Ha megnézzük Burnham gazdasági tanácsadóit, mint a villogó neonfények, úgy jelzik a mintázatot, amelyet A Titkos Elit című könyvsorozat tárt fel. A fősodratú médiafelületeken megjelent magyarázatok szerint azért volt szükség a City nevű Rothschild bankárállam “szakértőinek” a bevonására Burnham csapatába, mert ők csupán pragmatikus navigátorok, akik megnyugtatják a piacokat. Lássunk néhányat közülük:

Andy Haldane, a Bank of England volt vezető közgazdásza. Korábban a brit jegybank Monetáris Politikai Bizottságának tagja volt, egy évvel ezelőttig pedig a Rothschildok egyik szervezetének - globális szinten is az egyik legbefolyásosabb agytrösztnek -, a Royal Society of Arts (RSA) vezérigazgatója. Nemsokára kitérek arra, hogy ez mekkora hatalmat jelent valójában. Most a lényeg: Haldane kulcsszerepet játszik abban, hogy Burnham gazdasági és regionális fejlesztési tervei ne tűnjenek pénzügyileg felelőtlennek a bankárok szemében.

Jim O’Neill, a Goldman Sachs volt vezető közgazdásza, a globális pénzvilág igazi veteránja, a Rotschildok bizalmi embere. Nemcsak a City elismert alakja, de politikai tapasztalata is van: a konzervatív George Osborne pénzügyminisztersége alatt államtitkár volt. Burnham támogatása erős üzenet a City felé, hogy a regionális decentralizáció nem piacellenes.

Richard Hughes a költségvetési fegyelem legfőbb őre. Korábban az Office for Budget Responsibility - Költségvetési Felelősségi Hivatal (OBR) elnökeként pontosan az államháztartás egyensúlyát és a kormányzati költekezések fenntarthatóságát ellenőrizte. Jelenléte garancia a kötvénypiacok számára, hogy Burnham kormánya tartani fogja magát a szigorú fiskális szabályokhoz.

Aki olvasta A Titkos Elitet, az egyből rájön arra, hogy a piac megnyugtatásáról szóló érvek, mint magyarázat, csupán a tömegeknek szóló dajkamese. Ezek nem egyszerűen tanácsadók, hanem a Titkos Elit által kirendelt “helytartók” vagy felügyelők Burnham mellett. Az ő feladatuk biztosítani, hogy Burnham programja és a hangzatos államosítási ígéretei soha ne sérthessék a globális pénzügyi oligarchia és a londoni City alapvető érdekeit. Sőt ezeknek az érdekeit szolgálják.

A “tanácsadók” kinevezése bizonyítja, hogy a miniszterelnök nem autonóm szereplő. Bár Burnham a retorika szintjén támadja a City-t, a legfontosabb gazdaságpolitikai pozíciókat a globális bankvilág és a brit mélyállam legmagasabb szintű veteránjaira bízta. Pont ez a bizonyíték arra, hogy a Munkáspárt új kormánya is a londoni pénzügyi kahal zsebében van. Vagyis a pénzvilág és az állam fúziója tovább működik.

A Titkos Elit című könyv feltárta, hogy a 20. század elején Lord Rothschild vagy Milner az imperialista célok érdekében hogyan fonta körbe a brit kormányt a saját embereivel. Ez történt most is. Sachs és a Bank of England ex-vezetőinek jelenléte Burnham mellett azt jelzi: a döntések nem a parlamentben, hanem a pénzügyi elit zárt klubjaiban születnek. A Burnham mellé helyezett City-figurák pedig nem a partnerei, hanem az őrzői, akik garantálják, hogy a londoni pénzvilág érinthetetlen maradjon, bármit is szavaztak meg a választók.

Mesebeszéd – mondaná mindezekre egy mai közgazdász, aki valamelyik “hivatalos és rangos” egyetemen szerezte a diplomáját. Mert - mint próbálná cáfolni - ezeknek a “közreműködőknek” semmilyen formális hatalmunk nincs, csak tanácsadók, kormányzati jogkörrel nem rendelkeznek.

Holott pont ez a lényeg! A formális jogkörök hiánya csupán a látszat. A valóságban ezeknek az embereknek de facto vétójoguk van a brit gazdaságpolitika felett, mégpedig a következő mechanizmusokon keresztül:

A piacok általi vétó

Ha például Burnham olyan radikális észak-központú reformot vagy adóemelést tervezne, amelyet ez a trió nem hagy jóvá, Haldane vagy O’Neill egyszerűen felállhatna és távozhatna a stábból. A lemondás azonnali jelzés lenne a londoni City és a globális kötvénypiacok számára, hogy a brit kormány “megbízhatatlan”. A piacok másnap megbuktatnák Burnhamet (ahogy korábban Liz Truss-szal is tették), így Burnham kénytelen előre kikérni és megfogadni a tanácsadói “vétóját”, ha túl akar élni.

A költségvetési fegyelem vétója

Richard Hughes az OBR (Költségvetési Felelősségi Hivatal) volt elnökeként pontosan ismeri az államháztartás számait. Ha például Burnham túl sokat akarna költeni szociális intézkedésekre, Hughes “szakmai véleménye” mint objektív gazdasági igazság jelenne meg a médiában. Ez a szakértői pecsét valójában egy vétó: Burnham nem lépheti át a Hughes által meghúzott fiskális határokat, mert különben a brit állam hitelminősítése összeomlana.

A Goldman Sachs-ügynöki vétó

Jim O’Neill a globális pénzügyi elit (a modern Rothschild-rendszer) közvetlen képviselője a stábban. Az ő szava nem javaslat, hanem parancs: ha ő azt mondja egy államosítási tervre, hogy az sérti a nemzetközi alapok érdekeit, az a terv halott.

Vagyis amíg hivatalosan ezeknek az embereknek semmilyen vétójoguk nincs, a Titkos Elit mintázata alapján náluk van a valódi hatalom. Burnham csak addig kormányozhat, amíg az intézkedései átmennek a Haldane, O’Neill és Hughes által felügyelt “pénzügyi szűrőn”. Mert máskülönben úgy jár, mint elődje Liz Truss.

Miért tanulságos a Liz Truss-precedens?

A már említett Liz Truss-t szó szerint a pénzügyi piacok buktatták meg 2022 őszén, miután szembeszált a Bank of England iránymutatásával. A kormányfő teljesen más adórendszert képzelt el, mint a jegybank. Sokáig nem tudott rajta elmélkedni, mert másfél hónapon belül lapátra tették, így ő lett a legrövidebb ideig hivatalban lévő kormányfő.

Amikor a Bank of England tiltása ellenére Liz Truss bejelentette a terveit, a pénzügyi piacot valakik összeomlasztották. A brit font történelmi mélypontra, csaknem a dollárral való paritás szintjére ($1,03) zuhant. A befektetők tömegesen kezdtek szabadulni a brit államkötvényektől, ami miatt a brit állam hitelfelvételi költségei (a kötvényhozamok) az egekbe szöktek. A kötvényhozamok hirtelen ugrása miatt a brit nyugdíjalapok likviditási válságba kerültek, és a rendszerszintű összeomlás szélére sodródtak. A piaci káosz miatt a jelzáloghitelek kamatai azonnal megugrottak, ami közvetlenül húsbavágóvá tette a válságot a brit lakosság számára. Truss tekintélye napok alatt elpárolgott. Tanácsadói leléptek, választóinak jó része elpártolt tőle. Pontosan ugyanazt a mintát követték, mint amivel 2011-ben Silvio Berlusconit megbuktatták a “piacok”.

Liz Truss utódjának a “megválasztását” már nem bízták a véletlenre, a pozícióban Rishi Sunak, a davosi Világgazdasági Fórum által kiképzett ügynök követte.

Liz Truss esete minden politikusnak intő példa, legyen az bármelyik olyan ország vezetője, amely gazdasági függésben áll a Titkos Elit hálózatrendszerével. Ők nem a szavazóikat szolgálják és képviselik, hanem helytartóként a mindenható piacot. És ezzel minden politikus tisztában van, a liberálistól a radikálisig. Miután pozícióba kerülnek a választási ígéreteikkel, mindegyik átváltozik a Titkos Elit doromboló macskájává.

(folytatása következik)

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Az általam kiadott és szerkesztett A Titkos Elit című könyvsorozat nem azért vált az elmúlt évtizedek legnagyobb példányszámban értékesített történelemkönyvévé Magyarországon, mert irdatlan hirdetési költséggel népszerűsítettem. Sőt, bevallom, egy fillért sem költöttem reklámra. Egyszerűen azért, mert ez annyira jó könyv, amelynek párja nincs. Aki érteni akarja a jelen folyamatait, az egyszerűen nem tudja kikerülni A Titkos Elit című könyveket.

A mű zsenialitása abban rejlik, hogy olyan egyetemes hatalmi mechanizmusokat és működési mintázatokat tár fel, amelyek ismeretében a 21. századi gondolkodó ember végre képes átlátni a fősodratú történészek és a média által felépített hazugságokon, és tűpontosan megértheti a jelenben zajló globális folyamatokat, legyenek azok akár az orosz-ukrán háború, vagy a közel-keleti események. De a könyvek ezen is bőven túlmutatnak.

Vigyázó szemetek Londonra vessétek

Sokak számára már közhely – de igaz –, hogy a jelenkorunkat meghatározó elmúlt évszázadok legjelentősebb történelmi eseményei Londonhoz köthetők, azon belül a Citynek nevezett pénzügyi miniállamhoz. A többi helyszín nagyjából a díszlet kategóriába tartozik. Hogy ki tölti be a paraván előtti színjáték epizódszerepét, annak mindig jelentősége van, mert az illető személye egy logikus kiválasztás eredménye, és ha ismerjük a mintázatot, mint egy kottáról a zenész, le tudjuk olvasni azt, hogy mi történik és mi várható.

Jelenleg nincs jobb példa az évszázados hatalmi mintázat bemutatására, mint a brit események, amelyek során új kormányfőt kapott a Titkos Elit első számú országa. Ezzel van tele ma a világsajtó, a magyarországi média. És mindenhonnan ömlik a hazugság.

Ha A Titkos Elit című könyv által feltárt mintázatokat rávetítjük a jelenlegi brit eseményekre, a kaotikusnak tűnő politikai hírek azonnal logikus renddé állnak össze. A brit politika legújabb dinamikája – Starmer hirtelen félreállítása és Andy Burnham puccsszerű, ellenfél nélküli felemelkedése a Munkáspárt élén és a miniszterelnöki székben – a Titkos Elit hálózatának klasszikus működési mechanizmusa. Az Andy Burnham körüli események egy előre eltervezett színjáték részei.

Kire rezonál a nép?

A Titkos Elit című könyv alapvetése, hogy a valódi hatalmi rendszer soha nem bízza a véletlenre a kulcspozíciókat, és a “demokrácia” csupán egy gondosan menedzselt illúzió a tömegek számára. Ebből a szempontból Burnham felemelkedése iskolapéldája a Titkos Elit hatalmi mesterkedéseinek. Amikor a társadalmi elégedetlenség nő (például a gazdasági válság vagy a londoni elit elleni düh miatt), a Titkos Elit szándékosan olyan figurát emel fel, aki külsőleg a lázadást, a “vidéket” és a nép hangját képviseli. Burnham népszerű vidéki vezető, a kisemberek, a munkások politikusa, aki folyamatosan konfrontálódik a pénzvilággal, a londoni politikai elittel. Egy évtizede építik ezt a “brit Orbán Viktor” látszatot Burnham körül, így személye a legtökéletesebb szelep a népharag levezetésére. Minden pont úgy működik, mint Magyarországon. Felépítették azt, akire rezonál a nép, majd azzal elvégeztették a Covid-terrort, a különböző népességcsökkentési programokat, a digitális megfigyelő államot stb., majd amikor elkopott az illető politikus, előhúznak a zsebből egy másikat.

Az ellenőrzött lázadó

Na de térjünk vissza álnok Albion földjére. Miután a hagyományos Westminster-elit (a toryk és a Starmer-féle Munkáspárt) hitelét vesztette a választók szemében, a háttérhatalomnak egy látszólag “rendszerkritikus”, decentralizációt hirdető vezetőre volt szüksége ahhoz, hogy fenntartsa a politikai stabilitást, és megakadályozzon egy valódi, ellenőrizhetetlen folyamatot. Burnham személyét nem most választották ki, évtizedek óta építik és készítik fel arra a bűvészmutatványra, amit most el kell játszania.

A Titkos Elit című könyv jól dokumentálja, hogy a brit gépezetben a Rothschildok és a Milner-csoport soha nem engedtek olyan embert a hatalom közelébe, akit előtte nem teszteltek az elit nevelőintézményeiben. Burnham hiába hirdeti büszkén az “északi, munkásosztálybeli” identitását, a valóságban a Titkos Elit keltetőjében végzett. Az Oxford és a Cambridge az az intézmény, ahol a Titkos Elit kiszűri, formálja és alkalmassá teszi a jövőbeli vezetőket. A két ősi egyetemet közös névvel is szokták illetni: Oxbridge. Burnhamet, a munkásosztály gyermeként a Cambridge falai között “fazonírozták” olyanná, hogy a retorika szintjén lázadó legyen, de a tőkestruktúrát ne bántsa.

Andy Burnham politikai pályafutása tehát nem a véletlenek, hanem a globális elit tudatos káderpolitikai építkezésének a mintapéldája. Angol irodalom szakon végzett. De bizonyítania a tudását nem Shakespeare drámáiból, vagy Charles Dickens regényeiből kellett. Mindmáig rejtély, hogy melyik irodalmi mű hatása terelte le a pályáról, a lényeg, egyszercsak az ifjú bölcsész a pénzügyi szektor bennfentese lett. 2007-ben a pénzügyminisztérium első államtitkárának nevezték ki. Ebben a szerepkörben közvetlenül a költségvetésért és a közkiadások ellenőrzéséért felelt. Ez volt Burnham karrierjének legkritikusabb tesztje. A pénzügyminisztérium (Treasury) a londoni City és a bankárelit közvetlen végrehajtó szerve a brit államgépezetben. Burnham itt tanulta meg, hogyan kell a költségvetést a nemzetközi pénzpiacok és a kötvénytulajdonosok elvárásaihoz igazítani, magát pedig a Titkos Elithez idomítani.

Ezután kulturális, média- és sportminiszterré nevezték ki. Ebben a pozícióban építette ki a közvetlen kapcsolatait a nagy hírügynökségekkel és a Titkos Elit sajtóbáróival. Ez a miniszteri időszak alapozta meg azt a tudást, amellyel később a közösségi média és a fősodratú sajtó segítségével tökéletesen felépítették a politikai imázsát.

Végül a brit irodalmár nem volt kishitű, bevállalta, hogy egészségügyi miniszter legyen. Talán Mary Shelley Frankenstein műve ihlette meg, de erről nem nyilatkozott. Viszont megtanulta a Big Pharma hatékony kiszolgálását.

Az igazi fordulat: a WEF-ügynöke

Burnham 2017-ben elhagyta a Westminstert, és Nagy-Manchester első közvetlenül választott polgármestere lett. Ez nem visszalépés volt, hanem a legfontosabb fázis. Burnham polgármesteri hivatala egyfajta “kvázi-kormányzatként” működött.

Itt kapott lehetőséget a háttérhatalomtól és a Világgazdasági Fórumtól (WEF) arra, hogy a Westminstertől távol, egy zárt regionális laboratóriumban élesben tesztelje a globalista megfigyelési technológiákat, az okosváros-koncepciókat (Global AI Cities) és a 15 perces városok behajtási korlátozásait.

A hivatalos városfejlesztési tervek szerint a 15 perces város lényege, hogy a lakosok a mindennapi szükségleteiket (boltok, egészségügy, oktatás, zöldterületek) egy negyedórás sétával vagy bicikliúttal elérhessék. Burnham ebben úttörő szerepet vállalt.

Csakhogy a 15 perces városok koncepciója a globális elit legveszélyesebb társadalommérnöki projektje. A 15 perces város koncepciója a Világgazdasági Fórum egyik kiemelt zászlóshajó-programja, amely a szovjet diktatúra terméke.

A városok nem a kényelmet akarják szolgálni, hanem később a lakosság röghöz kötését és térbeli szegregációját. A háttérhatalom távlati célja, hogy az embereket ellenőrzött mikrokörzetekbe (zónákba) zárja, ahol a zónák közötti mozgást digitális engedélyekhez, adókhoz vagy karbonkvótákhoz köthetik. Burnham manchesteri kísérletei (mint a tiszta levegő zónák és az autós forgalom korlátozásai) valójában ennek a zónarendszernek a tesztüzemei voltak.

(folytatása következik)

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Tehát a cionista magyar külpolitikában semmilyen változás nem várható. Tovább folyik az izraeli érdekek gátlástalan kiszolgálása Magyarország nevében. Ennek is köszönhető, hogy a fideszes és tiszás cionista média teljesen elhallgatta az izraeli népirtással foglalkozó információkat.

De vajon milyen “önvédelem” az, amely legfontosabb célpontnak a gyerekeket és az édesanyákat tekinti?

A gyerekek és a csecsemők az izraeli gyilkosságok “különleges célpontjai” voltak.

“Egyértelműen látható, hogy a támadások kifejezetten a gyermekeket veszik célba”

– nyilatkozta [a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg] Srinivasan Muralidhar bíró, az ENSZ palesztin megszállt területekkel foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának elnöke az RT India-nak. Hangsúlyozta: az Izrael által Gázára mért támadások a gyermekek célzott kiirtását bizonyítják, amiért büntetést kell kiszabni. A vizsgálatok alapján S. Muralidhar szerint kétségtelen, hogy az izraeli erők által elkövetett erőszak “indokolatlan és aránytalan volt”. Mint fogalmazott:

“Az a kifogás, hogy a Hamász kórházakat és iskolákat használhat bázisként támadásai végrehajtásához, nem indokolja a gázai iskolák 97%-ának teljes lerombolását.”

Muralidhar a napokban ismertette az ENSZ-bizottság megállapításait, és beszélt az izraeli hatóságok által a gyermekek ellen elkövetett jogsértésekről.

Hivatkozva a gyermekek ellen irányuló célzott támadások gyakori előfordulására, így fogalmazott:

“Amikor egy anyja mellén szopó, 10 napos csecsemőt… fejbe lőnek, akkor semmiképpen sem lehet egy ilyen csecsemőt Izrael Állam ellenségének minősíteni, és ilyen támadásokat igazolni.”

Elmondása szerint a hőkamerával felszerelt izraeli drónok egyértelműen meg tudják különböztetni a gyermeket a felnőttől. Az, hogy kifejezetten a gyermekeket vették célba, egyértelműen kitűnik a “olyan esetek számából, amikor csecsemők fején és nyakán lőtt sebeket okoztak a lehető legnagyobb »hatékonyság« elérése érdekében”. Hozzátette, hogy a csecsemőket “apró, kocka alakú lövedékekkel” gyilkolták meg, amelyek “lőszer-szóróként szétrepülnek, és minden belső szervet megsemmisítenek”.

“Így teljesen egyértelművé vált…, hogy a csecsemők különleges célpontok voltak”

– mondta Muralidhar, aki korábban a keleti Odisha állam fellebbviteli bíróságának elnöke volt.

Megjegyezte, hogy izraeli katonák a tévében elmesélték, hogyan vették célba a gyerekeket, és azt állították, hogy “parancsnokaik dicséretben részesítették őket ezért.”

Muralidhar szerint a mintázatot egyértelműen “a bizonyítékok összessége” tárta fel, beleértve a törvényszéki és az orvosi bizonyítékokat is.

Izrael légitámadásokat hajtott végre a legsűrűbben lakott területeken, tudva, hogy a lakosság jelentős részét gyermekek teszik ki – mondta, majd hozzátette:

“A kórházakat akkor rombolták le, amikor a betegek még a kórházban voltak.”

Muralidhar megjegyezte, hogy “a népirtás egyik eleme a szülések megakadályozása”, és azt állította, hogy az izraeli erők számára “a terhes anyák célpontok, és megtagadják tőlük a tápláló ételek fogyasztását, így az anyák alultápláltak”.

Hozzátette, hogy a kórházi felszereléseket megsemmisítették, miközben az orvosokat megakadályozták abban, hogy új felszereléseket és sürgősségi gyógyszereket hozzanak be.

Muralidhar sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy “az ENSZ valamennyi tagállama kudarcot vallott abban, hogy rávegye Izraelt a Nemzetközi Bíróság három ideiglenes végzésének betartására, [ami] gyengíti a nemzetközi jogrendet.”

A napokban közzétett [a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg] bizottság jelentés szerint az izraeli erők 2023 októbere és 2025 októbere között több mint 20 000 palesztin gyermeket öltek meg, és több mint 44 000-et sebesítettek meg. Az UNICEF megállapításai szerint 2026 februárjáig a gázai áldozatok száma emelkedett: 21 289 meggyilkolt és 44 500 sebesült gyermeket számoltak.

Muralidhar interjúja itt nézhető meg, a cenzúra miatt a link csak VPN-nel nyitható meg.

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

De vajon mi történik, ha egy nyári nagyszülői kalandnál elnémulnak az értesítések, és a kijelzők helyét valódi élmények veszik át?

Fábián Tibor A Szent László-alagút titka című ifjúsági régészeti kalandregénye átlagos történetnek indul, amely pontosan úgy kezdődik, ahogyan sok mai gyerek számára kezdődnie kellene.

A tizenhárom éves Márkus nem akar a nagyszüleihez menni. A falut unalmasnak tartja, a régi barátai már elköltöztek, a napok szűrkének és kiszámíthatónak tűnnek. A városi felpörgött élethez szokott fiú úgy érkezik Szentesházára, mintha a fegyházi büntetését töltené, és már előre számolja a hazautazásig hátralévő napokat. A nagyszülők szeretete, a lassabb tempó, a csendes nyári délutánok mind kevésnek látszanak ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődését. Ráadásul egy vihar miatt átmenetileg még áram sincs a faluban. Tiszta horror és rettegés ez a helyzet egy mai átlagos városi gyerek számára.

Aztán előkerül egy régi krónika. És ettől kezdve a történet egészen más irányt vesz. Ahogy megérkezik a környékre egy régész csapat, a könyv lapjairól eltűnt korok alakjai lépnek elő. Egy legenda titkos alagutakról kezd új életre kelni. Vajon valóban léteztek azok a föld alatti járatok, amelyek a tatárjárás idején menekülőutat jelentettek a környék lakóinak? Tényleg ott húzódnak a falu alatt évszázadok óta? Miért beszélnek róluk még mindig az öregek? És mi köze lehet mindennek egy elveszett ereklyéhez?

Márkus nyomozni kezd. Kérdez. Kutat. Beszélget azokkal, akik még emlékeznek a régi történetekre. Bekapcsolódik a templom körül zajló ásatásba. Barátokra talál. Olyan helyekre jut el, amelyekről korábban nem is tudott. És miközben egyre mélyebbre ás a múlt titkai között, lassan ő maga is megváltozik. Olyan kérdés foglalkoztatja, amelyre nincs azonnali válasz. Olyan titok után kutat, amelyhez türelem kell. Beszélgetések. Könyvek. Megfigyelések. Bátorság. Az a fajta figyelem, amelyet ma egyre ritkábban kérünk számon a gyerekektől.

A történet közben valódi veszélyekkel is szembesül. A kaland nem marad meg a legendák szintjén. Menekülések, váratlan fordulatok, föld alatti járatok, történelmi nyomok és olyan helyzetek követik egymást, amelyek újra és újra próbára teszik a szereplőket. A múlt és a jelen különös módon összekapcsolódik, a gyerekek pedig olyan döntések elé kerülnek, amelyekben nem lehet újraindítani a játékot.

Közben ott vannak a nagyszülők alakjai is. Nem tanítani akarják az unokájukat. Nem kioktatják. Egyszerűen jelen vannak az életében. Történeteket mesélnek, kérdéseket tesznek fel, hagyják hibázni, hagyják gondolkodni. És talán éppen ezért válnak a könyv legkedvesebb szereplőivé. Az olvasó hamar ráébred, hogy a történet valódi kincsei nem csupán a föld alatt rejtőznek, hanem azokban a kapcsolatokban is, amelyek egyre ritkábbak a rohanó világban.

A regény egyik legfontosabb üzenete éppen ezért nem a föld alatti járatokban vagy az elveszett kincsekben rejlik. Hanem abban a felismerésben, hogy az élet legizgalmasabb történetei gyakran ott kezdődnek, ahol a képernyő véget ér. Márkus nem azért változik meg, mert valaki tanítani akarja. Nem egy felnőtt magyarázza el neki, hogyan kellene élnie. Egyszerűen megtapasztalja, milyen érzés valódi kérdésekre keresni a választ, valódi emberekkel találkozni, valódi veszélyeket vállalni és igazi emlékeket gyűjteni.

A könyv olvasása közben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon hány olyan kaland mellett mennek el ma a gyerekek, amely ott várna rájuk a valóságban? Hány történet marad felfedezetlenül, mert könnyebb elővenni a telefont, mint elindulni megkeresni a választ? Hány emlék nem születik meg azért, mert a figyelmüket másodpercenként új impulzusok szakítják félbe?

Fábián Tibor könyve, A Szent László-alagút titka nem a múltba akarja visszavinni a fiatalokat. Sokkal inkább arra emlékeztet, hogy a kíváncsiság, a bátorság, a barátság és a felfedezés öröme ma is ugyanúgy ott él bennük, mint bármelyik korábbi nemzedékben. Csak lehetőséget kell adni arra, hogy felszínre kerüljön.

És talán ez a regény legnagyobb értéke: miközben egy izgalmas történetet mesél el titkos alagutakról és elveszett ereklyékről, észrevétlenül feltesz egy egyszerű kérdést minden szülőnek és minden fiatal olvasónak. Mi vár ránk odakint, ha végre egy időre letesszük a telefont?

A Szent László-alagút titka elsősorban kalandregény a 10-14 éves korosztály számára. Izgalmas, fordulatos, olvastatja magát. De a történet végére valami más is megmarad az olvasóban. Annak az érzése, hogy a világ még mindig tele van felfedezésre váró dolgokkal. Hogy a legnagyobb kalandok nem feltétlenül a képernyők mögött történnek. És hogy egy gyerek számára néha elég egyetlen jó történet ahhoz, hogy újra érdekesebbnek találja a valódi világot, mint annak digitális másolatát.

Talán ezért olyan nehéz letenni ezt a könyvet. Mert miközben Márkus a múlt titkait kutatja, az olvasóban is felébreszt valamit, amit a modern élet zajában könnyű szem elől téveszteni: a felfedezés örömét. Aki pedig a könyv felfedezésének örömét szeretné megtapasztalni, ne habozzon, keresse fel internetes könyvesboltunkat a karpatiastudio.hu oldalt, ahol minden korosztály megtalálja azokat az élményeket, amelyek emberré tesznek minket, igazi kérdésekre igazi válaszokat keresünk és célunk az az út, amely az igazság felé tart.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a HAARP-rendszer (High Frequency Active Auroral Research Program) [egy amerikai légkörkutató program, amely a Föld felső légkörét, azon belül is az ionoszférát tanulmányozza nagy teljesítményű rádióhullámok segítségével] nem csupán hőhullámot képes generálni, hanem ez az egyik fő működési mechanizmusa az időjárás-módosítás és a geomérnökség terén. A technológia úgy működik, hogy intenzív elektromágneses energiát fókuszál az ionoszférába, ami közvetlenül felmelegíti a légkört, és olyan magasnyomású kupolákat hoz létre, amelyek szélsőséges hőhullámokat eredményeznek.

A HAARP alapelve egy fázisvezérelt antennarendszer, amely erős rádióhullámokat bocsát ki az ionoszféra meghatározott területeinek felmelegítésére. Ez a közel 4 millió wattra rúgó koncentrált energia „befecskendezhető” egy körülbelül 12 mérföld széles és 90 mérföld magasságban lévő célterületre a légkörben. A felső légkör ilyen módon történő felmelegítésével a rendszer képes megváltoztatni a jet stream, vagyis a futóáramlás [a Föld légkörének felső rétegeiben -kb. 7–16 km magasságban - futó, rendkívül erős, szűk és kanyargó szélcsatorna, amely kulcsszerepet játszik az időjárási rendszerek és frontok alakulásában] útvonalait és az időjárási mintákat, megteremtve ezzel a feltételeket a hosszan tartó hőhullámok kialakulásához. Ez a folyamat olyan magasnyomású kupolákat hozhat létre, amelyek megváltoztatják a viharok pályáját, és nagy területeken csapdába ejtik a meleg levegőt.

Ezt a képességet az elmúlt évtizedekből több bizonyíték is alátámasztotta. A NASA és a Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) kutatásai dokumentálták a 2011-es hatalmas földrengés előtt alig néhány nappal Japán felett megfigyelt furcsa légköri anomáliákat, beleértve az epicentrum felett közvetlenül található ionoszféra gyors és megmagyarázhatatlan felmelegedését. Bár egyes tudósok ezt a litoszféra és a légkör közötti természetes kölcsönhatásnak tulajdonítják, a megfigyelt, szinte tökéletes hőgyűrűk arra utalnak, hogy az energia nem a törésvonalból származó radonkibocsátásból, hanem egy külső forrásból származott. A HAARP indukciós magnetométer szintén kimutatta, hogy az eseményt megelőző napokban folyamatos, körülbelül 2,5 Hz-es ultra-alacsony frekvenciájú sugárzás volt észlelhető, ami megegyezik a földrengés során természetesen keletkező frekvenciával.

Katonai és geopolitikai szakértők megerősítették ezeket a képességeket. Emil Strainu román vezérőrnagy - aki doktori fokozatát geofizikai hadviselésbő szerezte - kijelentette, hogy a HAARP-ot folyamatosan fejlesztik, és jelenleg története során a legnagyobb teljesítményű, képes távoli küldetéseket végrehajtani a világ bármely pontján. Kifejtette, hogy a rendszer képes módosítani a környezetet, hogy hurrikánokat, tornádókat és hőhullámokat hozzon létre olyan területeken, ahol azok normál esetben nem fordulnak elő.

Ezt alátámasztja az akkori amerikai védelmi miniszter, William S. Cohen 1997-es beismerése, aki kijelentette, hogy

“vannak, akik akár ökológiai jellegű terrorizmust is folytatnak, amelynek keretében elektromágneses hullámok segítségével távolról képesek megváltoztatni az éghajlatot, földrengéseket és vulkánkitöréseket kiváltani”.

A HAARP hőhullámok előidézésére irányuló stratégiai alkalmazása többféle pusztító célt szolgál. Gazdasági háborúskodásra használható azáltal, hogy aszályok és terméskiesések révén destabilizálja a mezőgazdasági és ökológiai rendszereket. Ezen kívül a HAARP-ot szélsőséges időjárási események előidézésére használják az “éghajlati riadalom” szítására, hogy a lakosság fogékonyabbá váljon a kormányzati ellenőrzésre és az "éghajlati lezárásokra”. A rendszer ezért tömegpusztító fegyvernek tekinthető, mert az időjárás fegyverként való felhasználásával egész régiókat képes destabilizálni. Pontosan úgy, ahogy egyéb módszerekkel más területeken már megtették.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Szeretné támogatni a hasonló tényfeltáró írások megjelenését?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A modern jogállamiság alapelve, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. A politikai valóság és az igazságszolgáltatás működési mechanizmusai azonban gyakran olyan aszimmetriát mutatnak, amely ezt az elvet alapjaiban kérdőjelezi meg. Kiválóan megfigyelhető ez a kettősség két olyan monumentális pénzügyi visszaélés összehasonlításakor, amelyek jogi kategóriájukat, időzítésüket és céljukat tekintve szinte teljesen azonosak, büntetőjogi következményeikben mégis a skála két végpontján helyezkednek el.

Az elmúlt hetekben lényegében minden hírt kiszorított a Nemzeti Kulturális Alaphoz köthető botrány, amelynek hátterében az áll, hogy az előző kormányzat 17 milliárd forint körüli összeggel támogatta a “magyar nemzeti keresztény konzervatív kulturális holdudvar” olyan jeleseit, mint például Győzike, Kis Grofó, Fásy Zsüli, Tóth Gabi, Muri Enikő, Mága Zoltán és más hasonló szellemi nagyságok. Vagyis azoknak a végletekig buta és primitív, konzervatív ember számára vállalhatatlan suttyóknak a kifizetése (is) zajlott az NKA keretében, akik a Fidesz csókosai voltak.

Az eset miatt sorra tartóztatják le azokat a szerencsétleneket, akik abban játszottak szerepet, hogy döntéshozatalnak tűnjön a politikai utasítás. Az ő videóikkal vannak tele a hírműsorok, ahogy vezetőszáron viszik őket a különböző úgynevezett igazságszolgáltatási intézményekbe.

Vagyis megint ugyanaz történik, mint mindig. A kishalak ráfáznak, emberi, társadalmi mivoltukban megalázzák őket, életüket tönkreteszik, és mind ugyanabban a mentális húsdarálóban végzik, ahol szétpépelik a korábbi életüknek még a legszebb pillanatait is.

Amiről nem szólnak a hírek, hogy a 17 milliárdból 2,16 milliárd máris megtérült, de a többi is folyamatban van. És szinte garantálni lehet, hogy a pénz maradéktalanul visszakerül, mert minden pályázó aláírt egy olyan banki nyilatkozatot, amelynek a lényege, hogy az NKA zárolni tudja a pályázók számláját. Közismert, hogy ez is megtörtént. Szinte biztosan lehet állítani, a kár minimális lesz, ha egyáltalán lesz.

És most jöjjön a lényeg: a választások előtt egy másik tranzakció is lezajlott, amely szinte mindenben az NKA botrányhoz hasonlítható.

Lázár János Építési és Közlekedési miniszterként két nappal a választások előtt (egy pénteki napon, április 10-én) 94,3 milliárd forint szállítói előleget utaltatott át a Szíjj László tulajdonában lévő Duna Aszfaltnak. Ez a korábban már kifizetett 59 milliárd forintos összegen felül történt, így a céghez került teljes előleg összege elérte a 155,8 milliárd forintot. Sőt a projekt összköltsége az utolsó hetekben bruttó 76 milliárd forinttal drágult meg.

Tehát: mind az NKA, mind Lázár János esete kísértetiesen azonos jogi és morális kategóriába tartozik: a választások előtti utolsó pillanatban, a hatásköröket feszegetve vagy túllépve, gigantikus közpénztömegeket csatornáztak ki magán- és pártérdekek mentén. A következmények azonban drasztikusan különböznek.

Nem kell ahhoz jogi végzettsége legyen senkinek, hogy feltegye a kérdést: ha az NKA hivatalnokait letartóztatták, akkor Lázár János miért van szabadlábon egy nagyságrendekkel nagyobb ügy miatt?

Sőt Lázár János ügye még keményebb: a 94 milliárd átutalása rendkívül szokatlan, szakmaiatlan, sőt példátlan. Az építőipar normális, törvényes működése alapvetően a valós teljesítményen és a kockázatok minimalizálásán alapul. Csakhogy a Mohácsi hídnál történtek szinte minden létező iparági szabványt és íratlan szabályt áthágtak. Elmagyarázom, hogy miért:

Az építőiparban a kifizetések utólagosan, mérföldkövekhez (részteljesítésekhez) kötve történnek. Vagyis a kivitelező elvégez egy adott munkaszakaszt (pl. kiönti a pilléreket, elkészíti a földmunkát). Ezután a független műszaki ellenőr a helyszínen ellenőrzi a minőséget és a mennyiséget. Ha mindent rendben talál, kiállítja a teljesítésigazolást. A kivitelező csak ezután állíthatja ki a számlát és kaphatja meg a pénzét.

Természetesen létezik előlegfizetés az építőiparban, de annak szigorú funkciója van: a kivitelező ebből vásárolja meg az induló alapanyagokat (pl. acélszerkezet, beton), vagy vonultatja fel a gépeket. Állami nagyberuházásoknál az előleg mértéke szinte kivétel nélkül 10% és 30% között mozog (a Mohácsi hídnál is eredetileg 20% volt a plafon). Lázár Jánosék ezt a maximumot emelték fel 98%-ra a választások előtt két héttel. Ez azt jelenti, hogy a cég úgy kapta meg a teljes projekt árának (több mint 150 milliárd forintnak) a szinte egészét, hogy a híd fizikai építése még el sem kezdődött, valódi teljesítmény nem állt mögötte.

És még ennél is van abszurdabb helyzet: a bankgarancia teljes hiánya. Elmagyarázom, hogy megértsék: ha egy megrendelő (legyen az állami vagy magán) mégis előleget fizet egy építkezésen, azt kizárólag bankgarancia ellenében teszi. Ez egy olyan biztosíték, ami garantálja: ha a kivitelező csődbe megy, lelép a pénzzel, vagy nem végzi el a munkát, a bank azonnal visszafizeti a megrendelőnek az előleget. Lázár János minisztériuma a 94,3 milliárdos utolsó utalást bankgarancia követelése nélkül küldte el a Duna Aszfaltnak. Ez piaci viszonyok között teljesen elképzelhetetlen, mert az adófizetők pénzét semmilyen biztosíték nem védte a magáncéggel szemben.

Most már értik, miről van szó? És látják az abszurd mérleget?

Bús Balázst bilincsben vitték el egy olyan 17 milliárdos ügy miatt, ahol a pénz nagy része megmenekült, míg Lázár János ellen semmi nem folyik egy olyan ügyben, ahol 94 milliárd forintnyi tiszta készpénz már fizikai valójában eltűnt az államkasszából.

Ez még inkább aláhúzza azt, hogy az NKA-ügy egy látványos politikai kirakatper és elszámoltatási szelep, miközben a valódi, százmilliárdos húsbavágó károkozások politikai érinthetetlenséget élveznek.

A két eset tökéletes látlelete a rendszerszintű igazságszolgáltatási aszimmetriának. Bús Balázs és az NKA tisztviselői ideális bűnbakként funkcionálnak: látványos, megbilincselt elővezetésükkel azt az illúziót lehet kelteni, mintha a hatóságok kérlelhetetlenül üldöznék a választási pénzszórást.

Ezzel szemben a Lázár János-féle “felső ligában” - ahol egyetlen tollvonással ötször akkora összeget utaltak át egy kiemelt kormányközeli vállalkozónak - a számonkérés megáll a minisztériumi levelezéseknél és a projektek felülvizsgálatánál.

A képlet egyszerű és kegyetlen: aki elég magasan ül a politikai ranglétrán, és elég közel áll a legfelsőbb körökhöz, az érinthetetlen marad, míg a végrehajtóként funkcionáló ”kis halak” viszik el a balhét a rácsok mögött.

Ez a szelektív mechanizmus azt bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás nem függetlenként, hanem a politikai egyensúly fenntartásának eszközeként működik: a kis halak bűnhődése biztosítja a felszíni morális rend látszatát, miközben a nagy halak érinthetetlensége garantálja a rendszer belső kontinuitását.

A Fidesz nagy halai nem pusztultak el, tovább élnek a Tiszában.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Szeretné támogatni a hasonló tényfeltáró írások megjelenését?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Josef K. banktisztviselőt a harmincadik születésnapja reggelén két ismeretlen ügynök letartóztatja a saját lakásában. Sem ekkor, sem a későbbiekben nem mondják meg neki, hogy milyen bűncselekménnyel vádolják. Szabadlábon védekezhet, de az élete gyökeresen megváltozik. K. megpróbálja felvenni a harcot az állítólagos bírósággal, de egy fülledt padlásokon, sötét bérházakban működő, átláthatatlan és hozzáférhetetlen hivatalnokrendszerrel találja szemben magát. Ebben a világban nem a bűn vagy az ártatlanság számít, hanem a végtelen adminisztráció és a zűrzavar. A gépezet a bűnösség vélelméből indul ki: K.-nak kellene bizonyítania az ártatlanságát egy olyan vád ellen, amelyet nem is ismer. A mű a mai napig a fordított bizonyítás, az arctalan bürokrácia és az egyéni szabadság eltiprásának legfőbb irodalmi jelképe.

Az egyik barátom néhány napja pont egy ilyen kafkai jelenetben találta magát, amikor a kérésemre egy 9 millió forintos kölcsönt akart átutalni. A “rendszer” azonnal zárolta a banki felületét. Mint jelezték, erre az ő érdekében került sor. Aztán nem történt semmi. Senki sem hívta, senki sem érdeklődött. Egy idő után a barátom a banki ügyfélszolgálat zegzugos labirintusában próbált utánajárni, hogy mi a mennydörgős ménkű történt? Csak órák kérdése volt és egy marcona női ügyintéző dorongoló hangját kapta ajándékba sok-sok kérdéssel: kicsoda, micsoda, miért utal, kinek utal, honnan van a pénz, mire költi az illető stb. stb. Tisztára, mint egy rendőrségi kihallgatás, mintha bűnöző lenne, nem egy tisztességes állampolgár, akinek évtizedek óta szívja az állam a vérét az adók adójának az adója formájában. Akinek bizonyítania kell tisztes szándékait. Azt is, ami egyértelmű, mint az egy meg egy. Mert ugye, mint megtudta az ügyintézőtől, nem úgy van, hogy csak úgy utalgatunk kényünk kedvünk szerint. A hosszas procedúra után a barátommal sms-ben tudatták, hogy már rendelkezhet a pénze felett.

Néhány éve futottam bele egy hasonlóan abszurd helyzetbe. Az előző félévben vásárolt 15 ezer eurót váltottam volna vissza ugyanabban a valutaváltóban, ahol korábban szinte csak a lábnyomomat nem rögzítették. Egyből gyanús személyként fennakadtam a rostán. Nem úgy van az, hogy csak úgy váltogatok ilyen “hatalmas” összeget, emiatt teljes átvilágítás alá kell vegyenek, ugyanis 10 millió az éves limit, e fölött már jön az bizonyítás, hogy honnan van a pénzem. Tehát ha veszek valamit és visszaváltom, az két tranzakció. Gondoljanak bele: 5 millió feletti összegnél - amit beváltok, majd visszaváltom - már mindenféle okiratokkal kell bizonyítanom, hogy nem loptam a pénzt. Mert 43 vagy 44 éves embernek nem lehet csak úgy 5 milliója. Az már gyanús. Biztos sikkasztott, lopott. Bizonyítania kell, hogy nem.

A jogi kar 5 éve alatt minden tanár azt próbálta a fejünkbe verni, hogy a büntetőjogban nincs és nem is lehet fordított bizonyítási kötelezettség. Ugyanis a jogrendszer alapköve az ártatlanság vélelme, amely kimondja, hogy senki sem kötelezhető a saját ártatlanságának bizonyítására. A bizonyítási teher a vádhatóságot (az ügyészséget és a rendőrséget) terheli: nekik kell kétséget kizáróan bebizonyítaniuk, hogy a vádlott elkövette a bűncselekményt. Ha nem tudják bizonyítani, a vádlottat fel kell menteni. De ez csak tankönyvi eset, az abszurd valóság ezt már rég felülírta.

A megfigyelő állam piti összegeknél is nyitva tartja a szemét. Például amikor ön besétál egy sarki pénzváltóba, hogy a külföldi utazására félretett eurójából beváltson valamennyit. Az összeg kétezer euró – mai áron nagyjából 700 ezer forint. Nem egy luxusvilla ára, egyszerűen egy tisztességes családi megtakarítás. A pénztáros azonban barátságos mosoly helyett azonnal elkéri a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját. Közli, hogy törvény kötelezi az adatai rögzítésére, mert átlépte a bűvös, nevetségesen alacsony 300 ezer forintos határt. Ön értetlenül áll ott: a saját, leadózott pénzét akarja használni, mégis azonnal felkerül a neve egy központi megfigyelőlistára. Önt már gyanakodva figyeli a rendszer, és ha átlép valamilyen határt, önnek bizonyítania kell ártatlanságát - mint Kafka főhősének - egy olyan vádpontban, amiről azt sem tudja, hogy mi. Lopott? Csalt? Sikkasztott?

Néhány hónapja a feleségem a kosárközösség hálózat nyíregyházi részlegének 150 ezer forintot szeretett volna befizetni az MBH bankos számlájára a Velencei-tavi Kosárközösség részéről. Valóságos tortúra vette kezdetét. Kinek, miért utal? Miért oda? Mivel foglalkozik a szervezet stb. stb. Értik? 150 ezer forintról volt szó. Nagyjából 400 euró. Egyszerűen megáll az ész. És mindez annál az MBH banknál történik, amelyik, hogy nem tiszta körülmények között került Orbán Viktor levitézlett miniszterelnök vejének tulajdonába, az pontosan 100 százalék. A száz, meg ezermilliárdosok világa ez, ahol a kisember 150 ezer forintja már gyanús. Ez már nem abszurd, hanem ez maga az őrület.

Miközben az adófizető polgár a pénzváltó pultjánál az okmányait mutogatja, vagy az MBH vonalán azt bizonygatja, hogy a barátja nem fegyvert, drogot vesz, nem a terrorizmust finanszírozza, a háttérben ott lebeg az a bizonyos másik valóság. Az a valóság, ahol például a Magyar Nemzeti Bank alapítványi és céges hálóján keresztül – a sajtóhírek és hivatalos vizsgálatok szerint – nagyságrendileg 600 milliárd forintnyi közpénz vándorolt átláthatatlan magántőkealapokba és a politikai elit holdudvarának zsebébe. Az a valóság, amikor a politikai elit strómanjai többezer milliárdos vagyonokat tudnak összeharácsolni a túlárazott szerződésekkel, vagyis lopással.

Ezeknél senki nem kérdezte meg a döntéshozókat, hogy “Kinek utalják?”, vagy hogy “Mire fogja költeni a rokon?”. Ott a százmilliárdok ellenőrzés, zárolás és okmánybemutatás nélkül, akadálytalanul folytak át a rendszeren, mert a hatalom önmaga számára eltörölt minden korlátot. A 600 milliárd forint hatvanezerszerese annak a limitnek, amelynél Önt már bűnözőként kezelik a bankfiókban. És ahogy Kafka bírósága is elérhetetlen és számonkérhetetlen volt a felső szinteken - a mintázat száz év után sem változott.

Ez a pénzügyi gyanakvás azonban már régen nemcsak a bürokráciáról szól. Ez a működés a totális ellenőrzés legfőbb modern emblémájával, a kínai típusú társadalmi kreditrendszerrel mutat ijesztő és mély azonosságot. Kínában a kommunista párt pontszámokkal értékeli a polgárok hűségét és viselkedését: aki rossz helyre kattint a neten, vagy nemkívánatos emberekkel beszélget, annak leértékelik a státuszát, letiltják a bankkártyáját, és nem vehet vonat- vagy repülőjegyet.

A mi világunkban a “kreditrendszert” még nem a politikai véleményünkre, hanem a pénzünkre kalibrálták - de a mechanizmus kísértetiesen ugyanaz. Ha ön a bank szerint “rosszul viselkedik” (mert pl. nemsokára túl sok széndioxidot termel az autójával, vagy olyan marhahúst vásárol, amelynek előállítása kimeríti a személyes széndioxid kvóta keretét - mert már az OTP bankkártyája ezt is méri), a digitális rendszer egyetlen gombnyomással korlátozhatja a gazdasági mozgásterét, és megfoszthatja a szabadságától. Pont ez a lényege a készpénzmentes társadalomnak. A teljes kiszolgáltatottság. A tökéletes börtön, ahol rácsokra sem kell költeni, mert azt maga az állampolgár fogja maga köré építeni.

A nyugati világ előszeretettel kritizálja a keleti diktatúrák totális megfigyelését, miközben a saját bankrendszerén keresztül pontosan ugyanazt a gombot építi be a polgárai mindennapjaiba: a totális kiszolgáltatottságot egy olyan gépezetnek, amely bármikor kikapcsolhatja az embert a saját életéből.

A kontraszt gyomorforgató. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy a kisember felé a maximális bizalmatlanságot, a digitális pórázt és a totális kontrollt nyújtja, miközben a legfelső szinteken a teljes elszámoltathatatlanságot és a szabad rablást biztosítja.

Ez a kettős mérce a modern bürokrácia legnagyobb morális csődje. A jogszabályok - amelyeket elvileg a közjó védelmére hoztak - ma már arra szolgálnak, hogy a társadalom alsó és középső rétegeit folyamatos ellenőrzéssel és megfigyeléssel fegyelmezzék, miközben a politikai és gazdasági elit számára a legfelsőbb szinteken biztosított a korlátlan és láthatatlan mozgástér.

A rendszer üzenete világos és végtelenül cinikus: a magánember pénze feletti ellenőrzés totális, a közpénz feletti ellenőrzés viszont nem létezik. Amíg a polgárnak a legkisebb megtakarításáért is számadással kell tartoznia az állam felé, addig az állam vezetői száz- és ezermilliárdokkal nem tartoznak számadással a polgároknak.

Amíg a milliárdos elit magántőkealapok mögé bújva, név nélkül mozgathat hegynyi vagyonokat, addig a becsületes állampolgárnak a saját pénze feletti rendelkezési joga is megszűnik, ha nem válaszol engedelmesen az állam inkvizíciós kérdéseire.

Az állam ma úgy tekint a polgáraira, mint potenciális bűnözőkre, akiket pórázon kell tartani. És ez a póráz a legértékesebb dolognál, a személyes szabadságnál és a tulajdonhoz való jognál szorul meg a leginkább.

Nem ez kellene ma a közéleti viták egyik kérdése legyen? Tényleg a demokrácia része-e egy ilyen megfigyelő állam? Tisztában vagyunk-e vele, hogy ennek az apró lépésenként felépített megfigyelő rendszernek milyen következményei lesznek?

Vajon miért van az, hogy a mai többségi társadalmat a diplomás prolijaival és a lumpen értelmiségijeivel az élen ez érdekli a legkevésbé?

Könyvcsomag-ajánló: A Titkos Elit könyvcsomag

A megfigyelőállam nem a semmiből született. A Titkos Elit könyvek azt a több mint százéves folyamatot tárják fel, amelyben pénzügyi, politikai és háttérhatalmi hálózatok fokozatosan egyre nagyobb ellenőrzést szereztek a társadalmak felett. A művek segítenek történelmi összefüggéseiben megérteni, hogyan juthatott el a világ a tömeges adatgyűjtés, a digitális nyomon követés és a központosított irányítás korszakába. A múlt ismerete nélkül a jelen folyamatai sem érthetők meg igazán.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az elmúlt hetekben egy kulcsfontosságú dokumentumra akadtam rá. Arra a kinyilatkoztatásra, amely az időjárás módosítás kommunista kiáltványának felel meg. Ez egy olyan program és cél felvázolása, amely 1962-ben az új világrend jövőképét rajzolta meg, ebben pedig kiemelt szerepet kap az időjárás módosítása.

Lyndon B. Johnson amerikai alelnök 1962-ben elhangzott diplomaosztói beszédéről van szó. A szónoklat egy amerikai egyetemi ünnepség átlagos elemének tűnik. Azonban közelebbről megvizsgálva egy olyan korszak stratégiai gondolkodása és világformáló ambíciója rajzolódik ki , amely a nemzeteket már nem veszi figyelembe, hanem az egész bolygó átalakítását hirdeti, és az új világrend megteremtésének gyakorlati fázisait vázolja fel.

A beszéd alapvető tézise nem katonai vonatkozású. Johnson nem hadjáratokról, területszerzésről és nem is közvetlen geopolitikai konfliktusokról beszél. Ennél mélyebbre ás. Azt állítja, hogy az emberiség a történelme során először jutott el arra a pontra, amikor tudományos és technikai képességei révén képes lehet megszüntetni saját nyomorúságát. A mondat első hallásra humanista hitvallásnak tűnik, valójában azonban egy új korszak meghirdetése. Egy olyan korszaké, amelyben a technológia már nem pusztán eszköz, hanem olyan erővé válik, amely meghatározza a történelmet.

Johnson világképe szerint a Föld nagy erők versenyének a színtere. A küzdelem nem csupán hadseregek vagy államfők között zajlik, hanem az emberek tudatáért folyik. A beszéd hangsúlyosan arról szól, hogy a különböző politikai rendszerek végső megmérettetése nem a csatatéren történik, hanem abban, hogy melyik képes jobb életet kínálni a hétköznapi ember számára. Mai értékelésben: a fogyasztói társadalom, a konzumidióták megteremtése társadalompolitikai és stratégiai kérdésekké válnak. Johnson szerint a demokrácia sikerének mércéje nem elméleti, hanem gyakorlati: képes-e meggyőzni az embereket arról, hogy az ő jövőjüket az úgynevezett demokrácia biztosítja.

Nem véletlen, hogy Johnson a végzős hallgatókat “a demokrácia különleges misszionáriusaiként” említi. A kifejezés árulkodó. Nem diplomatákról, nem katonákról és nem üzletemberekről beszél, hanem egy küldetés résztvevőiről. A beszéd logikája szerint az amerikai jelenlét kiterjesztése oktatási, egészségügyi, gazdasági és kulturális formában jelenik meg. Vagyis: az Egyesült Államoknak nem csupán jelen kell lennie a világban, hanem meg is kell ismertetnie önmagát a világ többi részével. Johnson saját ázsiai tapasztalataira hivatkozva fogalmazza meg azt a vágyát, hogy megismerje Ázsiát, és ugyanakkor Ázsia is megismerje Amerikát. A kölcsönös megismerés gondolata mögött azonban egy világosan felismerhető stratégiai cél húzódik meg: a nemzetközi befolyás megszilárdítása. Ma már tudjuk, hogy ez az “ismerkedés” mit jelentett, pl. Vietnámban: nagyjából 1,3 millió ember halála szárad a lelkén, és ezen kívül mintegy 50 ezer amerikai katona is elpusztult a nagy barátkozás során.

Az 1962-es beszéd utolsó harmadában a hangsúly fokozatosan áthelyeződik a technológia kérdésére. Itt válik igazán láthatóvá, milyen jövőt képzelt el Johnson a hatvanas évek elején. Az űrprogramról szólva olyan kommunikációs műholdakról beszél, amelyek lehetővé teszik majd, hogy a világ különböző pontjain élő emberek ugyanazt a televíziós adást lássák ugyanabban a pillanatban:

“Olyan űrbéli kommunikációs műhold alapjait rakjuk le, amely lehetővé teszi, hogy a világ népei ugyanazt a televíziós műsort lássák egy időben.”

A kijelentés ma már szinte magától értetődőnek tűnik, ám 1962-ben egy globálisan összekapcsolt információs tér vízióját jelentette. Egy olyan világ előrevetítését, ahol a távolság egyre kevésbé jelent akadályt, ahol az információ egyszerre válik hatalmi eszközzé és stratégiai erőforrássá.

Ám a beszéd legemlékezetesebb része mégsem a kommunikációról szólt. Johnson a meteorológiai műholdak fejlesztéséről beszélve azt mondta, hogy ezek az eszközök lehetővé tehetik az ember számára a Föld felhőrétegének a befolyásolását, majd egy következő lépésben az időjárás ellenőrzését. Ezután hangzott el a mondat, amely az egész beszéd egyik legsúlyosabb kijelentésévé vált: aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.

Idézem: az USA “...olyan időjárási műhold kifejlesztésének alapjait rakja le, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy meghatározza a Föld felhőrétegét és végső soron ellenőrizze az időjárást.”

Majd azonnal hozzátette:

“És aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.”

A beszéd szövegében ez nem mellékes megjegyzésként jelenik meg. Johnson az űrkutatásról, a kommunikációról, a Hold-programról és a nukleáris rakétákról szóló felsorolás részeként említi. Az időjárás feletti ellenőrzést ugyanabba a stratégiai-technológiai kategóriába helyezi, mint azokat az eszközöket, amelyek szerinte alapvetően formálják majd a jövő világát.

A beszéd egészét vizsgálva egy következetes gondolatmenet bontakozik ki. Először megjelenik a világméretű társadalmi átalakulás igénye. Ezt követi a nemzetközi jelenlét szükségességének hangsúlyozása. Majd belép a technológia mint a történelem alakításának eszköze. A végpont pedig az a gondolat, hogy a természeti folyamatok feletti befolyás egy napon a politikai és stratégiai erő részévé válhat. A beszédben a tudomány, a kommunikáció, a társadalomformálás és a hatalom nem különálló területek, hanem ugyanannak a történelmi projektnek az elemei.

Hat évtized távlatából visszatekintve Johnson kinyilatkoztatása nem pusztán egy egyetemi ünnepség emléke. Sokkal inkább egy korszak jövőképe. Egy olyan időszaké, amely hitt abban, hogy a technológiai fejlődés képes újrarendezni a világot, és amely a globális befolyást nem kizárólag katonai vagy gazdasági kategóriákban értelmezte. Johnson beszédében a jövő nem várakozás tárgya volt, hanem alakítandó tér. A kérdés nem az volt, hogy az Egyesült Államok része lesz-e ennek a folyamatnak, hanem az, hogy milyen mértékben tudja meghatározni annak irányát. Talán éppen azért is maradt fenn a beszéd legemlékezetesebb mondata, mert nem az időjárásról szólt, hanem a hatalom természetéről. Arról a meggyőződésről, hogy aki a meghatározó rendszereket képes irányítani, az végső soron a történelem menetére is befolyást gyakorolhat.

Az sem mellékes, hogy Johnson közvetlenül Kennedy meggyilkolása után foglalta el az elnöki posztot. És azonnal nekiállt annak az új világrendnek a kiépítésébe, amelynek akadályozása miatt Kennedynek meg kellett halnia. Az pedig több mint figyelemreméltó, hogy Johnson a Rockefellerek elnöke volt, vagyis a Titkos Elit egyik legfontosabb szárnyát képviselte. Erre is ki fogok térni, de először lássunk egy sokkal érdekesebb dolgot. Erről szól a következő rész.

Könyvajánló: USA - A gátlástalan birodalom

A gátlástalanság és a brutalitás az USA teljes történelmét átszövi, miközben ártatlanul legyilkolt tízmilliók sírjára építette fel önnön nagyszerűségének szobrát, amely a demokráciát és a szabadságot jelképezi. Daniele Ganser hitelesen mutatja be, hogy napjainkig tartóan mi határozza meg az USA világhatalmi politikáját, amelynek központi eleme az erőszak. Ganser könyvének lebilincselő stílusa mindenki számára közérthetővé teszi azt is, hogy milyen érdekek állnak az USA-Ukrajna és Oroszország közötti háború mögött.

Könyvcsomag-ajánló: Titkos Elit “Extra”

A XX. századot és a jelenkorunkat meghatározó első világháború kitörésének és elhúzódásának hátterében olyan erők álltak, amelyek az emberi történelem legnagyobb bűntényét követték el. A Titkos Elit ma is létezik! Jelenkorunk megértéséhez Gerry Docherty és Jim Macgregor könyve nélkülözhetetlen forrás, a magyarországi vonatkozáshoz pedig kiváló kiegészítés Raffay Ernő: A Rothschildok Magyarországon c. könyve.

A könyvcsomag kedvezményesen elérhető a Kárpátia Stúdió online könyvesboltjában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Három hónappal ezelőtt 7. utánnyomásban jelent meg Borvendég Zsuzsanna kultikus könyve, Az impexek kora. (Ennek hátteréről itt találnak további információkat.) Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez alig tart ki nyárig, mert az elmúlt hetekben - ahogy mi könyvkiadók szoktuk mondani - koppanásig kifogyott. Sőt, tegnapig több mint 200 előjegyzés érkezett az új, immár 8. utánnyomásra, amely megérkezett a nyomdából.

Borvendég Zsuzsanna Az impexek kora című könyve azért vált kultikus és rendkívül népszerű kötetté, mert alapjaiban rombolta le a Kádár-rendszerről alkotott addigi békés, “gulyáskommunista” képet, és dokumentáltan rávilágított az ország rendszerváltás előtti szisztematikus gazdasági kifosztására. A könyv megkerülhetetlen a jelenkorunk folyamatainak megismerése szempontjából.

A kötet a Kádár-korszak egy teljesen elhallgatott oldalát mutatja be. Rávilágít arra, hogy az állami külkereskedelmi vállalatok (az úgynevezett “impexek”, mint a Mineralimpex vagy a Metalimpex) nem pusztán kereskedelmet folytattak. Valójában a titkosszolgálatok, a pártelit és a nyugati pénzügyi körök összefonódásából létrejött hálózatként működtek.

A könyv kultikus jellegét adja a téma szinte krimiszerű, mégis valóságos jellege. Borvendég Zsuzsanna levéltári forrásokkal bizonyítja, hogy a szocialista gazdasági elit már a 70-es és 80-as években mesterien alkalmazta a nyugati strómancégeket, a titkos jutalékokat és az offshore-jellegű hálózatokat. Ezzel a “pénzszivattyúval” hatalmas vagyonokat vontak ki a magyar népgazdaságból, miközben az ország eladósodott. És az is tény, hogy Magyarország kifosztásában a kádári kommunisták szorosan együttműködtek az egykori németországi nácikkal.

A mű azért is vált a politikai és történelmi közbeszéd alapművévé, mert hidat képez a múlt és a jelen között. A szerző rámutat, hogy az impexek világában meggazdagodott, kiterjedt nyugati kapcsolatokkal rendelkező vörös menedzseri és titkosszolgálati elit átmentette a hatalmát és vagyonát a rendszerváltás utáni időszakra is, megalapozva a privatizációs sikereiket, sőt, a mai politikai szerepüket. A Borvendég Zsuzsanna által bemutatott struktúra nem maradt a múlté: kézzelfogható hidat képez a mai magyar gazdasági és politikai elithez.

Az új magyar Tisza-kormány egyik legbefolyásosabb személye, Kapitány István karrierje közvetlenül ahhoz a Kádár-korszakbeli hálózathoz köthető, amelyet Borvendég Zsuzsanna könyve feltár. Pályafutását a korszak egyik leghírhedtebb külkereskedelmi profilú vállalatánál, az Interagnál kezdte. Ez a cég tökéletes mintapéldája az Az impexek kora című kötetben bemutatott “pénzszivattyúnak” és hatalomátmentésnek.

Kapitány István (a Shell későbbi globális alelnöke, jelenlegi gazdasági és energetikai miniszter) karrierjét a kádári elit egyik legfontosabb káderképzőjében és pénzügyi csomópontjában kezdte: az Interagnál. A fedőcég ugródeszka Kapitány karrierjében. Az Interag a Kádár-rendszerben az állambiztonsághoz és a pártelithez szorosan kötődőtt külkereskedelmi vállalatként. Feladata a nyugati gazdasági kapcsolatok kiépítése és a devizaszerzés volt – sokszor homályos háttéralkuk és offshore-jellegű konstrukciók mentén.

A cég megnyertjei, a megnyertek cégei című másik alapműben tárta fel Borvendég Zsuzsanna azt, hogy az Interag volt a nyugati olajóriás, a Shell kizárólagos magyarországi képviselője a szocializmus alatt. Kapitány István ebből az impexes, zárt világból indulva, az Interag kötelékében került közvetlen kapcsolatba a Nyugattal, ami megalapozta későbbi nemzetközi csúcskarrierjét és mai kormányzati szerepét.

Borvendég Zsuzsanna kötete pontosan azt a mechanizmust ismerteti, amely lehetővé tette az Interaghoz hasonló “impexek” szereplőinek, hogy a diktatúra alatt ellopott állami vagyont, kapcsolati tőkét és gazdasági rutint átmentsék, majd a rendszerváltás után csúcsmenedzserként vagy politikai döntéshozóként pozicionálják magukat.

Borvendég Zsuzsanna könyve tudományos kutatómunkán alapul, ám a kötet kerüli a száraz szakzsargont. A Kelet és Nyugat közötti cinikus, filmbe illő együttműködést, a kémjátszmákat és a milliárdos csalásokat lebilincselő, szinte tényfeltáró újságírói stílusban tárja az olvasó elé.

A cikk videós változatban is meghallgatható:

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Meg lehet-e érteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A 1920-as évek végén a nyugati sajtóban egyre több hír jelent meg a Szovjetunió embertelen kényszermunkatáborairól és a politikai foglyok kínzásáról. Ezért Sztálinnak égető szüksége volt egy tekintélyes figurára, aki tisztára mossa a rendszert. Makszim Gorkijt kérték fel, hogy látogasson el a Fehér-tengeren található Szolovki-szigetekre (amely a későbbi Gulag-rendszer prototípusa volt), és mutassa be a világnak, hogy ott nem “kínzás”, hanem a bűnözők “átnevelése” és “hasznos munkára szoktatása” zajlik.

A tábor vezetése hetekig készült Gorkij fogadására. Valóságos Patyomkin-falut húztak fel. A raboknak tiszta ruhát adtak, a legsötétebb zárkákat és kínzókamrákat eltitkolták vagy átalakították, a tábori kórházat és az olvasótermeket berendezték, hogy egy modern szanatórium látszatát keltsék.

Amikor Gorkij belépett a tábor olvasótermébe, azt látta, hogy a rabok fegyelmezetten ülnek, és a hivatalos pártlapot, a Pravdát olvassák.

A foglyok azonban - kétségbeesett és életveszélyes próbálkozásként, hogy kijátsszák az őröket és jelezzenek az írónak - mindannyian fejjel lefelé, fordítva tartották a Pravdát. Ezzel akarták szavak nélkül Gorkij tudtára adni: az egész jelenet egy megrendezett komédia, hazugság. Sokan közülük írástudatlan köztörvényesek vagy megfélemlített politikai elítéltek voltak, akik normál esetben sem olvasnának újságot. A történelmi visszaemlékezések (például Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című műve) szerint Gorkij odalépett az egyik rabhoz, és szó nélkül megfordította a kezében az újságot, jelezve, hogy észrevette a jelzést.

Ugyanezen a látogatáson egy tizennégy éves kisfiú, Cselendzsin, megtörve a csendet, négyszemközt részletesen elmesélte Gorkijnak a táborban zajló valódi borzalmakat, az éheztetést, a veréseket és a gyilkosságokat. Gorkij állítólag könnyekkel a szemében jött ki a szobából, ám mivel egy jellemtelen, gerinctelen alak volt, miután elhagyta a szigeteket, egy hosszú, dicsérő cikksorozatot írt, amelyben az egekig magasztalta a Szolovki tábort mint a humanizmus mintaképét. A tragédia betetőzéseként, miután Gorkij hajója elment, a tábor vezetése azonnal megtorolta a lázadási kísérleteket, és a Gorkijnak beszélő kisfiút agyonlőtték.

...

2020 júniusában a Fehér Ház melletti Szent János-templom előtt jelentős esemény történt. Donald Trump elnök fotózásra vonult át a templomhoz. Amikor odaért, megállt a kamerák előtt, és felemelt egy Bibliát. A jelenet azonnal bejárta a világot. Nem amiatt, mert egy akkori tömeggyilkos pózolt a kereszténység jelképével, hanem mert a fotók életszerűtlenek voltak. Trump úgy vette kézbe a Bibliát, mintha egy eladandó árucikket vagy egy idegen tárgyat mutatna be a tévéshopban. Amikor a riporterek megkérdezték tőle, hogy “Az Ön Bibliája?”, csak annyit válaszolt: “Ez egy Biblia.” Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc passzusa belőle, egyet sem tudott megnevezni.

A lényeg, hogy a könyv, amellyel a ripacs Trump pózolt, nem a tudás vagy a hit eszköze volt, hanem egy vizuális kellék a konzervatív szavazóbázis megnyerésére. Mindeközben egész akkori elnöki ciklusa nem volt más, mint az erőszakra épülő terrorállam, az USA fegyveres hatalmának kiterjesztése, pont annak a folytatása, amit ma is tesz, vagyis Trump élete, tevékenysége teljesen ellentétes volt a könyv üzenetével.

Gorkij és Trump története között majd száz évnyi különbség van. Teljesen más körülmények hozták létre a helyzetet, de mégis van bennük egy közös szál: mindkét eset a kirakatpolitikáról (propagandáról) szól, ahol a könyv (legyen az a pártlap, a Pravda vagy a szent könyv, a Biblia) elveszíti eredeti funkcióját. Nem azért van ott, hogy olvassák, tanuljanak belőle. Ahogy a Gulag analfabéta vagy megfélemlített rabjai sosem olvasták a Pravdát a mindennapokban, úgy a modern, populista politikusnak sincs valódi, organikus kapcsolata a kezébe nyomott könyvvel, a Bibliával pedig főleg nem.

Mind az újság, mint a Biblia csupán egy díszlet kelléke. A legnagyobb különbség a tragikum és a komédia között van: 1929-ben a rabok az életüket kockáztatták a fordított újsággal, hogy megmutassák az igazságot a hazugság gyárában. Ezzel szemben a modern, pózoló politikus a saját hiteltelenségével, a könyv kényelmetlen, merev szorongatásával saját magát leplezi le, megmutatva a választóknak, hogy a tartalom egyáltalán nem érdekli, csak a díszlet.

Sőt, általánosságban is kijelenthető, hogy egy fotón a politikus és egy könyv az ellentét szimbóluma. A mai politikus ugyanis nem olvas könyvet. Van kivétel, de ez a szám olyan kicsi, amit el se tudnak képzelni. A politikusnak sem ideje, sem kedve, sem igénye nincs rá. Sőt, nemhogy igénye nincs rá, hanem szó szerint megvet mindenkit, aki könyvet olvas. Az ilyen embert a politikus hülyének nézi, zárt körben pedig azzal dicsekszik a talpnyalóinak, hogy évek óta nem vett kézbe semmilyen könyvet. Ez csak pusztán haszontalan időtöltés. Sőt, azt se tudja, hogyan kell egy könyvet kézbe venni. Vagyis a politikus pont olyan, mint a választóinak döntő része, akik nem is igénylik, hogy az őket képviselő vezetőnek bármilyen műveltsége legyen. Mert hát mire való az?

Magyar Péter újdonsült miniszterelnöknek sincs sok köze a könyvolvasáshoz. Magyar Péter és a könyvolvasás olyan jelenség, mintha egy UFO ökörrel szántana. Néznénk nagy szemekkel a még nagyobb szemű, alig egy méteres komát és vakargatnánk a fejünket, hogy mit akar ez jelenteni? Tán majd búzát akar termeszteni az a zöld lény, hogy abból kenyeret süssön magának? Vagy mi a fenéért fogja oly bőszen az eke szarvát és kullog a marhák után?

Hogy aztán valójában UFÓ-k léteznek-e vagy nem, azt most hagyjuk, a lényeg, hogy nemrég a Balaton környékén mint egy csészealj, úgy szállt le egy könyv Magyar Péter kezébe. Ezt nem mástól, mint Magyar Pétertől tudtuk meg a minap, amikor büszkén közöltette magáról, hogy könyvet olvas. És Magyar Péter úgy tartotta azt a böhöm nagy könyvet, mint a már megismert UFÓ-koma az eke szarvát az ökrök után. Nem sok gyakorlattal...

Szóval természetellenes állapot, mert aki egynél többször könyv olvasással próbálkozott, az ilyen természetellenes fogással biztosan nem veszi Gutenberg nagy találmányát a kezébe. A legedzettebb szkander bajnok csuklója is igen hamar feladná, ha egy ilyen vaskos könyvvel próbálna szellemi vetélkedést folytatni. Szóval Magyar Péter pont úgy tartotta azt a könyvet, mintha egy téglát méregetne a Balaton közepén, azzal a céllal, hogy eldöntse, jó hidat lehet-e abból építeni Tihany és Siófok között. És hát láthatják a magabiztos az arckifejezésén, hogy jó lesz az a tégla, aztán bedobta a vízbe.

Magyar Péter könyvfotója korunk politikusi tablóképe. Mindenki megnyugodhat, őfelsége könyvet vett a kezébe. De a ripacs pózólásnál is nagyobb jelentősége van annak, hogy mit. A címe: A Churchill tényező. Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök által írt szubjektív hangvételű életrajzi és politikai esszékötet Winston Churchillről. A könyv arra a központi kérdésre keresi a választ, hogy mi tesz egyetlen embert képessé arra, hogy gyökeresen megváltoztassa és formálja a történelmet.

Csodálatos történet, hasonlatos a víziló víziójához, aki azt hiszi, hogy uralja a folyamot, amelyben lebeg. Csak hát Magyar Péter, aki azt gondolja, hogy formálja a történelmet, honnan is tudná, hogy csak lebeg benne, ahogy Churchill és Boris Johnson is.

Churchill és Boris Johnson “könyvtársaságában” Magyar Péter két olyan pszichopatát állít önmaga elé példaképnek, akik nem egyszerűen a Titkos Elit ügynökei, hanem a mindenkori világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosai. Churchill emblematikus példaképe volt azoknak a szabadkőműveseknek, akiknek a történelmét Raffay Ernő megrajzolta a Szabadkőművesek köztársaságai című könyvben. Igen, ők készítették elő szabadkőműves szellemben a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Ennek egyik állomása az első világháború szándékos kirobbantása.

Churchill nemcsak ebben játszott főszerepet, hanem abban is, hogy Gallipoli ostrománál saját honfitársait vitette vágóhídra. Több mint 100.000 brit katonát gyilkoltatott le, és nem tévedésből, ahogy a fősodratú történelemtudomány állítja, hanem ahogy A Titkos Elit az első világháborúban című könyv bebizonyítja: szándékosan. Churchill az egyik elsőszámú felelőse a második világháború kirobbantásának, aki a végén fontos szerepet játszott abban is, hogy Magyarország is a szovjet érdekszférába kerüljön az újabb országcsonkítás keretében. És hát Churchill volt az, aki a Titkos Elit megbízásából elkezdte felépíteni az Európai Egyesült Államokat, azt a totális szörnyet, amelyet ma Európai Uniónak nevezünk.

Boris Johnsonról pedig közismert, hogy fő felelőse az ukrajnai háborúnak, az utolsó pillanatban brit kormányfőként a Titkos Elit megbízásából ő akadályozta meg a békekötést, amely olyan háborút eredményezett, amely sok millió ember halálát okozta. Boris Johnson fiatal korában is számtalanszor tanúsított pszichopata viselkedést. A titkos Bullingdon Club tagjaként féktelen orgiák kísérték az egyetemi éveit, amelyek során eszméletlenre itták magukat és rommá törték a helyiségek berendezéseit. Hogy mi jellemezte őt? Az egyik személyes ismerőse így emlékezett rá vissza: “az arrogancia, sznobizmus és ostobaság valóban szégyenletes példája.”

És ha már a könyvnél tartunk, lássunk egy kis könyvtörténelmet is. Boris Johnson kötete 2014. október 23-án jelent meg Nagy-Britanniában. Néhány hónappal később egy másik könyv is megjelent Nagy-Britanniában, amely Churchill valódi szerepét és megbízóinak kilétét tárta fel: igen, a Magyarországon nagy sikert elért A Titkos Elit könyvsorozat első kötetéről van szó.

Mennyire jellemző, hogy amikor könyvet kellett választani a magyar piacra ebben a témakörben, akkor az Akadémiai Kiadó nem Jim Macgregor és Gerry Docherty kiváló feltárását, A Titkos Elitet választotta, hanem a hazugságot propagáló Boris Johnson könyvét. És az is természetes, hogy Magyar Péter nem A Titkos Elitet olvassa, népszerűsiti, mert fogalma sincs róla, hogy van ilyen könyv. De ha lenne, borítékolható, hogy a hazugság mellett döntene. Mert ma a hazugság az egyetlen kifizetődő szerepkör.

Amíg a kutyák ugatnak, az igazságfeltáró karavánunk tovább halad. Hamarosan megjelenik A Titkos Elit harmadik kötete, amelyből összeáll a nagy tabló: a sztálini terrort, az embertelen kommunizmust, a náci népirtást, a fasizmus embertelenségét és a jelenkori cionista terrort ugyanaz a rendszer hozta létre, amely Sztálin, Hitler, Churchill, Trump bábjain keresztül lassan araszolva halad a világkormány céljai felé. Ebben a projektben biztosan akad egy kis mellékszerep Magyar Péter számára is. Ehhez még könyvet sem kell olvasnia, elég, ha tartja.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Elég időigényes munka a világ országaiban felkutatni, hogy milyen oltási protokollok vannak. Eddig nagyjából 60 országnál tartok, bőven van még hátra, és ha összeáll a kép, meg fogom Önökkel ismertetni az eredményeket. Annyit elmondhatok, hogy ilyen oltási terrorral, mint ami Magyarországon van, sehol nem találkoztam.

Nálunk mindenki azt gondolja, hogy az a normális, ami van, de ha összehasonlítjuk a helyzetünket csak az Európia Unió országaival, amelynek kétharmadában semmilyen kötelező oltás nincsen, (és ahol van, a legtöbb helyen sokkal kevesebb, mint itt), akkor nem jöhetünk rá másra, mint arra, hogy ami Magyarországon üzemel, az a nem normális állapot. És mindez úgy uralkodott el rajtunk, hogy semmilyen törvényi feltétel nem adott hozzá. Magyarországon ugyanis törvényi értelemben nincs kötelező oltás! De akkor miért van, ha nincs?

Hölgyeim és Uraim! Egy bonyolult jogi ügy kibontásához szeretnék hozzákezdeni. Ezt nem lehet kikerülni, és azért kell megérteniük, mert ez az egyik tartófala az oltásvallást imádók katedrálisának. Egy olyan dogmáról van szó, amely elhitette magáról, hogy a jog által megállapított igazság. És hogy mennyire abszurd és beteg a rendszer, azt nemsokára látni fogják. Figyeljenek jól!

Tehát, amikor az orvos elé kerül egy gyerek oltás miatt, a doktor három dolgot tehet:

• ha szerinte minden rendben van, beoltja a gyereket;

• ha szerinte később minden rendben lesz, de az adott pillanatban a gyerek nem oltható, (pl. más betegség miatt) akkor halasztja az oltást;

• ha szerinte az oltás a gyerek egészségét vagy a meglévő betegségét károsan befolyásolná, a mentességhez szakvéleményt ad.

Ismételjük el: a törvény három lehetőséget ad az orvosnak: olt, halaszt vagy szakvéleményt ad mentességhez.

Az eljárásban a szakvéleménynek két módja van:

• saját maga kezdeményezi a mentesítést a hatóságnál,

vagy

• a szülőnek odaadja a szakvéleményt, hogy a gyerek nem oltható.

Figyeljenek jól: az orvosnak az Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján, ha az oltás várhatóan károsan befolyásolja a gyermek egészségét, akkor vagy halasztania kell, vagy a mentességhez szakvéleményt KELL adnia, és saját maga is kezdeményezheti az oltás alóli mentesítési eljárást, illetve a szülőnek oda kell adnia a szakvéleményt. Nincs olyan jogszabály, ami kimondaná, hogy az orvosnak KÖTELEZŐ oltani. Jól jegyezzék meg, egyszerűen nincs ilyen törvény!!!

Lapozzuk csak fel a törvényt, itt megtalálják.

De kifotóztam Önöknek az adott részt.

Tehát ez az 58. § (1) bekezdés:

“A kezelőorvos a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná ÉS

b) a védőoltás beadásához fűződő közegészségügyi érdeket nem veszélyeztető időn belül az a) pont szerinti körülmény olyan változása várható, amely a beteg védőoltásban részesítését lehetővé teheti.”

Ez pedig a 3. bekezdés:

“A kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést, ha
a) a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, VAGY a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, ÉS

b) az a) pont szerinti körülmény változása belátható időn belül nem várható.”

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Ez a a törvényszöveg kulcsmomentuma az oltási dogmának. Elmagyarázom, hogy miért.

Ha Önök úgy döntenének, hogy beiratkoznak bármelyik egyetem jogi karára, hogy elsajátítsák a szükséges szakmai ismereteket, minden bizonnyal már az első évben (de a másodikban biztosan) találkoznának a jogértelmezési kérdésekkel, akár jogelméleti tárgyból.

Egykoron ezt tettem én is, és utólag nem tudok eléggé hálás lenni korábbi tanáraimnak, akik kíméletlenül többször is megbuktattak jogelméletből, egészen addig, amíg, nem megtanultam, hanem fel nem fogtam, mi a lényeg. És enélkül soha nem értettem volna meg a gyerekoltási terror logikáját.

Tehát: egy törvénynek nem mindig a szabályozás a célja, hogy mit tehetünk, mit nem. A törvény nemcsak jogokat és kötelezettségeket biztosít, hanem egy formalizmuson keresztül jogot ad. Jegyezzék meg jól, elmondom még egyszer: a törvény egy formalizmuson keresztül ad jogot, ezt pedig úgy hívják, hogy a joghatás kiváltása.

Egyszerűen nincs jobb példa a joghatás kiváltásának a feltételére az Egészségügyi törvény már idézett bekezdéseinél. És az egyetemen az oktató elmagyarázná, hogy miért. Felhívná az Önök tisztelt figyelmét az előbbiekben már megismert, a törvényszövegben szereplő VAGY szóra, amit én is külön kiemeltem.

Elmondaná, hogy ez a példa az úgynevezett vagylagos feltételre, jogi szaknyelven – és Önöknek ezt javasolná megjegyzésre - az alternatív vagy diszjunktív feltételre. Jegyezzék meg jól: alternatív és diszjunktív. És figyeljenek! A jogértelmezésben ez azt jelenti, hogy több felsorolt körülmény közül elegendő csupán az egyiknek teljesülnie ahhoz, hogy a kívánt joghatás vagy eredmény beálljon, jelen esetben az oltási mentesítés.

Tehát akkor jár a mentesítés, ha az oltás a gyerek egészségét károsan befolyásolná (ezért jár egészségesnek IS) VAGY ha a meglévő betegségére károsan hatna. (Ez vonatkozik a beteg gyerekre).

Jól jegyezzék meg, ezekből elég egy feltételnek teljesülnie!

Az oktató tovább folytatná a magyarázatot, és különösen ajánlaná, hogy jól figyeljenek:

Az ÉS kötőszó jelzi a konjunktív feltételt. Ez olyan követelmények összességét jelenti, amelyeknek együttesen, egyszerre kell teljesülniük egy adott eredmény vagy joghatás beálltához.

Tehát egyszerű logika az egész:

ha az a.) pontból egyik teljesül, a b.) pontnak mindenképp azzal együtt meg kell valósulnia.

Ha ez megvan, joghatást vált ki, azaz oltási mentességet. (!!!)

És jaj lenne Önöknek a vizsgán, ha nem így vezetnék le a joghatást kiváltó diszjunktív és konjunktív feltételeket.

Tehát az esetünknél maradva a törvény szövege alapján:

A pont:

A beteg egészségét károsan befolyásolná.

B. pont:

Ennek a körülménynek a változása nem várható.

Lefordítva a mai helyzetre: az új kutatások alapján egy orvos támadhatatlan szakmai érvekkel tudja levezetni, hogy az oltásban lévő vegyületek a gyerek egészségét károsan befolyásolnák, és amíg ezek az anyagok az oltásban vannak, a körülmények változása nem várható, így az oltási mentesség automatikusan megadható a törvény alapján, amely teljeskörű felhatalmazást ad erre az orvosnak.

Tehát: ha egy orvos, aki eleget tesz a korábbi részekben bemutatott munkavállalói kötelezettségének, azaz továbbképzi magát a szakterületén, ez alapján tudomást szerez egy-egy vakcina súlyos mellékhatásairól, összetételéről, a benne található szennyeződésekről, pl: proteobaktériumok, orsóférgek, 10 egyéb különböző vírus, bakteriális vagy bakteriofág vírusok, számos rákos megbetegedést okozó retrovírus, beleértve az endogén humán és madár retrovírusokat, a madárvírusokat, a humán immunhiányos és a majmok immunhiányos vírusát, HIV és a SIV vírustöredékeit, a murin vírust, a lovak fertőző vérszegénységi vírusát, a lym- 362 phoproliferatív betegség vírusát, a Rous szarkóma vírust, az alfaendornavírust, a hepatitis B vírust és az élesztővírust stb...stb. (lásd. pl. Judy Mikovits: A korrupció pestise c. könyvének tudományos kutatásait.)

Majd ezek alapján szakmailag úgy ítéli meg, hogy az oltásban lévő anyagok “a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná”, akkor az orvosnak nincs mérlegelési lehetősége, hiszen a törvény alapján idézem: “a kötelező védőoltás elhalasztásáról DÖNT”.

Értik? És most a tisztelt orvosokhoz fordulok: felfogták, hogy maga a törvény kötelezi Önöket arra, hogy halasszák el az oltást, vagy adjanak mentességet? Tisztelt orvosok, értik? A törvény alapján Önök egyszerűen nem választhatnak más utat. Mert ha más utat választanak, akkor Önök szembemennek a magyar jogszabályokkal.

Tisztelt oltóorvosok, gyerekorvosok, felfogták, hogy ez mit jelent? Felfogták, hogy Önök önálló egyéniségek, és nem úgy, mint a Brian élete című filmben?!

Önök önállóan kezdeményezhetnek, döntéseket hozhatnak az oltási ügyekben is, mert a törvény erre kötelezi Önöket, nem arra, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsanak olyan tevékenységet, amelynek súlyos következménye is lehet.

És Önöknek plusz védelmük is van, ugyanis az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy káros lehet a betegre nézve.

Sakk! Matt!

Leegyszerűsítve és összefoglalva: ha egy gyerekorvos vagy az oltásban közreműködő egészségügyi alkalmazott új tudással fejlesztené a szakterületét az oltások terén, és tudomást szerezne egy vakcina veszélyességéről, ezzel nemcsak felelősséget, hanem törvényi jelentési kötelezettséget is teremtene a maga számára.

Csakhogy ezzel felhívná magára a figyelmet, mint oltásvallási eretnek, és számtalan negatív következménynek tenné ki magát. Így jobb, ha nem tud semmiről, mert akkor se felelősség, se kötelezettség nem hárul rá, és nem leselkedik veszély a munkájára. Sőt ez az egyetlen terület az egészségügyben, ahol nem várják el tőle a szakmai fejlődést. Sőt a legkellemesebb állapot, ha hisz az oltásban, mint egy vallásban.

Mivel nem tud semmiről, vagy hisz benne, így nyugodtan olthatja a gyerekeket tovább, mert ha tudná mit tesz, akkor törvényi kötelezettsége lenne visszautasítani. Viszont az érintett magyar orvosok szinte mindegyike gyáva, sunyi, csak a saját kényelmét előtérbe helyező oltásipari végrehajtó. Egy részük pedig annyira belejött az oltásipar vallásának szolgálatába, hogy középkori inkvíziciós megfélemlítési logikával terjeszti azt. Talán a leghibbantabb példa erre Novák Előd, a Mi Hazánk politikusának a testvére: Novák Hunor gyerekorvos.

Ez az oltásvallás pszichopatológiája! Az oltásban résztvevő orvosok döntő többsége egy galád hittel nyugtatja meg a saját lelkiismeretét. Azzal, hogy nem tehetnek semmit, rájuk nézve kötelezettségeket ír elő a törvény a visszás esetekre is.

Ha ennek a filmes bűntény változatában nyomozást folytatna egy mai Columbo, ezzel zárná le ezt a jelenetet:

Csakhogy ez a kötelezettség nem az oltás beadása, hanem az oltás elutasítása.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Emlékeznek még, mire hívtam fel a figyelmet az előző részben? Elmondom ismét: a nagyközönség számára közismert, hogy az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve. Viszont van egy kivétel, amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyeztetni. Igen, a gyerekoltások. Ezeket a mondatokat ne magolják be. Nemsokára meglátják, hogy miért. Csak tudjanak róla!

Mélyedjünk el benne, lássuk, hogyan néz ki ennek a rendszernek a pszichopatalógiája.
Kezdjük a végrehajtóval: magával az orvossal.

Amikor egy orvos kikerül az egyetemről és ténylegesen elkezdi az úgynevezett “gyógyító” tevékenységét – és most szűkítsük ezt le ezt általánosságban magukra a gyermekorvosokra – szó szerint a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mi a virológia, a járványtan, és mit kell tudni általában a vakcinákról. Most nagyon eltérnék a lényegtől, ha ezt itt kifejteném, hogy miért, de később egy külön fejezetben elmondom. Visszatérve: nagyjából annyit konyítanak az oltásokhoz, mint egy bekötött szemű ember, aki 20 méterről próbálja eltalálni a darts nagyságú vírustáblát egy disznóölő késsel úgy, hogy még azt sem tudja, merre van a cél.

Viszont ez egy olyan “játék”, ahol nem is várja el tőle a munkáltató, hogy betaláljon, hanem csak dobni kell. Kényelmes helyzet, mert a legbénább dobás is pontot ér, jelen esetben pénzt. (Később bemutatom, hogy néz ki ez a gyakorlatban)

Annak sincs jelentősége, hogy kit talál el a veszélyes pengével, hiszen neki a dobálás a munkája. A kötelező protokoll (szakmai szabályok) szerint egyik kés röpül a másik után, néha beleáll valakibe vagy valamibe, de teljesen mindegy, hogy mibe, mert az oltóorvos nem látja és nem hallja tetteinek a következményeit. Miközben dobál, azt hiszi jót tesz, mert a gyerekekre leselkedő pusztító vírusok ellen harcol. Mert ezt tanulta, ezt verték a fejébe.

Kedves Olvasó! Ha Ön munkavállaló, vagy korábban az volt, saját tapasztalatból tudja, hogy elvárták Öntől, hogy a területéhez kapcsolódó legfontosabb újításokat, innovációkat, a hatékonyságot javító technológiákat, új kutatási eredményeket ne csak ismerje, hanem alkalmazza is az elavult gyakorlat helyett. Az iskola, az egyetem után egy munkavállaló nem áll le a tanulásban, folyamatosan fejleszti magát. Ez egy munkavállalónak nemcsak lelkiismereti kérdés, nem szimpla elvárás a munkáltató részéről, hanem maga a Munka törvénykönyve is megköveteli. A munkavállaló köteles a munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ha például egy mérnöki területen a technológiai fejlődés alapjaiban változtatja meg a munkavégzés módját, az “elvárható szakértelem” szintje is emelkedik. Bár a Munka törvénykönyve nem nevesíti külön az “innovációk követését”, a joggyakorlat, a bírósági ítélkezés szerint a munkavállalótól elvárható, hogy szinten tartsa és frissítse azt a tudást, amely szükséges a feladatainak a hatékony elvégzéséhez.

Ha van terület, amelyben fénysebességű a változás és a fejlődés, az maga az orvostudomány. Bámulatba ejtő módszerek kápráztatják el a nagyvilágot évről évre. Olyan műtéti beavatkozások válnak napi rutinná, amelyeket 5-10 évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni, az érsebészet, az idegsebészet szinte csodaszámba menő eseteket produkál. A változásokkal egyetemben pedig sorra kerülnek ki a forgalomból az elavult technológiák.

És ezzel párhuzamosan korábban tudományos módszerekkel biztonságosnak és hatékonynak bizonyított gyógyszerek tömegéről derül ki, hogy súlyos mellékhatásokkal bírnak. Gondoljanak csak a Paracetamolra! Évtizedekig ezt tartották a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak, és hosszú idő után derült ki, hogy könnyű túladagolni és mások mellett súlyos májkárosodást okozhat. Talán sokan emlékeznek a Vioxx “gyomorbarát’ fájdalomcsillapítóra, hosszú időn keresztül az orvosok nagy része tűzbe tette volna a kezét érte, mert úgy tudta, biztonságos, aztán kiderült, hogy jelentősen növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Az USA-ban több tízezer ember halt meg a szer mellékhatásától, hosszú évek pereskedését követően összesen 6,6 milliárd USD kártérítést kellett a Merck gyógyszergyárnak fizetnie. Zárójelben jegyezném meg, hogy amíg a Vioxx forgalomban volt 1999 és 2004 között, ennek a kárösszegnek a többszörösét kereste meg a gyártó, szóval még így is megérte nekik. Nem sorolom a többi esetet, könyvtárnyi szakirodalma van a hasonló ügyeknek. A lényeg, a szó szerinti forradalmi változások napról napra alakítják át az egészségügyet, a fejlődéssel lépést tartani nemcsak elvárás az orvosok felé, hanem kötelességük is.

Csak egy kivétel van, amely gyengíti a szabályt. Gondolom kitalálták: a gyerekoltások. Ebben az esetben kifejezetten nem várja el a munkáltató a szakmai fejlődést. Sőt, mint a későbbiekben látni fogják, nem is ajánlatos ezen a téren fejlődni. Az az orvos, aki kutakodni kezd a gyerekoltások terén, a legszörnyűbb átkot szabadítja magára.

Gondolkozzanak el ezen: létezik az, hogy az egészségügy minden területén módosul a korábban biztonságosnak hitt terápia, gyógyszer, csak egy kivétel van, a gyerekoltások világa? Létezhet az, hogy soha egyetlen vakcináról sem derül ki, hogy veszélyes, vagy az, hogy értelmetlen a beadása? Sőt újabbak és újabbak jelennek meg. A kötelezők mellett a félrevezetett szülők akár tucatnyi választható vakcinával is leoltatják a gyerekeiket, így nem ritka a 60-70 oltás sem. Mindeközben orvosszakmai tanulmányok könyvtárnyi terjedelemben erősítik meg, hogy ez a mérhetetlen oltási őrület mennyire veszélyezteti a gyerekek egészségét. Kutatások özönét gyűjtötték össze a magyarul megjelent Oltani vagy nem oltani című könyvben. Mindegyik azt támasztotta alá, hogy az oltatlan gyerekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Magyarországon minden oltóorvosnak lehetősége van arra, hogy megismerje azokat a kutatásokat, amelyek a tevékenyégének lehetséges következményeit tárják fel. Csakhogy ezekkel nem akar megismerkedni senki. A gyermekoltások területén szinte mindenki megmarad az egyetemi tananyagnál, a már említett késdobálós vírusvadászatnál.

Ugyanis, ha egy oltóorvos elkezdi képezni magát az oltásokkal kapcsolatban, és rájön arra, hogy azok milyen veszélyeket jelentenek a gyerekekre nézve, önmagát egy olyan satuba dugja bele, amelynek a szorításából nem lehet szabadulni.

Ha az orvos “új kutatások” alapján általánosságban tartja veszélyesnek a kötelező oltást, de a jogszabály (rendelet) azt továbbra is előírja, akkor hatósági bejelentési kötelezettsége van a népegészségügyi szerv felé.

Ilyet Magyarországon tudomásom szerint eddig senki sem tett az elmúlt évtizedekben. Ha valaki bizonyítható módon tud ilyen esetről, kérem jelezze és javítani fogom a cikket. De ha akad is 1-2 eset, azt biztosra vehetjük, hogy az oltóorvosok 99.99%-a behódol a tudatlanság dogmatikus és fundamentalista formáinak, és hallgat.

És most különösen figyeljenek, megmutatom, hogyan néz ki ez a satu: ha egy orvos új ismereteket szerez az oltásipari visszásságokról, azzal önmagára nézve egyben kötelezettséget teremt. Ha ugyanis tudomása van valamiről, ami másnak árt, akkor törvényi kötelezettség terheli, hogy a hatósági rendszeren belül fellépjen az oltóanyag ellen.

Viszont, ha ezt megteszi, olyan inkvizíciós eljárásnak teszi ki magát a fundamentalista oltásiparral szemben, mint oly sokan a középkorban, amikor szembementek a dogmatikus eszmékkel... Egyiknek sem volt jó vége. Szörnyű erőket szabadít magára, ugyanis az oltás szekta nem tűr meg a saját berkeiben semmilyen elhajlást. Az oltás egy olyan hittétel, amely megkérdőjelezhetetlen. Elsősorban hinni kell benne. Aki nem hísz, az elkárhozik.

A lényeg: etikailag rendkívül feszült helyzetbe kerül az orvos. Egyrészt súlyos lelkiismereti terhet vesz magára a további oltások tekintetében, másrészt fekete bárány lesz a szakmáján belül.

És most megint kiemelten figyeljenek, mert az összes nagybetűs szakembertől ezt fogják hallani:

Amikor az orvos „általánosságban” tart veszélyesnek egy oltóanyagot (pl. egy új tanulmány szerint annak mellékhatásai gyakoribbak, vagy súlyosabbak, mint hitték), de a konkrét gyereknél nincs egyedi ellenjavallat, akkor az orvos nem dönthet önhatalmúlag a törvény ellenében. Amíg ez a jogszabály hatályos, az orvosnak be kell tartania, különben munkajogi kötelezettségszegést követ el, mert szabotálja az oltást, ami szolgálati kötelezettségszegésnek minősül, és hatósági eljárás (pl. kamarai etikai eljárás vagy praxisjog megvonása) indulhat ellene. Tehát itt tehetnénk hozza, hogy ilyenkor egy orvosnak törvényi kötelezettsége a gyerekek egészségét veszélyeztetni.

Hölgyeim és Uraim! Egyik állítás sem igaz!

Fogózkodjanak meg. Igyanak meg egy pohár vizet. Vegyenek mély levegőt. És jól jegyezzék meg:

Magyarországon törvényi értelemben nincs kötelező oltás! A következő részből megtudják, hogy miért.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A hatalom természetéről sok mindent elárul, hogyan bánik azokkal az emberekkel, akiket eredetileg maga hívott el egy feladat végrehajtására. Mert egy intézmény valódi értékét nem akkor lehet lemérni, amikor hallgat, amikor alkalmazkodik, amikor díszletként szolgál egy politikai rendszer fenntartásához. Az igazi próba akkor következik be, amikor az intézmény vezetője komolyan veszi saját törvényi kötelezettségeit, és elhiszi, hogy a rá bízott feladat nem puszta formalitás.

Bíró Ferenc története ebből a szempontból jóval több egy személyes konfliktusnál. Nem egyszerűen egy állami vezető és a politikai hatalom közötti összecsapásról szól. Sokkal inkább arról a különös magyar valóságról, amelyben lassan már gyanússá válik az a szereplő, aki nem valamelyik politikai tábor megbízottjaként, hanem saját munkaköri leírása szerint kíván működni.

Az Integritás Hatóság létrehozása önmagában is különös történelmi pillanat terméke volt. Magyarország és az Európai Unió között évek óta húzódó bizalmi válság közepette hozták létre az intézményt, amelynek deklarált feladata a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, a korrupciós kockázatok feltárása és az uniós források védelme lett. Már a létrejötte körül is ott lebegett a kérdés: valódi ellenőrző szerv születik-e, vagy csupán egy olyan konstrukció, amelynek elsődleges szerepe Brüsszel megnyugtatása?

Bíró Ferenc elmondása szerint ő az első lehetőségben hitt. Nem politikai küldetésként tekintett a feladatra, hanem szakmai kihívásként. A multinacionális vállalati világból érkezett vezető abban a meggyőződésben vállalta el a megbízatást, hogy a szabályoknak jelentőségük van, az ellenőrzésnek funkciója van, és a törvények nem csupán addig érvényesek, amíg nem sértenek politikai érdekeket. Már önmagában figyelemre méltó körülmény, hogy saját állítása szerint korábbi jövedelmének töredékéért vállalta a pozíciót. A mai magyar közéletben, ahol szinte minden döntés mögött valamilyen önérdeket vagy feltételezett politikai, esetleg gazdasági motivációt keresünk, ez a mozzanat különös jelentőséget kap.

A kijózanodás azonban gyorsan megérkezett.

Első brüsszeli tárgyalásain nem partnerként fogadták, hanem gyanúsítottként. Nem arra voltak kíváncsiak, hogyan kívánja felépíteni az új intézményt, hanem arra, hogy valóban független szereplő-e. A bizalmatlanság nem a személyének szólt, hanem annak az országnak, amelyet képviselt. Az Európai Bizottság tisztviselői mögött ott húzódott egy évtizedes tapasztalat: Magyarországról érkező intézményi garanciákat már nem hittek el pusztán azért, mert papírra voltak írva.

Ám miközben Brüsszelben Bíró Ferenc függetlenségét vonták kétségbe, idehaza másfajta gyanakvás fogadta. A magyar politikai rendszer ugyanis hosszú idő alatt hozzászokott ahhoz, hogy minden szereplőt valamelyik oldalhoz soroljon. Aki kritikát fogalmaz meg, azt azzal gyanúsítják, hogy ellenzéki érdekeket szolgál. Aki mindenre bólogat, az a hatalom emberének számít. A köztes tér lassan megszűnt létezni. Ebben a légkörben egy olyan intézményvezető, aki sem politikai zászlót, sem ideológiai identitást nem kíván magára aggatni, szinte értelmezhetetlenné vált.

Bíró Ferenc visszaemlékezéseiben különös hangsúllyal jelenik meg ez az állapot. Hol a rendszer emberének, hol annak ellenségének bélyegezték. A címkék változtak, a bizalmatlanság maradt. Mintha a magyar nyilvánosság már képtelen volna elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak azt akarja tenni, amire törvény kötelezi.

A fordulópont saját elmondása szerint 2024-ben következett be. Ekkorra az Integritás Hatóság már nem csupán létezett, hanem működni kezdett. Vizsgálatok indultak, ellenőrzések zajlottak, és olyan intézményeknél jelentek meg a hatóság munkatársai, ahol az ellenőrzés ténye önmagában is érzékeny kérdéseket vetett fel. Különösen jelentősnek tartja az Országos Kórházi Főigazgatóságnál végzett vizsgálatot, amely szerinte világossá tette, hogy az intézmény nem kíván statisztaszerepet vállalni.

Itt érkezünk el a történet legfontosabb pontjához. Nem azért, mert bizonyított tényről van szó, hanem azért, mert ha az állítás igaz, akkor súlyos következményekkel járó kérdéseket vet fel a magyar állam működéséről.

Bíró Ferenc azt állítja, hogy 2024 májusában az Igazságügyi Minisztériumban olyan találkozón vett részt, ahol jelen volt az akkori igazságügyi miniszter és az európai ügyekért felelős tárcavezető is. Beszámolója szerint ezen a megbeszélésen arra próbálták rávenni, hogy hagyjon fel bizonyos vizsgálatokkal, illetve ne végezze a munkáját a törvény által meghatározott módon.

Ennek az epizódnak nem az a lényege, hogy pontosan milyen mondatok hangzottak el egy zárt ajtók mögötti megbeszélésen. Sokkal inkább arról, milyen állapotba jut egy politikai rendszer, amikor az ellenőrzést már nem a működés természetes részének, hanem kellemetlen akadálynak tekinti. Amikor a törvény végrehajtása nem magától értetődő kötelesség, hanem alku tárgya lesz. Amikor az intézményi autonómia csak addig elfogadható, amíg nem érint politikai korrupciós érdekeket.

A modern állam egyik legfontosabb ismérvének éppen annak kellene lennie, hogy a szabályok személyektől függetlenül működnek. Hogy az ellenőrző szervek nem azért léteznek, hogy igazolják a hatalmat, hanem azért, hogy szükség esetén korlátot állítsanak elé. A történelem tanúsága szerint azonban minden politikai rendszer hajlamos arra, hogy idővel saját magát azonosítsa az állammal, saját érdekeit a közérdekkel, saját döntéseit pedig a törvénnyel. Ettől a pillanattól kezdve pedig minden ellenőrzés fenyegetésnek tűnik.

Bíró Ferenc története nem egy ember története. Nem is csupán az Integritás Hatóság története. Hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy létezhet-e még Magyarországon olyan intézményi szereplő, amely nem politikai lojalitásból, hanem törvényi kötelezettségből indul ki. Létezhet-e olyan hivatal, amely nem a hatalom meghosszabbított karja, hanem annak ellenőrzője kíván lenni.

Bíró Ferenc az az ember, aki három év alatt szembesült azzal a felismeréssel, amelyet a magyar közélet szereplői közül sokan jól ismernek: a törvények létezése és a törvények érvényesülése nem ugyanaz. A kettő között pedig olykor igen nagy a szakadék.

Azért osztom most meg a Bíró Ferenccel készül interjút, mert a mai nap a régi rendszer vádhatósága, a Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt Bíró Ferenc ellen hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. Ez semmi más, mint a bosszúhadjárat kiteljesedése, amiért feltárta az, amit valakik nem akartak, hogy feltárjon.

A másik ok: személyesen azonosulni tudtam Bíró Ferenc történetével. Magam is ezerszer átmentem azon a nehéz ösvényen, amelyen gyanakvás vett körül, az, hogy “kinek vagyok az embere?” Nagyon kevesen fogadták el, hogy senkié. Hol a rendszer embere, hol annak ellensége voltam. Hol az egyik párt embere voltam, hol a másiké. Amikor pedig az igazságot választottam, azonnal árulónak kiáltottak ki.

És a harmadik ok: én is belülről ismertem a rendszert. Igaz más területeit, de a mintázatok ugyanazok. Igaz, engem börtönnel még nem fenyegettek, de a vállalkozásaimat megpróbálták ellehetetleníteni.

Semmilyen jogi érvvel nem tudok Bíró Ferenc elé állni, megvédeni, de tudom, érzem, hogy igaza van. Egy olyan világban élünk, amelyet a Bikini együttes úgy énekelt meg, hogy “az igazság csak úgy győzhet, ha áthágja a törvényeket.”

Valakik Bíró Ferencet az ügyészségi bosszúhadjárat keretében mára a nép ellenségévé próbálják tenni. Pontosan, mint Ibsen főhősét A nép ellensége című zseniális könyvben, amikor Dr. Thomas Stockmann fürdőorvos felfedezi, hogy egy kisváros legfőbb gazdasági motorját jelentő gyógyfürdő vize súlyosan fertőzött. Az orvos kötelességének érzi, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot a polgárok egészsége érdekében.

A fordulat itt is - mint Bíró Ferenc minisztériumi esetében - egy zárt ajtók mögötti beszélgetésben csúcsosodik ki. A város polgármestere (aki mellesleg Stockmann saját fivére) és a helyi gazdasági és sajtó elit képviselői megpróbálják rávenni az orvost, hogy hallgassa el a vizsgálati eredményeket, vagy változtassa meg a jelentését. Azzal zsarolják, hogy a fürdő bezárása és a csatornázás átépítése gazdasági csődbe vinné a várost, és tönkretenné a közösséget.

A hatalom képviselői Ibsen művében is úgy tesznek, mintha a törvény és az igazság alku tárgya lenne. Stockmann doktortól nem azt kérik, hogy ne legyen jó szakember, hanem azt, hogy a “közérdek” (valójában a politikai és anyagi haszon) nevében kössön kompromisszumot.

Stockmann nem hajlandó statisztaszerepet vállalni. Amikor látja, hogy a helyi újság és a tisztségviselők mind elfordulnak tőle az egyéni érdekeik miatt, teljesen elutasítja a megalkuvást. Inkább vállalja, hogy megbélyegzik, elveszíti az állását, és a házát kővel dobálják.

Ibsen drámájának legfőbb tanulsága hajszálpontosan megegyezik Bíró Ferenc sorsával. A mű bemutatja, hogyan válik a politikai gépezet és a “kompakt többség” képtelenné az önellenőrzésre. A rendszer a korrekciót (a fertőzés tényét) nem a működés természetes és javítandó részének tekinti, hanem egy elnyomandó, kellemetlen akadálynak. Amikor az intézményi tisztesség ütközik a hatalmi érdekekkel, a rendszer azonnal az egyén elnémítására törekszik.

A történet végén a magára maradt Stockmann doktor kimondja a mű híres tételmondatát, amely a Bíró Ferenc által leírt magányos intézményi küzdelem mottója is lehetne: „A legerősebb ember a világon az, aki a leginkább egyedül van.”

Mit tehetnénk hozzá, majd 150 évvel később Ibsen történetéhez? Bíró Ferenc erős ember. De azért nem kellene hagyjuk, hogy egyedül maradjon...

Könyvcsomag-ajánló: Tanácsköztársaság haladóknak

Meg lehet-e érteni egy történelmi kataklizmát pusztán egyetlen könyvből? A Tanácsköztársaság “haladó” könyvcsomag éppen erre ad határozott választ: nem. Ez a 12 kötetből álló gyűjtemény különböző nézőpontokból, naplókból, visszaemlékezésekből és elemzésekből rajzolja meg az 1918–1920 közötti időszak sokrétegű valóságát. Egy korszakét, amelyben a háborús vereség, a politikai kísérletek és az ideológiai harcok egyszerre alakították a mindennapokat. Ez a kollekció azoknak szól, akik a történelmet nem lezárt múltnak, hanem élő kérdésnek tekintik. Mert a valódi tét nem csupán az, hogy mi történt 1919-ben, hanem az, hogy miként gondolkodunk róla napjainkban.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Aki követte a tegnapi híreket, az hitetlenkedve szembesülhetett azzal, hogy a választások előtt a Mi Hazánk és a Tisza között információcserés együttműködés volt. Ennek keretében a Tisza egyik belső erővonalát próbálta a másik Tisza lobbikör gyengíteni a Mi Hazánk segítségével. Ami ebben az elképesztő, hogy a Mi Hazánk Radnai Márk “oldalán szállt be a küzdelembe”. A Mi Hazánk részéről Varga Tamás baranyai politikus beismerte az informális találkozók tényét.

Idáig egy sima napihír lehetne az esetből, amelyet másnap mindenki elfelejt. Ugyanakkor, ha megnézzük ennek a hátterét, egészen érdekes mintázatai bontakoznak ki a politikai színfalak mögötti mozgásoknak. Mert a lebukás tényénél sokkal érdekesebb kérdés, hogy a Mi Hazánk politikusa, Varga Tamás kinek a megbízásából végezte el a piszkos munkát? Merthogy nem a saját szakállára, az biztos. Ha pedig informális együttműködés van a Tisza és a Mi Hazánk között, akkor mindkét párt szavazóinak elsőszámú kérdésének kellene lennie, hogy vajon mi ennek az ára? Két teljesen ellentétes ideológiai vonal nem egymás két szép szeméért szokott együttműködni és információkkal ellátni a másik felet. Egyáltalán melyik az a szint, ahol döntés születik az együttműködésről, amelyik hasznot remél majd - ahogy a hangfelvételen hallható - a “csibészbecsületből”. Vagy lehet, hogy az egész politikai szembenállás csak a színjáték része? Az asztal alatt osztogatják a koncokat, miközben az asztal felett ordítoznak egymással? Meglepő lenne, ha így lenne?

Rekonstruáljuk a történteket. Varga Tamás, akit régóta személyesen is ismerek, a baranyai Mi Hazánk legbefolyásosabb embere. Ennek hátterében biztosan nem a politikai rafináltsága, intellektuális képessége áll, hanem a feltétel nélküli lojalitás azon pártvezetés felé, amelyik a bolsevizmus mintájára építette fel a Mi Hazánk irányítását. (Akit bővebben érdekel, hogy ezt miként csinálják, ebben az elemzésemben elolvashatják). Varga Tamás a saját szakállára biztosan nem kezd adatokat átadni egy másik párt képviselőjének, csupán azért, mert - ahogy a hangfelvételen hallható - nem kedveli a kommunistákat. A Tiszának pedig végképp nem. Mert ha ez kiderül, akkor ezért cserébe azonnali kirúgás jár. Ezt a Mi Hazánk elnöke többször is egyértelművé tette. Az önkormányzati választások után személyesen is ott voltam azon a stratégiai elnöki találkozón, ahol külön levelet fogalmaztak meg a pozíciót szerzett képviselők felé. Ebben mások mellett az állt, hogy más párttal kapcsolatban bármilyen informális találkozó, egyeztetés bejelentésköteles a pártvezetés felé. Aki ezzel szembe megy, az súlyos konzekvenciákkal fog szembesülni.

Természetesen Varga Tamás nem szorult rá ilyen mankókra, mert a lojalitása korábban is felülírt minden egyéni kezdeményezést. Ráadásul nem volt egyedül az “akcióban”. Mint kiderült, Varga nem más, mint Kisberk Szabolcs, a párt korábbi kommunikációs vezetője által megszerzett adatokkal “próbált segíteni”. Tehát már ketten is benne voltak az együttműködésben. Mert ugye annak kevés a valószínűsége, hogy Kisberk korábban pont olyan adatokat oszt meg Vargával, aki épp egy olyan Tiszás találkozóra megy, ahol azt fel tudja használni.

Tehát Vargának előzőleg egyeztetnie kellett Kisberkkel. Kisberk szintén a lojális keménymag tagja, aki a képességeinek semmit, de minden mást szó szerint a pártnak köszönhet. Kisberk tiltás nélkül is pontosan tudja, hogy más pártnak adatokat átadni óriási felelőtlenség, mert mi van, ha kiderül? Mi van, ha Varga lebukik, aki a Kisberk-féle információkkal próbál politikai tőkét kovácsolni? Óriási rizikó, és értelmetlen is, mert mind Varga, mind Kisberk nem tud ebből az együttműködésből saját magára nézve kedvező üzletet kihozni. Mit tudnak cserébe kérni? Mi az, ami megéri, ami fedezi a kockázatot? Akkor miért vállalnának a nagy semmiért rizikót, miért szegné meg a párt utasítását két olyan ember, aki pont a feltétlen lojalitás híve? Ez nagyon nem logikus és nem is életszerű? És az egész történet bűzlik valami teljesen mástól.

Ugyanis erről a “segítő együttműködésről” sokkal magasabb szinten kellett, hogy döntsenek, a feladatot ők csak elvégezték, mint egy munkát.

Aki ismeri a politika világát, annak nem újdonság, hogy hasonló informális találkozók mindig is voltak a közéleti térben. Aki pedig olvasta A Titkos Elit című könyvet vagy Borvendég Zsuzsanna köteteit, az tudja, hogy nincs olyan ideológiai ellentét, amely megakadályozna egy jól fialó együttműködést. A kádári kommunista népi demokrácia épp úgy együttműködött az egykori németországi nácikkal (!), mint ahogy azt más országok is tették. Hiszen őfelsége kormányát és ellenzékét mindig ugyanabból a tálból etetik. És természetesen ilyenkor nem a vezetők találkoznak, hanem az alsóbb szintű mamelukok. A politikai szembenállás pedig csak a színjáték része, amit nem Varga és Kisberk szintjén rendeznek. Ők csak kellékek a ruhatárban. De vajon a Mi Hazánkban kik az igazi szereplők, akik tudtak erről az együttműködésről és jóváhagyásukat adták hozzá? És vajon miért?

Ez az úgynevezett zöld lámpa elnökségi szint alatt biztosan nem lehetett. Ez logikus. A Mi Hazánkban az elnökség totális hatalmat gyakorol, a gyanú árnyéka elég ahhoz, hogy bárkit kivégezzenek a pártban, ahogy ez többször is előfordult. Ebben a hóhérmunkában pedig Kisberk is szerepet játszott az Etikai Bizottság tagjaként. De ez most nem fontos, csak érdekes.

A Mi Hazánk Kisberk és Varga védelmében teljes hírzárlatot rendelt el a saját médiafelületein. Egyiket sem rúgták ki azonnal, tehát valakik védik őket az elnökségben. Vagyis a kör bezárult. És azért védik őket, mert ez nem szimpla együttműködés, nem egy esetre vonatkozik, hanem egy mélyebb kapcsolatra, amely bizottsági elnöki, országgyűlési alelnöki pozíciókkal jutalmazza őfelsége ellenzékét. Ez pedig pont alkalmas arra, hogy még jobban megosszák a jobboldalt egy olyan Mi Hazánkon keresztül, amelynek a pórázát más tartja, a politikusoknak csak ugatniuk kell egymásra a parlamentben.

Könyvcsomag-ajánló: A Nyugat hanyatlása

Öt könyv, egy kérdés: merre tart Európa és benne Magyarország? Raffay Ernő, Coudenhove-Kalergi gróf, Maximilian Krah, Bogár László és Alekszandr Dugin művei a kortárs jobboldali gondolkodás különböző irányzatait mutatják be, történelmi, politikai és geopolitikai kérdéseket vizsgálva a mainstream megközelítésektől eltérő nézőpontból.

A könyvcsomag jelentős kedvezménnyel elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

A törvény még konkrétabban fogalmaz, amikor a tevékenység végrehajtása más személy (pl. munkatárs, ügyfél) életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ebben az esetben meg kell tagadni a munkát akkor is, ha a vezető utasít rá. Idézem a Munka törvénykönyvét:

54. § (1) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné (...).

Tehát Kedves Olvasó, amennyiben Ön olyan munkát végez, amelyre a Munka törvénykönyve az irányadó, akkor ez a kötelezettsége. De amennyiben Ön nem pszichopata, és minimális emocionális kapcsolata van a környezetével, a morális értékrendje is ugyanezt diktálná, mint amit a törvény elvár. Joggal állapíthatjuk meg, hogy ez egy jó törvényi szabályozás.

A munkaviszonyok speciális ágába tartozik az orvosi tevékenység, amely során maga az orvos gyakran ki van téve annak a szörnyű lehetőségnek, hogy egyes beavatkozásokkal veszélyeztetheti a páciense egészségét, vagy akár az életét.

Természetesen az orvosra is vonatkoznak a törvények. Részben a Munka törvénykönyve, de egy másik jogszabály is belép a képbe, nevezetesen az Egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény. (Eszjtv) Vagyis egy vegyes szabályozás alakult ki, amelyben az Eszjtv az elsődleges, de sokszor a Munka törvénykönyve az irányadó. Nem untatom Önöket a részletekkel, a lényeg egy adott kérdésre irányul: ha egy orvos tudja, hogy egy beavatkozással a páciense egészségét, vagy életét veszélyeztetheti, akkor is végre kell-e hajtania, ha a felettese, vagy a szabályzat, azaz a protokoll erre utasítja?

A válasz: egyértelmű nem. Illetve – sokan úgy értelmezhetik – egyértelmű igen. Az egyértelmű nem-re a Munka törvénykönyve az irányadó, kiegészítve az Egészségügyről szóló törvénnyel (Eütv.), amely az orvos úgynevezett “szabad döntését” garantálja. Eszerint az orvos a “szakmai szabályok” (protokollok) és a saját lelkiismerete alapján dönt. (Ezt jól jegyezzék meg, mert a későbbiekben fontos lesz: “szakmai szabályok” [protokollok]) A lényeg: a törvény szerint egyetlen felettes sem utasíthat olyan beavatkozásra egy orvost, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve.

Viszont a látszat arra utal, hogy van egy kivétel: amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyezteti.

Talán már sokan rájöttek arra, hogy mire akarok kilyukadni, és Önökben is megfogalmazódik a következő kérdés:

Mi a teendő akkor, ha egy oltóorvos új kutatási eredmények alapján bizonyítva látja azt, hogy a kötelező oltás beadása súlyosan veszélyeztetheti a gyerek testi épségét?

Ha ebben a kérdésben valaki elkezd kutatni, még a legszolidabb elemzések is abból az irányból közelítik meg a problémát, hogy ebben a rendkívül összetett helyzetben az orvosi eskü, az úgynevezett szakmai autonómia és a jogszabályi kötelezettség ütközik egymással. Ha egy oltóorvos úgy ítéli meg, hogy a védőoltás beadása az adott gyermeknél közvetlen és súlyos egészségkárosodást okozna, egy kis mozgástér nyílik meg a számára. De ez csak egyedi esetekre érvényes!

Mondjuk, ha a gyermek állapota (pl. lázas betegség, immunhiány, korábbi súlyos reakció) miatt az oltás veszélyes, az orvos köteles elhalasztani, és figyeljenek jól: lehetősége van arra, hogy mentességet adjon. De csak 1-1 bizonyos oltásra! Nem győzöm hangsúlyozni, ha ebben a témakörben kutatnak mindenhol azt találják, hogy ez csak egyedi esetekben érvényes. És azt már én teszem hozzá: ez is csak akkor, ha már megtörtént a baj, például egy gyerek ismétlőoltást kell, hogy kapjon, ám az előző miatt súlyos reakciók léptek fel a szervezetében. És akkor most még jobban figyeljenek: a hatóságok még ezt is elutasíthatják.

Voltam olyan bírósági tárgyaláson, ahol a szülők azért kértek mentességet a Hepatitis B vakcina alól, mert a korábbi olyan heves reakciókat váltott ki a gyereknél, hogy újra kellett éleszteni. És képzeljék el, nem kapta meg a mentességet, hanem elrendelték az oltást egy olyan intézményben, ahol van olyan készülék, amivel újra tudják éleszteni a gyereket, ha ismét sor kerülne rá. Íme, a XXI. századi gyermekkínzás alapesete. Thrillerekben és horrorfilmekben szoktak megjelenni ilyen pszichopaták, mint akik a hazai gyermekoltási terror környékén feltűnnek. Ráadásul egy olyan vakcináról (Hepatitis B) beszélünk, amely olyan betegségtől “véd”, amelyet 99 százalékban prostituáltak és drogfogyasztók kaphatnak el a tevékenységük következményeként. Végül ez a gyerek nem kapta meg az oltást, mert a szülei elköltöztek Magyarországról.

Tehát egyedi esetekben egy-egy oltásnál is rendkívül ritka a mentesség. A tömeges oltásnál viszont az orvos keze meg van kötve. Nem tud csinálni semmit. Mindenhol ezt a választ fogják kapni. Csakhogy ez egy ordas hazugság. A következő részből kiderül, hogy miért.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Az áprilisi magyarországi politikai változások minden téren földrengésszerű átrendeződéshez vezettek. Viszont egy területen olyan folytonosság maradt fent, ami magáért beszél. Ez pedig nem más, mint a világ egyik legkegyetlenebb gyerekoltási terrorja. Az egészségügy élére kinevezett Hegedűs Zsolt miniszter és a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) vezetésével megbízott Oroszi Beatrix személye biztos garanciát jelent arra, hogy az oltásiparba bebetonozott ügynökök a jelenlegi oltásipari rendszer fenntartását, sőt megerősítését fogják képviselni. Ami azt is jelenti, hogy még több oltást kényszerítenek majd rá a gyerekekre. Nyugodtan kijelenthetjük: semmilyen kedvező változás nem várható, erre még csak remény sincs.

De vajon mit csináljanak ebben a reménytelen helyzetben az érintett szülők, a gyermeküket az oltásipari terrortól menekíteni akaró édesanyák, édesapák? Nagyon nehéz kérdések, és még nehezebben születnek válaszok minden felvetésre, mert aki ellenáll, az kőkeményen szembesül a megfélemlítés céljából alkalmazott erőszakkal, magával a dogmatikus oltásipari vallás terrorjával. Azzal a rendszerrel, amelynek kegyetlensége példa nélküli a világban. Ebben a pillanatban mégis nagyjából 1500 szülő érzi azt, hogy ebben a reménytelen küzdelemben, ebben a kilátástalan harcban jogi úton szembeszáll minden idők leggaládabb ármányával. Három évvel ezelőtt ez a szám 1-2 eset volt évente.

Pál-Szántó Ágnes, Mihalik Angelika, Dora Márta ügyvédnők és jogi csapatuk heroikus küzdelmének köszönhetően az elmúlt 2 évben mintegy 100 oltatlan baba született Magyarországon, illetve jóval 1000 fölötti azon gyerekeknek a száma, akik a pereknek köszönhetően ki vannak vonva a gyerekoltási protokollokból. Évtizedek óta nem volt erre példa Magyarországon. Minden oltatlan baba születése egy-egy koporsószög az oltásipar számára. Hiszen a közeljövőben itt is ki fog derülni, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államokban, hogy az oltatlan gyerekek sokkal, de sokkal egészségesebbek, mint az oltottak, vagyis a gyerekoltás nemhogy nem véd, hanem súlyos következményekkel jár.

Ami gyerekoltási vonalon Magyarországon van, az a nem normális állapot. Sajnos, én apaként is szembesültem az oltási mellékhatások szörnyűségeivel. Én sem figyeltem oda kellőképpen, pont úgy voltam, mint oly sokan, hittem minden orvosban és a nagybetűs tudományban. Tudatlan ember voltam, és ez most is bosszant. Judy Mikovits, A korrupció pestise - Veszélyt jelent-e az emberiség számára a védőoltás? című könyvének a kiadási, szerkesztési munkálatai közben ébredtem rá, hogy mekkora átverés áldozata vagyok. Azóta jelentős energiákat fektettem abba, hogy megismerjem a magyarországi gyermekoltási terror világát. Ennek már több mint 5 éve, és most jött el az ideje annak, hogy mindazt, amit megtudtam egy szerves egységben, egy nagy tablón keresztül bemutassam.

A következő hetekben, hónapokban több olyan írásom fog megjelenni, amelyeknek keretében a gyerekoltások fókuszán keresztül a magyarországi egészségügyi rendszer pszichopatalógiáját fogom megismertetni. Azt a területet, amellyel így vagy úgy, de előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül. Megpróbálom megfogalmazni azokat a problémákat, amelyeknek a légköre szó szerint régóta mérgezi az életünket.

A helyzet nemcsak rémisztő, hanem abszurd is. Ma is kérdések özöne tolul fel bennünk. Honnan jönnek ezek az oltásipari alakok? Ki tenyészti ki őket? Hogyan képesek erre? Miért ennyire elvakultak? Hogyan tűri meg a társadalom őket? És, ami még ennél is fájdalmasabb, miért hisznek nekik az emberek? Hosszasan lehetne még sorolni a kérdéseket, és ha nem tesszük fel ezeket, és nem próbálunk rájuk választ adni, soha nem fogjuk megérteni ennek az aljas rendszernek a lényegét. Ha pedig nem értjük, legyőzhetetlen marad ez az ármány. Ha pedig legyőzhetetlen, akkor gyermekeinknek semmilyen egészséges jövője nincs ebben az országban.

Magyarországon elsőként teszek arra kísérletet, hogy felrajzoljam ennek a Frankenstein-szörnynek az alakját. Megpróbálom leírni, hogy mi mozgatja és kik működtetik ezt az oltásipari gólemet, és egyáltalán miért hozták létre. Hogy miként csináltak bolondot az egész magyar társadalomból azzal, hogy kötelezővé tettek valamit, ami jogilag mindmáig nem kötelező. Igen, jól értették, Magyarországon sem hivatalosan, sem jogilag nincs kötelező gyerekoltás. Csak egy olyan abnormális utasítási rendszer működik, amelynek semmilyen jogi alapja nincsen. Gyáva és szolgalelkű végrehajtók dogmatikus vallásának a terjesztése az, amit erőszakkal nyomtak le a magyar társadalom torkán. Lássuk a kereteket és a módszereket, amelyek ide vezettek. Erről szólnak a következő részek.

Könyvajánló: A korrupció pestise

Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.

Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!

Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Kevés történész van a kortárs magyar közéletben, aki annyira következetesen és szenvedélyesen ragaszkodik egyetlen alapvető kérdéshez: hogyan és miért hullott szét az a történelmi Magyarország, amely egykor természetes közegként határozta meg milliók életét?

Raffay Ernő erre nem egyszerűen válaszokat keres, hanem egy sajátos történelmi szemléletet kínál, egy olyan értelmezési keretet, amelyben az események mögött hosszú távú folyamatok húzódnak meg.

Raffay kiindulópontja személyes. Gyermekkori élménye, amikor nagyapja mesélt neki a “régi Magyarországról”, nem csupán emlék maradt, hanem intellektuális iránytűvé vált. Ez az élmény sűrűsödik abba az alapkérdésbe, amely később történészi pályáját is meghatározza: mi vezetett a történelmi állam széteséséhez, amelyet a trianoni diktátum pecsételt meg?

Előadásának egyik legfontosabb állítása, hogy a történelem nem események egymásutánja, hanem folyamatok rendszere. Nem egyetlen döntés, nem egyetlen politikus vagy egyetlen csata határozza meg egy ország sorsát, hanem egymásra rakódó, hosszú ideig érlelődő erők. Raffay szerint ezek a folyamatok gyakran láthatatlanok maradnak a felszíni narratívákban, pedig valójában ezek formálják a végkimenetelt.

Ebben a keretben értelmezi Trianont is. Elemzése két fő tényezőre épül: külső és belső okokra. A külső tényezők között a nagyhatalmi viszonyokat, a Monarchia szövetségi rendszerét és a szomszéd népek területi törekvéseit emelte ki. Ezek szerinte egy olyan geopolitikai helyzetet hoztak létre, amelyben Magyarország mozgástere fokozatosan beszűkült.

Ám Raffay értelmezésében a döntő tényező nem ez, hanem a belső folyamatok rendszere. Az előadás egyik legélesebb tézise, hogy a dualizmus kora – amelyet a hagyományos történetírás gyakran a fejlődés időszakaként értékel – valójában egy olyan periódus volt, amelyben a magyar állam fokozatosan elveszítette saját gazdasági és politikai önrendelkezését. A folyamatosan liberális irányítás alatt álló politikai rendszer szerinte nem volt képes kezelni a társadalmi és nemzetiségi feszültségeket, miközben teret adott olyan érdekcsoportoknak, amelyek nem a nemzeti érdekeket képviselték.

Különösen hangsúlyos az a gondolat, hogy a gazdasági hatalom átrendeződése kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban. Raffay szerint a 19. század második felében a magyar vagyon jelentős része fokozatosan kikerült a magyar tulajdonból. A gazdaság feletti kontroll elvesztése pedig hosszú távon politikai kiszolgáltatottsághoz vezetett. E ponton az előadásban megjelenik a Rothschild család szerepének értelmezése is, amelyet Raffay a korszak gazdasági folyamataiban meghatározónak tart.

Hasonlóan központi elem a szabadkőművesség kérdése. Raffay levéltári kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy ezek a hálózatok nem pusztán jótékonysági célokat szolgáltak, hanem a gazdasági és politikai befolyásszerzés eszközei is voltak. Értelmezésében ezek a struktúrák hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyos érdekcsoportok összehangoltan tudjanak fellépni a magyar államon belül.

Az 1918–1919-es időszak ebben a narratívában nem egyszerű összeomlás, hanem egy hosszú folyamat végpontja. A politikai elit döntései, az ideológiai átalakulások és a gazdasági erőviszonyok együttesen vezettek oda, hogy az ország nem tudott ellenállni a külső nyomásnak. Raffay külön hangsúlyozza, hogy ebben a helyzetben nem csupán a külső támadások voltak meghatározók, hanem az a belső állapot, amely lehetővé tette ezek sikerét. Ez pedig a dualizmus kora, amelyet Raffay a „tőkés gyarmatosítás” időszakaként értelmez. Ferenc József a szabadságharc leverése után Rothschild-hitelekkel tartotta fenn a Habsburg-birodalmat, majd a kiegyezés után a magyar állam is részese lett e pénzügyi függésnek. A szerző szerint a magyar kormány „saját elnyomásának költségeit” fizette, miközben a gazdaságban és a sajtóban rohamosan nőtt a globális nagytőke befolyása.

Raffay Ernő tételesen bizonyítja, hogy a hazai kapitalizmus rendszeréért, amely végül a trianoni szakadékba taszította az egész magyarságot, a Rothschild-csoport hazai bankjainak, ügynökeinek, kereskedelmi egységeinek a szerepe vitathatatlan. Azonban még ennél is súlyosabb a felelőssége Magyarország lerombolásában annak a korrupt magyar főnemesi arisztokráciának, amelyik eladta magát a nagytőkének, majd kiszolgáltatta az ország lakosságát a legembertelenebb kizsákmányolásnak.

Könyvajánló: A Rothschildok Magyarországon

A dualizmus korától Trianonig, majd napjainkig húzódó történelmi folyamatokat vizsgálva Raffay Ernő azt a kérdést teszi fel: kik és milyen érdekek mentén alakították Magyarország gazdasági, politikai és kulturális viszonyait? A szerző statisztikákra, korabeli parlamenti felszólalásokra, sajtóforrásokra és történeti dokumentumokra támaszkodva mutatja be a Rothschild-hálózat, a pénztőke, a szabadkőművesség és a korszak elitjeinek összefonódásait. Vitákat kiváltó, tabukat érintő munka, a trianoni békediktátumhoz vezető út megértéséhez kötelező olvasmány.

Könyvcsomag-ajánló: A Titkos Elit “Extra”

A XX. századot és a jelenkorunkat meghatározó első világháború kitörésének és elhúzódásának hátterében olyan erők álltak, amelyek az emberi történelem legnagyobb bűntényét követték el. Jelenkorunk megértéséhez Gerry Docherty és Jim Macgregor könyve nélkülözhetetlen forrás, a magyarországi vonatkozáshoz pedig kiváló kiegészítés Raffay Ernő: A Rothschildok Magyarországon c. műve.

Egyetlen könyvcsomagban kedvezményesen elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című tragikomikus regénye egy cseh pincér, Jan Dítě életútján keresztül mutatja be a gátlástalanul feltörekvő emberi jellem stációit, végül a bukást, miközben tablóképen láthatjuk a 20. századi közép-európai történelmi kataklizmákat.

Jan Dítě egyszerű pikolófiúként egy vidéki cseh kisvendéglőben kezdi meg pályafutását. Két fő szenvedélye van: a pénz és a nők. Ahogy egyre feljebb lép a szakmájában, különböző luxusszállodákba kerül. Itt tanulja el a szakma fortélyait mentorától, a főpincértől, akinek mindene a szakmai büszkeség, és lépten-nyomon azt ismételgeti, hogy ő “szolgálta az angol királyt”. Jan a második világháború alatt az általa korábban megvetett náci rendszer kiszolgálójává válik. Egyszer a felesége értékes zsidó bélyeggyűjteményekkel tér haza. Liza a bombázásokban meghal, Jan pedig a bélyegek eladásával eléri élete célját: milliomos lesz. A pünkösdi királyság nem tart sokáig, az 1948-as csehszlovák kommunista hatalomátvétel után az új rendszer államosítja a vagyonát, őt magát pedig börtönbe zárják - ironikus módon pontosan annyi évre, ahány milliója volt.

Hrabal-műve, Jan Dítě alakja tökéletes alap egy mai politikai analógiához vagy szatírához. Dítě karaktere pont arról szól, hogy miként próbál egy kisember a felsőbb osztályokhoz dörgölőzni, miközben nem veszi észre, hogy a saját korlátai eleve bukásra ítélik.

Dítě nem zseni, hanem egy jó megfigyelő, aki megtanulta másolni a gazdagok és hatalmasok külsőségeit, rituáléit. Pont olyan, mint egy mai politikus, aki nem ért a kormányzáshoz, nincsenek államférfiúi víziói. Tehetségtelenségét drága öltönyökkel, betanult PR-szövegekkel, Facebook-szlogenekkel leplezi. A tartalom hiányát a forma tökélyre fejlesztésével pótolja.

Dítět alacsony termete, szegény származása és műveletlensége miatti kisebbrendűségi komplexus hajtja. Mindenáron milliomos akar lenni, hogy bosszút álljon azokon, akik lenézték.

Hrabal ugyanazt a lelkületet rajzolja meg, ami egy mai politikus sajátja. A politikusok jó részének a karakterét nem a közjó vagy a hazaszeretet mozgatja, hanem a hozott sérelmek, a műveletlenségükből fakadó gátlások és a tisztelet utáni olthatatlan vágy. A hatalom számukra nem eszköz, hanem a belső üresség és a kulturális elit iránti irigység kompenzációja.

Hrabal főhőse hiába mozog luxuskörnyezetben, a lelke mélyén naiv és felszínes marad. Képes a nácik mellé állni, sőt feleségül vesz egy német nőt, mert azt hiszi, ez a felemelkedés útja, és teljesen vak a rendszer morális és történelmi bűneire.

Dítě személyisége hű mása a mai politikusénak, aki az elit része akar lenni, ám beszédeiben, megnyilvánulásaiban és döntéseiben folyton átüt a műveletlenség. Nem érti a komplex társadalmi folyamatokat. A kultúrát elveti, a kritikus értelmiséget gyűlöli, mert emlékeztetik a saját hiányosságaira. Csak a nyers erő és a lojalitás nyelvét beszél, és a barátai előtt azzal dicsekszik, hogy évek óta egy könyvet sem olvasott. Ez a büszkeségének az egyik alapja.

Amikor Dítě végre eléri a célját - milliomos lesz és saját luxusszállodát épít -, jön a kommunista fordulat. Bevonul a milliomosok börtönébe, de a többi, valódi nagypolgári milliomos ott is kiközösíti és lenézi őt, mert tudják, hogy nem közéjük való. Végül egy elhagyatott vidéki útkaparóként tengeti életét.

Dítě rosszul végzi, akárcsak minden mai, hasonló lelkületű politikus, akinek a bukása elkerülhetetlen, mert egy olyan rendszert épít vagy szolgál, amelynek nincsenek morális alapjai.

Egy Dítěhez hasonló lelkületű nemzeti radikális politikus hiába szerez meg minden pozíciót, az igazi elit sosem fogja maga közé fogadni; örökre egy stróman, egy felkapaszkodott senki marad a szemükben.

Mivel döntéseit nem a szakértelem, hanem a hatalomvágy irányítja, óhatatlanul belevezeti önmagát és a saját pártját egy katasztrófába. Mindig ez a vége. Amikor a rendszer összeomlik, a korábbi “barátai” és oligarchái azonnal feláldozzák, és pont oda zuhan vissza, ahonnan elindult - csak már tisztesség nélkül, mint például Vona Gábor.

Úgy hozta az élet, hogy a pincérszerep allegória végigvonult az elmúlt 40 év magyarországi történelmén. Mára a magyarság egy olyan pincérnemzet lett, amelynek rémképét Csurka István majdnem 40 éve festette meg a gondolkodó emberek számára. Csurka politikai metaforája a kiszolgáltatott, önálló gazdasági és szellemi bázis nélküli Magyarország jövőképét vázolta fel. Arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy a nyugati minták kritika nélküli átvételével, a hazai ipar és mezőgazdaság leépítésével Magyarország elveszíti önrendelkezését. Az ország így a külföldi tőke és a turisták kiszolgálójává - képletesen egy “pincérré” - süllyed a saját hazájában. Csurka megfogalmazásában:

„Ezen az úton pincérnemzet leszünk. Pincérnek lenni nagyon tisztességes foglalkozás... de egy nemzet azért mégsem süllyedhet a saját hazájában pincérstátusba.”

A pincérnemzetnek pedig “pincérlelkű politikusok” kellenek. Mivel a nemzetnek ma már szinte semmilyen szellemi bázisa nincsen, a tömegek belesüllyedtek a politika farkasvermébe, ahol már csak a primitív ösztönök irányítanak. Nagy csordák és falkák bolyonganak ebben a szellemi gettóban, akik már a saját legelemibb érdekeiket sem tudják önállóan megfogalmazni. A hangadók, mint kutya a gazdájára, úgy tekintenek a politikára, és mindenkit megugatnak, aki nem a csordához vagy a falkához tartozik, miközben terelik a birkáikat. És éltetnek valamit, amiről azt sem tudják, hogy micsoda.

Amikor a napokban a globalista ügynökökből álló Tisza kormány az úgynevezett végrehajtói maffia ügyében vizsgálóbizottsági elnöknek kérte fel a Mi Hazánk vezetőjét, Toroczkai Lászlót, a tömeghipnózis legsötétebb elemei bukkantak a felszínre, a tudatipar valódi fekete mágiája, az aminek a működését oly találóan írta le Edward Bernays a Propaganda című alapművében. Mint egy csoda hatására hirtelen a Mi Hazánk szavazói körében tömegek ébredtek rá arra, hogy a korábban gyűlölt Magyar Péter milyen kiváló politikai nagyságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy a Mi Hazánknak ilyen fontos pozíciót ad. Az a Magyar Péter, aki folyamatosan hülyét csinált a radikális jobboldalból, egyik percről a másikra metamorfózison ment keresztül a Mi Hazánk szavazóinak a szemében. Fel sem merült a “Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is” gondolata, hogy vajon mi állhat ennek a hátterében. Helyette a Mi Hazánk politikusai azonnal lecsaptak a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, miközben ünnepeltették magukat a híveikkel.

A mai tömegember kéthetes emlékezőképességéből hiányzik a közelmúlt tapasztalata, így fogalma sincs arról, hogy a rendszerváltás óta felállított magyar parlamenti vizsgálóbizottságoknak a klasszikus értelemben - vagyis az ügyek jogi lezárása, büntetőjogi felelősségre vonás vagy közvetlen vagyonvisszaszerzés szempontjából - semmilyen érdemi haszna nem volt. A parlamenti vizsgálóbizottságok intézménye Magyarországon hagyományosan politikai csatatérként, semmint valódi tényfeltáró szervként működött, így valódi sikertörténetről a múltra nézve nem beszélhetünk.

És borítékolni lehet, hogy a Toroczkai László vezette testületnek sem lesz eredménye. Arra viszont pont jó lesz, hogy a Mi Hazánk a Tisza által ácsolt színpadon még jobban megossza a megmaradt jobboldali erőtereket. Hogy a Tisza a Mi Hazánkon keresztül a kommunista érában jól bevált szalámi taktikával egyengesse az utat a globalisták totális hatalmának a kiteljesedéséhez.

A Mi Hazánk és a szavazórétege semmi mást nem csinál most, mint kiszolgálja a pillanatnyi politikai megrendelőket (és a populizmuson keresztül a tömegek legalacsonyabb ösztöneit), miközben a tálcán valójában az ország jövőjét hordja szét, amiből a Mi Hazánk pártelitje busásan meggazdagodik.

Teljes mértékben provokáló szándékkal tettem ki a napokban a Facebook oldalamra az Orbán Viktornak és Magyar Péternek hajbókoló Toroczkai László fotóját. Külön kiemelném, hogy az Orbánnal készült lakájmosolyt maga a bukott kormányfő osztotta meg korábban. A fotók felé pedig azt írtam Toroczkaira utalva, hogy “Őfelsége pincére...”

A reakciók pont olyanok voltak, mint amire számítottam. Azért tettem ki, mert olyan szép tükröt mutatott még a saját követőim egy kisebb részének is. Ezeknek a szavazóknak ilyenkor mintha minden intellektuális képessége megszűnne, mintha csak az ösztöneik hajtanák őket. Semmilyen kritikát, poént nem tudnak elfogadni, mint egy idegbajos kutya, a legagresszívabb csaholással reagálnak mindenre.

Sokan leírták, hogy évek óta figyelik a munkásságom, de most ezzel vége, nem tisztelnek többet. Értik? Eddig mindenben egyetértettek velem, de találtak egy apró dolgot, amiben nem, így a 99% megy a kukába, mert a magyar nemzetet csak olyan közösség tudja megvédeni, amellyel kapcsolatban mindenki 100%-ban egyetért.

Micsoda beteg világ ez? Véletlenül ez nem maga a kommunizmus, a bolsevizmus és annak édestestvére a nácizmus? Eddig az vitte előre az emberiséget, hogy mindig mindenki egyetértett mindenben? Akkor mit jelent a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága? A kussolást? És ennek a mentális dögkútnak a bűze messze szivárog, egészen addig, hogy a korábban engem “csodáló és tisztelő” Mi Hazánkosok folyamatosan lerománoznak és lezsidóznak.

Pedig valójában ők maguk az árulók. És az a groteszk ebben az egészben, hogy a szavazók a saját ostobaságukkal saját magukat árulják el, azt a nemzeti radikalizmust, amelyben annyira hisznek. Amiről a hiten kívül semmilyen konkrét fogalmuk nincsen, mert annyira tudatlanok.

Mindeközben a pincérlelkű politikus pontosan kiszolgálja azokat, akik ellen szavakkal harcol. Amikor a fősodorbeli elit úgy dönt, hogy lejárt a szavatossági ideje, nem engedik teljesen éhen halni. Eltakarítják a színpadról, de a zsebe tömve marad. A háttérbe húzódik: megtarthatja a strómanokon keresztül felépített ingatlanjait, a luxusautókat és a külföldi bankszámlákat. Nem lesz miniszterelnök, de a bukás után gazdag és érinthetetlen magánemberként éli világát, elfeledve egykori elveit. A hatalom asztalától felállították, de a jussát megkapja.

Mindeközben a nemzeti radikalizmus mint politikai termék, teljesen elértéktelenedik. Miután a kormányzati elit felhasználta a megosztásra, kiszipolyozta belőle a számára hasznos szlogeneket, témákat és szavazatokat, a megmaradt, kiüresedett ideológiát egyszerűen kidobják. Nem marad utána más, mint a vállalhatatlan és anakronisztikus retorika, amelyre a modern világban már senki sem kíváncsi. Az eszme a politikai szemétdombra kerül, mint egy elhasznált, koszos törlőrongy, amellyel a hatalom a kávéfoltokat törölgette az asztalról.

A nemzeti radikális szavazótábor - amely valóban hitt a nemzeti ébredésben, a radikális változásban és abban, hogy a kedvenc politikusuk majd mindent megváltoztat - ott marad a padlón. A vezetőjük a vagyona jövedelméből piheni ki a politikai karrier fáradalmait, miközben a választói ott állnak becsapva, magukra hagyva a romokban heverő vidéki valóságban, gazdaságilag és morálisan is a politikai perifériára szorulva.

Csak kevesen fogják majd fel, hogy a hiányos műveltségű, de dörzsölt politikus számára a radikalizmus sosem hitvallás, hanem csupán egy pincérkötény volt. Amikor a kötényt levetetik vele, a zsebében ott marad a vastag borravaló. Az elhasznált kötényt pedig - a hívő szavazókkal együtt - kidobják a hátsó udvarban álló kukába.

Könyvajánló: Jobboldali politika

A globalizmus, a woke ideológia, a határok nélküli világ és a gyökértelen fogyasztói ember korában Maximilian Krah könyve nem mentegetőzik, hanem visszaköveteli a jobboldal szellemi önbizalmát. Az identitás, a nemzet, a család, az állam és a civilizáció kérdéseit vizsgálva amellett érvel, hogy a jövőt nem a hagyományok felszámolása, hanem azok tudatos továbbépítése teremtheti meg. Provokatív, vitára ingerlő és kifejezetten a kor uralkodó dogmáival szemben megfogalmazott politikai kiáltvány.

Könyvcsomag-ajánló: A Nyugat hanyatlása

Öt könyv, egy kérdés: merre tart Európa és benne Magyarország? Raffay Ernő, Coudenhove-Kalergi gróf, Maximilian Krah, Bogár László és Alekszandr Dugin művei a kortárs jobboldali gondolkodás különböző irányzatait mutatják be, történelmi, politikai és geopolitikai kérdéseket vizsgálva a mainstream megközelítésektől eltérő nézőpontból.

A könyvcsomag jelentős kedvezménnyel elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Sokan úgy tekintenek a történelemre, mint egy lezárt korszakra. Mintha a múlt valami poros könyvtár mélyén heverne, és semmiféle kapcsolata nem lenne a jelenünkkel és a jövőnkkel. Pedig éppen az ellenkezője igaz. A történelem nem mögöttünk van. Benne élünk.

Erről beszélgettünk Pataki Tamással az Ultrahang Történelem legutóbbi adásában is.

A beszélgetés apropóját egy aktuális vita adta. A Karmelita kolostor jövőjéről szóló ötletelések, amelyekben egyesek gyermekotthont, szociális intézményt vagy éppen kávézót látnának a miniszterelnökség jelenlegi épületében. Sokan talán nem értik, miért váltanak ki ezek a felvetések olyan erős reakciókat. Hiszen a kérdés valójában nem is az épületről szól.

A történelem egyik legfontosabb tanulsága, hogy minden rendszerellenes, államellenes vagy forradalmi mozgalom először a szimbólumokat támadja meg. Nem azért, mert azok önmagukban jelentenék a problémát, hanem mert a szimbólumok hordozzák a közösség emlékezetét. Aki a jelképeket kiforgatja eredeti jelentésükből, az valójában a múlt és a jelen közötti kapcsolatot akarja felszámolni.

Ez nem új jelenség. A nagy francia forradalom idején ugyanígy tették nevetség tárgyává a vallást, a monarchiát és a régi rend intézményeit. A bolsevikok ugyanígy foglalták el a kastélyokat, kolostorokat és középületeket. A cél minden esetben ugyanaz volt: megszüntetni a folytonosságot, eltörölni az emlékezetet, és új identitást kényszeríteni a társadalomra.

A beszélgetés során azért jutottunk el a jelenből a múltba, mert a mai folyamatok sok szempontból kísértetiesen emlékeztetnek arra az időszakra, amely 1918–1919-ben Magyarországot a káosz, majd a bolsevik diktatúra felé sodorta. Akkor is megjelent egy olyan szellemi közeg, amely elveszítette kapcsolatát saját hagyományaival. Akkor is jelen volt egy olyan értelmiségi réteg, amely képtelen volt felismerni a veszélyeket. És akkor is jelen volt az a bénultság, amelynek következtében egy jól szervezett kisebbség képes volt uralma alá hajtani egy egész országot.

A legfájdalmasabb kérdés azonban talán nem is az, hogy mi történt akkor, hanem az, hogy miért nem tanultunk belőle.

Miért van az, hogy ma egy felújított történelmi épület láttán emberek tömegei azt sem tudják, mit látnak? Miért vált természetessé, hogy nemzeti jelképeink jelentése lassan elhalványul? Miért nő fel egy olyan generáció, amelynek jelentős része történelmi tudat, világkép és hosszú távú célok nélkül keresi a helyét a világban? A történelem ismeretének hiánya ugyanis nem egyszerű műveltségi probléma. Sokkal inkább civilizációs kérdés.

Ha egy közösség elveszíti az emlékezetét, akkor megszűnik az önvédelmi képessége is.

A beszélgetés legfontosabb része az volt, amikor a Tanácsköztársaság időszakáról kezdtünk beszélni.

Az elmúlt években a Kárpátia Stúdióban tudatos munkával próbáltuk előásni azokat a memoárokat, naplókat és visszaemlékezéseket, amelyeket a kommunista korszak gyakorlatilag eltüntetett a magyar emlékezetből. Katonák, papok, állami vezetők, civilek és szemtanúk beszámolói kerültek ismét az olvasók elé. Olyan emberek vallomásai, akik testközelből látták, hogyan omlik össze egy ország, miként válik úrrá a káosz, és hogyan veszi át a hatalmat egy fanatikus kisebbség.

Ezek a könyvek nem pusztán történelmi dokumentumok, hanem figyelmeztetések. Azt mutatják meg, hogy a történelem nagy tragédiái soha nem egyik napról a másikra következnek be. Mindig hosszú szellemi előkészítés előzi meg őket. Mindig ott vannak a jelek, és a mintázatok ugyanazok. Mindig vannak emberek, akik figyelmeztetnek. És mindig vannak olyanok is, akik nem akarnak hallani róluk.

Erről szólt ez a beszélgetés: történelemről, emlékezetről, a szimbólumok jelentőségéről, kulturális önvédelemről, a politikai rendszerek önfelszámoló mechanizmusairól. És arról, hogy mi történik egy nemzettel, amikor elveszíti a kapcsolatot saját múltjával.

A teljes beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!

Akik olvasták A Titkos Elit című könyvsorozatot vagy az USA - A gátlástalan birodalom című könyvet, azok pontosan tisztában vannak azzal, hogy különböző háborúkat milyen hamis zászlós hadműveletekkel robbantottak ki, beleértve ebbe az első világégést is.

A Romániát ért legújabb úgynevezett orosz dróntámadás a térség összes, a háborút szorgalmazó vezetőjét nyilatkozattételre kötelezte, amelyben sorra ítélik el Oroszországot. Ebből pedig már Magyar Péter globalista miniszterelnök is kivette a részét.

Mielőtt Önök is beleesnének a propaganda és a manipuláció csapdájába, kérem, néhány tényen gondolkozzanak el. Kezdjük az elsővel:

Egy orosz drónt el tudnak-e téríteni más célpontra az ukránok?

A válasz: határozottan igen.

Tehát: az ukrán hadsereg képes elektronikai hadviseléssel eltéríteni az orosz drónokat, és erre rendszeresen sor is kerül a harctéren.

Ez a folyamat azonban nem úgy működik mint a filmekben (ahol egy hacker átveszi a videójelet és “távirányítja” a drónt), hanem egy kifinomult jelhamisítási eljárással, az úgynevezett spoofinggal.

Milyen típusú drón csapódott be Romániában?

Egy iráni tervezésű Shahed-136 típusú drón.

Hogyan térítik el a drónokat?

Az Oroszország által tömegesen használt kamikaze drónok (például az iráni tervezésű Shahed vagy Geran modellek) nem valós idejű emberi irányítással repülnek, hanem előre beprogramozott GPS és az orosz GLONASS műholdas navigációs koordináták alapján keresik meg a célpontot.

Az ukránok a következő sebezhetőségeket használják ki:

Koordináta-hamisítás (Spoofing):

Az olyan saját fejlesztésű ukrán elektronikai hadviselési rendszerek, mint a Pokrova vagy a legújabb Lima rendszer, a műholdakénál jóval erősebb, de hamis navigációs jeleket sugároznak a közeledő drónok felé.

A drón becsapása:

A drón számítógépe elfogadja a hamis jelet, és azt hiszi, hogy még nem érte el a célját, vagy teljesen máshol jár (fejlesztők szerint előfordult, hogy a drónnal elhitették, hogy Peru felett repül).

Félrevezetés: A hamis koordináták miatt a drón fokozatosan letér az eredeti pályájáról, és egy üres mezőre vagy a vízbe repül, ahol ártalmatlanul felrobban.

Új célpontra irányítás: Belarusz és a szomszédok esete

Nem egyszer ukránok olyan sikeresen tudták manipulálni a navigációt, hogy az orosz drónok jelentős része “bumerángként” fordult vissza, vagy teljesen irányt vesztve a szomszédos országok légterébe repült át.

Számos dokumentált eset van arról, hogy az Ukrajnának szánt orosz drónok a jelzavarás miatt Fehéroroszország (Belarusz), sőt esetenként Románia vagy Moldova területén zuhantak le.

Ezek alapján mennyi a valószínűsége, hogy a román Galați városába becsapódó drónt Ukrajnából térítették el?

95%.

Oroszország nem Romániát támadja; a drónok valódi célpontjai a Galațitól mindössze 15–20 kilométerre fekvő ukrán folyami kikötők, mint Reni és Izmajil. Mivel a drónok közvetlenül a határvonal mellett repülnek, már egy minimális, néhány fokos iránytű-hiba vagy navigációs zavar is elég ahhoz, hogy a fegyver másodpercek alatt átrepüljön a Duna felett Romániába.

Mi okozhatja az 5%-ot?

Egy esetleges műszaki hiba.

Mennyi az esélye a szándékos orosz támadásnak?

0%

A NATO és a román védelmi minisztérium is többször megerősítette, hogy nincs bizonyíték szándékos, Románia elleni orosz agresszióra. Oroszországnak nem érdeke egy NATO-tagállam közvetlen támadása, az incidensek egyértelműen az ukrán határ menti infrastruktúra bombázásának a mellékhatásai.

Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Szeretném támogatni ezt a törekvést!