Ezért támogatom George Simiont a román elnökválasztáson
Sikerül-e a tudatipar fekete mágiájával manipulálni az erdélyi magyarokat?
Ki a magyarellenesebb? Ki veszélyezteti jobban az erdélyi magyarok életét? George Simion, aki jóval korábban meggondolatlan és provokatív kijelentéseket tett, vagy az RMDSZ, az erdélyi magyar egyházak, netán a magyarországi balliberális oldal, amelyek a Covid oltási terror legnagyobb támogatói voltak?
Az 1890-es években Jancsó Benedek, a nemzetiségi kérdések legnagyobb tudósa egy drámai hatású kiáltványt tett közzé. Röpiratában kellő részletességgel és alapossággal arra hívta fel a figyelmet, hogy a román kulturális és gazdasági terjeszkedés miatt pár évtizeden belül el fogjuk veszíteni Erdélyt. 1893-ban Jancsó Benedek folytatta kitartó munkáját, folytatásként újabb megdöbbentő adatokat tett közzé, azt írta, hogy a magyar hatóságok nem tesznek semmit, miközben „a románság, mint politikai aspirációkkal bíró intelligencia, a maga egészében el van határozva a magyar állam és a magyar államot alkotó nemzet ellen egész a végletekig menő harcra”.
1896-ig Jancsó Benedek mintegy kétezer oldalnyi tudományos igényességgel összeállított könyveiben, részletes alapossággal, mindenki számára közérthető módon mutatta be azt a folyamatot, amely Erdély elvesztését eredményezte 1920-ban.
1914-ig kisebb könyvtárnyi terjedelmű azoknak az egyéb könyveknek, röpiratoknak, újságcikkeknek a száma, amelyek dokumentálták a román gazdasági és szellemi terjeszkedést Erdélyben, azonnali beavatkozást követelve a budapesti kormányzatoktól. Budapest nem tett semmit.
Kós Károly 1911-ben szemtanúként is megtapasztalta a végzet fergetegeit, amikor személyesen elment a balázsfalvi román nemzetgyűlésre. Minden korábbinál rémisztőbb képet festett a Budapesti Hírlapban megjelent tudósításában:
“Láttam azt az ünnepet és tudom, hogy Erdély oláhságának győzelme volt az rajtunk. Beszélnék ellenségeinkről az én népemnek, de nem szidnám őket, és nem kicsinyelném az ő munkájukat. (…) Ezt mi magyarok nem tudjuk utánuk csinálni. Mi, erdélyiek már fáradtak vagyunk; a magyarországi közvéleményt pedig most nem érdekli a magyarság sorsa; (…) De mi nem térhetünk oly könnyen és oly hamar napirendre; mert elvégre ez a játék a mi bőrünkre megy. Közvetetlenül a miénkre, de végeredményben az egész magyarságéra. Ma, az Asztra gyűlése után, tudhatjuk — ha csak el nem fedtük szemünket, be nem dugtuk fülünket — tudhatjuk, hogy a vagyonilag, társadalmilag, sőt kulturailag is szervezett oláh társadalom Erdélyben készen van. Ez a társadalom tisztában van erejével, céljaival; ez a társadalom fegyelmezett, fanatikus és — idealista. Ez a társadalom — nemzet. (…)
Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés alatt és öntudatosan előnyomuló oláhsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről-lépésre, lassan, de folytonosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk és segítségünkre nem jön sem a nagymagyarországi társadalom, sem az államhatalom.
A magyarországi társadalomra sohasem számítottunk. A múltban is mi: Erdély voltunk azok, a kik, ha kellett, segítséget vittünk Magyarországnak. Jutalmat ezért sohasem kértünk és sohasem vártunk.
De az államhatalommal másképpen vagyunk.
Annak kötelessége volna minket legalább segíteni, ha már nem vállalja a teljes védelmet. Kötelessége volna minden eszközt, minden fegyvert a mi részünkre szolgáltatni és oláhjainktól minden eszközt és minden fegyvert elvenni, mellyel nekünk árthat.
De védelem helyett "nemzetiségeink kultúráját milliókkal segíti a magyar állam — méltányosság címén".
Bíró Sándor, a Kisebbségben és többségben című könyvében, a román-magyar viszony történetének egy legfontosabb alapművében részletesen elemzi a gazdasági térfoglalást. 1850 és 1900 között mintegy 50 román bank segíti az erdélyi románok gazdasági megerősödését, a földvásárlásokat. Ennek eredményeképpen “a magyar királyságbeli románok földbirtokmennyisége megtízszereződött”. Majd így folytatja: “A román parasztok földszerző mozgalma és a magyar köznemesi birtokok pusztulása csak a magyar állam teljes semlegessége alapján volt lehetséges.”
A 19. század végén, a 20. század elején az egyre jobban izzó parázs lángra lobbant Erdélyben. 1918 tavaszán a magyar honvédek még a Fekete tengerben áztatták a lábukat, alig fél évvel később pedig jött a budapesti Károlyi Mihály-féle forradalom, majd a teljes összeomlás. A román katonaság bevonult Erdély szentélyébe, Kolozsvárra, majd a Kis-Románia lépésről lépésre bekebelezte “történelmi jussát”. A román nép ugyanis ekkor már egy jó ideje így tekintett Erdélyre.
Erdély úgy landolt a román állam testében, mint az a bizonyos gombóc a falánk ember torkában, amelyet elsőre se lenyelni, se kiköpni nem tudott. Románia a fulladás kockázatát is vállalva, úgy döntött, hogy a megszerzett zsákmányt mégis megpróbálja lenyelni és megemészteni. Nem könnyű falat, mert ahogy nyelte, egy-egy székely bicska is beakadt a garatba, így néha kénytelen volt lassítani az erőlködést, de a román politikai elit mindmáig nem adta fel azt a célt, hogy a román testbe került erdélyi magyarságot megeméssze.
Az elmúlt száz év ennek a gladiátorharcnak volt a története, koronként változtatva a fegyvernemeket a győztes megpróbált végezni a legyőzöttel. Kétségtelen, az erdélyi magyarság súlyos helyzetbe került, de a legnagyobb siker, hogy ma is talpon maradt. Mindez jelentős részben annak a székely mentalitásnak, észjárásnak köszönhető, amely a világban is páratlan túlélési technikákat fejlesztett ki. A székely nemcsak leleményes, rafinált, hanem egy olyan genetikai kóddal megáldott ember, akit le lehet ugyan győzni, de, megtörni lehetetlen.
Az erdélyi román uralom sokkhatásként érte a magyarokat, és ez mindmáig meghatározza a nép gondolkodását, amely hatással van a románokkal való kapcsolatra is. A románság egy részét már a magyar szótól is az “Erdélyt elvesztő” rémálmok kezdik gyötörni, a magyarság nagy hányada pedig, ha nem is lát esélyt rá, de genetikájában ott hordozza annak az Erdélynek a gondolatát, amely egyszer majd ismét magyar lesz. A felszínen nem úgy tűnik, de a mélyben továbbra is olyan bizalmatlanság van a két nép között, amelynek a feloldása a lehetetlenség kategóriájába sorolható.
Az a helyzet, hogy Erdély elvesztését és megszerzését valójában egyik nép sem tudta feldolgozni.
A románok tudat alatt úgy tekintenek Erdélyre, mint a magyar népmesében a sárkány a féltve őrzött kisbárányra, amelynek a szíve rejti az erejét. Ha valaki megkaparintja azt, mindörökre oda az ereje, bárki által legyőzhetővé válik, így foggal-körömmel, értelmetlenül és sokszor pusztító szándékkal védik azt, amit a sajátjuknak tartanak. Erdély a román nemzettudat Szent Grálja. A nemzetté válás kiteljesedésének igazi trófeája. Úgy érzik, ha ezt elvesztenék, oda lenne a nemzeti büszkeségük.
Mindezek mellett Erdély ugyanannyira a magyar nemzetté válás egyik legfontosabb epicentruma is.
Az 1789-es francia forradalom után kiteljesedő nacionalizmus keretrendszerében létrejött úgynevezett nemzetté válás folyamatába beletartozott a más népek leuralásának stratégiája. Az öntudatra ébredt nemzet fogalmát csak akkor lehetett értelmezni, ha az akkori monarchikus világrendszert szétfeszítik, és helyettük úgynevezett demokratikus köztársaságok jönnek létre. Ez igazi szabadkőműves találmány volt, ma már tudjuk, a célja a dinasztiára épülő hatalmi szerkezet szétbomlasztása, majd az uralom megszerzése - ahogy azt dokumentáltan bizonyította Raffay Ernő a Szabadkőművesek köztársaságai című könyvében.
A nacionalizmus hatására a korábban nagyrészt békés, soknemzetiségű monarchiában elképesztő feszültségek keletkeztek, olyan lőporos hordók, amelyek nemcsak háborúkat eszkaláltak, hanem megakadályozták azt, hogy a rengeteg konfliktus talaján bármilyen összefogás jöjjön létre a nemzetek között. Majd a két világháború romjain a globalista gólem elkezdte egyenként begyúrni, egy öntudat és akarat nélküli masszává keverni az Európai Unió keretében a különböző népeket, hogy végül megsemmisítse őket a nagy Európai Egyesült Államok kohójában.
Az elmúlt 200 év román-magyar történelme híven leképezi ezeket a stációkat. Ennek folyományaként Erdély elvesztése mindmáig olyan eleven seb a magyarok számára, amelyre nem találnak gyógyírt. A nacionalizmus keretrendszerében kialakult új magyar nemzeteszme olyan csapásként könyveli el a tragédiát, amelyre legnagyobb részt csak érzelmi vonalon reagál. A helyzet végzetszerű megélése sok esetben inkább az önmarcangolásra, a befelé fordulásra, a tehetetlenségre hajlamos magyarság destruktív hajlamait erősíti. Kétségtelen, a román hatalom nem bánt kesztyűs kézzel az erdélyi magyarsággal, Nyirő Józseftől Wass Albertig rengeteg irodalmi feldolgozás is született erről, és a XX. század kommunikációs technológiájának köszönhetően szinte minden magyarhoz elért a tragédia szele.
Viszont ha az elmúlt száz év történéseit az elmúlt ezer év idősíkjára vetítjük, a helyzet korántsem olyan tragikus, mint ahogyan az általában be van égve a magyarok retinájába. Minden évszázadban valamilyen elnyomás alatt aprította az erdélyi magyar életerőt valamilyen háború, járvány, de még a két világháború közötti nótákban is volt optimizmus, tudták, hogy “volt ez rosszabbul is, lesz még jobban is.” A hit és a tudat teremtő ereje minden nehézségen átsegítette azokat, akik élni akartak.
Kós Károly 1911-ben a magyar uralom alatt lévő erdélyi magyarságot úgy írja le, hogy fáradt és reményvesztett. Vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen állapotba kerül a magyar Magyarországon, miközben a “román ellenség” Magyarországon gyarapszik, erősödik, és ezt a budapesti kormányzat támogatja. Mert pontosan ez történt! És a nemzeti tragédiaként megélt esemény igazi oka nem került még kibeszélésre. Pedig tény, hogy Erdélyt, az erdélyi magyarok otthonát nem a románok szerezték meg “aljas árulással”, hanem a budapesti vezetésű magyar kormányok mondtak le róla. A fülük botját nem mozdították azért, hogy Erdély megmaradjon a magyaroknak. A boldog békeidők liberális kormányai tétlenül nézték, hogy Magyarországon a magyarok kiszorultak Erdélyből, helyüket pedig a románok foglalták el. Az igazi árulókat nem a románok körében, hanem Budapesten kell keresni, és ezek nem a zsidók, hanem a fajmagyar arisztokrácia, a főnemesség jelentős része, amely a politikai főhatalom gyakorlója volt.
Mára ilyen vagy olyan mértékben tengernyi sérelem vizén hajózik mindkét nép. A kérdés, hogy merre felé?
Miközben Románia még mindig az erdélyi magyarság megemésztésével van elfoglalva, a gombócnál sokkal nagyobb problémák kezdték el az egész Románia testét rágni: teljes demográfiai összeomlás, miközben a cigányok szaporulata őrületes iramban emelkedik, és a legelemibb matematikai műveletekkel kiszámolható, mely területeken mikor kerülnek kisebbségbe a…. nem a magyarok, hanem a románok. A fiatalok, a munkaerő elvándorlása tovább súlyosbítja a helyzetet. Elképesztő mennyiségű ázsiai és afrikai munkaerő beáramlás tudja csak fenntartani a nem túl nagy gazdasági nívót. Elkezdődött a lassú népességcsere. Egyes erdélyi nagyvárosok főterén hétvégén máris több az ázsiai, afrikai, mint a magyar… Elkezdtek üzemelni a globális pénzszivattyúk. Folyamatosan szorul vissza a román nemzeti érdek, a tőke, a függetlenség.
És a nagy román test, miközben még mindig próbálja emészteni a magyar gombócot, most nézett szembe a Leviathánnal. Zsákmánnyal a gyomrában, maga is zsákmánnyá vált. Egész Románia egy zsákmány. Minden lakójával, a többségi románokkal egyetemben. Egy olyan fenevad tűnt fel a láthatáron, amely gonoszságban felülmúl mindent, ami eddig a világtörténelemben megjelent.
Az, hogy tavaly novemberben nem engedték meg, hogy a román állampolgárok elnököt válasszanak, annak a nyilvánvaló jelzése: a román állampolgároknak már annyi joguk sincs Romániában, hogy egy választáson olyan politikusra voksoljanak, aki a szimpátiájukat bírja. A románoknak, Erdéllyel a gyomrukban, annyi joguk sincs ma a saját országukban, mint a román nemzettudatba beépült “magyar elnyomás” alatt Erdélyben. Ami történt, a demokrácia, a szabad választás és mindennek a szembe köpése, amit a nép hatalomgyakorlásáról gondolunk. Ez a helyzet most sokakat felébresztett Romániában.
A korábban magyarellenes fellépéseiről ismert George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje azért indult el a választáson, mert a korábbi aspiránsnak, az általuk is támogatott független Călin Georgescunak, aki biztosan megnyerte volna a választásokat, a globális háttérhatalom a legaljasabb módszerekkel lehetetlenítette el az indulását.
2020-ban George Simion és az AUR tevékenyégét azután kezdtem folyamatosan követni, hogy a Covid kényszeroltási terror legnagyobb ellenzői voltak. Jelentős szerepük volt abban, hogy a románok széles tömegei ismerték fel a vakcinázás veszélyeit, illetve abban, hogy az oltási őrület, illetve az emberi szabadságjogok lábbal tiprása nem tudott kiteljesedni. Kiemelten jelezném, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyar történelmi egyházak mindent megtettek azért, hogy minél több erdélyi magyart leoltassanak egy olyan emberkísérleti vakcinával, amelynek drámai következményei ma már világszerte ismertek.
George Simion fölényesen megnyerte az első kört, most vasárnap pedig a döntő csata következik a második fordulóba jutott globalista bérpolitikus, Nicusor Dan bukaresti független polgármesterrel szemben. A legújabb közvéleménykutatás szerint mindkét jelölt 48-48 százalékon áll.
Minden jel szerint a döntés az erdélyi magyarok kezében lehet. Így soha nem látott kampányba kezdett az RMDSZ George Simion ellen, azt sulykolva, hogy most revansot vehetnek az erdélyi magyarok az Úz völgyi incidens miatt, ha Nicusor Dan jelöltségét támogatják.
Íme, a legendás román-magyar ellentét ismét a dobogóra került. Újra eljött a sérelmi politizálás nagy napja, kezdődhet a leszámolás, mert magyarellenes elnöke nem lehet Romániának, mondja Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki szerint az AUR elnöke nem szuverenista és nem keresztény, hanem “minden idegében, minden porcikájában magyarellenes”.
Kelemen Hunor igazi iránytű, ő aztán tisztában van vele, hogy ki nem magyarellenes. Akárcsak a Brian élete című filmben, tudja ki az igazi próféta, hiszen “követett már párat”. Például 2019-ben arra a Johannisra voksolt, aki minden idők egyik legmagyarellenesebb román államfője lett.
Az RMDSZ mögé beállt a teljes értelmiségi elitnek nevezett hálózatrendszer, az erdélyi magyar történelmi egyházak, mindenki, aki él és mozog a közéletben. Ugyanaz a kör, aki korábban a globális uralmi rend Covid vakcináját próbálta ráerőltetni az erdélyi magyarokra, most ott segédkeznek a globális uralmi rend bábja, Nicusor Dan megválasztása körül.
De vajon valóban csak ennyi a tétje a román államfőválasztásnak? Megoldódik-e minden, ha a “magyarfaló patás ördög” elbukja az államfői választást? Vajon tényleg George Simion a legnagyobb ellenség? Biztos, hogy az erdélyi magyarokkal kell elvégeztetni a hóhérmunkát? Vajon miért és kinek olyan fontos, hogy ki legyen, illetve ki ne lehessen Románia államfője. Miért kellett megakadályozni Calin Georgescu megválasztását?
Calin Georgescu államfővé választását a globalista háborús hiénák azért akadályozták meg, mert Georgescu az ENSZ egyik legmagasabb rangú tisztségviselője, valamint a Római Klub – igazi céljait tekintve titkosan működő szervezet – európai vezetője volt. Azaz pontos rálátása van azokra a folyamatokra, amelyeket végre akarnak hajtani. És hát útjában áll a III. világháború kirobbantását szorgalmazó terveknek is. Georgescu erről is beszélt Tucker Carlson interjújában. Mint fogalmazott, azért akadályozták meg az elnökké választását, “mert a globális elit Románia területéről akarja elindítani a III. világháborút”.
Georgescu szerint a mielőbbi háború kirobbantása miatt építik Romániában a NATO legnagyobb katonai támaszpontját. Mivel Románia EU-tag is, a háborús konfliktusba nemcsak az USA keveredne bele, hanem azonnal az egész Európai Unió is.
Erre bárki mondhatja, hogy mesebeszéd, de aki figyeli a folyamatos háborús propagandát Oroszország ellen, és ezt összekapcsolja a román elnökválasztási anomáliákkal, annak látnia kell, hogy nem kis tétje van az elnök személyének. Ha a román elnök nem a háborús hiénák zsoldosa, akkor lőttek a terveknek.
Nem szeretném elbagatellizálni George Simion Úz völgyi tetteit. Teljesen érthető, ha a székelyek emiatt nem szavaznak rá, vagy nem mennek el voksolni. De azoknak az erdélyi magyaroknak, akik az RMDSZ felbujtására Nicusor Danra szeretnék adni a szavazatukat, érdemes elgondolkodniuk: jó üzletet csinálnak-e a “magyarellenes rém” megbuktatásával, ha cserébe egy jó kis világháborút kapnak? Esetleg a közeli jövőben egy kötelezően előírt oltást valamilyen áljárványra hivatkozva?
És hát ki veszélyezteti jobban az erdélyi magyarok életét? George Simion, aki meggondolatlan és provokatív kijelentéseket tett évekkel ezelőtt, vagy az RMDSZ, az erdélyi magyar egyházak, netán a magyarországi balliberális oldal, akik a Covid oltási terror legnagyobb támogatói voltak?
Most az erdélyi magyarokat Edward Bernaysnek, a Propaganda könyv című művében kidolgozott módszerekkel manipulálják. Ahogy Bernays fogalmaz:
„A tömegek szokásainak és gondolkodásának tudatos és intelligens manipulációja … a demokratikus társadalom láthatatlan kormányzása.”
A lényeg, hogy úgy kell befolyásolni az embereket, hogy azok ne tudjanak semmiről, és olyan dolgokra kell rávenni őket, amelyeket akaratukon kívül cselekeszenek meg. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy a propaganda a tudatipar fekete mágiája, hiszen olyan megtévesztően manipulálja a jóhiszemű embereket, hogy azok észre sem veszik, hogy idegen akaratnak engedelmeskednek, legtöbbször a saját érdekeik ellen.
A vasárnapi román elnökválasztás sorsfordító és történelmi jelentőségű lesz. Nemcsak abban, hogy ki lesz az új államelnök, hanem abban is, hogy elindul-e egy folyamat a két nép között, amely inkább szövetségest lát egymásban, mint legyőzendő ellenfelet. A két nép intelligenciája felismeri-e azt, hogy ki az igazi ellenség? Létrejön-e a szövetség a globális gólem ellen?
A Gyűrűk ura című könyv szerint a tanács veszélyes ajándék, még ha bölcsek adják bölcseknek is, ezért tartózkodnék attól, hogy bárkinek bármit is javasoljak. Ugyanakkor az állásfoglalás számomra lelkiismereti kérdés, mivel olyan nézőpontból látok rá a folyamatokra, amely a Covid terror idején is erkölcsi parancsot jelentett:
“Vétkesek közt cinkos aki néma”.
Én eddig még soha nem szavaztam a román elnökválasztáson. Még nem tudom, most elmegyek-e voksolni, de ha nem, azzal is George Simiont támogatom. Bethlen Gábor, a legnagyobb erdélyi fejedelem azt mondta: “Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Ha elnök lesz, ha nem, ezt a tanácsot a jövőben George Simion is megfogadhatja.
Ezért avatkozott bele a Titkos Elit a romániai elnökválasztásba
Aki nem ismeri és nem érti a múltat, az a jelenben sem tud eligazodni, annak a jövője hasonlatos a mesebeli birkáéhoz, aki folyamatosan a farkastól félt, ám végül a juhász kondérjában végezte.
Miért avatkozott be a Titkos Elit a romániai választásokba?
Ismét sokak kérésének sikerült eleget tenni azzal, hogy videós változat is készült az egyik legutóbbi írásomból, amely korunk demokrácia felfogását elemzi.
A Titkos Elit miért Romániából akarja kirobbantani a III. világháborút?
Georgescu állítása szerint Antony Blinken amerikai külügyminiszter “utasította a román rendszert”, hogy mit tegyen, míg Emmanuel Macron francia elnök és Maia Sandu moldovai elnök “támogató beavatkozása” szintén befolyásolta a választási eredményeket.
Immunzavart és rákot okozhat Karikó Katalin "életmentő" vakcinája (videóval)
Szlovákiában is vizsgálatot indítottak a Covid diktatúra idején a lakosságra kényszerített vakcinázás miatt, mert az oltások veszélyes anyagokat tartalmaznak. Peter Kotlár szerint az embereknek joguk van tudni az igazságot.
Így akarja elindítani a 3. világháborút a londoni Titkos Elit
Az ukrajnai ritkaföldfémekkel kapcsolatos üzlet egy nagyon is jellemző brit húzás, Winston Churchill forgatókönyvének újrajátszása, amikor behúzta az Egyesült Államokat a 2. világháborúba. Most Starmer brit kormányfő készül ugyanezzel a módszerrel a 3. világháborúra.
Mit csináljanak ebben az őrült világban a gondolkodó emberek?
Az elmúlt hónapokban sikerült megoldani azokat a technikai fejlesztéseket, amelyeknek köszönhetően a jövőben videós változatban is jelentkezni fogok különböző témák feldolgozásával kapcsolatban. De ez még csak a kezdet. Ezen kívül más olyan platformok elindítása is a tervek között szerepel, amelyek segíthetnek utat találni az igazság felé a gondolkodó e…
Rendkívüli hír: autizmus-járványt okoznak a gyermekkori védőoltások
Komoly idegrendszeri problémák özönét tárta fel egy új kutatás azoknál a kisgyerekeknél, akiket a szüleik védőoltásnak nevezett vakcinázásnak vetettek alá. Az oltott gyermekeknél 212%-kal nagyobb eséllyel jelentkeznek súlyos idegrendszeri megbetegedések, mint az oltatlan társaiknál.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Mert a rejtett, igazi kérdés már nem az, hogy ki a magyarellenes, hanem az, hogy ki az emberellenes.
A szavazások csak a nép nyugiban tartásáért történnek, hogy azt higgyék, hogy bármit megváltoztathatnak, és nem kell semmi mást tenniük! Ráadásul nagyszerűen megfelelnek az emberek megosztásának a céljára! Hiszen - néhány kivételtől eltekintve, akik tudják, hogy nincs valódi, érdemi választás -a szavazók majd egymást vádolhatják és gyűlölhetik amiatt, hogy amazok a nyertesre szavaztak, akik pont úgy a ds bábjai, mint a másikak, de amit természetesen nem tudnak... Mindig feldobnak valami megváltót, aztán nyugi van, a népek meg tűrnek tovább...