diagnózist. Sejtem, sok megállapításom ismét vitát fog kelteni, de nem tudok mást mondani, mást írni, mint amit láttam, tapasztaltam. Remélem, miután elcsendesednek az indulatok, tiszta fejjel tudják mérlegelni, amiket leírtam, és azt is, hogy kiutat kell találni. De először látnunk kell, hogyan jutottunk ide. Kezdjünk bele.

A Mi Hazánk és a Lift-Slab módszer

A politikatörténet egyik legfontosabb elméleti alapvetése Robert Michels szociológus nevéhez fűződik, aki 1911-ben fogalmazta meg az úgynevezett “oligarchia vastörvényét”. A szerző a német szociáldemokraták működését vizsgálva arra jött rá, hogy még a legdemokratikusabbnak induló szervezetek is elkerülhetetlenül oligarchizálódnak. Ahogy levezette: a tagság növekedésével kialakul egy szűk, professzionális vezetői mag, vagyis az elnökség. Ez a belső kör pedig elkezdi saját magát újratermelni: ők ellenőrzik a párt belső erőforrásait, az információkat és a jelölési folyamatokat. Idővel a legfőbb céljuk már nem az ideológia megvalósítása, hanem saját hatalmi pozíciójuk és mandátumaik megőrzése lesz, kizárva a belső kihívókat.

Robert Michels elmélete valamilyen formában a későbbiekben szinte a világ minden országában visszaigazolódott. Globális szinten talán a legérdekesebb, A Titkos Elit országában, Nagy-Britanniában a Munkáspárt úgynevezett “füstös szobáinak” az esete. A közismert és elfogadott alapvetés szerint az Egyesült Királyság a parlamentarizmus mintaképe, de a brit pártok története hemzseg a centralizált jelöltállítási botrányoktól. A 20. század közepéig a Munkáspártban a parlamenti listákról és az egyéni jelöltekről a párt központi vezetése és a velük szövetséges szakszervezeti vezetők döntöttek zárt ajtók mögött. Ezt nevezi a szaknyelv a füstös szobák döntéseinek.

Az antidemokratikus helyzet azért alakult ki, mert a párt parlamenti képviselői és az elnökség saját magukat jelölték újra és újra, miközben a helyi választókerületi pártszervezetek hiába akartak radikálisabb vagy tehetségesebb helyi jelölteket állítani, a központ visszautasította őket. Ez az elnyomás végül a 70-es és 80-as évekre hatalmas belső lázadáshoz vezetett: a tagság kikényszerítette ennek az eltörlését, hogy a képviselők ne érezhessék magukat életfogytiglan bebetonozva a pozícióikba. Nem tökéletes a párhuzam, de valójában Torgyán József egykoron ugyanezzel a módszerrel irányította a Független Kisgazdapártot, vagyis a jelöltállítás jogát is birtokolta az általa uralt elnökség.

A politika működésének ezen demokratikus vadhajtásai mind azt bizonyítják, hogy ha a jelölési jogot nem választják el a jelöltté válás jogától, akkor a párt belső demokráciája megszűnik. Amikor az elnökség saját magát jelöli és saját magát ellenőrzi, a szervezet elveszíti a kapcsolatot a bázisával, és a képviselet helyét átveszi az önérdek.

És tegyük hozzá: az önigazolás. Ha siker van, akkor az az elnökségi klikk zseniális döntéseinek az eredménye. Ha bukás van, az valójában siker, mert olyanok voltak a körülmények, és hát ott voltak az úgynevezett belső árulók. Így igazi felelőse sohasem lesz a helyzetnek, mert akik számon kérhetők, ugyanazok, mint a számon kérők, vagyis az elnökség tagjai. Önmagukat pedig sem leváltani nem fogják, sem rossz színben feltüntetni.

Tökéletes példa erre az idei választásnál a Mi Hazánk esete: az elnök a voksolás előtt 20 százaléknyi eredménnyel ámította a híveit, majd, amikor alighogy bejutott a parlamentbe, azzal kezdte, hogy a kampányuk hibátlan volt. Valójában az idei választási eredmény egy csúfos kudarc, amit konkrétan az a 6 parlamenti képviselő hozott össze, akik semmilyen érdemi előrelépést nem tudtak produkálni az elmúlt négy évben azon kívül, hogy megtartották a parlamenti mandátumaikat.

És ahelyett, hogy egy őszinte szembenézés történne, vagy legalább beismerése a kudarcnak, megy az öntömjénezés. Ráadásul, ami különösen visszatetsző, Dúró Dóra még odaáll a haldokló bölény mellé, harapni egyet a testéből, mert szerinte “A Fidesz összeomlásával a Mi Hazánk előtt megnyílhat a tér.”

Csakhogy a Mi Hazánk előtt semmilyen tér nem fog megnyílni, mert valójában nincs is előtte tér. És most elmagyarázom, hogy miért.

Akik egy picit konyítanak az építészethez, azoknak ismerősen fog csengeni az úgynevezett Lift-Slab módszer. Ez egy igen érdekes mérnöki eljárás, mert teljesen szembe megy azzal, amit általában tudunk az építkezésekről. A hagyományos módszer alulról felfelé halad: először az alapozás készül el, majd a földszint, a falak, és a legvégén kerül fel a tető. Ezzel szemben a Lift-Slab módszer felülről lefelé hozza létre az épületet. A folyamat leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: első lépésben a teljes magasságig felállítják a tartópilléreket, az úgynevezett “gerincet”. A legfelső födémet, vagyis a tetőt a talajszinten öntik ki, majd hidraulikus emelőkkel felhúzzák a tartópillérek végére, és ott fixálják. Ezután következik a többi emelet, amelyeket szintén fent rögzítenek, és így haladnak lefelé a földszintig. Vagyis egy ilyen építménynél a „tető” van meg először. Pont úgy, ahogy a Mi Hazánk eredetileg létrejött.

A Mi Hazánk nem úgy lépett színre, mint a klasszikus pártok, ahol helyi klubok és civil közösségek lassan, alulról építkezve országos szövetséggé alakulnak. Itt a “tető” - vagyis a Toroczkai–Dúró–Novák alkotta szűk elnökségi mag - már készen állt a Jobbikból való kiválás pillanatában. Ők határozták meg a párt formáját és kereteit, a tetejét, és ehhez igazították hozzá az alsóbb szinteket.

Mi a probléma ezzel?

Az építkezésben a Lift-Slab technológiánál a szintek beépítésének folyamata az oszlopok mentén zajlik: fel és le. Ha a legfelső szintet mereven hozzáhegesztik a pillér tetejéhez, oda alulról már nem lehet több elemet hozzátenni.

Pontosan ugyanez a helyzet a Mi Hazánkban, ahol az elnökség odahegesztette a legfelső szintet, azt, ahol ő lakik, vagyis a parlamenti lista kijelölését, a legfontosabb döntések meghozatalának menetét stb. Tehát a tartópillérek megvannak, de a “liftet” lekapcsolták. A helyi szervezetek és az új tagok csak az alsóbb emeleteket lakhatják be, a tetőtéri lakosztályba nincs feljutás. Ezt jól jegyezzék meg, mert visszatérek rá.

Tehát a Mi Hazánk pontosan úgy működik, mint egy Lift-Slab épület: a tetőszerkezetet alkotó elnökség a földszinten “készen volt”, felvontatta magát a Mi Hazánk csúcsára, majd a szintet elreteszelte. Ez a mérnöki precizitású zártság biztosítja a stabilitásukat a szervezeten belül, de a politikai piacon - ahogy a 2026-os eredmények mutatják - egy merev, növekedésre és megújulásra képtelen betonmonumentumot eredményezett.

Amikor a Mi Hazánk megalakult, valójában nem egy politikai párt jött létre, amely őszinte célokkal, hiteles világképpel egy jó értelemben vett ideológia megvalósításán fáradozik, hanem egy szó szerinti gazdasági vállalkozás. A “részvényesek” a már említett Toroczkai–Dúró/Novák politikai dualizmushoz kapcsolódtak. Rajtuk kívül még kisebb csomagot vásárolva azok tudtak “beszállni az üzletbe”, akiknek elég tőkéjük volt hozzá. Az alapítók létrehozták a cég alapszabályát, amellyel egyben elszigetelték magukat az alattuk lévő szintektől. Vagyis megteremtették önmaguk mindenhatóságának kikerülhetetlenségét: az elnökséget.

A befektetők olyan struktúrát hoztak létre, amely sokkal közelebb áll a diktatúrához, mint bármilyen demokratikusnak tűnő döntéshozatali mechanizmushoz. Ugyanis kizárólag ők határozhatják meg a párt politikai arculatát és az azt képviselő személyeket. A Mi Hazánk Mozgalomban az országgyűlési képviselőjelölteket és a választási listát (így az azon való szereplést és a sorrendet is) a párt Országos Elnöksége választja ki és határozza meg. Az Országos Elnökség pedig maguk a befektetők. Maguk a befektetők pedig az országgyűlési képviselők. A kör bezárult. Vagyis ők önmaguk megkerülhetetlenségének a megkerülhetetlensége.

Nézzük konkrétan: kik voltak a jelöltek az országos lista befutó helyein 2022-ben?

Toroczkai László (Pártelnök / Elnökségi tag)
Dúró Dóra (Elnökhelyettes / Elnökségi tag)
Dr. Apáti István (Alelnök / Elnökségi tag)
Novák Előd (Alelnök / Elnökségi tag)
Dócs Dávid (Alelnök / Elnökségi tag)
Szabadi István (Pártigazgató / Elnökségi tag)

Nézzük, kik voltak a korábbi ciklusban a parlamenti képviselők?

Toroczkai László (Pártelnök / Elnökségi tag)
Dúró Dóra (Elnökhelyettes / Elnökségi tag)
Dr. Apáti István (Alelnök / Elnökségi tag)
Novák Előd (Alelnök / Elnökségi tag)
Dócs Dávid (Alelnök / Elnökségi tag)
Szabadi István (Pártigazgató / Elnökségi tag)

2026-ra kiket jelölt az elnökség a befutó helyekre?

Toroczkai László (Pártelnök / Elnökségi tag)
Dúró Dóra (Elnökhelyettes / Elnökségi tag)
Dr. Apáti István (Alelnök / Elnökségi tag)
Novák Előd (Alelnök / Elnökségi tag)
Dr. Borvendég Zsuzsanna (Történész, a párt EP-képviselője)
Dócs Dávid (Alelnök / Elnökségi tag)
Szabadi István (Pártigazgató / Elnökségi tag)
Pakusza Zoltán (Alelnök / Elnökségi tag)

Ugye Borvendég Zsuzsanna személyének itt nincs jelentősége, mert EP-képviselő, csak húzónévként tették a listára, ő vissza is adta a mandátumát, amit Szabadi foglalt el.

És végeredményben kik lettek a befutók?

Toroczkai László (Pártelnök / Elnökségi tag)
Dúró Dóra (Elnökhelyettes / Elnökségi tag)
Dr. Apáti István (Alelnök / Elnökségi tag)
Novák Előd (Alelnök / Elnökségi tag)
Dócs Dávid (Alelnök / Elnökségi tag)
Szabadi István (Pártigazgató / Elnökségi tag)

Pakusza Zoltán, ahogy 4 éve, most is minimális szavazattal lemaradt a mandátumról, de ha megszerzi akkor a teljes elnökség ott lett volna a parlamentben, vagyis a 100%-ban önmaguk által kiválasztottak társasága. Mert kikből is áll az elnökség?

Toroczkai László
Dúró Dóra
Dr. Apáti István
Novák Előd
Dócs Dávid
Szabadi István
Pakusza Zoltán

Íme: a Mi Hazánk struktúrája egy központosított rendszer, ami azt jelenti, hogy a parlamenti mandátum sorsáról és a listás helyekről egy szűk, vezető testület dönt. Ez a szűk vezető testület pedig saját magát rakja a befutó helyekre. Vagyis egy olyan mérkőzést játszanak, ahol a bíró, a játékos és a nyertes ugyanaz a személy.

Nézzük részletesebben:

A Mi Hazánk Alapszabálya szerint az országgyűlési képviselőjelöltek kiválasztása, az országos választási lista összeállítása és a képviselői helyek sorrendjének meghatározása kizárólagosan az Országos Elnökség hatáskörébe tartozik. Első ránézésre ez egy hatékony, fegyelmezett menedzsment-döntésnek tűnhet, ám a politikai valóság talaján ez a rendszer egy súlyos strukturális visszásságot hordoz: a döntéshozók saját magukról határoznak.

Az Országos Elnökséget alkotó szűk, jelenleg héttagú politikai elit (Toroczkai László elnök, Dúró Dóra elnökhelyettes, valamint az alelnökök és a pártigazgató) tagjai egy személyben töltik be a kiválasztó és a kiválasztott szerepét. Amikor az elnökség összeül, hogy döntsön a parlamenti mandátumot jelentő biztos, befutó listás helyekről, a tagok saját magukat helyezik a lista élére. Ez a klasszikus összeférhetetlenség iskolapéldája.

A demokratikus működés alapvető tézise az ellenőrzés és a hatalmi ágak, szerepkörök elválasztása. Ha a döntéshozó közvetlen anyagi, egzisztenciális és politikai haszonélvezője a saját döntésének, ott a pártatlanság és a meritokrácia - vagyis a teljesítményalapú előrelépés - lehetősége teljesen megszűnik.

Miért veszélyes ez a választók számára?

Egy olyan politikai erő, amely a saját belső köreiben sem képes vagy hajlandó működtetni a demokratikus döntéshozatalt, az államhatalom birtokába kerülve sem fogja tiszteletben tartani a demokratikus normákat. A parlamentbe bejutó Mi Hazánk-frakció nem a választóknak vagy a párt tagságának tartozik felelősséggel, hanem kizárólag annak a szűk elnökségi körnek, amely a mandátumukat biztosította.

A Mi Hazánk politikusai a kampányban előszeretettel hangoztatják, hogy nekik nincs finanszírozó oligarchájuk. Csakhogy a valóság az, hogy az elnökség tagjai önmaguk testesítik meg az oligarchát. Ugyanis a Mi Hazánk jelöltállítási mechanizmusa egy önmagát fenntartó, zárt oligarchikus rendszer. Megakadályozza a politikai generációváltást, elzárja a felemelkedési lehetőséget a tehetséges vidéki vagy szakpolitikai háttérrel rendelkező párttagok elől, és intézményesíti az összeférhetetlenséget. Ameddig a bíró és a játékos személye megegyezik, addig nem beszélhetünk belső demokráciáról - csupán egy szűk elitcsoport hatalmi privilégiumainak adminisztratív bebiztosításáról.

Miért kudarc a Mi Hazánk 2026-os választási eredménye?

Már említettem, hogy a Mi Hazánk Mozgalom vezetése a 2026-os országgyűlési választások után igyekezett sikerként beállítani az elért eredményeket. Toroczkai László pártelnök sajtónyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy a párt megőrizte parlamenti jelenlétét, és az egyetlen olyan erő maradt a radikális jobboldalon, amely stabil bázissal bír. Ha azonban a politikai realitások és a számok talaján elemezzük a voksolást, világossá válik: a Mi Hazánk valójában súlyos stratégiai kudarcot szenvedett el, amely egyenes következménye a párt belső, kontraszelektált működési struktúrájának.

Stagnálás egy átalakuló politikai piacon

A választási adatok szerint a Mi Hazánk arányaiban szinte pontosan ugyanannyi szavazatot kapott, mint négy évvel korábban. Egy olyan politikai környezetben, ahol a választói elégedetlenség csúcsot döntött, és százezrek kerestek alternatívát a kormányzattal szemben, a párt képtelen volt növelni a társadalmi támogatottságát.

Miközben az ellenzéki térfél drasztikusan átrendeződött, a Mi Hazánk teljesen bezáródott a saját maga által épített szubkulturális gettóba. A növekedési potenciál hiánya egyet jelent a politikai elszürküléssel. Az, hogy a párt megőrizte a korábbi hat parlamenti mandátumát, nem győzelem, hanem a stagnálás adminisztratív rögzítése.

Ugyanazok a személyek, nulla megújulás

A kudarc leglátványosabb bizonyítéka a parlamenti frakció személyi összetétele. Pontosan ugyanazok a politikusok jutottak be a Parlamentbe, akik az előző ciklust is végigülték. Az elnökségi tagok gondoskodtak arról, hogy a mandátumok sorsa házon belül dőljön el.

Ez a személyi mozdulatlanság a politikai innováció teljes hiányát mutatja. Nem történt meg a szükséges generációváltás, nem integráltak új, karizmatikus szakértőket, és a vidéki alapszervezetek tehetséges politikusai előtt is zárva maradtak a kapuk. A Mi Hazánk frakciója egy zárt, önfenntartó klubbá alakult, amely képtelen új társadalmi csoportokat megszólítani.

A kontraszelekció és az összeférhetetlenség ára

A politikatudomány jól ismeri ezt a jelenséget: ez a kontraszelekció klasszikus esete. Mivel a pártban az Elnökség tagjai döntenek a választási listáról, a kiválasztás fő szempontja nem a rátermettség, a szakmai kompetencia vagy a társadalmi beágyazottság lett, hanem a lojalitás és a pozíciók házon belüli megtartása.

Ez az összeférhetetlen modell megbosszulta magát a kampányban. A párt nem tudott versenyképes válaszokat adni a modern gazdasági és társadalmi kihívásokra. A belső verseny hiánya miatt a kampányuk unalmassá, kiszámíthatóvá és elhasználttá vált. Ahelyett, hogy külső szavazókat vonzottak volna be, a meglévő szimpatizánsaik mozgósítására fókuszáltak, ami csak a szinten tartáshoz volt elég.

Vagyis a Mi Hazánk 2026-os szereplése hűen bizonyítja, hogy a belső demokrácia hiánya előbb-utóbb külső politikai kudarccal párosul. Amíg a párt vezetése a stagnálást győzelemként kommunikálja, addig elfedik a strukturális hibákat. Az önkiszolgáló, elnökségi jelöltállítási rendszer egy olyan kontraszelektált közeget hozott létre, amely megvédte a vezetők parlamenti székeit, de hosszú távon növekedésre képtelenné és stratégiai szempontból kudarcossá tette a mozgalmat.

Mindezekre a Mi Hazánk elnökségének egy igen gyenge érve van: a médiatérben nem tudtak érvényesülni, mert nem hagyták őket, így kész csoda, hogy megmaradtak, vagyis a siker az, hogy megtartották az állásaikat.

Ez így konkrétan nem igaz. A Mi Hazánk előtt a Fidesz olyan teret nyitott a kampányban, amely soha nem adatott meg egyetlen radikális körnek sem. A Mi Hazánk plakáthelyei közvetett módon fideszes érdekeltségek voltak, a fideszes médiatérben soha nem látott megjelenési tér nyílt, egészen a bónusz csillagig, amikor az Indexen is ott virított a legjobb helyen a reklámjuk.

Önmagában az, hogy az elnöknek nem volt Facebook-oldala, nem elégséges érv, mert egyéb platformokon sok millió embert tudott elérni, akiket a Mi Hazánk képtelen volt megszólítani.

A strukturális válság mélyebb gyökerei

Az elnökség felelőssége nemcsak abban csúcsosodik ki, hogy egy mélyen antidemokratikus rendszert építettek ki a saját személyüket körbe bástyázva. Ugyanis ez a “modell” alsóbb szinteken is ragadós lett, ott, ahol semmilyen korlát nem kellene hogy elzárja az érvényesülést. Ez a strukturális rákfene a párt legalsóbb szintjeit, az alapzatot tartó szakmai kabineteket is teljesen felemésztette, ahonnan egyenes út vezetett a politikai és szellemi megrekedéshez.

A mennyiségi csapda: létszám a minőség helyett

Amikor a Mi Hazánk 2022-ben - sokak meglepetésére - átlépte a parlamenti küszöböt, az Országos Elnökség azonnali kényszerpályára került. Egy parlamenti pártnak a kormányzóképesség látszatát kell keltenie, ehhez pedig professzionális háttérország szükséges. Az elnökség ekkor adta ki a parancsot: a lehető leggyorsabban minél több szakmai kabinetet kell felállítani.

A sietség és a centralizált kapkodás miatt azonban a kiválasztás legfőbb szempontja nem a valódi tudás, a tudományos vagy gyakorlati teljesítmény lett, hanem a létszám minél gyorsabb abszolválása. A cél az volt, hogy a sajtóban és a honlapon fel lehessen mutatni: “Íme, van egészségügyi, gazdasági, honvédelmi és oktatási kabinetünk is.”

Ez a kapkodás oda vezetett, hogy ezeket a stratégiai testületeket alacsony szintű - sok esetben nulla - szakmai kompetenciával rendelkező, de lelkes szubkulturális figurák tömegeivel töltötték fel. Olyan emberek kaptak szakpolitikai szerepet, akiknek semmilyen érdemi rálátásuk nem volt az adott ágazat komplex működésére, vagy akinek volt, azt a “többség” kiszorította.

A muníció elapadása

A kabinetek eredeti feladata az lett volna, hogy a kampányok kereszttüzében napi szinten szállítsák:

• a szakpolitikai muníciót (elemzéseket, háttéranyagokat),

• a kreatív és megvalósítható ötleteket,

• a parlamenti felszólalások szakmai megalapozottságát,

• valamint a párt intellektuális utánpótlását.

Ehelyett mi történt? Amint a megalakulási hullám lecsengett, egy kegyetlen belső kiszorítósdi vette kezdetét ezekben a testületekben. Az alkalmatlan, de pozícióba került tömeg gyorsan ráébredt saját hiányosságaira. Ahelyett azonban, hogy képezték volna magukat, vagy átadták volna a helyüket, a megmaradt inkompetens tagok féltékenyen, körömszakadtáig kezdték el védeni a saját pozícióikat.

A szürkeállomány tudatos elüldözése

Ez a belső mechanizmus egy toxikus védelmi reakciót szült. A kabinetek nemhogy integrálták volna a nemzeti oldal szürkeállományát (egyetemi oktatókat, gyakorló orvosokat, közgazdászokat, mérnököket), hanem szó szerint mindent elkövettek, hogy a kabineteknek még a közelébe se kerülhessenek olyan emberek, akik szakmai konkurenciát jelenthettek volna rájuk nézve.

Egykori főtanácsadóként magam is tapasztaltam: hiába próbáltam valódi szakembereket bejuttatni a rendszerbe, a zárt kapukon nem lehetett áttörni. A sokkal gyengébb képességű, de már bent ülő tagok összefogtak, és szó szerint mindenkit kitúrtak, akinek a tudása rávilágított volna az ő alkalmatlanságukra. A kabinetvezetők nagy része nem szakmai irányítóként, hanem szó szerint basáskodó kiskirályként viselkedett a saját kis szemétdombján, megbénítva a kreativitást.

A totális kontraszelekció ára

Ez a folyamat a kontraszelekciónak egy olyan szintje, amely már a totalitarizmus működési logikáját idézi: a lojalitás és a pozícióféltés teljesen kiszorította a rátermettséget.

A következmények a Mi Hazánk épületének alsóbb szintjein katasztrofálisak lettek, és súlyos hatással jártak:

• Szellemi kiüresedés: Mivel a kabinetek nem termeltek valódi muníciót, a párt parlamenti munkája és kommunikációja megrekedt a 15-20 évvel ezelőtti, elhasznált klisék ismételgetésénél.

• Innovációs csőd: A párt képtelen volt reagálni a modern gazdasági és társadalmi kihívásokra, mert a háttérben nem voltak meg azok az agyak, akik kidolgozhatták volna a válaszokat.

• A növekedési plafon rögzítése: Ez a belső szellemi blokád egyenesen vezetett a párt stagnálásához. A választók megérezték, hogy a Mi Hazánk mögött nincs kormányzóképes intellektuális háttér, csak egy hangos, de alapvetően egy üres struktúra.

Ez vezetett oda, hogy a Mi Hazánk nemcsak a tetején (az elnökségnél) van lelakatolva, hanem a pincében, az alapoknál is elbarikádozták magukat azok, akik a saját egzisztenciájukat féltve inkább választották a párt szellemi elsorvadását, mint a nyitott verseny megújulását.

Az Országos Választmány alkalmatlansága

Amikor egy párt belső “parlamentje”, vagyis az Országos Választmány többsége nem önálló elveket követő politikusokból, hanem lekötelezettekből, személyes barátokból és a jövőbeli “koncra” (pozíciókra, fizetésekre) váró lojálisokból áll, az a párt hosszú távú életére nézve halálos diagnózis.

Ez a felállás nem egyszerűen esztétikai vagy etikai hiba, hanem egy olyan strukturális rákfene, amely mechanikusan teszi tönkre a szervezet működését. A Mi Hazánkra nézve ez is súlyos következményekkel járt:

1. Megszűnt a korai figyelmeztető rendszer (A vakság csapdája)

   A választmánynak az lenne a feladata, hogy csatornázza a vidéki valóságot, a tagság és a választók elégedetlenségét. Ha a kampány rossz irányba megy, vagy a párt témái elhasználódtak, a választmánynak kellene rácsapnia az asztalra, és figyelmeztetnie az elnökséget: “Változtatni kell, mert el fogunk bukni!”

   A lojális és egyben karrierista bólogatók soha nem fognak kritikát megfogalmazni, mert féltik a saját jövőbeli pozíciójukat a “koncasztalnál”. Így az elnökség egy tökéletes visszhangkamrába (echo chamber) kerül, ahol minden döntésüket zseniálisnak érzékeleik. Ez a kollektív vakság vezetett az idei választási kudarchoz is: a vezetés azt hitte, minden rendben van, mert a belső körben senki sem mert szólni a bajokról.
   

2. Intézményesült a kontraszelekció és a szellemi sivatag
   A buta lojálisoknak van egy közös tulajdonságuk: rettegnek a náluk okosabb, képzettebb emberektől. Pontosan tudják, hogy egy nyílt, szakmai versenyben azonnal alulmaradnának. Az, hogy a szakmai kabinetekből kitúrták a valódi szakembereket, pontosan a választmányi és elnökségi szintig érő klikkrendszer miatt történt. A lekötelezettek szövetséget kötnek egymással a szürkeállomány ellen. Az eredmény egy szellemi sivatag: a párt képtelenné válik kormányzóképes alternatívát mutatni, mert a háttérországot kitakarították, a megmaradt bázis pedig nem tud muníciót szállítani a politikai harcokhoz.
   

3. A párt elvesztette a rugalmasságát és adaptációs képességét

   A modern politika gyorsan változik, új krízisek (gazdasági, technológiai, társadalmi) ütik fel a fejüket, amelyekre azonnali, okos válaszok kellenek.

   Egy szűklátókörű, megfelelési kényszerben mozgó nómenklatúra képtelen az innovációra. Nem tudnak új stratégiákat kitalálni, mert nincsenek meg hozzá a szellemi kapacitások. Maradnak a 10-15-20 évvel ezelőtti, jól bevált, unalmas sémák, az úgynevezett panelkommunikáció, ahogy azt egykoron a Jobbik is tette. Miközben a politikai piac 2026-ban teljesen átrendeződött, a Mi Hazánk merev maradt, mint egy jéghegy, és képtelen volt reagálni az új kihívásokra.
   

4. Erkölcsi és hitelességi csőd a választók előtt

   A választók - még a legradikálisabbak is - nem hülyék. Lehet, hogy nem ismerik az Alapszabály részleteit, de a mindennapokban pontosan érzékelik a pártból áradó hiteltelenséget. Amikor a Mi Hazánk a “zárt elit”, a “mutyik” és a “globalista elnyomás” ellen szónokol, a választó joggal várná el, hogy a párt belül igazságos és tiszta legyen. Ám ha azt tapasztalják, hogy a pártban a pozíciókat nem teljesítmény, hanem haveri alapon osztják, a parlamenti helyekre pedig az elnökség saját magát tetteti be, a hitelesség elpárolog. A választó elfordul, mert rájön: ezek a politikusok nem a nemzetet akarják megmenteni, hanem csak a saját koncukat védik. És ez sajnos a lényegét tekintve így is van.

   A lekötelezettekre és a “szürkékre” épített választmány a párt lassú halálát jelenti. Rövid távon kényelmes az elnökségnek, mert nincs belső ellenzék és nincs lázadás. Középtávon azonban – ahogy azt a 2026-os adatok is bizonyítják – megállítja a növekedést, elüldözi az értelmiséget, és a szervezetet egy növekedésre képtelen, szubkulturális politikai zárvánnyá silányítja, amely a saját pecsenyéjét sütögeti, miközben a történelmi vonat elrobog mellette.

Mi Hazánk Mozgalom értelmiségi holdudvar nélkül

A Mi Hazánk szellemi holdudvarának hiánya a felülről lefelé irányított, önkiszolgáló pártmodell egyenes következménye. Azzal, hogy a Mi Hazánk évente egyszer megszervezi az értelmiségi találkozót, de ott valódi párbeszéd helyett fentről lefelé irányuló szónoklatokat tart, a pártvezetés elköveti a lehető legnagyobb politikai és kommunikációs hibát. Ez a gyakorlat nemcsak képmutató, hanem tökéletesen megvilágítja, miért képtelen a párt kitörni a szellemi elszigeteltségből.

Ebből a működési módból a következő súlyos problémák adódtak:

Az értelmiség “biodíszletté” silányítása

Egy valódi értelmiségi találkozó lényege a horizontális kommunikáció: a politikusok leülnek a szakértőkkel, meghallgatják a kritikákat, vitáznak a gazdasági vagy oktatási stratégiákról, és közösen keresnek megoldásokat. Ezzel szemben a Mi Hazánk gyakorlata: az elnökség a találkozót csupán egy egyoldalú PR-eseményként használja. Az értelmiséget nem partnerként kezelik, hanem passzív hallgatóságnak, biodíszletnek használják a pártelnökök beszédeihez. Egy önérzetes szakember nem fog eljárni egy olyan rendezvényre, ahol a tudására nem kíváncsiak, csak a jelenlétével legitimálja a vezetést.

Ebből következik a visszacsatolás teljes hiánya. Amikor egy pártvezetés kizárólag szónokol, az azt jelenti, hogy nem akar szembesülni a valósággal. A 2026-os választási stagnálás és a helyi szervezetek szétesése után egy felelős vezetésnek pont az lenne a dolga, hogy megkérdezze a holdudvarát: “Mit rontottunk el? Miért nem tudunk növekedni?” Ennek egyenes következménye, hogy mivel az elnökség elzárja a kommunikációt, a párt a már említett visszhangkamrába (echo chamber) kerül. Csak a saját, belső, téves sikerkampányaikat hallják vissza, ami vakká teszi őket a politikai realitásokra, és rögzíti a stratégiai kudarcokat.

Elpazarolt idő, elpazarolt értelmiség

Az értelmiségi találkozók valójában sajnos egy kontraproduktív szerepet töltenek be, ami nem más, mint a szellemi tőke és a muníció elpazarlása. Az értelmiségi találkozókon emberekben hatalmas kreatív energia, ötlet és szakpolitikai muníció rejtőzhetne, ami elengedhetetlen lenne a kampányokhoz. Azzal, hogy a vezetés nem hallgatja meg őket, szó szerint elpazarolja ezt a szürkeállományt. A rendezvény végén az értelmiségiek úgy mennek haza, hogy semmit nem tudtak hozzátenni a közös ügyhöz, a párt programja pedig marad az elhasznált, unalmas sémák szintjén. Pontosan ez az oka annak, hogy az értelmiségi oldal folyamatosan morzsolódik le a Mi Hazánk mellől, és a tavalyi eseményt is pártfunkcionáriusokkal tudták csak feltölteni, mert már mert már jelentősen megcsappant azoknak a száma, akik önként elmentek a rendezvényre.

Gondolkodó emberek helyett lojális alattvalók

Az évenkénti értelmiségi találkozó a jelenlegi formájában a Mi Hazánk Mozgalom belső diktatórikus és merev struktúrájának a szimbóluma. Az elnökség nem vitapartnereket vagy okos tanácsadókat keres, hanem bólogató, lojális alattvalókat. Ez a képmutató attitűd a legfőbb oka annak, hogy a nemzeti oldal valódi szellemi elitje messzire elkerüli a Mi Hazánk Mozgalmat, a párt pedig megrekedt egy növekedésre képtelen, szubkulturális szinten. A pártvezetés olyan közeget teremtett, ahol a lojális tudatlanság legyőzte a kritikus tudást. Így a Mi Hazánk kénytelen beérni a szubkulturális hangoskodással - a kormányzóképességhez szükséges valódi szürkeállomány nélkül.

Nácik és nyilas szimpatizánsok fogságában

A Mi Hazánk Mozgalom belső struktúrájában létezik egy náci és neonáci, nyilas szimpátiájú, szubkulturális mag, amely komoly befolyással bír, és amelynek jelenléte a pártot a totalitárius jellegű kontraszelekció spiráljába lökte.

Bár a párt hivatalos vezetése (például az elnökség) a nyilvánosság előtt igyekszik finomítani a retorikát, a valóságban ennek a körnek meghatározó a befolyása, és az elnökség teljeskörű védelmét élvezi. A náci eszmék bármilyen bírálata szigorúan tilos, ezt jómagam is tapasztaltam, amikor Borvendég Zsuzsannával, a párt EP-képviselőjével készítettem interjút, és szóba kerültek a náci és a kommunista bűnök.

A nácizmus bírálata miatt mindkettőnket elmarasztalt az elnökség. Sőt jómagamnak is a legtöbb vitája ezzel a náci körrel volt, akik kéjelegve örvendeztek, amikor Hitler imádatukkal botrányt tudtak kelteni, például 2024. május 1-én, ahol Novák Előd el is mondta, hogy nem zavarja az eset.

A Mi Hazánkban a náci szimpatizáns körnek a befolyásos jelenléte és a kiválasztási folyamatokban játszott vezető szerepe rendkívül veszélyes, méghozzá a következő okok miatt:

A totális intellektuális és kulturális kontraszelekció

Ez a kör a klasszikus náci és hungarista szubkultúrából érkezik, ahol a világkép végletesen le van egyszerűsítve. Jellemük egy zárványban fejlődött ki, összeférhetetlenek, szellemi értelemben sérültek, mert értelmes ember nem rajonghat olyan ideológiáért, amely a politikáját a tömeggyilkosságokra alapozza. Ezek a személyek híján vannak mindennemű modern szakmai kompetenciának, gazdasági, jogi vagy társadalompolitikai ismeretnek.

Mivel pozícióba kerültek a szakmai kabinetekben és a választókerületek élén, az egyetlen túlélési stratégiájuk a konkurencia elmarása. Pontosan tudják, hogy ha egy valódi konzervatív vagy nemzeti érzelmű egyetemi professzor, orvos vagy jogász bekerül a kabinetbe, az ő alkalmatlanságuk azonnal kiderül. Ezért szövetséget kötnek egymással a szürkeállomány ellen, és totalitárius módszerekkel mindenkit kitúrnak, aki okosabb náluk.

A párt megrekesztése az 5%-os szubkulturális gettóban

A náci szimpátiájú kör nem képes és nem is akar a szélesebb társadalom nyelvének szintjén kommunikálni. Számukra a politika nem a kormányzóképesség felmutatásáról, hanem a törzsi rítusokról szól (egyenruhák, suhogós mellények, jelszavak, kirekesztő panelek).

Ez a kör elriasztja a mérsékelt jobboldali szavazókat. Egyetlen jóérzésű polgár vagy komoly értelmiségi sem fog egy olyan párthoz csatlakozni, ahol náci nosztalgiát kergető figurák diktálják a tempót. Az elnökség pedig, ahelyett, hogy kisöpörné őket, inkább kiszolgálja ezt a kört, mert tőlük kapja a védelmi támasztékot, a belső lojalitást.

A fiatalok (Mi Hazánk Ifjai) szellemi megnyomorítása

A Mi Hazánkhoz továbbra is sok fiatal érkezik tenni akarással, a haza iránti elkötelezettséggel. Amikor ezek a fiatalok belépnek a pártba, nem valódi államférfiakat és felkészült szakembereket látnak mintaként, hanem sokszor a basáskodó, náci szimpatizáns, de pozícióban ülő kádereket. A rendszer arra tanítja őket, hogy a siker kulcsa nem a tanulás, a diploma, az intellektuális mélység vagy a szakmai alázat, hanem a primitív lojalitás és az uszító panelek ismételgetése. Ez a legrosszabb irány, amivel egy egész nemzeti generáció utánpótlását nyomorítják meg szellemileg.

A Betyársereg mint káros minta

A Betyársereg összefonódása a Mi Hazánk Mozgalommal a modern magyar politika egyik strukturális és biztonsági kockázata. A magát “önvédelmi mozgalomként” definiáló szubkulturális hálózat az állam erőszak-monopóliumát és a társadalmi békét egyaránt veszélyezteti. A Betyársereg formálisan és informálisan is úgy lép fel, mint egy alternatív, magánrendészeti szerv. Ez a szövetség azt a látszatot kelti, hogy a fizikai erőszaknak és a megfélemlítésnek helye van a politikai térben. Közismert, hogy a Betyársereg vezetője korábban Novák Elődöt is fizikailag bántalmazta, aki akkor még parlamenti képviselő volt a Jobbik színeiben.

Egyetlen békés, konzervatív értelmiségi vagy fiatal szakember sem fog nyíltan konfrontálódni a pártvezetéssel egy olyan közegben, ahol a vezetők mögött kigyúrt, harcművész “milicisták” állnak “biztonsági emberekként”.

A Betyársereg - bár tagjainak többsége tisztességes ember, akik ezzel a tagsággal is védik magukat abban a környezetben, amelyben élnek - nagy általánosságban nem nyújt utat és pozitív példát, és megítélésem szerint az együttműködés inkább több kárt okoz, mint hasznot. Ahelyett, hogy a fiatalokat szellemi építkezésre, tanulásra, jogi vagy közgazdasági ismeretek megszerzésére ösztönöznék, a Betyársereggel való partnerség a nyers fizikai erő, a fegyver és az agresszió kultuszát élteti. És ha mégis elfogadnánk a fentieket pozitív példának, amire én még nyitott is lehetek, akkor is van egy sokkal nagyobb gond. És valójában ez az igazi probléma a Betyársereggel is.

A Mi Hazánk a titkosszolgálatok tökéletes céltáblája

A hatalom részéről szélsőségesnek tartott körök - mert egy jó részük valóban az, szó szerint vállalhatatlan - a Mi Hazánkat nemzetbiztonsági szempontból teljesen sebezhetővé teszi. Ezek a szervezetek ugyanis a titkosszolgálati akciók melegágyai. A titkosszolgálatok pontosan megfigyelik ezeket a szervezeteket. A hatalom érdekében bármelyik beépített zsarolt személlyel el tudnak végeztetni olyan provokációt, ami ráég arra, akivel együttműködnek. Ez a kör a Mi Hazánk sarkára kötött legsúlyosabb betonkolonc. A hatalom képes a Mi Hazánk Mozgalmat “bűnözőkkel és nácikkal szövetkező” erőként bemutatni a médiában, ha a párt növekedése veszélyeztetné a kormány érdekeit. Az ilyen szervezetekkel való együttműködés jelenléte garantálja, hogy a Mi Hazánk soha ne válhasson elfogadott, kormányzóképes, mérsékeltebb jobboldali szavazók által is választható párttá.

Ennek a náci szimpátiájú körnek a jelenléte és befolyása a Mi Hazánk épületének az igazi szerkezeti rákfenéje. Amíg az elnökség a Dúró Dóra-féle álszent nyilatkozatokkal a méltóságról és a jövőről haknizik a fiatalok előtt, addig a pincében és a kabinetekben ezek a felkészületlen csörtető káderek őrzik a pozícióikat, elüldözve a nemzet valódi szürkeállományát. Ezzel nemcsak a pártot ítélik hosszú távú elszürkülésre és megsemmisülésre, hanem lejáratják és morálisan tönkreteszik a teljes nemzeti radikális oldalt.

Idomított Ifjak Mozgalma

A Mi Hazánk megalakulását követően, mint utánpótlást jelentő hátteret, létrehozták a párt ifjúsági szervezetét, a Mi Hazánk Ifjai szervezetet, amely szigorúan az elnökség kontrollja alatt tevékenykedik. Az elmúlt napokban pedig kiderült, hogy az Ifjak integrálásában Dúró Dóra alelnök vezető szerepet vindikált magának. Mint fogalmazott:

“Több százan jelentkeztek a Mi Hazánk Ifjaiba a választás óta, amelynek tisztújító kongresszusán vettem ma részt. Érezzük a közös lehetőséget, a történelmi pillanatot, a civilizációnk megmentéséért vívott küzdelem súlyát. Végtelenül büszke vagyok rájuk, és azt kértem: soha ne felejtsék el, hogy mindnyájan elidegeníthetetlen méltósággal rendelkező társaink! A most kezdődő parlamenti ciklusban kiemelten sokat fogok törődni az Ifjakkal, hogy érezzék, milyen fontosak, és segítsem őket abban, hogy együtt betölthessük történelmi szerepünket. Köszönöm német, ír és lengyel barátainknak is, hogy velünk voltak! A jövő mi vagyunk.”

Ez a nyilatkozat a Mi Hazánk belső valóságának, a háttérben zajló totális kontraszelekciónak és a kudarcos 2026-os választási eredményeknek a tükrében a politikai képmutatás és cinizmus iskolapéldája.

Dúró Dóra szavai mögött egy olyan manipulatív mechanizmus húzódik meg, amely a legrosszabb irányba tereli a nemzeti oldal iránt elkötelezett fiatalokat: a szolgalelkűség, a belső elnyomás és a szellemi restség felé.

Dúró Dóra azt kéri a fiataloktól, “soha ne felejtsék el, hogy mindnyájan elidegeníthetetlen méltósággal rendelkező társaink”. Ez a mondat elképesztő cinizmus egy olyan vezető szájából, akinek az elnöksége asszisztált ahhoz, hogy a párt alapzatát jelentő szakmai kabinetekben a legdurvább, emberi méltóságot sárba tipró kiszorítósdi és basáskodás uralkodjon. Főtanácsadói tapasztalataim pontosan megmutatták, mi történik a Mi Hazánk Mozgalomban azzal, akinek valódi méltósága, szakmai tartása és önálló gondolata van: a bent ülő, gyenge képességű kabinetvezetők féltékenységből és egzisztenciális félelemből szó szerint kitúrják és elüldözik őket. Dúró tehát olyan értékre neveli a fiatalokat, amelyet a saját pártja a mindennapi működésében módszeresen megsemmisít.

A fiatalok nem jövőt jelentenek a Mi Hazánk számára

Az elnökhelyettes büszkén hirdeti, hogy “kiemelten sokat fog törődni az Ifjakkal” az új parlamenti ciklusban. Miért van szükség erre a hirtelen jött, fentről jövő nagy törődésre? A válasz prózai: a 2026-os választási stagnálás és a helyi alapszervezetek sorozatos szétesése után az elnökség megijedt. Kell az ingyenmunka, kellenek a lelkes fiatalok, akik elvégzik a kampányok fáradságos frontmunkáját (pultozás, plakátolás).

A csapda az, hogy a “törődés” valójában a belső lift lelakatolásának elfedésére szolgál. Az elnökség nem felemelni akarja a tehetséges fiatalokat, hanem idomítani. Azt akarják elérni, hogy az Ifjak ne lázadjanak fel a nulla szakmai kompetenciával rendelkező, pozíciójukat féltő bent lévők ellen, és ne vegyék észre: az országos lista első helyeit elfoglaló elnökség már most, előre elvette tőlük a jövőbeli politikai karrier lehetőségét.

Dúró a “civilizációnk megmentéséért vívott küzdelem” és a “történelmi szerep” nagy szavaival kábítja a fiatalokat. Ez a lehető legveszélyesebb nevelési irány. Arra tanítja a nemzeti utánpótlást, hogy a hangzatos, üres ideológiai jelszavak és a feltétlen lojalitás fontosabbak, mint a tanulás, a szakmai alázat és a valós kormányzóképesség. Azzal, hogy a kabinetekből és a párt környezetéből a főtanácsadói jelzések ellenére is szisztematikusan kiszorították a szürkeállományt, a Mi Hazánk vezetése egy szellemi sivatagot hozott létre. Dúró most ebben a sivatagban tapsoltatja meg magát a fiatalokkal. Azt az üzenetet küldi nekik: “Nem kell feltétlenül okosnak, képzettnek vagy szakmailag hitelesnek lennetek. Elég, ha lojálisak vagytok hozzánk, elismétlitek a kötelező paneleket, és mi majd gondoskodunk rólatok.” Ez a totalitárius pártok klasszikus reflexe.

Dúró Dóra nyilatkozata a politikai illuzionizmus csúcsa. Úgy beszél a jövőről és a fiatalok fontosságáról, hogy közben az általa vezetett elnökség minden egyes döntésével - a 2026-os bebetonozott parlamenti listától kezdve a szakmai kabinetekben uralkodó kiskirályságok megtűréséig - aktívan teszi tönkre ennek a generációnak a jövőjét. A fiatalok nem a jövőt jelentik a Mi Hazánk elnöksége számára, hanem a meglévő elnökségi tagok parlamenti székeinek és egzisztenciájának a biztosítékait a következő négy évre.

A Mi Hazánk mint ideológiai paradoxon

A Mi Hazánk önmagát egyértelműen a konzervatív oldal egyik politikai erejeként definiálja, amely radikális válaszokat próbál adni a kor kihívásaira.

Csakhogy a klasszikus politikai filozófia és eszmetörténet alapján a Mi Hazánk Mozgalom működése egy mély elméleti ellentmondást rejt magában: miközben a párt nemzeti, konzervatív értékrendű erőként határozza meg önmagát, szervezeti felépítése és merev központosítása éppen a valódi konzervativizmus legfőbb alapelveivel áll éles ellentétben.

A klasszikus konzervatív gondolkodás szerint a társadalom és annak intézményei nem mérnöki tervezőasztalon, fentről lefelé hozhatók létre, hanem egy szerves (organikus) folyamat eredményei.

De vajon miért tekinthető a Mi Hazánk-féle centralizáció teljesen testidegennek a hagyományos konzervatív logikától:

Az organikus állam- és közösségkép vs. mérnöki pártépítés

A konzervativizmus atyja, Edmund Burke óta az eszme alapvetése, hogy a működőképes emberi közösségek alulról felfelé, lassan, generációk tapasztalatai alapján fejlődnek ki. A társadalmat egy élő szervezethez (organizmushoz) hasonlítják, ahol minden résznek megvan a maga önálló funkciója.

A Mi Hazánk által alkalmazott “felülről lefelé” (Top-Down) építkezés nem organikus, hanem mechanisztikus, mesterséges eljárás. Nem engedi, hogy a helyi közösségek és alapszervezetek maguktól termeljék ki a saját vezetőiket. Az elnökség úgy viselkedik, mint egy jakobinus vagy baloldali radikális tervezőiroda: fentről mondja meg a struktúrát, és rákényszeríti az akaratát az alsóbb szintekre.

A “kis szakaszok” (Little Platoons) elve vs. a helyi autonómia elfojtása

Burke fogalmazta meg a “kis szakaszok” elméletét, amely szerint a haza és a nemzet szeretete a legkisebb helyi közösségekben (család, egyházközség, helyi klubok, falu) gyökerezik. A konzervativizmus lényege a decentralizáció és a szubszidiaritás: a döntéseket a lehető legalsóbb szinten kell meghozni, ahol a helyi viszonyokat a legjobban ismerik.

Miért testidegen a Mi Hazánk gyakorlata? Az, hogy az Országos Elnökség bármikor felülbírálhatja és megvétózhatja a helyi taggyűlések döntéseit, teljesen semmibe veszi a „kis szakaszok” elvét. A konzervatív logika szerint a központnak nem elnyomnia, hanem szolgálnia és koordinálnia kellene a helyi kezdeményezéseket. A totális központi kontroll a bürokratikus, etatista (államközpontú) rendszerek sajátja, nem a konzervativizmusé.

A tekintély (Authority) és a hatalom (Power) összetévesztése

A konzervatív gondolkodásban a tekintély szervesen alakul ki: tiszteleten, elismert teljesítményen, bölcsességen és a közösség bizalmán alapul. Ezzel szemben a puszta hatalom adminisztratív eszközökkel, kényszerítéssel és szabályzatokkal van fenntartva.
Miért testidegen a Mi Hazánk gyakorlata? Egy valódi konzervatív pártban a vezetők tekintélyét a tagság folyamatos, alulról jövő megerősítése (például egy választmányi szavazás) adná. A Mi Hazánkban az elnökség nem bízik meg ebben a szerves tekintélyben, ezért adminisztratív úton, az alapszabályba iktatott összeférhetetlen jogkörökkel bástyázza körül a saját hatalmát. Ez a belső bizalmatlanság a monolitikus, autoriter rendszerek jellemzője.

A pluralizmus és a belső evolúció elutasítása

A szerves fejlődés lényege a belső sokszínűség és a természetes szelekció: a különböző gondolatok és irányzatok versenyeznek egymással, és a leghatékonyabb, legéletrevalóbb megoldások maradnak fenn.

Miért testidegen a Mi Hazánk gyakorlata? A belső platformok tiltásával és a kritikus hangok azonnali kiszorításával a Mi Hazánk mesterségesen megállítja a párt belső evolúcióját. A zárt rendszerben beinduló kontraszelekció miatt a szervezet képtelenné válik a megújulásra.

A Mi Hazánk mint “Brüsszel-modell”

A Mi Hazánk működési modellje egy ideológiai paradoxon. Miközben retorikájában a történelmi folytonosságot, a szerves nemzeti fejlődést és a hagyományokat hirdeti, belső szervezeti kultúrájában a radikális baloldali progresszióra vagy a totális diktatúrákra jellemző centralizált, mérnöki és mechanikus hatalomgyakorlást valósítja meg. Az pedig már a politikai szkizofrénia iskolapéldája, amikor a választási kampányban azzal kérnek szavazatot, hogy senkinek ne legyen túlhatalma, miközben maga Dúró Dóra és Toroczkai László is a Mi Hazánkat szó szerint “túlhatalommal” irányítják.

Ez a struktúra azért testidegen a konzervativizmustól, mert nem bízik a saját tagságának és helyi közösségeinek organikus erejében - a mindent kézben tartó központi akaratot részesíti előnyben a szerves fejlődéssel szemben.

A legnagyobb ellentmondás az, hogy a Mi Hazánk folyamatosan a “globalista elit” és a “brüsszeli diktátumok” ellen harcol, mondván, hogy fentről, egy zárt irodából akarják megmondani a kisembereknek, mit csináljanak. Közben a saját pártjukon belül pontosan ugyanazt a brüsszeli módszert alkalmazzák: egy szűk elit ül egy zárt szobában, és fentről diktál a tagságnak, esélyt sem adva arra, hogy alulról bárki beleszólhasson a dolgokba.

Miért nem bíznak a választók Toroczkai Lászlóban?

A Mi Hazánk Mozgalom “növekedési csődjéből” és stratégiai irányvesztésének diagnózisából kihagyhatatlan az elnök személye. Toroczkai László vitathatatlanul karizmatikus, megnyerő és kiváló kommunikációs képességekkel rendelkező politikus, ám a személye és a politikai szerepfelfogása a párt legnagyobb stratégiai béklyójává is vált.

Az, hogy a pártelnök képtelen eldönteni, mi is az ő valódi identitása, és három különböző, egymást teljesen kioltó szerepkör között rángatja a Mi Hazánkat, inkább gyengíti, mint segíti a szervezet helyzetét. De vajon miért?

1. Az influenszer-újságíró csapdája (Kormányzóképesség vs. Nézettség)

   Toroczkai joggal büszke a YouTube-csatornájára és a közösségi médiás elérésére, ahol tényfeltáró újságíróként, oknyomozóként mutatkozik. Csakhogy egy professzionális párt elnökének a feladata az lenne, hogy átfogó országos víziót, gazdasági programot mutasson fel, és kormányzóképes alternatívaként pozicionálja magát. Ezzel szemben Toroczkai értékes politikai energiákat és időt éget el azzal, hogy hetekig egy-egy részletkérdésen (például egy külföldi cég ügyén vagy helyi mutyikon) pörög, mintha egy oknyomozó hetilap főszerkesztője lenne. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a választók nem egy leendő miniszterelnököt látnak benne, hanem egy radikális tartalomgyártót. Az influenszer-logika a kattintásokra és a szenzációra épít, a professzionális pártvezetés viszont higgadt, szakmai építkezést igényelne. Toroczkai a nézettséget összetéveszti a politikai támogatottsággal. És a 2026-os választások ezt tökéletesen bebizonyították. Hiába volt milliós nézettsége egy-egy videójának, az érdemi szavazatot nem hozott. Ugyanez érvényes Dúró Dórára is, hiába van 400.000 Facebook kedvelője, szavazatokban ez nem igazán mutatkozott meg.
   

2. A “bűnüldöző és csendőr” szerep, a megrekedt radikalizmus

   A pártelnök nem tud szabadulni a 2000-es évek utcai radikalizmusának és a határmenti ásotthalmi “csendőr-időszakának” emlékétől. Amikor látványos akciókkal, a Betyársereggel karöltve vonul fel bűnözőket és a migránsokat üldözni, egy szubkulturális szerepbe zárja vissza magát. Mi ezzel a probléma? Egy modern európai párt nem civil milíciaként vagy magánnyomozó irodaként működik. A bűnözés felszámolására professzionális rendészeti és igazságügyi programot kell alkotni, nem pedig kamerák előtt látványakciózni. Ez a magatartás elriasztja a jóérzésű, törvénytisztelő, mérsékeltebb konzervatív polgárokat, és megerősíti azt a képet, hogy a Mi Hazánk egy instabil, önbíráskodásra hajlamos formáció.
   

3. A professzionális pártvezetés elhanyagolása

   Miközben Toroczkai László az erdőben migránsokat üldöz, úgynevezett bűnözők után fut a Bűnvadászokkal, vagy a stúdiójában videókkal “pepecsel”, a párt mindennapi, professzionális menedzselése teljesen gazdátlanná válik. Toroczkai nem ismerte fel, hogy egy párt vezetése teljes embert kívánó, kőkemény menedzseri munka. Figyelni kellene a szakmai kabinetek minőségére, blokkolni kellene a kontraszelekciót, képezni az utánpótlást és lefogni a basáskodó kiskirályok kezét. Mivel az elnök az operatív irányítással nem törődik, a pártot átengedte a Dúró Dóra-féle álszent, pozícióféltő elnökségi körnek és a hajbókoló lojálisoknak. Az elnök a saját szerepválsága miatt asszisztál ahhoz, hogy a saját pártja szellemileg elkorhadjon mögötte.

Az egyszemélyes brand veszélye

Toroczkai László politikai tragédiája, hogy a saját egójának és szerepválságának a túsza. Ahelyett, hogy intézményt építene - ahol a szakértők hozzák a muníciót, a választmány ellenőriz, a kabinetek pedig dolgoznak -, a Mi Hazánkat egy egyszemélyi YouTube-műsorrá silányította.

Ez a skizofrén állapot - egyszerre lenni politikusnak, újságírónak és jó csendőrnek - teljesen hiteltelenné teszi a párt kormányzóképességét. A választók a 2026-os választáson világos üzenetet küldtek: egy influenszerre szívesen feliratkoznak a neten, de az ország vezetését nem bízzák rá egy olyan emberre, aki még a saját pártjában sem képes rendet tenni a basáskodó haverok között.

A Hungulf mint állatorvosi ló

Az elnöki adminisztráció terméke volt az úgynevezett Hungulf projekt. Ez egy olyan alternatív külkereskedelmi és politikai hálózat kiépítésének indult, amely a magyar kis- és középvállalkozásokat kapcsolta volna össze a “ragyogó” Öböl-menti arab országokkal, alternatívát kínálva a nyugati gazdasági függőséggel szemben. Ötletnek tényleg ragyogó volt. De csak ötletnek, ami 2024-ben pattant ki valakiknek a fejéből. Akkor én is találkoztam ezzel, és finoman szólva, nagyon nem támogattam.

Mára pedig bebizonyosodott, hogy a Hungulf projekt a tökéletes állatorvosi lova a Mi Hazánk vezetésében uralkodó gazdasági dilettantizmusnak, a szerepkonfúziós pártirányításnak és a stratégiai vakságnak. Ez a kezdeményezés feketén-fehéren bebizonyította, hogy amikor egy politikai formáció háttérországát szerény kompetenciával rendelkező, kontraszelektált káderek alkotják, akkor a legambiciózusabbnak szánt projektek is a futóhomokban végzik. De vajon miért?

Pártfeladat vs. gazdasági kalandorpolitika

Egy professzionális politikai párt feladata az országos makrogazdasági vízió kidolgozása, a hazai kkv-szektor jogszabályi környezetének javítása és a magyar vállalkozások hazai versenyképességének erősítése lenne. Az, hogy a Mi Hazánk vezetése – mint egy magán kereskedőház – közvetlenül elkezdett geopolitikai és külkereskedelmi üzleteket szervezni az Öböl-menti térségben és Irán irányába, egy teljesen elhibázott gondolat, szereptévesztés. Egy-egy cégnek hozhat sikert ez a helyzet, de egy párt nem üzleti közvetítő cég. Ezzel a lépéssel értékes politikai energiákat, időt és rengeteg pénzt égettek el olyan infrastrukturális és szervezési feladatokra, amelyeknek semmi közük nem volt a magyar választók mindennapi problémáihoz.

A szakmai kompetencia teljes hiánya

A projekt kidolgozásánál és koordinálásánál újra megmutatkozott a szakmai kabinetekben uralkodó siralmas állapot. A külkereskedelem, a nemzetközi jog és a geopolitikai kockázatelemzés komoly szakértelmet kívánó területek. Sajnos a Hungulf projektet is olyan lojális káderek menedzselték, akiknek semmilyen komoly nemzetközi piaci tapasztalatuk nem volt. A tervezés fázisából teljesen hiányzott a reális kockázatbecslés és a professzionális piackutatás.

A geopolitikai vakság és a “gazdasági fekete lyuk”

A legnagyobb stratégiai hiba azonban a Közel-Kelet és Irán helyzetének teljes félreértése volt. Toroczkai László és a külügyi kabinet amatőr módon azt hitték, hogy a nyugati szankciók kijátszásával vagy alternatív útvonalak keresésével hatalmas gazdasági sikereket érhetnek el a térségben. Nem számoltak azzal - amit minden felkészült geopolitikai elemző előre látott -, hogy a térségben feszülő konfliktusok bármikor robbanhatnak.

Az iráni háborús eszkaláció és a Közel-Kelet destabilizációja a projektet és a benne bízó magyar vállalkozásokat egy valóságos gazdasági fekete lyukba rántotta volna bele. Tiszta szerencse, hogy alig volt olyan vállalkozás, aki bedőlt a Hungulfnak, így súlyos gazdasági következményekkel nem járt ez a kalandorság, azon kívül, hogy gyengítette a párt költségvetését.

Milyen csapdában vergődik a hazai radikális jobboldal?

Ezzel elérkeztük ahhoz a ponthoz, ami magyarázatot ad arra, miért képtelen évtizedek óta a magyarországi radikális jobboldal erősödni, miért ül fel ugyanarra a rozsdás körhintára. Miközben Nyugat-Európában teljesen más tendencia figyelhető meg. Ott miért sikerül? Itt miért nem? Kezdjük a második kérdéssel.
A radikális jobboldal egyik legsúlyosabb, visszatérő szerkezeti csapdáját a működési szerkezete adja. A túlzott központosítás és a belső demokrácia hiánya szinte törvényszerűen kódolja a növekedési plafont és a hosszú távú elszürkülést. A radikális jobboldal tragédiája, hogy a belső túlélés érdekében választott eszközük hosszú távon éppen a külső politikai siker és a növekedés legnagyobb gátjává válik. A Mi Hazánk jelenleg ennek a folyamatnak a tankönyvi példája.
Ez a jelenség nemcsak Magyarországon (MIÉP, FKGP, Jobbik, Mi Hazánk, Fidesz), hanem nemzetközi szinten is megfigyelhető. A kudarc mögött több politikai és szociológiai ok húzódik meg:

A karizmatikus vezető kultusza, az ún. Vezérpárt-logika

A radikális jobboldali pártok szinte kivétel nélkül egy-egy erős, karizmatikus vezető (vagy egy szűk alapítói mag) köré épülnek fel. A szavazók kezdetben nem a párt programjára, hanem a vezér személyére és radikális igazságosztó szerepére voksolnak. Ez egy idő múlva óriási csapda lehet, mivel a párt identitása a vezértől függ, a szervezet alapszabályát úgy írják meg, hogy senki ne veszélyeztethesse a hatalmát. A belső vitát vagy a kritikus, önálló arcokat “árulásnak” vagy a párt egysége elleni támadásnak tekintik. Emiatt a liftet lelakatolják, nehogy bárki fentről kihívhassa a vezért. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a vezetőség felmászott a fára, felhúzta a létrát, és csak azt engedi fel, akit akar.

A lojalitás felülírja a kompetenciát – a kontraszelektált jobboldal

Mivel a központosított vezetés retteg a belső puccsoktól és a pártszakadásoktól - amelyekre a radikális oldalon rengeteg történelmi példa van -, a tisztségek és a parlamenti helyek osztogatásakor az egyetlen és legfontosabb szempont a feltétlen lojalitás lesz. Csakhogy a lojális emberek ritkán a legtehetségesebb szakemberek vagy a leginnovatívabb koponyák. Az önálló vízióval rendelkező intellektuelleket a rendszer kiveti magából. A párt így szellemileg beszűkül, és képtelenné válik arra, hogy a protestgondolatokon túl professzionális kormányzati alternatívát mutasson fel a választóknak.

Törzsi politika a kormányzóképesség helyett

A felülről irányított struktúra miatt a pártkommunikáció megreked a radikális törzsi szubkultúra kiszolgálásánál. A szűk elnökségnek kényelmesebb a meglévő, radikális 5-6%-os bázist hergelni jól bevált panelekkel (mint a Mi Hazánk tette a 2026-os stagnáló kampányában, például a Bűnvadászok-projekttel), mintsem kockázatot vállalni, és nyitni a mérsékeltebb szavazók felé. Viszont ehhez a nyitáshoz új arcok, új témák és a belső kontroll fellazítása kellene. Mivel a vezetés ezt nem meri megtenni, a párt végleg bezáródik a saját maga által épített ideológiai gettóba.

A kivétel, ami erősíti a szabályt: az európai sikerek

Vannak radikális vagy nemzeti jobboldali pártok Európában, amelyek ki tudtak törni ebből a csapdából, de ehhez pontosan a szerkezeti nyitásra és a totális kontroll lebontására volt szükségük.

Olaszország Testvérei (Fratelli d’Italia): Giorgia Meloni pártja képes volt integrálni a mérsékelt jobboldali szakértőket, gazdasági koponyákat, és felülről szervezett mozgalomból kormányzóképes, széles bázisú párttá vált.

Nemzeti Tömörülés (Franciaország): Marine Le Pennek konkrétan le kellett számolnia a saját apja (Jean-Marie Le Pen) által képviselt merev, szubkulturális, elzárkózó pártmodellel ahhoz, hogy a párt elnöki pozíciókat követelő, tömegbázisú erővé váljon.

A német AfD (Alternative für Deutschland) esete rendkívül izgalmas, mert ők pontosan a Mi Hazánkkal ellentétes utat járták be, és ez magyarázza a hatalmas politikai sikereiket is. Míg a Mi Hazánk egy végletesen központosított vezérpárt, addig az AfD szerkezetileg egy alulról építkező, decentralizált és belső vitákkal teli gyűjtőpárt, amely mentes a klasszikus egyszemélyi vezérkultusztól.

Az AfD működése a következő pontokban mutatja meg, hogyan lehet elkerülni a Mi Hazánk-féle korai elszürkülést és a bezáródást:

Nincs egyetlen vezér

Társelnöki és kollektív vezetés Az AfD-nek az alapszabálya szerint mindig két egyenrangú társelnöke van, a parlamenti frakciót és a pártot pedig egy szélesebb elnökségi kollektíva irányítja. Ez megakadályozza, hogy egyetlen ember vagy egy szűk klikk kisajátítsa a teljes szervezetet. Ha az egyik vezető meggyengül vagy hibázik, a rendszer nem omlik össze, mert a többi vezető képes átvenni a helyét.

Valódi alulról építkezés és kemény belső verseny

A jelöltállítás az AfD-ben egy kőkemény, demokratikus és gyakran kaotikusnak tűnő folyamat eredménye. A párt tartományi szinten szervezi meg a listáit. A tartományi pártnapokon (ahol több száz vagy ezer küldött ül) bárki elindulhat a listás helyekért. Nincs olyan, hogy a központi elnökség Berlinből megmondja, ki legyen a befutó helyen Türingiában vagy Szászországban. A jelölteknek órákon át kell beszédet mondaniuk, és a tagság titkos szavazással dönt a sorrendről. Ez a rendszer kikényszeríti a valódi teljesítményt és a belső megújulást: a tehetséges helyi politikusok előtt a lift teljesen nyitva áll, folyamatosan áramlanak be az új arcok a parlamentbe.

Ideológiai szárnyak és platformok szabadsága

Míg a Mi Hazánkban azonnal kizárnak mindenkit, aki picit is mást mond, mint az elnökség, az AfD-ben történelmileg mindig több markáns szárny élt egymás mellett. A mérsékeltebb, gazdasági-konzervatív szárny (Weidel-vonal) és a radikálisabb, nemzeti-populista szárny (Björn Höcke és a keleti tartományok vonala) folyamatos, nyilvános vitában áll egymással. Ez a belső pluralizmus teszi lehetővé, hogy a párt egyszerre tudjon megszólítani csalódott egyetemi professzorokat, polgári konzervatívokat Nyugat-Németországban, és dühös, radikális protestszavazókat Kelet-Németországban.

Mi ennek az eredménye? Míg a Mi Hazánk a merevsége miatt elérte a növekedési plafonját és stagnál, addig az AfD a rugalmassága és a belső demokráciája miatt képes volt tömegpárttá válni. A 2025-ös szövetségi választásokon történelmi csúcsot értek el, 20,8%-kal a második legerősebb erő lettek Németországban, 2026 tavaszára pedig a felmérések szerint már 28%-on vezetnek a mezőny előtt. Az AfD példája igazolja a legjobban a Mi Hazánkkal szembeni kritikát. Az AfD azért tudott szubkulturális kispártból Németország vezető politikai erejévé válni, mert nem zárta le a liftet. Felvállalta a belső demokráciával járó vitákat és konfliktusokat, cserébe viszont egy olyan dinamikus, megújulni képes, hatalmas tömegbázist épített fel, amilyenről a Mi Hazánk a jelenlegi zárt struktúrájával soha nem is álmodhat.

Mi a megoldás?

Tehát hiába ábrándozik Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke arról, hogy “A Fidesz összeomlásával a Mi Hazánk előtt megnyílhat a tér”, mert ilyen tér egyszerűen nem létezik addig, amíg a Mi Hazánk elnökségének a diktatúrája határozza meg a párt működésének mechanizmusát. A Mi Hazánk politikusai nem fogtak fel semmit abból a kudarcból, amihez személyesen asszisztáltak, és a kognitív disszonancia nyugalmával akarják folytatni azt az utat, amely politikai értelemben sehová nem vezet. Hiszen a probléma forrásai ők maguk.

Ahhoz, hogy a Mi Hazánk Mozgalom jelenlegi merev, felülről lefelé irányított működése megváltozzon, és a párt alkalmassá váljon a megújulásra, mélyreható szervezeti és szabályzati reformokra lenne szükség.

A politikatudomány és a nemzetközi pártgyakorlatok alapján az alábbi konkrét javaslatokkal lehetne feltörni a párt zárt struktúráját, és megnyitni a felemelkedési csatornákat:

Az Országos Választmány tisztújítása, majd jogköreinek kibővítése (Fékek és ellensúlyok rendszere)

A legfontosabb lépés a döntési jogkörök megosztása lenne, elválasztva a jelölési jogot a jelöltté válás jogától. Vagyis: ki kell venni az országos választási lista összeállításának kizárólagos jogát az Országos Elnökség kezéből.

Az elnökség csak javaslatot tehessen a listára, a végleges összetételről és a sorrendről a vidéki küldöttekből álló Országos Választmány döntsön titkos szavazással. Ha a választmány tagjai közvetlenül leszavazhatnának elnökségi tagokat, az elnökség kénytelen lenne tekintettel lenni a tagság akaratára.

Formális összeférhetetlenségi szabályok bevezetése

Meg kell szüntetni azt az antidemokratikus helyzetet, hogy a bíró és a játékos személye megegyezik. Be kell vezetni a szabályzatba, hogy az Országos Elnökség tagjai nem állíthatnak össze olyan listát, amelyen ők maguk szerepelnek. Létre kell hozni egy független, ideiglenes Jelölő Bizottságot, amelynek tagjai nem indulnak a választáson. Ez a bizottság mérné fel a képviselők teljesítményét, és tenne javaslatot a sorrendre, kiküszöbölve az önkiszolgáló elnökségi modellt.

Az elnökségi vétójog eltörlése az egyéni kerületekben

A helyi autonómia megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a vidéki szervezetek ne érezzék magukat súlytalannak. El kell törölni az elnökség korlátlan felülbírálati és vétójogát az egyéni választókerületi jelöltek esetében. Ha egy helyi alapszervezet többségi szavazással megválaszt egy egyéni jelöltet, a központ azt ne írhassa felül pusztán politikai lojalitási okokból. A központ csak szigorúan meghatározott etikai vagy törvényességi okokból emelhetne kifogást.

Nyitott vagy zárt előválasztások (Pályázati rendszer)

A bázis és a társadalom közvetlen bevonása a legmodernebb eszköz a kontraszelekció ellen.
A biztos befutó listás helyek egy részét meg kellene nyitni belső pályázatok vagy párton belüli előválasztások útján. A mintát a modern európai pártok (vagy akár a hazai Tisza Párt által bevezetett digitális pályázatok) jelenthetik. A párttagok vagy a regisztrált szimpatizánsok közvetlenül, szavazással dönthetnének arról, hogy a civil szférából, szakértői holdudvarból jelentkezők közül kik kerüljenek a listára.

Kötelező újrajelölési eljárás (Mandátumkorlátozás)

Meg kell akadályozni, hogy a parlamenti székek életfogytig tartó kiváltsággá váljanak. A brit Munkáspárt mintájára be kell vezetni a kötelező újrajelölési eljárást (reselection) minden ciklus végén. Nem járna automatikusan az újraindulás joga a parlamenti képviselőknek. Minden ciklus után a helyi szervezeteknek és a választmánynak újra meg kellene szavaznia, hogy elégedettek-e az adott képviselő munkájával. Ha nem, új arcot állíthatnának a helyére.

A belső platformszabadság biztosítása

A monolitikus struktúra fellazítása a belső pluralizmus engedélyezésével kezdődik. Az alapszabályban rögzíteni kell a párton belüli ideológiai platformok alapításának jogát.
Engedélyezni kell, hogy a párton belül különböző szárnyak (pl. gazdaságfókuszú, környezetvédő, vagy mérsékeltebb szárnyak) szerveződjenek, amelyek hivatalosan is vitázhatnak a vezetéssel, és saját képviseletet kaphatnak a döntéshozó testületekben.

Ezek a reformok lebontanák a Mi Hazánk “Lift-Slab” rendszerét, és a lelakatolt liftet működőképes, átlátható mozgólépcsővé alakítanák. Bár az Országos Elnökség számára ez a hatalmuk korlátozását és a belső verseny megjelenését jelentené, a párt egészének ez az egyetlen esélye arra, hogy kitörjön a stagnálásból, megállítsa a helyi szervezetek szétesését, és új, kormányzóképes intellektuális bázist építsen ki.

Országos Elnökség tisztújítása és mandátumcsere

Az Országos Elnökség teljes tisztújítása, valamint a parlamenti képviselőcsoport mandátumainak átadása legalább két új, külsős szakembernek nem egyszerűen segítené, hanem egyenesen megmentené és alapjaiban indítaná be a Mi Hazánk Mozgalom megújulását. Egy ilyen radikális lépés - a 2026-os választási stagnálás tükrében - pontosan azokat a rendszerszintű blokkokat robbantaná szét, amelyek mára növekedésre képtelenné és szellemileg elszigeteltté tették a pártot.

A politikai logika és a korábbi strukturális elemzéseink alapján ez a kettős lépés a következő pozitív láncreakciót indítaná el:

1. A “lelakatolt lift” fizikai és szimbolikus kinyitása

   Mint láttuk, a párt legnagyobb rákfenéje a totális összeférhetetlenség: a szűk elnökség tagjai döntöttek a listáról, és szinte szociológiai pontossággal ők maguk ültek be a Parlamentbe. Ha az elnökségből ketten (például a pozícióikat leginkább féltő tagok közül) önként lemondanának a parlamenti mandátumukról a lista hátulján várakozó, kitúrt szakpolitikusok javára, az egy hatalmas sokkterápia lenne a rendszernek. A tagság, a hátország és a Mi Hazánk Ifjai (MHI) végre azt látnák, hogy a pártban van értelme dolgozni, mert a felemelkedési pálya nyitva áll. Ez azonnal belső energiákat és aktivizmust szabadítana fel.
   

2. A kontraszelekció és a “kiskirályságok” összeomlása

   A szakmai kabinetekben basáskodó, nulla kompetenciával rendelkező vezetők eddig azért tehették meg, hogy egzisztenciális félelemből minden valódi szakembert kitúrjanak, mert a hátuk mögött tudhatták a bebetonozott elnökség és a haveri választmány védelmét. Ha az elnökségben tisztújítás történik, és a parlamentbe beül két valódi, független szakember, a lojális, alkalmatlan káderek védőhálója megszűnik. Az új, felkészült parlamenti képviselőknek professzionális munícióra lesz szükségük a napi politikai harcokban, így ők maguk fogják követelni és behúzni a nemzeti oldal elüldözött szürkeállományát a kabinetekbe. Az inkompetens kiskirályok hatalma napok alatt kártyavárként omlana össze a nyílt szakmai versenyben.
   

3. Az elnökségi szerepkonfúzió feloldása

   A tisztújítás lehetőséget adna arra, hogy a pártelnök végre kilépjen a skizofrén szerepválságából. Ha az új elnökségbe és a frakcióba modern, menedzser szemléletű és szakmailag hiteles vezetők kerülnének be, ők átvehetnék a párt mindennapi, operatív és professzionális irányítását. Toroczkai végre azzal foglalkozhatna, amiben valóban tehetséges: a karizmatikus arcél felépítésével és az online kommunikációval, miközben a háttérben egy gépként működő, kormányzóképes pártstruktúra épülne fel mögötte, mentesen a Betyársereg-féle vagy a szubkulturális, náci szimpatizáns körök romboló befolyásától.
   

4. Kitörés az 5-6%-os gettóból és a kormányzóképesség igazolása

   A választók a 2026-os kampányban megérezték a Mi Hazánk szellemi ürességét és az új karakterek hiányát, ezért büntették a pártot stagnálással. Két új, elismert szakember (például egy hiteles közgazdász, jogász vagy egészségügyi szakértő) parlamenti színre lépése azonnali üzenet lenne a külvilágnak. A választók és a mérsékeltebb, de elégedetlen jobboldali tömegek látnák, hogy a Mi Hazánk nem egy egyenruhás, unalmas sémákat ismételgető “milíciapárt”, hanem egy modern, kormányozni képes alternatíva. Ez fontos lépés lenne egy olyan irányba, hogy a párt megszólítsa a protestszavazókat, és a román AUR-hoz vagy a német AfD-hez hasonlóan befolyásosabbá váljon.

Az elnökség tisztújítása és a két mandátum átadása a különbséget jelentené a politikai élet és a lassú halál között. Ez a lépés lebontaná a merev, mesterséges LEGO-struktúrát, és elindítaná a Mi Hazánkat a szerves fejlődés útján.

Van-e esély a változásra?

A Mi Hazánk Mozgalomban azért nincs semmi esély a belső megújulásra vagy változásra, mert a párt egy olyan tökéletesen záródó, önfenntartó politikai csapdát épített fel, amely minden reformkísérletet automatikusan megsemmisít.

Az előzményekben feltárt belső és strukturális folyamatok alapján a helyzet megváltoztathatatlanságát 4 egymásra épülő, áttörhetetlen fal garantálja:

1. A totális egzisztenciális függőség (A “konc” fogsága)

   A változáshoz olyan emberek kellenének a döntéshozó testületekben, akiknek van önálló egzisztenciájuk, szakmai karrierjük és tartásuk a párton kívül is.

   Mivel az Elnökség és a Választmány, a kabinetek többsége olyan buta lojálisokból áll, akiknek semmilyen piacképes szakmája vagy civil karrierje nincs, ők élet-halál kérdéseként tekintenek a párton belüli pozícióikra. Számukra a változás, az okosabb szakemberek beengedése az anyagi megsemmisülést jelentené. Körömszakadtáig védeni fogják a meglévő elnökséget, mert tudják: ha a jelenlegi vezetés bukik, az ő politikai és anyagi megélhetésük is azonnal megszűnik.

2. A jogi és adminisztratív pajzs (A lelakatolt Alapszabály)

   Még ha lenne is belső akarat a változásra, a párt jogi szerkezete azt csírájában fojtja meg. A Mi Hazánk Alapszabálya szerint az Országos Elnökségnek korlátlan és megfellebbezhetetlen hatalma van. Nincs olyan független belső bíróság vagy etikai bizottság, amelyhez fordulni lehetne. Ha valaki szervezkedni kezdene a megújulásért, az elnökség - az eddigi tapasztaltakhoz hasonlóan - azonnal feloszlatja az érintett alapszervezetet, a kezdeményezőket pedig kizárja a pártból. A rendszerből hiányzik a megújulás lázadásának jogi lehetősége.
   

3. A szellemi holdudvar és a belső utánpótlás teljes hiánya

   Ahhoz, hogy a régi elitet le lehessen váltani, szükség lenne egy felkészült, alternatív csapatra, amely készen áll átvenni az irányítást. Csakhogy a valóság az, hogy a basáskodó kabinetvezetők a konkurenciafélelem miatt az elmúlt négy évben szó szerint minden valódi szakembert kitúrtak, ezért a pártban nem maradt szürkeállomány. Az ifjúsági szervezetet Dúró Dóra álszent módon szolgalelkűségre és üres ideológiai panelek ismételgetésére trenírozza, nem pedig önálló gondolkodásra. Egyszerűen nincs olyan intellektuális bázis a párton belül, amely képes lenne egy sikeres és professzionális megújulást levezényelni.
   

4. Az elnökség politikai vaksága és elszigeteltsége

   A változás legelső feltétele a probléma beismerése lenne. Ezzel szemben a Mi Hazánk elnöksége a saját megmaradt 6 parlamenti mandátumát hatalmas győzelemként és sikerként kommunikálja. Mivel a lekötelezett, lojális választmányi káderek folyamatosan csak tapsolnak nekik, az elnökség elhiszi a saját propagandáját. Nem látják a valóságot, és nem is akarnak hallani a változásról, mert a jelenlegi rendszer számukra - a biztos parlamenti székek és fizetések, költségtérítések szintjén - tökéletesen működik.

A Mi Hazánk Mozgalom egy önmagába záródó, tökéletes sivatag. Ez a struktúra belülről megbonthatatlan. De ha a Mi Hazánkban nem fog elindulni semmilyen változás, a párt ebben a merev, kontraszelektált állapotában végleg el fog szürkülni, elszigetelődik, majd a jövőben - a választói bázis természetes lemorzsolódása miatt - csendben eltűnik a süllyesztőben.

Milyen lesz a Mi Hazánk jövője?

Amikor egy pártvezetés - a 2026-os választási stagnálás után - teljesen elzárkózik a valóságtól, és esze ágában sincs átadni a mandátumszerzés lehetőségét a felkészültebb személyeknek, az a Mi Hazánk Mozgalom jövőjére nézve katasztrofális forgatókönyveket vetít előre. Ebben a kérdésben különösen visszatetsző, hogy a Novák házaspár két helyet is bitorol a parlamenti mandátumokból, holott egy is bőven sok lenne az eddigi teljesítményük alapján.

A politikatörténeti analógiák és a jelenlegi folyamatok alapján ez a vakság és makacsság több fázisban fogja felemészteni a pártot:

Teljes szellemi és politikai elszürkülés (Gettósodás)

Mivel az elnökség féltékenyen őrzi a parlamenti székeit és a kabinetekben is a lojális alkalmatlanság uralkodik, a pártból teljesen elfogy az innováció. Ennek következménye: a Mi Hazánk végleg bezárul a saját maga által épített ideológiai gettóba. A kommunikációjuk megmarad a 15 évvel ezelőtti, elhasznált panelek szintjén. Egy olyan politikai piacon, amely a 2026-os választások során drasztikusan átrendeződött és professzionalizálódott, az unalmas és kiszámítható Mi Hazánk teljesen láthatatlanná és jelentéktelenné válik a szélesebb nyilvánosság számára.

A bázis elvándorlása és belső szabotázs

A tagság jelentős arányban, mint minden pártban rajongói típusú emberekből áll, de a többségük nem vak. Ha azt látja, hogy hiába dolgoznak, a “belső lift” nem működik és a Dúró Dóra-féle nagy szavak a méltóságról csupán üres képmutatás, el fogják veszteni a motivációjukat. Ennek egyenes következménye, hogy megindul a belső szabotázs és a csendes elvándorlás. A tehetséges aktivisták, a jó képességű helyi szervezők egyszerűen otthagyják a pártot, vagy átlépnek olyan feltörekvő formációkba, ahol valódi karrierút és nyitott verseny várja őket. A Mi Hazánkban csak a leglustább, önálló gondolat nélküli “bólogató káderek” maradnak, ami tovább gyorsítja a kontraszelekciót.

A parlamenti megsemmisülés (2030)

Ez a végső állomás. A történelem (például a MIÉP vagy az FKGP sorsa) bizonyítja, hogy ha egy párt nem hajlandó megújulni, a választók végül kegyetlenül megbüntetik. Ha az elnökség nem engedi be a szürkeállományt a kabinetekbe, és nem adja át a helyét az új generációnak, a párt bázisa a biológiai és politikai lemorzsolódás miatt az 5%-os parlamenti küszöb alá fog süllyedni. A következő, 2030-as választásokon a Mi Hazánk egyszerűen ki fog esni az Országgyűlésből.

A tragikus irónia

Az elnökség jelenlegi makacssága egy mély, tragikus iróniát rejt magában: azzal, hogy görcsösen, minden áron védeni akarják a saját mandátumaikat és egzisztenciájukat, pont a saját politikai halálos ítéletüket írják alá. A meg nem újított, lelakatolt Mi Hazánk egy süllyedő hajóvá válik. Lehet, hogy Toroczkai László és a szűk elit még a kapitányi hídon áll, és élvezi a parlamenti kiváltságokat a most kezdődő ciklusban, de a háttérország erodálódása miatt a szétrozsdásodott hajó elkerülhetetlenül a tengerfenékre tart. Pedig nagy szükség lenne a Mi Hazánkra, de egy AFD vagy Osztrák Szabadságpárt jellegű politikai alakulatként, amely érdemben jelentene alternatívát a vezérét vesztő, felmorzsolódással küzdő Fidesszel, és a nárcisztikus technokrata diktatúrát építő Tiszával szemben!

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Lehet-e megérteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát. Egy korszakét, amelyben a háborús vereség, a politikai kísérletek és az ideológiai harcok egyszerre alakították a mindennapokat. Ez a kollekció azoknak szól, akik a történelmet nem lezárt múltnak, hanem élő kérdésnek tekintik. Mert a valódi tét nem csupán az, hogy mi történt 1919-ben, hanem az, hogy miként gondolkodunk róla napjainkban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt.

Csak akkor megyünk csatába, amikor annak helyszínét és időpontját mi választjuk meg. Ez az ősi harcmodor olyan háborús stratégiai alap, amelyen nagy dolgok dőltek el a világtörténelemben. Gondoljunk csak a pozsonyi csatára, amikor a magyarok stratégiája szinte teljes egészében a helyszín és időpont megválasztásán alapult. Őseink a csata előtt a “színlelt menekülés” csalijával addig üldöztették magukat az ellenséges lovassággal, amíg az fel nem bomlott, vagy egy olyan szűkületbe, mocsaras területre nem ért, amit a magyarok előre kiszemeltek. Mindeközben nem hagyták, hogy a hatalmas bajor sereg egyesüljön. Saját maguk választották meg a csatateret a Duna mentén, és villámgyors támadásokkal, a terep adottságait kihasználva verték tönkre a döbbenetes túlerőben lévő ellenséget.

A helyszín és az időpont megválasztásának stratégiája valójában már egy sokezer éves tudás. Az egyik első leírója 2500 évvel ezelőtt Szun-ce A hadviselés tudománya című művének számos eleme a stratégiai kezdeményezés fontosságát emelte ki. A lényege, hogy ne engedd, hogy az ellenfél kényszerítsen rá a saját feltételeire. Ha te határozod meg a helyszínt (ahol előnyben vagy) és az időpontot (amikor készen állsz), a győzelem esélye jelentősen megnő, még mielőtt az összecsapás egyáltalán elkezdődne.

Az egyik legkiválóbb történelmi példa erre a stratégiára a malingi csata (i. e. 341), ahol nem más, mint Szun-ce ükunokája, Szun Bin pontosan ezt alkalmazta.

Akkoriban két kínai rivális terület, Csi és Vej feszült egymásnak. Szun Bin, a Csi állam hadvezére tudta, hogy Vej serege sokkal, de sokkal erősebb, ezért a következő tervet dolgozta ki: Szun Bin kiválasztott egy szűk, erdős völgyet Malingnál, ahol az út mélyen bevágott a hegyek közé. Ez volt a tökéletes terep a rajtaütéshez, mert az ellenség nem tudott alakzatba fejlődni.

Ezután következett az ellenség odacsalogatása, vagyis a helyszín megválasztása. Szun Bin elhitette az ellenséggel, hogy a serege folyamatosan bomlik fel, az emberei dezertálnak. Az első napon 100 000 tűzrakó helyet készíttetett, a másodikon már csak 50 000-et, a harmadikon pedig 30 000-et. A Vej sereg vezére azt hitte, a katonák gyáván menekülnek, ezért üldözőbe vette őket, hogy gyorsan végezzen velük.

És következett az időpont: Szun Bin kiszámolta, hogy az ellenség sötétedéskor ér a völgybe. Egy hatalmas fáról lehántatta a kérget, és ráírta: “Pang Csüan – az ellenség vezére - e fa alatt hal meg”. Meghagyta íjászainak, hogy amint fényt látnak a fánál, azonnal lőjenek.

Amikor a Vej vezér (Pang Csüan) az éjszaka közepén a fához ért, kíváncsi lett és nem bírt várni reggelig, sok fáklyát gyújtatott, hogy elolvassa a feliratot. Ekkor az íjászok nyílözöne végzett vele és a testőreivel. Ezután pánik tört ki a vezérét vesztett ellenség soraiban, miközben Szun Bin ellentámadást indított. Pang Csüan pont úgy járt, mint politikai értelemben Orbán Viktor.

Tehát íme a kezdeményezés jelentősége: Szun Bin nem várta meg, amíg megtámadják, hanem ő kényszerítette az ellenséget egy számára előnytelen mozgásra.

Ez a történet klasszikus példája annak, hogy nem ott harcolsz, ahol az ellenség akarja, hanem ott és akkor, ahol te már előre megnyerted a csatát.

Ez a stratégia a magyar észjárásban olyan alapvetés volt, amelyet mindenki használt, talán legjobban Hunyadi János. A nagy győzelmeiben valamilyen formában szinte mindig alkalmazta ezt az elvet.

És már szinte érzem, ahogy Önök közül többen is hallani szeretnék, pont ennek stratégiának a szép példája az 1849-es fényes tavaszi hadjárat. Valóban. Az 1848–49-es szabadságharc során Görgei Artúr többször is bebizonyította, hogy a mozgékonyság többet ér a puszta számbeli fölénynél. A tavaszi hadjárat során Görgei folyamatosan “sakkozott” az osztrák fősereggel.

Úgy választotta meg a támadások helyszínét (például Isaszegnél vagy Nagysallónál), hogy az osztrákok soha ne tudják, hol csap le a magyar fősereg. Ezzel a stratégiával sikerült elérnie, hogy az osztrákok szinte az egész országból kiszoruljanak, mert Görgei diktálta a háború tempóját.

Könyvtárnyi hasonló példa van még, de a lényeget összegezve: a magyar hadművészet egyik legnagyobb erőssége mindig is a mozgékonyság és a meglepetés volt – pont azok az elemek, amik a kisebb, esélytelenebb számára lehetővé teszik, hogy megválassza, hol és mikor vívja meg a csatát.

Amikor egy Mi Hazánkhoz hasonló kispárt bejut a parlamentbe, a fenti stratégiának ezer lehetősége bontakozik ki a számára. A kulcsszó a mozgékonyság és a meglepetés. És tegyük hozzá a hitelesség, ami a csatában is fontos, mert ha hiteltelen a vezér, a katonák megszöknek.

Ezt a hitelességet a Mi Hazánk szép lassan elvesztette. Amikor 4 éve bejutott a parlamentbe, egyből kukába dobta azoknak a tömegeknek a képviseletét, akik a Covid terror miatt szavaztak rá. A szemétkosárban landolt a felállított Koronavírus Kutatóközpont teljes projektje, amelyet a választások előtt azért hoztak létre Páli Jenő vezetésével, hogy dokumentálják a visszaéléseket és azon bizonyítékok alapján tegyenek lépéseket, feljelentéseket. Sajnos az egész Koronavírus Kutatóközpont csak egy politikai termék volt, senki nem gondolta komolyan, a kiszolgáltatott emberek szenvedéseit csak politikai célokra használták fel. Hogy ez mennyire így volt, jól alátámasztja Toroczkai László elnök januári kampánynyitó beszéde, ahol a Covid, az a téma, amelyik parlamenti mandátumot eredményezett a Mi Hazánknak, egy mondat erejéig sem volt megemlítve.

Pedig joggal várták sokan, hogy elszámolnak ebben a kérdésben. Csak nem volt mivel. És hát lehetne folytatni a sort az egészségügyi törvény módosításának koncepciójával, amelyet Mihalik Angelikáék dolgoztak ki, ami most is valami fiókban pihen, a károsultak hatékony képviseletének hiányával stb. Helyettük időközönként szlogenekkel és látszatcselekvésekkel álltak elő, és egy rakás egymondatos értelmetlen, felszínes, közhelyes Facebook-bejegyzéssel. A lényeg: ennek a hatékonysága egyenlő volt a nullával. Joggal érezték úgy sokan, hogy elárulta őket a Mi Hazánk. Ez a bizalomvesztés aztán egyéb területeken is hiteltelenné tette a mozgalmat, olyan ügyekben is, ahol jó célokat követtek.

Ok-okozati összefüggés van abban, hogy 4 évnyi aktív politizálás, tömérdek milliárd forint elköltése után a Mi Hazánk egy centit sem tudott előre haladni a politikai pályán. Nem volt sem hitelesség, sem stratégia, sem mozgékonyság, sem meglepetés. Helyette improvizáció, üres szlogengyártás és pótcselekvés.

Az idei választás a Mi Hazánk számára nem egyszerű elhasalás volt, hanem maga a csőd, a politikai inkompetencia bizonyítványa. Mert valójában erről van szó. A konzekvencia levonása pedig abban nyilvánult meg, hogy nem történt semmi. A 20 százalékos eredményben bízó elnök a 6 százalék után büszkén méltatta a Mi Hazánk hibátlan kampányát.

Majd azokkal, akikkel nem jutott semmire, ismét beült a parlamentbe a kis koncot fogyasztani. Nulla változás, nulla felelősség, nulla következtetés. Toroczkainak még van pár ötlete a nemzeti radikalizmus képviseletére, pont, mint a viccben a libagyógyító rabbinak. Aztán az se baj, ha nem marad liba a végére. Még akkor is lesz néhány ötlete, csak azon sajnálkozik majd, hogy nem tudja megvalósítani.

Az elmúlt négy évben szó szerint mindegyik MHM-parlamenti képviselőnek fontosabb volt a saját klientúrájának anyagi hátterét fedezni, ennek jegyében pedig a csinovnyikok mindenkit elüldöztek, akikben riválist láttak. Ha valaki a jó értelemben vett szakember volt, a falka egyből kitúrta még a szakmai kabinetekből is, aztán a stratégiai pontokra ötletszerűen neveztek ki valakiket, akikkel sokszor az elnök véletlenszerűen ismerkedett meg, nem ritkán pl. egy New York-i kocsmában.

Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt. Kifelé összezártak a konc miatt, belül pedig minden energiájukkal a piti, biztos zsákmányukra tudtak csak figyelni. Sokaknak – tisztelet a kivételnek - egész idő alatt a megszerzett csirkefarhát lebegett a szemeik előtt, azt markolászták, messze ugyan feltűnt nagyobb lehetőség is, de a farhátat nem bírták elengedni. Így aztán nem látták annak a bizonyos csatának sem a jelentőségét, sem a stratégiáját.

Így fordulhatott elő az is, hogy néhány napja, amikor ismét meglett a biztos zsákmány, a Tisza nevű nagy behemót horda a parlamentben csapdába csalta a Mi Hazánk 6 képviselőjét. A himnuszokról történő kivonulással, a kisgyerekek megalázásával olyan helyzetbe kormányozták magukat, amely szó szerint minősíthetetlen. Mindez azért, mert az elnök kiváló stratégiai érzékkel előre bejelentette a Tiszának, hogy mikor és hol fog “csatába indulni”. Majd ezt követően, amikor vállalhatatlan helyzetbe kerültek, a Mi Hazánk vezérei világgá kürtölik, hogy átverték őket.

Egyszerűen hihetetlen ez a dilettantizmus. Olyan veterán politikusokat, akik évtizedek óta a parlamentben és más vezető helyeken tevékenykedtek, úgy megvezettek, mint egy nyeretlen kétévest. A mesékben nem látni ilyen felkészületlenséget, nemhogy a parlamenti csatamezőn.

A Mi Hazánk országgyűlési képviselői még mindig a lelkes mozgalmárok szintjén vannak, a politikai stratégiai műveletlenség mintaképei, akik semmit sem tanultak, mintha képtelenek lennének a fejlődésre. Jól példázza ezt, hogy Novák Előd a Szent Koronára akarta felesketni a Tisza képviselőit is, ami arra biztosan jó lett volna, hogy a globalista ügynököket hitelesítse. Elképesztő javaslat volt, szerencse, hogy nem valósult meg.

Tudom, rengeteg párthívőnek most vérben forog a szeme a felém áradó gyűlölettől, de mi lenne, ha inkább azon gondolkoznának, hogy ha egy gyermeki szintű csínnyel át lehet verni azokat, akikre a magyarság sorsát bíznák, akkor nehezebb, bonyolultabb körülmények között hogyan tudják azt az ügyet képviselni? Vagy nem is kell már elvárni a profizmust?

Sajnos ma a parlamentben 193 globalista ügynök ül és a magyarságot mindössze 6 lelkes mozgalmár képviseli az Országgyűlésben. A helyzet jól tükrözi az összmagyarság szellemi, erkölcsi, műveltségi állapotát.

A bejegyzés az alábbi videóban is meghallgatható.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

2019-ben, amikor átvettem a Lovas István újságírófejedelemről elnevezett sajtódíjat, A magyar miniszterelnökhöz címmel mondtam beszédet, amelyben előrevetítettem a jobboldal teljes bukását. Több mint két évvel ezelőtt a múlt mintázatainak logikai törvényszerűségből nemcsak azt vezettem le, hogy a Magyar Péter által megtestesített világ győzedelmeskedni fog, a Fidesz rendszerét irányított összeomlasztással semmisítik meg, hanem mást is. Egy nagyobb történelmi távlatba helyeztem az eseményeket és ezek alapján arra is rámutattam, hogyan és miért fog ez végbemenni. Mára, amikor minden megtörtént és a magyar társadalom többsége a mai nap nagy ünnepség keretében köszönti az új miniszterelnököt, az új rendszert, fogalma sincs róla, hogy újabb kataklizmát hoz saját maga fejére, a technokrácia diktatúráját, amely sötétebb és embertelenebb lesz mindennél, mint ami eddig az emberi történelemben megjelent. Úgy hozta az élet, hogy a 2024 április 12-én A lóvá tettek prófétálója – Magyar Péter útjának történelmi tanulságai címmel megjelent írásom ma sokkal aktuálisabb, mint megjelenése pillanatában.

Fogadják sok szeretettel írásban (alább), és akit érdekel, hanganyagként is, amely akkor Vári-Kovács Péter színművész előadásában hangzott el.

A lóvá tettek prófétálója

A magyar a világ egyik legválasztékosabb nyelve. A szinonimagazdagságunk lenyűgöző, és nem abban az értelemben, hogy ugyanannak a szónak száz jelentése van, hanem hogy száz szóval tudunk egy-egy lényeges dolgot, jelenséget megközelíteni. Kifejezési eszközeink tárháza végeláthatatlan, természetesen azok számára, akik konyítanak valamit ékes magyar nyelvünk választékos világához. Árnyalatról árnyalatra, színről színre araszolhatunk mondanivalónk lényege felé, és a csattanóval, mint kovács a pörölyével, úgy csaphatunk le arra, akit megcéloztunk ékes beszédünk fokosával.

Vegyük például a lófogatolás kifejezésünket. Ugye, ez az a módszer, amivel a lovakat befogják abba a szekérbe, amit húzni kell. Van itt aztán minden, egyesfogat, kettesfogat, ötösfogat, hetesfogat, meg mindenféle más szélhámosság. De vajon mi köze van a szélhámosságnak a lófogatoláshoz? Meg a fogatolásnak a szélhámossághoz? A szótáraink szerint a szélhámos olyan személy, aki hazudozással, ígéretek szándékos megszegésével, hitegetéssel vagy bármi más módon félrevezet, becsap, rászed másokat. Rokon értelmű kifejezéssel a szélhámost nevezhetjük: kalandornak, gaznak, gézengúznak, kópénak, gazfickónak, haramiának, akasztófavirágnak, megbízhatatlannak, brigantinak, széltolónak, szédelgőnek, hóhányónak, akasztófáravalónak, gengszternek, banditának, útonállónak, rabnak, gonosztevőnek, zsiványnak, betyárnak, csirkefogónak, csibésznek, bűnözőnek, nagyzolónak, fezőrnek, házasságszédelgőnek, iparlovagnak, hozományvadásznak, sarlatánnak, sviháknak, kóklernek, imposztornak, csalónak, lókötőnek, gazembernek, svindlernek. Kivétel nélkül mindegyik szó arra utal, hogy a szélhámos megbízhatatlan, a szélhámos célja, hogy átverjen, megtévesszen.

Csakhogy a szélhámos szó eredeti jelentése pont a fogatoláshoz kötődik. A szó a “szél” és “hám” összetételből ered, s eredetileg olyan lovat értettek rajta, amelyik a hám széléhez kötve futott a kocsit ténylegesen húzó ló vagy lovak mellett. Mindez távolról, oldalnézetből úgy nézett ki, mintha a szélhámos ló is húzná a szekeret. Valójában pedig léhűtő módon csak baktatott a teherhúzó lovak mellett.

Egy Magyar Péter nevű ló pontosan így élte le eddigi életét. Teherbíró képtelensége miatt nem bíztak rá semmi érdemlegeset. Tekintettel az igavonó feleségére, mellé kötve szélhámos lóként 15 évig baktatott Orbán Viktor hétfogatú hintója előtt, élvezte a húzás nélküli gondtalan életet, és azt a jómódot, ami csak a kivételezett szélhámosoknak adatott meg. Aztán egy idő után a felesége megkérte a fogathajtót, hogy csatolják már le mellőle drága csődörét, aki nemhogy nem húzza a szekeret, de őt mint igavonót is folyamatosan hátráltatja és akadályozza.

Egyik percről a másikra Magyar Péter kikerült a kánaáni életből, abban a bizonyos nagyvilágban találta magát, ahová Bodri kutyát is kiverték. De ő nem akart beletörődni a helyzetbe, megpróbált beállni a dúsgazdag földesúr, Pénztáros Lőrinc szekere elé ingyenélőnek. Csakhogy ismételten ráfázott, Lőrinc bácsi túlságosan zsugori volt ahhoz, hogy felkarolja a kivert szélhámost, épp elég hasonló léhűtő volt befogva a hintója elé, nem hiányzott neki még egy pernahajder. – Mész-e el innen, teeee…. aztata, te rühes kutyájá... – hessegette ki egy ostorral Pénztáros a saját birtokáról a szélhámost.

Ezután csoda történt, a szélnek eresztett lóhere, pontosabb here ló rájött arra, hogy a gaz földesurak kizsákmányolják a magyar lótársadalmat, sőt mindenki mást, a tyúkok közösségét, a birkák nemzetségét, a fácánok kasztját, a bivalyok rendezett társadalmát, sőt lényegében az egész állatvilágot nyomorban tartják. Mindenkiről szedik a sápot, hogy dölyfösségüket hizlalják.

Élt ekkoriban ezen a vidéken egy Pressman nevű pulykalelkű helytartó is, aki egy Bidon nevű üres műanyagkanna-képződménynek, egy még nagyobb hatalmasságnak volt az ügyintézője. Pressman jellemtelenségének más országokból is csodájára jártak, ugyanis közismert volt, hogy irigyelte a Naptól a fényt, a víztől az oxigént. Pressman úr a saját árnyékától is adót szedett volna, ha azt el tudja kapni, az árnyékszéket is eladta volna biedermeier ülőgarnitúraként, ha pedig sétált, azon az útvonalon rémületükben a fák is megálltak a növésben.

A kivert kutya állapotba került Magyar Péter lósorsának már csak egy menedéke volt, a bosszú. És ennek garanciája a pulykalelkű Pressman. Tehát hozzá fordult…

Pressman Magyar Péter ügyében spekulált, mint zsidó az üres boltban, vakarta a fejét, mint a rabbi szombaton az ingyen disznóhús tábla előtt, végül rájött a megoldásra. Ha prófétáló Magyar Péter mindenkit lóvá tesz, annak Pressman gazdája is hasznát látja majd. Erre különös tervet eszelt ki….

A fenti Állatfarm-adaptációt sokfajta változatban lehetne folytatni, de itt inkább adjuk át a szót a kőkemény valóságnak.

Az elmúlt hetek a hazai tömegember számára igazi csemegékkel szolgáltak. Március 19-én, több mint egy hónappal ezelőtt Magyar Péter kijelentette:

“holnap az ügyészségre megy, ami után az Orbán-kormány nem tehet mást, mint hogy lemond”.

Majd így folytatta:

“Rogán Antalnak üzenem, hogy izzítsa az egyik magángépét és mielőbb keressen olyan országot, ahonnan nincs kiadatás. Mert ugye, a börtön ablakába soha nem süt be a nap…”

Másnap nem történt semmi.

Annyi derült ki, hogy tősgyökeres magyar nemzeti keresztény konzervatív férfiként felvette a feleségével folytatott beszélgetését azzal a céllal, hogy majd később azzal zsarolja gyermekei anyját. Bizonyítéka semmire sem volt. Ezt követte Varga Judit vallomása, amelyben arról beszélt, miként terrorizálta őt volt férje.

Aztán sem történt semmi.

Később sem történt semmi.

Majd ennyi semmi után a korábbinál még nagyobb tömeg gyűlt össze a semmire.

És itt le is zárhatnánk e nem semmi történetet, csakhogy napról napra gátlástalanabbul öntik elénk ennek a Magyar Péter nevű moral insanity létezésének minden másodpercét. A balliberális média rikoltozó papagáj módjára sikongatja: Magyar Péter felkelt, Magyar Péter jobbra nézett, Magyar Péter balra nézett, Magyar Péter hozzászólt egy bejegyzéshez, Magyar Péter meglátta a tükörben Magyar Pétert. És Magyar Péter, Magyar Péter, Magyar Péter, Magyar Péter… Ezzel párhuzamosan a magát magyar nemzeti kereszténynek tartó globalistákat szolgáló jobboldali médiahálózat úgy próbálja lerázni magáról a Fidesz-akolból elszabadult Magyar Pétert, mint kutya a bolhát. A Magyar Nemzet propagandistái is úgy viselkednek, mintha közük se lett volna a szélhámoshoz, pont úgy reagálnak, mint a vadőrnek a cigány, amikor elcsípik a vállára vett vaddisznóval. – Hé, cigány, mi az ott a válladon? Gazsi rémülten sikoltott egyet, ledobta magáról a tetemet, és azt üvöltötte: – Úriszten, úriszten egy vaddisznó! Isztenem, szegítsz! Rám mászott egy vaddisznó!

Molnár Tamás filozófus a Liberális hegemónia című művében azt írja:

“Értelmünk természetes törekvése, hogy megértse a körülöttünk lévő világot ugyanúgy mint azt, melyet a lélek legmélyének nevezünk. Ugyanez a törekvés késztet eligazodni a társadalom tényei, szerkezete, kimondott és kimondatlan ítéletei között, amelyek éppúgy be vannak ágyazva a dolgok természetébe, mint anyagi környezetünk: a városok és a mezők, a folyók és a fák. Így aztán az is természetes, hogy átfogó képet alkotunk a társadalomról egy olyan modell szerint, mely azt felfoghatóvá teszi – mindig készen rá, hogy igazítsunk ezen a modellen, ahogy látásmódunk teljesebbé és igazabbá válik.”

Molnár Tamás fenti mondatai nem vonatkoznak mindenkire, csak a gondolkodó kisebbségre. Még azoknak is, akik törekednek rá, nincs ma nehezebb dolguk, mint megérteni a körülöttünk lévő világot. Percről percre ömlenek ránk az egymásnak ellentmondó, érzelmeket befolyásoló információk. Ezzel párhuzamosan társadalmunk legnagyobb többségének nemhogy nem az a természetes törekvése, hogy megértse, mi van körülötte, hanem pont az ellenkezője. Nem akar érteni semmit, hiszen a tömegembernek nincs értelme, nincs véleménye, nincsen gondolata, képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, a valósat az illúziótól. A tömegember szlogenekre reagál, a tömegember politikusa szlogeneken keresztül kommunikál híveivel, a tömegembert szlogeneken keresztül irányítják. Mindeközben a tömegember meg van győződve arról, hogy megtéveszthetetlen egyéniség, aki a lehető legbölcsebben látja a jövőt, felelősségteljesen dönt, széles látókörrel bír. Ennek paródiáját mutatta be kíméletlen iróniával a Brian élete című film több epizódja.

Ennek a tömegnek most Magyarországon új prófétája van. Nem az együgyű, Brian-féle jelenség, aki a filmben menekül a messiási szerepből, hanem egy olyan kreatúra, aki, mint egy prostituált rúdtáncos, kéjesen enyeleg a látványra vágyó tömeg alantas ösztöneinek.

A gondolkodó kisebbséget joggal tölti el aggodalommal az, ami történik, hiszen volt már jó néhány hasonló próféta a magyar történelemben, akik szent küldetéssel, a tömegekkel a hátuk mögött álltak neki a régi rend teljes lebontásának, aminek szörnyű katasztrófa lett a vége. Károlyi Mihály esete intő példa a jelennek is. Raffay Ernő egyedülálló kutatásából pedig ma már azt is tudjuk, a nárcisztikus gróf mögött a tömegek árnyékában a világtörténelem legsötétebb erői álltak, ők faragtak a fogyatékos, bosszúra vágyó gonosz jellemből egy államférfinak kinéző szuperhőst. Pedig valójában Károlyi csak egy öntudatlan gólem volt a sátáni erők szolgálatában.

Ma a helyzet sok szempontból súlyosabb, mint 1918-ban. Akkor a tömegember Károlyival az élen kibillentette ugyan a rendet a normális kerékvágásból, de azt követően, még ha ideiglenesen is, de sok minden visszaállt a régi mederbe. Olyan mélyen lappangó társadalmi erők keltek életre egyik percről a másikra, akikkel a káosz rövid tobzódását sikerült a pokol kapui mögé visszaparancsolni. 1918-ban, 1919-ben sok minden elveszett, de a remény megmaradt, a hit is erősebb lett, így hosszú távon a kilátások sem tűntek rossznak.

Most viszont a kilátások rövidtávon is igen rossznak tűnnek. 2010 előtt, a Fidesz hatalomra jutása környékén a politikai elit meg kellett hogy feleljen egy minimális morális feltételnek. A folyamatos hazudozást, a mérhetetlen korrupciót egy ideig eltűrte ugyan a társadalom, de az úgynevezett őszödi beszéd 2006-ban pecsétet tett a globalisták balliberális politikai karrierjére.

Jól emlékszem, amikor 2003 februárjában, még az újságírói pályafutásom kezdetén a Magyar Nemzet szerkesztőségben felvettem egy telefont, a másik oldalon egy neve elhallgatását kérő hang elmondta, hogy Kiss Elemér, Medgyessy Péter kormányfő helyettese, kancelláriaminiszter, a tárcavezető volt ügyvédi irodájával kötött néhány milliós szerződést. Majd tippeket adott, miként tudok rá bizonyítékot szerezni. Még aznap kiderítettem az esetet, néhány nappal később Kiss Elemér távozott a kormányból. Medgyessy nem tűrte meg ezt a helyzet sem. Mint mondta: „bár a szerződéskötések törvényesek voltak, a jog és az erkölcs szabályai közül mindig a szigorúbbat kell figyelembe venni, és ez esetben az erkölcsi szabály a szigorúbb.”

Mára még a Plútó is közelebb került a szocialisták egykori erkölcséhez, mint a magát magyar nemzeti keresztény konzervatívnak tartó politikai elit. Mostanra a lopás, a korrupció, az aljasság relativizálva lett a Fidesz-KDNP szavazói számára is, nem bűn, nem kell számon kérni, nem kell vele foglalkozni. Az elmúlt 15 évben szocializálódott fiatalok százezrei számára a magyarság, a kereszténység, a polgári konzervatív oldal egyet jelent a bunkósággal, a primitívséggel, a képmutatással, a velejéig romlott, hazug, tolvaj, korrupt politikai rendszerrel. Azt a gátlástalanságot, ami korábban a balliberális oldalt jellemezte, a magát magyar nemzeti keresztény konzervatív oldalnak tartó erők tökélyre vitték. Joggal dühösek a tömegek a szemüket is kilopó álszent képmutató maffiarendszerre.

Ebben a politikai helyzetben, amikor az aljasság nem ismer határokat, a szélhámosság minden képzeletet felülmúl, ekkor tűnt fel a megváltó szerepében Magyar Péter. A tömegembernek már semmilyen erkölcsi aggálya, elvárása sincs vele szemben, mindegy, hogy milyen eszközzel, csak, mint Károlyi Mihály, számolja fel a múlt rendszerét.

Károlyi is annak az arisztokráciának volt a tagja, amelynek a felszámolását, az előjogainak a megszüntetését hirdette. Károlyi Mihály a liberális dualizmus vadhajtása volt, Magyar Péter már a Fidesz politikai terméke. Kitartottja, prostituáltja volt annak a rendszernek, ahová csak születni lehet. Magyar Pétert addig nem zavarta sem a beteges korrupció, sem az egész rendszer gátlástalansága, amíg meg nem sejtette, hogy a felesége révén szerzett előjogait el fogja veszíteni. Ha Mészáros Lőrinc, akinél nemrég állásért kilincselt, megfizeti, a prostitúció a részéről mehetett volna tovább. Nem érdekelte volna senkinek a gondja, baja, hiszen Magyar Péter egy ízig-vérig gátlástalan, velejéig romlott Thomas Mann-i regényfigura volt, pontosan olyan, mint Felix Krull az Egy szélhámos vallomásaiban.

A gondolkodó kisebbség értetlenül áll az események előtt. Vajon tényleg igaz, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, prostituáltból a legjobb feleség? Ennyire kifordult volna magából a világ? Nem zavar senkit, hogy eddig Magyar Péter egyetlen bejelentésének sem lett következménye? Pedig azt ígérte, olyan bizonyítékai vannak, hogy napokon belül lemond a kormány, mert nem tehet mást, Rogán Antalnak pedig menekülnie kell, ha nem akar börtönbe kerülni. Még egy takarítót sem rúgtak ki a nagy leleplezése után. Na de ki emlékszik már erre? Újabb és újabb feltárásokkal bombázza a közvéleményt, most már a közröhej szintjén teregeti ki a bizalmasnak feltüntetett információkat, és nem röhögi ki senki, amikor drámai hangon bejelenti: pontosan tudja, hogy hetente egyeztet egymással Dúró Dóra, az Országgyűlés mi hazánkos elnöke és Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. A tömeg számára lényegtelen, hogy ez nem igaz, de ha néha egyeztetnek is egymással, azzal mi a gond? Igen, a pártok képviselői között néha szoktak egyeztetések lenni. Mióta feltalálták Athénban a demokráciát, azóta ezt úgy hívják, hogy politika. Ennek a szupertitkos dokumentumai ott vannak Arisztotelész műveiben. De hát mit tud Magyar Péter és a tömegember Arisztotelészről?

Sokakban joggal merül fel a kérdés, hogy a tömeg miért választ magának ilyen alantas figurákat. Miért bízik abban, miért hisz annak, aki elárult eddig mindent, amihez köze volt?

Mint sok mindenre, erre is van magyarázat. Mattias Desmet, a mai tömeglélektan legismertebb professzora A totalitarizmus pszichológiája című könyvében erről így fogalmaz:

“A tömeg mindig figyelemre méltó hajlandóságot mutat arra, hogy megbocsásson a vezetőinek. A manipuláció és a hazugság minden kétségbevonhatatlan bizonyítékát olyan mondatokkal próbálják megmagyarázni, mint “Lehet, hogy aljas, de okos” és “Végül is a mi érdekünkben teszi”. “A totalitárius tömegvezetők propagandájukat arra a helyes pszichológiai feltételezésre alapozzák, hogy megfelelő körülmények között az emberekkel a legelképesztőbb állításokat is el lehet hitetni, és abban bíznak, hogy még ha cáfolhatatlan bizonyítékot kapnának a hazugságról, a tömegek akkor is inkább a cinizmusban keresnének menedéket; tehát ahelyett, hogy elhagynák az őket eláruló vezetőket, inkább azt hangoztatnák, hogy mindvégig tudták, hogy az állítás hazugság, és tovább csodálnák vezetőiket a felsőbbrendű taktikai képességeikért.”

Pontosan ez a pszichológiai magyarázata annak, miért nem érdekli Magyar Péter híveit, hogy pártjának alelnöke a kommunista diktatúra besúgója volt, aki a közeli ismerőseit, barátait is feljelentette, majd egy szállodai szobába ócska piti tolvaj módjára surrant be, hogy meglopjon egy külföldi vendéget.

Ez a magyarázata annak, hogy tömegek ájuldoznak képmutatói nagylelkűségén, amikor az egyik szemüvegét elárverezi egy bajban lévő család javára. Senki nem kérdez vissza, hogy korábban, amikor a végrehajtó maffia gyerekes családok ezreit tette az utcára Magyar Péter és kedves igazságügyi miniszter felesége asszisztálása mellet, akkor bizony miért nem voltak fontosak a bajban lévő családok?

Senki nem kérdez rá, hogy a magyarokért küzdeni akaró Magyar Péter mellett mit keresnek olyan erkölcsi hullák, akiknek Magyarország szégyen.

Magyar Péter imádói nem foglalkoznak azzal, hogy sötét múltú amerikai érdekeket szolgálók hada építi Magyar Péter dobogóját, azt a politikai rendszert, amelynek legelső áldozatai pont azok lesznek, akik annak uralomra jutását segítik.

Senki nem aggódik azon, hogy napról napra, mint pók a hálóját, körénk fonják azt a totális diktatúrát, amely a digitális állampolgárság, a digitális pénz, a WHO-pandémiaszerződés keretében a szabadságunk teljes felszámolását tűzte ki célul.

Senki nem akarja látni, hogy globális amerikai háborús hiénák, a Covid-diktatúra haszonélvezői, a globális tech-cégek algoritmusai gondoskodnak arról, hogy el legyen nyomva minden hang és információ, ami a nárcisztikus pszichopaták hatalomra jutásának esélyeit csökkentené.

És vajon mindezek hogyan illenek bele abba a jövőbe, amely mindannyiunkra vár? Kizárólag jellemtelen senkik, morális trágyadombok, szélhámosok, pitiáner senkiháziak lesznek a jövő politikai elitjei? Ezt kell megszoknunk, elfogadnunk? Csak zsarnok és zsarnok között tudunk választani?

Sajnos a helyzet még ennél is rosszabb.

A Hannah Arendt filozófus által 1951-ben előrevetített disztópikus jövőkép mintha betűről betűre teljesedne be. Akkor a szerző úgy látta, a nácizmus és a sztálinizmus bukása után egy mindent megfigyelő újfajta totalitarizmus fog kialakulni, amelyet unalmas bürokraták és szürke technokraták vezetnek majd. Ez a világ brutalitásban minden korábbi diktatúrát túlszárnyal majd. Mint írja:

“A totalitárius rendszer ideális alanya nem a meggyőződéses náci vagy a hithű kommunista, hanem egy olyan valaki, aki számára a tény és a fikció, az igaz és a hamis közötti különbségtétel többé nem lehetséges. (…) A tömegember legfőbb jellemzője nem a brutalitás vagy a maradiság, hanem az elszigeteltség és az egészséges társadalmi kapcsolatok hiánya.”

A tömegember uralomra jutását, azt a kort, amelyben most élünk és a közeli jövendőt, amelyben élni szeretnénk, a baloldali Herbert Marcuse 1964-ben megjelent Az egydimenziós ember című alapművében hátborzongató módon fogalmazta meg. Mint írta, a jövendő társadalmában a vezetői uralom átváltozik adminisztrálássá, az országok vezetői úgy működnek majd, mint a globális cégek igazgatótanácsai. A szabadság nélküliséget számos kényelmi berendezkedés alakjában fogadtatják el. Olyan fórumokon döntenek az életünkről, amelyek felett az egyének semmiféle ellenőrzést nem gyakorolhatnak. A szolgaság új formája, hogy az emberek eszközként, dologként léteznek. Az ember eldologiasodik, függőségbe kerül az őt uraló totalitárius rendszertől, amelyet mindenáron megvéd.

Korunk egyik legbátrabb pszichológusa, Mattias Desmet külön könyvet szentelt a Hannah Arendt által megírt jövőképnek. A totalitarizmus pszichológiája című művében arra mutat rá, hogy a globalizáció az embert biológiai “organizmussá” degradálja. Ez egy olyan folyamat, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az ember szellemi, szimbolikus és erkölcsi dimenzióját, ezáltal lehetetlenné teszi az egyéni kapcsolatokat. Végül az ember elszigetelődik embertársaitól, valamint a természettől; az egyén nem rezonál többé az őt körülvevő világgal, és emiatt atomizált szubjektummá válik, ezért olyan könnyen irányítható, manipulálható.

Thierry Baudet A Covid rulett – A globalista hatalomátvétel és a nagy újraindítás című művében a minden állampolgárt ellenőrző technológiai cégek diktatúrájának riasztó valóságát mutatja be, és azt, hogy a Covid diktatúra mennyire felgyorsította ezt a folyamatot. Ezt akarja befejezni 2030-ra a globális elit a készpénz felszámolásával, a digitális állampolgárság kötelezővé tételével, a WHO-pandémiaszerződés bevezetésével. A globális elit a mindenkit megfigyelő, mindenkinek a szabadságát megszüntető újfajta totalitarizmusához unalmas bürokratákat és szürke technokratákat keres.

És most vessünk egy pillantást Magyar Péter csapatára, akik a mostani EP-választáson Brüsszelbe készülnek:

Első helyezett a Covid-diktatúra kitüntetett orvosa, második a MOME Technológiai Park volt igazgatója, ezt követi egy vezetőfejlesztési és esélyegyenlőségi tanácsadó, aki korábban a Shell Hungary igazgatósági elnöke volt. Az elmúlt években igazgatósági tag volt, a Magyar Ásványolaj Szövetségben és a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségben, a Holland-Magyar Kereskedelmi Kamarának pedig jelenleg is igazgatósági tagja. Negyedikként egy olyan személy szerepel, aki jogászként pénzügyi technológiai cégeknél és elektronikus hírközlési szolgáltatónál dolgozik szabályozási és product/termékfejlesztési területeken, meghatározóan külföldön: Bécs, Barcelona. Az ötödik személy a University of Cambridge-n szerzett mesterdiplomát, aki nemzetközi jogászként a Meta jogtanácsosa 2020 óta. Korábban gyakornokként dolgozott az Európai Bizottságban is. A hatodik jelölt 2014 óta Magyarországért és Luxemburgért, a kohéziós politikáért és Európai Szemeszterért felelős referensként dolgozik az Európai Bizottságban. A hetedik pályázó az Európai Unió Bizottságában dolgozik 2020 óta, a gazdasági és pénzügyi ügyekért felelős főigazgatóságon. A nyolcadik jelölt 2023 óta az Európai Innovációs és Technológiai Intézetben dolgozik a következő EU kutatási- és innovációs (K+I) keretprogramhoz való kapcsolódás stratégiai előkészítésén. Jogász végzettségű, 2015 és 2023 között Brüsszelben dolgozott. A kilencedik akarnok fizikusként végzett a University of Cambridge-en, előtte pedig a BME villamosmérnöki szakán szerzett diplomát. Jelenleg a Cambridge-en dolgozik, előtte a CERN-ben volt főmunkatárs. Végezetül a lista tizedik helyén szereplő személy vállalkozási tanácsadóként dolgozik, aki korábban Bécsben és Szaúd-Arábiában is volt projektmenedzser és üzleti menedzser. Vállalkozás szakon végzett a University of Cambridge-n.

Ez a névsor Magyar Péter nárcisztikus személyénél is riasztóbb. Kivétel nélkül mindannyian a globális óriáscégek, hálózatrendszerek ügynökei, lelketlen bürokraták, lélektelen technokraták, biológiailag kitenyésztett robotok. Embernek néznek ki, de valójában már régen nem azok. Szélhámosként vannak bekötve a globalisták fogataiba.

Az új globális uralmi rend bekövetkezte Magyar Péterrel vagy nélküle, elkerülhetetlennek tűnik. Az ezzel szembeni küzdés reménytelensége a legerősebb lelkekben is megingathatja a hitet. Pedig a hitnél erősebb fegyver nincs, ha ez meggyengül, önként mondunk le a győzelemről. Ha valakinek gyenge a hite, az sohasem teljesítheti ki saját életének értelmét, annak esélye sincs a mai káoszvilágban. Ma nem a tömeggel szemben kell küzdeni, hanem az a legnagyobb kihívás, hogy megtalálják egymást a gondolkodó emberek, és megőrizzék a tiszta tudatukat. Korunkban csak a “seregtoborzás” zajlik a későbbi csatához, amiben a tiszta tudatnak stratégiai jelentősége lesz.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Pontosan két évvel ezelőtt, május elején indult el a nevemet viselő hír/háttér oldal, a szakacsarpad.com, amely minden szempontból máig tartóan egy egyedi színvilágot hozott be a magyarországi médiatérbe. Ahogy az időm és az anyagi helyzet engedte, fokozatosan fejlesztettem ezt a kis szigetet, és mára professzionális stúdió is segíti, hogy minél több emberhez eljussanak azok az információk, amelyeket a magyarországi média megpróbál Önök elől eltüntetni. Hogy még jobban nehezítsem a dolgukat, megfogadtam, hogy az itt megjelent írásokat minden évben könyv alakban is megjelentetem. Ugyanis a papír az egyetlen olyan forma, amely segít abban, hogy az egyre digitalizálódó világunkban meg tudjuk őrizni az igazságot.

Ami digitális, az eltüntethető, átírható, meghamisítható. A biztos forrás a könyv alakban is elérhető igazság. Ettől a szándéktól vezérelve jelent meg tavaly az első hírháttér könyv, a 100 információ, amelyet a média eltitkolt Ön elől. Ezek kivétel nélkül olyan információk, amelyeket valakik nem szerettek volna, hogy megismerjenek az emberek. Céljuk az volt, hogy nyoma se maradjon azoknak a bűntényeknek, amelyeket az elmúlt években elkövettek a társadalom ellen.

Gondoljanak bele: ha nem lesz nyoma ennek a sok galádságnak, a jövő generáció igazságkeresői számára nem lesznek útjelzők, bármilyen kitartóak is legyenek, csak egy hazug alapra tudják majd építeni a maguk világfelfogását. Hiszem, hogy ha szeretnénk önmagáról gondoskodni tudó, a felelősséget örömmel felvállaló nemzedéket, akik az értelmes életet megőrizve harcolni tudnak a saját gyermekeikért és unokáikért is, akkor létfontosságú, hogy minél több hasznos és igaz ismerettel vértezzük fel őket.

Tehát ezért gondoltam azt, hogy korunk lenyomataként könyv formájában is megjelenjenek azok az információk, amelyeket mind a jobboldali, mind a balliberális média szőnyeg alá söpört, hogy az utókor ne is tudjon ezekről. Kedves Olvasó! Kérem tartson Ön is velem ebben a küldetésben, őrizzük meg az igazságot a jövő számára, aki teheti a karpatiastudio.hu oldalon szerezze be ezt a könyvet, hiszen ezzel is több helyen marad fent egy olyan valóság, amely a hazai információs térben nem jelenhetett meg, és fontos iránytű lesz a jövő generációi számára. Mert, ahogy Mattias Desmet, a Genti Egyetem klinikai pszichológia professzora megfogalmazta: a jövő legnehezebb kihívása abban rejlik majd, hogy az ember nem képes megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.

Ha csak az elmúlt hónapokra tekintünk, tapasztalhatjuk, hogy ez már a jelen abszurd valósága. A propaganda eszközeivel egyszerű és könnyű félrevezetni az embereket. A tömegeket lényegében bármire rá lehet venni, ennek az eszköze minden esetben pszichológiai hátterű. Aki követi a tevékenységemet, az tapasztalhatta, hogy az elmúlt években a könyvkiadói munkásságom egyik fókusza azoknak a könyveknek a megjelentetése, amelyek a tudatmódosítás, a manipuláció ellenszerei.

Rengetegszer hangoztattam, hogy merjenek gondolkodni, nyugodtan kérdőjelezzenek meg bármit, ne fogadjanak el mindent, amit a médiafelületeken keresztül Önök elé tesznek. Meg kell védenünk a szabad beszédet, mert ahol nem lehet bármiről beszélni, ahol tiltott dolgok vannak, ahol következményektől kell tartanunk, mert valamiről beszélünk, az egy beteg világ, az egy beteg társadalom, és még betegebb lesz, ha némán tűrjük, hogy a tudomány nevében kitenyésztett, globális cégcsoportok ügynökei, az úgynevezett szakemberek mindannyiunkat egy minden logikával szembemenő valóságba kényszerítsenek bele.

Ennek az álvalóságnak a lebontásából minden gondolkodó embernek ki kell vennie a részét. És csak akkor tudunk ehhez hozzákezdeni, ha értjük a manipuláció működését, amely ugyanolyan rendszer, mint bármilyen szerkezet, amelyik teljesíti a tervezői álmát. Márpedig onnan tudjuk, hogy működik, hogy hatásos. És a hatásai alól akkor tudunk kikerülni, ha értjük, hogyan működik.

Én erre állítottam össze egy olyan könyvcsomagot, amely szó szerint megkerülhetetlen abban, hogy lássuk azt, amit más nem. Mert aki látja a láthatatlant, az képes a lehetetlenre is. A Tanácsköztársaság könyvcsomaghoz hasonlóan itt is van kezdő és haladó változata az úgynevezett Antipropaganda könyvcsomagunknak. Az elsőbe az alapokkal kapcsolatos legfontosabb információkat tartalmazó könyveket válogattam össze. A haladóba pedig egy teljesebb, úgynevezett nagytotálban látható, annak a mordori világnak a gépezete, amely eltakarja a szemünk elől az igazságot.

A Kezdő könyvcsomagban a saját könyvem is benne van, a már említett 100 információ, amit a média eltitkolt Ön elől. Ebből a manipuláció gyakorlatát ismerhetik meg. A manipuláció működési mechanizmusába pedig három olyan könyvön keresztül láthatnak bele, amely érthetővé teszi, mi miért történik. Edward Bernays könyve azt vázolja fel, hogy miért a propaganda a tudatipar fekete mágiája. Gustav Le Bon klasszikus műve pedig a tömegek manipulálásának egyszerű logikájába vezet be, abba, ami nemrég megtörtént Magyarországon. Bakos Attila pedig a liberális médiaterror működésének mechanikájával ismerteti meg az érdeklődőket.

A Haladó könyvcsomag egy mélyebb hátteret ad a körülöttünk zajló események megértéséhez. És ami különösen fontos: minden manipuláció pszichológiai hátterű. Ebben a kérdéskörben Mattias Desmet A totalitarizmus pszichológiája című könyvével olyan maradandó remekművet alkotott, amelynek fontosságát egy részletes előszóban is kiemeltem. Ez a könyv óriási hatással volt a gondolkodásomra. Biztos vagyok benne, hogy akárki is olvassa majd, ugyanezt fogja érezni. Nem véletlen, hogy a világhírű riporter, Tucker Carlson, amikor interjút készített Desmettel, a végén azt mondta, hogy a pszichológia professzor a legokosabb ember, akivel valaha is interjút készített.

A mindenkori média nem működhet a titkosszolgálatok befolyása nélkül. Az életünket alakító folyamatokba ezek a szervezetek igencsak beleszólnak a médiaiparon keresztül. Ennek nagyon érdekes, múltbéli területeire kalauzol el Borvendég Zsuzsanna A Kádári Magyarország titkos élete című kötetében, amely tartalmazza az Újságírásnak álcázva című korábbi könyvét is. A sémákat ezután már csak át kell helyezni a jelenbe, és sok mindent megért ünk.

És hát a manipuláció igazi mesterei nemcsak a tudatunkat, hanem a testünket is birtokolni akarják a gyógyszeriparnak nevezett üzleti vállalkozásokon keresztül. Ha valahol tisztán kell látnunk, ez a terület kulcsfontosságú. Az egészségügyi korrupciót tárta fel Judy Mikovits A korrupció pestise című hihetetlenül fontos művében. Ő az, akit a kutatásai miatt a média eszközeivel próbáltak tönkre tenni. Amikor Mikovits könyvének a kiadása mellett döntöttem, megnéztem a Wikipédia szócikket a szerzőről. Ott olyan gyalázatos leírás szerepelt róla, hogy azonnal tudtam, hiteles szerzőről van szó, akkor ugyanis már tisztában voltam vele, hogy a Wikipédia nevű hazugsággyár milyen céllal jött létre. Külön fejezet szól erről Daniele Ganser, USA, a gátlástalan birodalom című könyvében.

Tehát egy szó, mint száz: karpatiastudio.hu. Itt mindegyik könyvcsomagunkat megtalálhatják. Keressék az utat az igazság felé! Mindkét könyvcsomagra olyan kedvezményt számoltunk, aminek köszönhetően remélem, hogy a nehezebb anyagi helyzetben lévők is hozzá tudnak jutni.

Tudom, a könyvek olvasása egyre kevesebb ember kiváltsága. Aki csak teheti, minél rövidebb, tömörebb formában akar eljutni az igazsághoz. Pedig ez könyvek nélkül nem megy. A könyv nemcsak információk halmaza, hanem elmélyülés is. Az olvasás meditáció. Az olvasás szellemi feltöltődés. Az emberi élet értelme, hogy magunkkal is foglalkozzunk, a tudatunkat is erősítsük, hogy el tudjunk szakadni a mindennapok zavaró sodrától. Ne hagyjuk, hogy gyorsvonatként száguldjon el az életünk vonata, miközben azt sem tudjuk értelmezni, mit látunk az elsuhanó tájban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Van egy időszak, amely mindmáig tabukérdés a magyar történelemben. Persze felszínesen lehet róla beszélni, de a mélyebb összefüggések, az igazi háttér szó szerint ki van satírozva az iskolai történelemkönyvekből, az úgynevezett közbeszédből, és mára a magyar emberek tudatából is sikerült kitörölni.

Pedig aligha van esemény, amely jobban meghatározza a mai sorsunkat, jelenünk abszurditását, mint az 1918 és 1919-es események, amikor az átoksori kísértetek életre keltek. Sokan joggal érzik azt, hogy ezek az átkozmetikázott lidércek megint kiszabadultak a barlangjaikból, és a normalitás teljes felszámolására törnek. De vajon kik ezek? Mi az a keltető, ami ezt a szellemi ork-világot folyamatosan újra és újra kitenyészti? Ami lezajlott a történelmünkben, miért úgy és abban a formában áradt ki ránk, ahogyan az megtörtént? Egyáltalán meg lehet-e érteni azt, ami felfoghatatlannak tűnik?

Bő 15 évvel ezelőtt rengeteg hasonló kérdés foglalkoztatott, és elkezdtem kutatni ezeknek a hátterét. Menet közben derült ki számomra, hogy valakik gondos munkával megpróbálták eltüntetni azoknak az információknak a nyomait, amelyek a tisztánlátásunkhoz kellenének. Kiderült, hogy szellemi tömegsírban nyugszanak azok a könyvek, amelyek valós adatokat és szemtanúi visszaemlékezéseket tartalmaznak, amelyeknek keretében a maga valóságában láthatjuk az akkori történéseket.

2018-tól elkezdtem kiásni ebből a tömegsírból azokat a műveket, amelyeket valakik azzal a biztos tudattal földeltek el, hogy azokat már sohasem ismerheti meg a magyarság. Az eredményes cenzúra hatására számtalan olyan könyv került a listámra, amelyek alig néhány példányban maradtak fent, ezeket magángyűjtők bocsátották a rendelkezésemre. Később elmondok majd néhány érdekes történetet ezekről.

A kutatás során az egyik szempontom az volt, hogy a társadalom különböző rétegeiben, hivatásaiban élők személyes tapasztalatai alapján tárjam fel ennek a viharos időszaknak a hátterét. A Budapest központúság helyett pedig megszólaltattam a vidéki Magyarország világát is.

1918 késő őszén a magyarság átadta az élete, sorsa feletti rendelkezést olyan embereknek, akikről semmit sem tudott. Károlyi Mihály kivétel volt, a régi rendszer tagjaként ugrott fel az ámítás és képmutatás színpadára. Ekkor ezt úgy hívták, hogy a demokrácia győzelme. Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak? Károlyi ideiglenes kellékszereplő volt, csupán arra kellett, hogy megnyissa az utat egy még sötétebb világ előtt, ami máig hatóan végleg eldöntötte hazánk sorsát.

Mai jelenünk és jövőnk megértéséhez elengedhetetlen a múlt mélyreható ismerete. Csakhogy az igazságot hiába várjuk az iskolai és akadémiai hátterű történelemkönyvekből. A rengeteg megalkuvás, kompromisszum, vagy ahogy hívják: konszenzus, gondoskodott róla, hogy lássuk az események egy szeletét, az összefüggéseket, a lényeget viszont ne.

Önálló felfedezésre kell induljon az, aki nem elégszik meg a sematikus történelemismerettel. Ezt tettem én is, és nem egyszer meglepődtem azon, amit tapasztaltam.

Ennek az útnak a stációit 12 általam kiadott és szerkeszett könyv jelzi. Ebből állítottam össze Önök számára két könyvcsomagot, az egyiket azoknak, akik csak ismerkedni szeretnének az 1918-19-es események hátterével. Nekik szól a Tanácsköztársaság “kezdőknek” könyvcsomag.

Akik pedig a teljes tablót szeretnék látni 12 kötetben, nekik ajánlom a Tanácsköztársaság “haladóknak” könyvcsomagunkat.

Mindkettőre kiemelten nagy kedvezményt, kihagyhatatlan ajánlatot biztosítunk a karpatiastudio.hu internetes könyvesboltunkban.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a készlet nem nagy, tehát ajánlatunk a készlet erejéig érvényes.

Biztos vagyok benne, hogy a felfedezésre indulók számára ez a 2 könyvcsomag iránytű lesz. Ennek ott a helye minden gondolkodó ember könyvtárában, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövőnk. Tehát: karpatiastudio.hu. Tartson velünk az úton az igazság felé. És soha ne felejtsék: az ördög mindig álruhában érkezik. De a múltban már sokszor megírták, hogyan ismerhető fel.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az elmúlt napokban rengeteg helyen találkozhattak egy két évvel ezelőtti írásom hanganyagának különböző részleteivel, amelyben akkor azt vezettem le, hogy a következő választáson egy irányított összeomlasztással a Fidesz meg fog bukni. Magyar Péter felbukkanása és pártjának hálózatrendszere ugyanazt a szerepet tölti be, mint a rendszerváltozás idején az SZDSZ. Mint fogalmaztam 2024 március 21-én:

“A gazdasági elit pontosan tisztában van azzal, hogy mikor kell a gebéről leszállni, és a döglött lóra nem raknak már nyerget. Ezért meg kell tervezni az irányított összeomlasztást, az átmenetet a 2030-as új globális világrendbe. A Fidesz most átmenetileg megmarad, és mellette fokozatosan kiépül a protestszavazói társadalmi bázis, az a rendszer, amely a Fidesz összeomlasztása után tovább szolgálja az embereket kifosztó gazdasági hatalmat. Ez most a nagy feladat, levezetni a feszültséget, új politikai rendszert építeni, azt az illúziót kelteni, hogy ez teljesen más lesz, mint az eddigi, pedig valójában nem lesz más. Hiszen pont az a terv, hogy ne változzon semmi, de azt az emberek változásként éljék meg.”

Amit akkor írtam, mára sokak számára félelmetes valósággá bontakozott ki. Természetesen semmilyen látnoki képességgel nem bírtam, és a jóslások is igen távol álltak tőlem. De, hogy mégis honnan tudtam azt, ami bekövetkezett? Sehonnan, pusztán a múlt mintázatainak logikai törvényszerűségből vezettem le azt, ami ma valósággá vált. Az akkori írásom kiegészítéséhez tartozik, hogy annak a rendszernek, amely hatalomba emelte a Tiszát, ma már része a Mi Hazánk is. Ez volt az a bizonyos másik ok, amire tavaly szeptemberben oly rejtélyesen utaltam, hogy mért is léptem ki a Mi Hazánk holdudvarából másfél évvel ezelőtt. Tehát a 2024 márciusában tett megjegyzéseim jó része a Mi Hazánkra vonatkozóan ma már nem állja meg a helyét. Ettől függetlenül akkori írásom aktuálisabb, mint valaha. Fogadják sok szeretettel írásban (alább), és akit érdekel, hanganyagként is, amely akkor Vári-Kovács Péter színművész előadásában hangzott el.

Íme:

Kiknek az embere Magyar Péter?

(2024. március 21.)

A hazai politikusok legnagyobb része nagyjából azzal a tudattal reagálta le Magyar Péternek a közéletben való váratlan megjelenését, mint az emlékezetes székely viccben a góbé, akit állatkerti sétára vittek Budapesten, és ebből az alkalomból megmutatták neki a zsiráfot. A székely Mózsi jobbról és balról is megcsodálta a furcsa teremtményt, majd a számára korábban elképzelhetetlen langaléta monstrumról magabiztosan kijelentette: márpedig ilyen állat nincs is!

Magyar Péter fénylő jelenségként tűnt fel a magyar égbolton, egy ideig nem igazán lehetett tudni, hogy ő a csillag, aki megmutatja az utat a szeretet világába, vagy ő a Messiás, aki küldetéstudattal dolgozna minden tisztességes magyar család boldogulásáért. Esetleg kettő az egyben…

Magyar Péter a gaz Fidesz-rendszer legmagasabb szinten beépített embere volt, mégis a messziről jött ember magabiztosságával kezdett el olyan történeteket mesélni, amelyekben semmi konkrétum és újdonság sem volt, a nagy sztorik már be voltak épülve a társadalmi közbeszédbe, még ha pletyka formájában is, természetesen azok körében, akik nem most ébredtek fel a Csipkerózsika-álomból.

Ott volt tehát a sármos fiatalember, a tiszta naivitás, a szerelmi szál és a küzdelem Darth Vader sötét erői ellen. Amerikai filmvászonra való szupertörténet, íme a politikai marketing Szent Grálja, minden összeállt a tökéletes hős megteremtéséhez. Magyar Péter révén felvázolásra került egy gonosz rendszer, amelyben ármánykodó Rogán Antalok saját gazdagodásukra használták fel a politikai hatalmat. Magyar Pétert megpróbálták ellehetetleníteni, megfélemlíteni, testébe pisztolygolyók csapódtak, belezuhant a Balatonba, ám a viharos tavon feltűnt egy csónak, Pétert igaz magyar halászok kimentették, mint Jason Bourne-t. Most pedig eljött a Pusztító, hogy saját metamorfózisát evangéliumi szavakkal kiterjessze a társadalomra, megváltsa a bűnösöket és legyőzze a gonosz királyt.

Ebben a csodálatos forgatókönyvben nekem is jutott néhány perces epizódszerep, amikor az Ultrahang műsorában rákérdeztek a történésekre. Én magam sem mondtam semmi érdemit, mert az, hogy Rogán-féle kézivezérléssel működik a Fidesz-média, azt a hülye is tudta, mint ahogy azt is, hogy vannak “táskás emberek”, akik jól menő cégekből akolbólintják ki a magyar tulajdonost, hogy áttegyék a pénzeszsákot a saját szekerükre, és az sem volt szupertitkos, hogy a Fidesz gazdasági köre egy magyar nemzeti keresztény konzervatív cégér alatt futó erkölcsi és morális hullaház. Tudtam volna érdekesebb történetekkel szórakoztatni a közönséget, de nem hiányzott sem a rivaldafény, sem a forradalmári világmegváltás életérzése és a Magyar Péter-féle klónszerep sem. Ugyanis aki azt gondolja, hogy ilyen történetekkel meg lehet buktatni ezt a rendszert, az nem a rendszer ellensége, hanem pont ellenkezőleg, a támogatója.

Március 15-én hivatalossá vált, hogy Magyar Péter komolyan gondolja, amit gondol. A családi perselymalacból sikerült 20 millió forintot összeguberálni egy rendezvény megszervezésére és Péter látványos budapesti ünnepi demonstráción jelentette be, igen, ő a messiás, rá vártunk már évek óta, őt “senki nem küldte, hanem magától jött”, képes arra, hogy megtisztítsa az Augiász istállójává változott magyar politikai életet.

Valóban, ilyen állat nem volt még a politológiai balneológiában sem, pedig ott elég gyógyírt kínáltak már a társadalmi, politikai reumáinkra is. Nem csoda, hogy egyből tömegek álltak be a Messiás mögé, hiszen minden jel arra vallott, tényleg megérkezett a Kiválasztott, még ha furcsán is nézett ki a hazai politikusok panteonjában. A tömeg jó érzékkel látta meg a lényeget, hiszen a sokaságnak eddig is rutinja volt a Messiások felismerésében, mint a Brian életében, követtek már párat Márki-Zay Pétertől Vona Gáborig. Miért pont most tévednének?

Ezzel a végszóval a részemről frappánsan le is lehetett volna zárni ezt a történetet, nem ér többet, ha valaki követi a közéleti eseményeket és legalább addig eljutott, hogy meg tudja különböztetni Gyurcsányt Orbántól, bármiféle fennakadás nélkül kacag egyet Péter hamis akusztikájú próféciáin, majd el is felejti az esetet.

Viszont érdekes módon olyan kommunikációs hadsereg szegődött Péter evangélista szólamainak a terjesztésére, amire soha nem volt még példa a hazai közéletben, így érdemes néhány kérdésen keresztül átgondolni az elmúlt hetek eseményeit, mert alapos a gyanú arra, hogy valaki a bolondját járatja velünk. Ez a történet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Kezdjük egy kicsit távolabbról megközelíteni a jelenséget.

Talán közhelynek számít, hogy a fősodratú politika, azaz maga a hatalmi gépezet az illúziókeltés művészete. A politika mögötti gazdasági hatalom a politikai bábjaival eljátszatja a színházat a nézőközönségnek, aki hol ujjong, hol őrjöng, ki-ki vérmérséklete szerint. Amit látunk, abban semmi sem valóságos, nincs jobboldal, nincs baloldal, ez csak a képzelet szüleménye, a gazdasági hatalmat gyakorló szürke eminenciások hálózatának illúziókeltése. A lehető leghitelesebben a Hálózat című 1976-os film mutatja be, hogyan is működik valójában a hatalmi gépezet, ebben semmi nem változott azóta.

Mára a közélet olyan lett, mint a Mátrix, amiben a többség politikai realitásérzéke egy zombi üveges tekintetével egyenértékű. Az egyének akaratlanul is a rendszer részeivé váltak, az egyéniségük feloldódott az őket körülvevő tömegben, és akkor sem szabadulnának ki a zsarnokság karmai közül, ha lehetőségük lenne rá. Sokan azt a tudatot sem bírnák elviselni, hogy tévedtek. És ez a kulcskérdés: a tömegbe verődött ember kollektív tudattá változott életfelfogásában nincs helye a tévedésnek.

A tömegmanipuláció pszichológiai folyamat, aminek minden mai alkalmazott módszerét levezette Gustave Le Bon, A tömegek lélektana és Mattias Desmet, A totalitarizmus pszichológiája című művében.

Gustave Le Bon fogalmazta meg a legjobban a hatalmi taktikák stratégiáját. Mint írja, a tömegek annyira vágynak az illúzióra, mint éjjeli lepkék a fényre. Mindenki köré odagyűlnek, aki meg tudja adni nekik az illúziót. És mindenkit eltipornak, aki igazságkereső szándékkal megpróbálja felnyitni az emberek szemét. A közelmúltban lezajlott Covid-diktatúra minden eleme alátámasztotta ezt a tudományosan már 1895-ben bizonyított tételt. A tébolyult tömeg a lincselés határáig jutott a másként gondolkodókkal szemben, amikor a politikai hatalom adta alá a lovat, azt az illúziót keltve, hogy nincs más út, csak a szabadságjogok korlátozása és a kényszeroltás.

És jól gondolják át ezt a mondatot: a tömegek annyira vágynak az illúzióra, mint éjjeli lepkék a fényre. A 15. évében regnáló, globalista terveket végrehajtó Fidesznek a hatalmi gépezete mára megkopott, ezer irányból recseg, ropog. Szavazói elöregedtek, a párt gazdasági hálózata ugyan erős, de a hatalom másik alapja, a politikai rendszer kezd meginogni. Egyik a másiknak a támasza, még ha a politika díszlet és látványpékség funkciót is tölt be egy ország irányításában. A hatalom mindent megad a kifosztó gazdasági hálózatrendszernek, cserébe a politika megkapja a pénzt a hatalmi látszat fenntartásához. Nagy tétek forognak kockán, magánkézben lévő ezermilliárdok sorsa múlik azon, hogy milyen politikai környezetben fialtatják a mérhetetlen vagyonokat. Elképzelhetetlen mértékű összegeket, amelyeket olyan emberek tulajdonolnak, akiknek a nevét soha senki nem hallotta.

Emlékszem, volt néhány alkalom, amikor akaratomon kívül olyan helyzetbe kerültem, hogy kézbe vehettem magyar magánszemélyek ciprusi bankszámlakivonatát. Csak egy példa: az egyiken 1 milliárd euró pihent. 1 milliárd, bármikor kivehető euró! Azaz 400 milliárd forint! Gondoljanak bele, az illető, akinek a nevét se hallotta senki, nagyobb krőzus volt, mint a leggazdagabb magyarként számontartott felcsúti stróman gázszerelő, akinek igaz, 600 milliárdos a neve alatt futó vagyon értéke, de az ezerfelé van szabdalva, mindenféle cégekben, értékpapírokban áll, és ha ki kellene fizetnie csak 500 millió eurót, igencsak nagy bajban lenne, ha pénzzé kellene tennie a vagyonát, az ugyanis a töredékét sem érné.

Tehát a Fidesz politikai rendszere, Orbán Viktorral az élen erősen hanyatlik, így a mögöttük álló hatalmi gazdasági hálózatrendszernek biztosítani kell az átmenetet. Új időknek új dalaira és új dalnokaira van szükség. Mi van, ha valami hiba miatt váratlanul egyik percről a másikra megbukik a Fidesz? Jól jelezte a gondokat a kegyelmi döntéssel kapcsolatos vihar, ami olyan szinten gyomorszájon vágta a Fidesz csúcsprofinak tartott kommunikációs rendszerét is, amire nem volt még példa. Sodródtak az árral, miközben be kellett áldozni két alapembert: az államfőt és az EP-listavezetőt. Aki tisztában van a politikai folyamatokkal, annak tudnia kell, ez döbbenetesen nagy ár volt.

És még ki tudja, milyen csontvázak lapulnak a szekrényekben? Milyen más nevek lehetnek abban a korábbi “kegyelmi csomagban”? És mi van, ha a nagyságos vezérlő fejedelem egészségügyi problémák miatt hamarabb kényszerül nyugdíjba menni? Csak egy ilyen eset katasztrófával érne fel a gazdasági elit számára, hiszen a Fidesz 4-5 belső erőtere azonnal egymásnak esne. A sort hosszan lehetne még folytatni, de a lényeg, hogy nagyjából hasonló folyamat játszódik most le, mint a Kádár-rendszer utolsó éveiben. Akkoriban valakik előre gondolkodtak és a gyors, kellemetlen meglepetésekkel járó összeomlás helyett megtervezték az irányított összeomlasztást, az úgynevezett lassú “békés átmenetet”, ami azzal járt, hogy a megszerzett pozícióik érintetlenek maradtak.

A gazdasági elit minden eshetőséget elemez, mindent számításba vesz. És mindenről naprakész adata van. Az információs rendszere olyan, mint egy kémiai vegyi laboratórium. Hetente nem nyilvános közvéleménykutatásokkal szondázzák a társadalom hangulatát. És azt is pontosan tudják, mi foglalkoztatja az embereket, kit kedvelnek, kit utálnak, ki a szimpatikus. Csak egy példa: amikor önök rákattintanak egy internetes oldalra és beleegyeznek, hogy úgynevezett “sütiket” telepítsen a szolgáltató a gépükre, akkor nemcsak a reklámkonvergálásban “segít” ez a nagyszerű program, hanem azt is figyeli, mikre kattintanak. Nem minden oldal ilyen, de abban biztosak lehetnek, hogy a fősodratú jobb és baloldalinak nevezett médiafelületek mindegyikébe be van építve ez a kémprogram. Működés közben láttam ennek a rendszernek egyik változatát, az elemzés megdöbbentően pontos képet ad a társadalmi érdeklődésről, hangulatról. Ezek az adatok pedig egyre aggasztóbbak voltak az elmúlt hónapokban, mind többeket ért hidegzuhanyként, hogy valami nem stimmel a Fidesz illúziókeltető szimulátorával.

Na de hová vezethet mindez?

A következő években a Fidesz szavazóinak a tömege fog ráébredni, hogy például az akkumulátorgyártási nagyhatalmi státusznak döbbenetes környezetvédelmi és egészségügyi következményei lesznek. Megrázó lesz azzal szembesülni, hogy indiai, pakisztáni százezrek lepik el az országot, elvéve minden érvényesülési lehetőséget az őshonos magyaroktól. Rengetegen lesznek kénytelenek felébredni Csipkerózsika-álmukból, hogy nincstelen földönfutókká váltak Orbán Viktor magyar nemzeti keresztény kormányzása alatt. Összeomló egészségügy, megsemmisülő mezőgazdaság, egy harmadik világ gyarmati életnívója következik. Egy ilyen hatalmi rendszer tömegek céltáblájává fog válni, aminek a vége a totális összeomlás. Lesz majd egy Fidesz-bűnbak, amit lehet szidni, de a rendszer reinkarnációját már most meg kell tervezni.

Amikor a társadalomban rendkívül sok szabadon lebegő feszültség halmozódik fel, ami nincs levezetve, az minden rendszer számára a legveszélyesebb kombináció, ugyanis a hatása kiszámíthatatlan, kontrollálhatatlan eseményeket szülhet, ha a társadalmi feszültségek robbanáspontig jutnak. Erre voltak jók egykoron a Hofi Gézák, akik az úgynevezett problémák kimondásával levezették ezt a feszültséget. Irányított módon, cinkosokkal, árulókkal. Ma pedig ehhez új szereplőket kell keresni.

A gazdasági elit pontosan tisztában van azzal, hogy mikor kell a gebéről leszállni, és a döglött lóra nem raknak már nyerget. Ezért meg kell tervezni az irányított összeomlasztást, az átmenetet a 2030-as új globális világrendbe. A Fidesz most átmenetileg megmarad, és mellette fokozatosan kiépül a protestszavazói társadalmi bázis, az a rendszer, amely a Fidesz összeomlasztása után tovább szolgálja az embereket kifosztó gazdasági hatalmat. Ez most a nagy feladat, levezetni a feszültséget, új politikai rendszert építeni, azt az illúziót kelteni, hogy ez teljesen más lesz, mint az eddigi, pedig valójában nem lesz más. Hiszen pont az a terv, hogy ne változzon semmi, de azt az emberek változásként éljék meg.

Mint 1990-ben, kell egy új SZDSZ, amelyik harcos MSZP-ellenes antikommunista szólamaival elnyeri a tömegek bizalmát. Csakhogy anno az SZDSZ-t nem azért hozták létre, hogy megbuktassa a kommunistákat, hanem pont fordítva, segítőjük, támaszuk legyen. Mennyien meglepődtek, amikor ezek koalícióra léptek. Most valakik a Fideszből kiábrándult szavazókra hajtanak, akik nem is sejtik, hogy cseberből vederbe kerülnek. Ezzel párhuzamosan százezreket lehet behúzni a bizonytalan voksolók táborából, egyben gyengíteni a Mi Hazánk pozícióit, amely rengeteg Fideszből kiábrándult voksolót csábított át, antiglobalista politikájával pedig a baloldali köröket is meg tudja szólítani. A gazdasági elit számára a Mi Hazánk megerősödése egyenlő lenne a legdurvább rémálommal.

Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére! Az elmúlt hetek káoszelméletében a Fidesz kegyelmi baklövése földrengéssel felérő cunamit gerjesztett, ennek a hullámán pedig váratlanul egy Magyar Péter nevű szörfös tűnt fel. Eddig kizárólag a Fidesz politikai és gazdasági vizein próbálta ki a deszkáját, de volt felesége beáldozása a Fidesz részéről annyira felbosszantotta Pétert, hogy kitálalt a gonosz birodalomról, egyben felajánlotta szolgálatait a Fidesz megbuktatására. Bármelyik vidéki becsületsüllyesztő kocsmában óriási hahotázással díjaznák a kapatos vendégek, ha elmesélnénk egy ilyen történetet. Ha nagyon kardoskodnának amellett, hogy ezt higgyék el, jó eséllyel kipenderítenék a szűrünket azok, akik gyanút fognának, hogy esetleg a bolondját járatjuk velük.

Csakhogy a politikai kommunikációban nem az a lényeg, hogy mi az igaz és mi hihető, hanem az, hogy mit lehet valóságként elhitetni. Ebben pedig nagy tapasztalattal rendelkezik a fősodratú média. Emlékezzünk csak a Covid időszakára, amikor a legképtelenebb őrültségeket fogadtatták el kész tudományos tényként a társadalommal. Vagy nézzük a nemzeti konzultációt, a Fidesz megszavaztatta a híveivel, hogy pénzügyileg ne támogassák Ukrajnát és ne vegyék fel az EU-ba. Majd Orbán Viktor arcátlanul mindkettőhöz asszisztált, és a propaganda elhitette, Orbán egy hős, amiért szembe ment a saját szavazóival, a fideszesek pedig ünneplik ezért. Micsoda tébolyult helyzet… Ehhez képest Magyar Péter messiási küldetésének terjesztése gyerekjáték.

Vajon a véletlen műve lenne, hogy Magyar Pétert a Partizán nevű balliberális globalista portálhálózat és a fideszes médialakájjá változtatott Index karolta fel egyszerre? Aztán folytatta a sort az összes többi globalista platform, mint a Telex, 24.hu stb?

A politikai rendszer meglehetősen zárt világ. Nem elég a leleményesség, a hitelesség, el is kell jutni az emberekhez, erre szolgálnak a milliárdokból fenntartott médiagépezetek. Ha valamit nagyon nyomatnak, annak mindig célja van, az mindig valakiknek az utasítására történik, mint ahogy bizonyos információk elhallgatása sem a véletlen műve. Én is ezt csináltam, tudom, miről beszélek. De ha kétkednének a szavaimban, gondolják át, mennyi életszerű, hogy a teljes médiahálózatban hirtelen mindenki azért kezdett el dolgozni, hogy megismerje a világ azt az embert, akiről semmit sem tudnak, és korábban sem tudtak semmit? Csakhogy valakik most pontosan tudják, ki az az illető, mi a célja, és ami a legfontosabb, kik állnak mögötte.

Vajon a véletlen műve lenne az is, hogy az oknyomozó újságírók seregéből senki nem veszi észre, hogy Magyar Péter történetei mögött eddig egyetlen érdemi információ sem volt? És ha lesz valamilyen hangfelvétele vagy levele, tegyék fel maguknak a kérdést, milyen jellemű ember az, aki a sajátjai, esetleg a legjobb barátjával folytatott beszélgetést nyilvánosságra hozza, mint bűncselekmény bizonyítékát? Életszerű lenne megbízni egy ilyen személyben?

Vajon életszerű, hogy személyes bosszúhadjáratot indítson valaki volt felesége miatt Rogán Antal ellen? Ráadásul az illető feleség most Facebook-bejegyzéseivel olyan látszatot kelt, mintha a házasságban Magyar Péter verte volna.

Vajon a véletlen műve lenne, hogy Magyar Péter ügyvédje Bárándy Péter, a balliberális oldal egykori igazságügyi minisztere, a gazdasági elit jogásza? Vajon hogyan találtak egymásra?

Jól emlékszem, amikor Mediaworks főszerkesztőként részt vettem azokon a bizonyos Rogán-találkozókon, hányszor merült fel, miként kell kezelni a Fideszt korrupcióval vádoló szólamokat. A propagandaminiszter mindig egy példát emelt ki, az akkori cseh kormányfő, Andrej Babis esetét, aki a kiszivárgott hangfelvételen az egyik munkatársát arra utasította, hogy kerüljön meg minden közbeszerzési eljárást és a saját cégével kössön szerződést. A társadalmat ez nem érdekelte, ugyanis a társadalom is korrupt, lopnak, ki ahogy tud. A korrupció hozzátartozik a politikai elit megítéléséhez. Ha nem lopsz, azt úgy se hiszi el senki. A korrupció csak a balliberális köröket és a szavazóikat zavarja, mert nincsenek a tűzközelben. Százszor lemértük, a Fidesznek a saját táborán belül nem tud ártani, ha korrupcióval vádolják. Ez a Fideszre semmilyen veszélyt nem jelent – mondta Rogán. Rengetegszer eszembe jutott ez a történet, és Magyar Péter kapcsán ismét felmerült bennem a kérdés: vajon véletlen lenne, hogy Magyar Péter nem ismerte ezeket a méréseket? Legjobb barátja, Gulyás Gergely miniszter, a legbennfentesebb ember erről nem tájékoztatta, és az akkori miniszter felesége sem mondott neki semmit?

Vajon a véletlen műve lenne, hogy Magyar Péter pont olyan irányból támadja a Fideszt, amivel nem tud a rendszernek érdemi kárt okozni, viszont a Fideszből kiábrándultakat meg tudja téveszteni, hogy azok ne menjenek át például a Mi Hazánk táborába. Azaz begyűjti a leszakadó voksokat, hogy aztán azokat újra a Fidesz hatalmi szolgálatába csatornázza be. Mert mit is jelentett ki március 15-én: koalíciós kormányzásra készül egy Orbán nélküli Fidesszel, de Gyurcsánnyal és a Mi Hazánkkal nem, utóbbi ugyanis “a Fidesz szatellit pártja”. Majd így folytatja:

“Mindenki tudja, hogy a Mi Hazánk politikusai rendkívül jó kapcsolatot ápolnak a Fidesz politikusaival, és olyan dolgokra vannak tartva, amit a Fidesz önmaga nem akar elvégezni”.

És akkor most figyeljenek jól:

Magyar Péter március 19-én bejelentette, hogy másnap, szerda reggel 10 órakor a Fővárosi Nyomozó Ügyészségen indítja napját, ahová elkísérik jogi képviselőik, többek között dr. Bárándy Péter, volt igazságügyi miniszter. Mint írta:

“A Schadl-Völner ügy nyomozati irataiban szereplő Tóni, Ádám, Barbara teljes neve: Rogán Antal, Nagy Ádám, Rogán Barbara. Schadl György, a Végrehajtói Kamara korrupt vezetője, elsőrendű vádlott, Rogán Antal embere volt. Erről és további terhelő információkról miniszterektől szereztem tudomást és bizonyítani tudom.”

Hozzátette:

„elmondom a hatóságnak a rendelkezésemre álló összes információt és ezt követően a nyilvánosságot is tájékoztatom a történtekről, ami után a kormány nem tehet mást, minthogy lemond. Rogán Antalnak üzenem, hogy izzítsa az egyik magángépét és mielőbb keressen olyan országot, ahonnan nincs kiadatás. Mert ugye, a börtön ablakába soha nem süt be a nap…”

Csak egy dologról nem esett szó Magyar Péter bejegyzésében, nevezetesen: a Schadl-féle végrehajtói botrányt a Mi Hazánk robbantotta ki. Amíg Magyar Péter volt nejével csendben asszisztált az ügy eltussolása során, addig a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László és a párt jogásza, dr. Fiszter Zsuzsanna beadványok, tájékoztatók özönével próbálták feltárni az igazságot már 2020 óta!!!!! Ennek lett büntetőeljárás és lemondási hullám a vége. Bizony, bizony, a Mi Hazánk nélkül nincs Schadl-féle végrehajtói botrány, aminek a hullámán most megjelent Magyar Péter Bárándy György ügyvédjével, hogy börtönbe zárják Rogán Antalt.

És most tegyük fel a kérdést, mint Columbo hadnagy: ha igaz, amit Magyar Péter állít, nevezetesen: a Mi Hazánk a Fidesz szatellit pártja “és olyan dolgokra van tartva, amit a Fidesz önmaga nem akar elvégezni”, akkor elképzelhető, hogy Rogán Antalék azért tartják a Mi Hazánkat, hogy Rogán Antal börtönbe kerüljön és megbukjon a Fidesz-kormány?

Senki ne hamarkodja el a választ, de amíg ezen törik a fejüket, elmesélek egy másik történetet: a már említett találkozókon a Fidesz korrupciózása kapcsán Rogán nem egyszer kitért arra, hogy mivel nem árt az ügy a pártnak, sok tekintetben kifejezetten hasznos, hiszen eltereli a figyelmet olyan ügyekről, amik kellemetlenek. Rágják csak nyugodtan azt a korrupciós gumicsontot, ne foglalkozzatok vele – mondta Rogán.

Vajon véletlen lenne, hogy Magyar Péter korrupciós gumicsontja sikeresen elterelte a figyelmet olyan lényeges kérdésekről, mint a hamarosan aláírásra kerülő WHO-szerződés, ami kiszolgáltatja a magyar embereket egy marxista terrorista, Tedrosz Gebrejeszusz rémuralmának. Senki nem beszél a Rogán Antal-féle digitális állampolgárság veszélyeiről, ami a kínai típusú társadalmi kreditrendszer diktatúrájának első eleme. Nincs terítéken a DSA-törvény, amit nemrég fogadott el a parlament, miszerint a közösségi platformok szabályozását a Fidesz átengedte Brüsszelnek, feladva ezzel az információs szuverenitásunkat. Sikeresen elhallgatják a Covid-oltás áldozatainak kártalanítási kérdését, a készpénz védelmében beadott Mi Hazánk alkotmánymódosításának leszavazását, és hát kit érdekel, hogy kínai rendőrök érkeznek Magyarországra, és ennek milyen következményei lesznek? Miért lenne téma az akkumulátorgyárak döbbenetes környezetszennyező hatása, az összeomló demográfia, ami nemzetünk megsemmisülését vizionálja. És vajon kit érdekel, hogy folyamatosan rúgják ki a magyarokat a munkahelyeikről, helyettük pedig indiai, pakisztáni tömegek érkeznek?

Az új globális világrend éppen a saját és a gyerekeink jövőjét készül olyan keretek közé zárni, amelyhez képest a kommunista diktatúra egy leányálom volt. Mit ad Isten, Magyar Péter ezekről tudomást sem vesz.

Létezik, hogy Magyar Péter egy szatyorral a fején szemléli a magyarokat is veszélyeztető globális folyamatokat? Nem látta és most sem fogta fel, hogy merről fúj a szél? Ő lenne a kapitány a magyarok hajóján? Mert erősen úgy tűnik, hogy még evezősnek is életveszélyes…

Hol volt az elmúlt években Magyar Péter, amikor az egész magyar társadalmat terrorizálta a hatalom a globális WHO utasítására? Hol volt Magyar Péter, a szabadság hőse tavaly decemberben, amikor a parlament elfogadta a digitális állampolgárságról szóló törvényt, a globális diktatúra fő platformját? Hol volt Magyar Péter, amikor a végrehajtó maffia ezerszámra semmizte ki a magyar családokat? (Speciel erre a kérdésre tudunk válaszolni, az egészet végigasszisztálta az akkori feleségével.) Merre sétálgatott Magyar Péter, amikor a fúrt kutak nyilvántartásba vételét akadályozta meg a Mi Hazánk, ami a víz feletti globalista kontroll első lépése lett volna. Merre sétáltatta a kutyáját Magyar Péter, amikor a napelemesek kedvezőtlen elszámolásának megváltoztatását akadályozta meg a Mi Hazánk? És hol van most, amikor el kell utasítani a WHO-szerződést, azt a tervet, hogy a magyar emberek egészségét kiszolgáltassák a profitéhes vakcinagyártó üzleti köröknek?

És kikből áll az a politikai platform, aminek Magyar Péter lett a Messiása? Azt mondja, hogy hamarosan megtudjuk, ám annyit elárult, önkéntesek hada áll készen a nagy munkára.

Az önkéntesek hada ugyanolyan népmesei kellék ebben a történetben, mint a saját pálfordulása. Több ezer ember, akik nem ismerik egymást, nem csináltak együtt semmit, majd hirtelen egyik percről a másikra összefognak valami illúzió mentén és érdemi munkát tesznek valamibe. El tudja ezt képzelni valaki?

Bármilyen pártot, rendszert egyik percről a másikra pusztán önkéntesekkel nem lehet működtetni, professzionális irányítás kell hozzá, amihez pedig sok-sok pénz szükséges. Azaz oligarchák, akiknek valamilyen céljuk van és lesz azzal kapcsolatban, amit támogatnak.

A közelmúltban meglehetősen közelről láthattam azt a folyamatot, ahogy a feleségem másokkal együtt létrehozott egy kezdeményezést civil szervezet formájában. Csak tízen vannak, mindenki önkéntesként tevékenykedik benne, megvan a közös elhivatottság, mégis rengeteg feszültségen, mélyponton vannak túl, mert a különböző karakterű, személyiségű embereket egymáshoz csiszolni nemcsak tehetség kérdése, hanem idő is kell hozzá. Mindannyiunk életében vannak ilyen példák, amikor azt gondoltuk, valakivel együtt tudunk dolgozni, de a valóságban mégsem ment, hiába volt közös a cél és az elhivatottság. Vajon mennyire életszerű, hogy a buborékban élő aranyifjú Magyar Péter, aki még soha nem dolgozott emberekkel, csak emberek dolgoztak alatta, most olyan önkéntesek hadát fogja össze, koordinálja, akik felülemelkednek emberi jellemükön, minden gyengeségükön, emiatt pedig mindannyian bízhatunk bennük?

A Mi Hazánk oligarchák nélkül csak azért tudott bejutni a parlamentbe, azért sikerült megmaradnia a politikai térben, mert a renegáttá vált Jobbikból kiválva egy régóta összeszokott csapat kezdte el építeni, akik sok közös munkán, élményen, küzdelmen voltak túl. A bajtársiasság szelleme volt a kulcsfaktor, ami sokkal nagyobb összetartó erő, mint a pénz, az oligarchák finanszírozása. És párhuzamosan ott van a Mi Hazánkban a rengeteg munka, amit a hatalom wellnes részlegén eltöltött Magyar Péter el sem tud képzelni.

Magyar Péter szerint “polgári” és “ideológiamentes” együttműködésre van szükség. Ilyen állat tényleg nincs! Képzeljük el, mennyire össze tudja kovácsolni az önkénteseket hadát, ha még egy közös értékrendjük sincs. És hát a jó ideológiamentesség… Ó, mennyiszer hallottuk ezt már Klaus Schwabtól Vona Gáborig. Pont ez a globális technokrata állam víziója, amelynek döbbenetes hátterét Mattias Desmet A totalitarizmus pszichológiája című könyvében rajzolta meg. Akinek nincsen ideológiája, annak értékrendje sincsen. Ideológia nélkül csak lelketlen, technokrata államot lehet vezetni, amelyben semmi nincs, ami emberi. A Diákhitel Központot, mint céget Magyar Péter tudta ideológiamentesen irányítani, minden mást egyszerűen életszerűtlen, hogy tudna.

A politikai döntéshozatalt irányító gazdasági globális hálózatrendszer alapelemeit Carroll Quigley, Gerry Docherty és Jim Macgregor professzorok már bemutatták. Részletesen ismertették azt is, hogy a gazdasági hatalmat szolgáló politikai elit leendő vezetőit személyiségjegyeik feltérképezése után milyen módszerekkel választják ki, építik fel, helyezik pozícióba. Sokan akkor sem tudnak arról, hogy kit szolgálnak, amikor hatalomban vannak. Ezeknek a rendszereknek a magyarországi nyúlványait Raffay Ernő és Borvendég Zsuzsanna történészek részben feltárták. Mindannyian arra keresték a választ, miként viszonyultak egymáshoz a hatalmi hierarchiák és a gazdasági hálózatok. Döbbenetes azzal szembesülni, hogy például a kommunista diktatúrának nevezett időszakban senki által nem ismert, egyszerű minisztériumi tisztviselőnek, vagy valamelyik lényegtelennek tűnő hivatalvezetőnek nagyobb hatalma volt, mint magának Kádár Jánosnak.

Borvendég Zsuzsanna egyik cikkében így fogalmaz a globális hálózatokról:

“A nemzetközi tendenciák tökéletesen megfeleltethetők hazánk történelmének is – bár én egy kicsit továbbgondoltam a diktatúrák szerepét a hálózatok és a hierarchiák közötti erőviszonyok kialakításában. Ez az elmélet adja egyébként a legérthetőbb magyarázatot a rendszerváltás problematikájára, hiszen a rendszerváltó elit a pártállami hierarchiát bontotta le, holott a hatvanas évek végétől megerősödő (nyugati kötődésű) hálózatok a nyolcvanas évekre már egyértelműen átvették a kezdeményező szerepet, de érintetlenek maradtak az átmenet idején. Hatalmuk és befolyásoló erejük ma is stratégiai kérdés.”

Most is egy megkövesedett, elöregedett hatalmi rendszert kell lépésről lépésre lebontani, mert ennek a falai veszélyesen megdőltek, és közben elterelni a figyelmet azokról a globális tervekről, amelyek keretében minden magyar ember kezére bilincset akarnak tenni, elérni a szabadság teljes felszámolását, hogy a végén az ember, ahogy a Mátrix című filmben van, csak egy erőforrás legyen. Ebben a tevékenységben az egyik jelölt Magyar Péter. Ehhez a munkához keresik most az önkéntesek hadát, akik egy illúzió hatása alatt eladják gyerekeik, családjaik jövőjét. A feladat az embertelen, technokrata új világrendbe bevezetni a magyarokat.

Az igazi ellenség még nem mutatta meg az arcát. De az biztosnak tűnik, hogy Magyar Péterben bízni ma annyit jelent, mintha valaki betegként a gyógyulás útját a hóhérnál keresné.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az időjárás-módosítás háborús célú felhasználása, bár gyakran összeesküvés-elméletek tárgya, de történelmileg dokumentált katonai törekvés volt, amelynek számos fázisa megvalósult az elmúlt évtizedekben. Gondoljunk csak az úgynevezett Popeye hadműveletre, amikor a vietnámi háború alatt az amerikai hadsereg meghosszabbította a monszunidőszakot. Ennek során ezüst-jodidos felhőbeültetéssel fokozták a csapadékot, hogy sártengerré változtassák a Ho Si Minh-ösvényt, elvágva az ellenséges utánpótlást.Vagyis esőt “csináltak”.

A hidegháború alatt a szárazság előidézése – mint az ellenséges mezőgazdaság vagy vízkészletek tönkretételének eszköze – elméleti és gyakorlati szinten is megjelent. Bár a csapadék elnyomása technikailag bonyolultabb, mint a fokozása, a katonai tervezők körében felmerült a “csapadéklopás” elve. Ennek lényege, hogy egy terület felett mesterségesen “kicsapják” a nedvességet, így a szélirányban fekvő ellenséges területre már csak száraz levegő jut, aszályt okozva a mezőgazdaságban.

Ekkor már gazdag tapasztalatok álltak rendelkezésre a “szárazság csinálásában”.

1946-ban New York államban a Cirrus Projekt keretében hajtották végre az első sikeres felhőbeültetési kísérletet az Adirondack-hegység felett. A kutatások során itt figyelték meg először: ha túl sok részecskét juttatnak a felhőbe, a vízcseppek nem tudnak elég nagyra nőni a leeséshez, így a felhő “besülhet”, és elmarad az eső.

Az 1960-as években Missouriban végzett Whitetop-kísérlet célja az esőfokozás volt, de az utólagos elemzések azt mutatták, hogy a beavatkozás egyes területeken jelentősen csökkentette a csapadékot a várt növelés helyett. Ez a projekt a tudományos viták egyik legfőbb példája arra, hogyan sülhet el fordítva az időjárás-módosítás, azaz eső helyett hogyan lehet szárazság.

Nem sokkal később az ilyen típusú beavatkozások kockázatai (például a kiszámíthatatlan ökológiai károk) miatt az ENSZ létrehozta az ENMOD-egyezményt (Environmental Modification Convention). Az 1977-ben aláírt megállapodás kifejezetten tiltja a környezetmódosító technikák (köztük az időjárás befolyásolásának) katonai vagy ellenséges célú felhasználását, amennyiben az széles körű, tartós vagy súlyos károkat okoz. Az egyezmény értelmezése szerint a mesterségesen előidézett aszály, árvíz vagy a környezeti egyensúly felborítása háborús bűncselekménynek minősülhet.

Természetesen a tiltás betarthatatlan. Utah, Nevada, Colorado és Kalifornia USA-tagállamokban évtizedek óta folynak az időjárás módosító programok. Bár a cél az esőcsinálás, a kritikusok és szomszédos államok gyakran vádolják ezeket a projekteket azzal, hogy “ellopják” az esőt, azaz a “felhők kifacsarásával” máshol okoznak szárazságot.

És hát közismert, hogy az elmúlt évtizedekben - főleg az USA és Izrael -, sportot űztek az ENSZ-egyezmények be nem tartásából. Igaz, Izrael mindmáig nem írta alá az ENMOD-egyezményt. Ez a két ország nemcsak a népirtásban világelső, hanem az ellenségnek kiszemelt országokkal, népekkel szemben a legkegyetlenebb kínzásokkal élnek. Ebben pedig nem újdonság a nemzetgazdaságok meggyengítésén keresztüli nyomásgyakorlás. Az élelmiszer stratégiai jelentőségű, így a mezőgazdaságokban előidézett szárazságok “csinálása”, majd éhínség generálása ugyanolyan háborús cél, mint több tízezer kisgyerek legyilkolása.

Az iráni vezetés az elmúlt másfél évtizedben többször is megvádolta a Nyugatot – elsősorban az Egyesült Államokat és Izraelt –, hogy technológiai eszközökkel szándékosan akadályozzák az esőfelhők eljutását az országba, ezzel súlyosbítva az Iránt sújtó vízhiányt.

2011 és 2012 között Mahmúd Ahmadinezsád akkori elnök többször kijelentette, hogy ellenséges országok “speciális berendezésekkel” kényszerítik a felhőket arra, hogy Európában adják ki csapadékukat, így azok már kiszáradva érnek Irán fölé. Állítása szerint ez egyfajta “puha háború”, amelynek célja az ország mezőgazdaságának tönkretétele.

2018-ban Gholam Reza Jalali tábornok, a polgári védelem vezetője “felhő- és hólopással” vádolta meg Izraelt. Bizonyítékként arra hivatkozott, hogy míg a környező országok (például Afganisztán vagy a mediterrán térség) hegyeit hó borítja 2200 méter felett, addig az iráni csúcsok szárazak maradtak.

Az elmúlt években újabb és újabb elméletek láttak napvilágot, miszerint az Irán körül telepített amerikai radarrendszerek (például Katarban vagy az Egyesült Arab Emírségekben) valójában időjárás-befolyásoló eszközök, amelyek megzavarják a felhők természetes áramlását.

A kérdésben igazi fordulatot az hozott, hogy Irán megsemmisítette az amerikai radarokat és lokátorokat az Öböl-menti országokban, és az időjárási viszonyok a régióban egyik napról a másikra megváltoztak.

Irakban és Iránban hetente heves esőzések voltak, a hőmérséklet 5°C-kal csökkent, és véget ért az iráni aszály.

Pakisztánban márciusban és áprilisban az átlagosnál nagyobb mennyiségű csapadék volt.

Azerbajdzsánban szinte folyamatosan esett, Baku egyes környékein még akár egy méternyi eső is hullott.

Az amerikai katonai bázisokat ért találatok után tapasztalt hirtelen esőzések “bizonyítják”, hogy a korábbi szárazságot mesterségesen tartották fenn. Nézzék csak ezeket a felvételeket az iráni esőzésekről és havazásról:

Természetesen a globális híroldalak és MI-platformok cáfolatba kezdtek, azt állítják, összeesküvés-elmélet, hogy az amerikaiak mesterségesen idéztek elő szárazságot.

A World Resources Institute nemzetközi szervezet szerint a szárazságot a rossz vízhasználat okozta, Irán ugyanis szakmai szempontból nem megfelelően kezelte az aszályt.

Ez a magyarázat hasonlít a viccbeli magyar plébános macskájának esetére, akire ráfogták az egyháztanács tagjai, hogy megette a pap 3 kiló marhahúsát. A bizonyítási eljárás során a macskát mérlegre tették, és pont 3 kilogrammot mutatott a súlya. - Na végre! - kiáltott fel az egyik egyháztanácsos - A hús már megvan, de hol a macska?

Tehát ha rossz volt a régi vízstratégia, akkor most egy új van, de akkor mi lett a régivel? Ha eddig rossz volt Irán vízstratégiája, akkor vajon mitől javult meg a helyzet az elmúlt két hónapban, amióta az USA és Izrael szétbombázta a régiót? És olyan földtől elrugaszkodott gondolat lenne, ha pont azt tekintenénk bizonyítéknak, amit tagadnak? És most, amikor látjuk, hogy a világ két leggonoszabb és legintelligensebb országa nem bír el Iránnal, vajon feltételezhető-e, hogy a perzsa észjárás pont a saját vízgazdálkodására nem találta a megoldást?

És mindenki tegye a szívére a kezét: ugye az teljesen valószerűtlen, hogy az USA és Izrael csak azért nem vetette be az iráni mezőgazdaságot szárazsággal sújtó éghajlatmódosítási stratégiáját, mert az ENSZ azt éppen háborús bűncselekménynek minősítette?

Talán még ennél is érdekesebb kérdés: mi köze ezeknek a radar- és lokátorállomásoknak a globális szárazságok előidézéséhez? Vajon ezek csak ártalmatlan lokátorok és radarok?

És vajon Magyarországon nem lenne-e több csapadék, ha Irán kiiktatná a területünkön található amerikai érdekeltségű radarokat és lokátorokat? Nem lehet, hogy valamiben megint hazudnak nekünk?

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Idén márciusban az egész országban kötelező módon leoltatták a gyerekeket egy olyan vegyülettel, amelynek biztonságosságáról és hatásosságáról már rengeteg mítosz megdőlt. (Kivételt jelentenek azok, akik mentesítési eljárásokat indítottak a gyermekeik védelmében) A Hepatitis B elleni oltásnak ugyanis rengeteg olyan mellékhatása van, amelyet elhallgatnak az illetékesek.

Ráadásul az a betegség, amelyre szánják, szinte 100%-ban a prostituáltak körében szexuális úton vagy a drogosok között közös injekciós tű használatával terjed, azaz a gyerekekre ez nem jelent semmilyen veszélyt. Az oltásiparnak viszont óriási üzlet a beteggé tett gyermek. Mindezeket tapasztalatból mondom.

Múlt héten megkezdték az HPV oltás 3. adagjának a beadását, amely ugyan nem kötelező, de a magyar szülők 80-85 százalékban leoltatják a gyerekeiket - még a fiúkat is -, egy olyan vakcinával, amelynek mellékhatásaival kapcsolatban szó szerint félrevezetik az embereket.

A magyar gyerekeket célba vevő oltásipari hadművelet senkit sem érdekelt. Egyetlen politikust sem, egyetlen ismert közéleti szereplőt sem. De maguk az érintett szülők sem foglalkoztak azzal, hogy milyen vegyületet adatnak be az oltásiparisták a gyermekeik testébe, mivel betegíthetik meg utódaikat.

Tavaly szeptemberben egy cikksorozatban foglalkoztam a HPV oltás hátterével és a Hepatitis-vakcina veszélyeivel.

Ősszel ez a pokoli körforgás ismét beindul. Ha van az Ön környezetében olyan gyermek, aki ősszel a 6. osztályba lép, érdemes a környezetével megismertetni néhány információt, talán első körben azokat, amelyeket a jelenlegi írásom alatt találnak meg.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!