Gyurbánisztáni földügyekben lett elvetve a sulyok

Ami Dobrev szerint vállalhatatlan volt, azt Orbán törvényesítette Gyurcsány közreműködésével

A magyar föld idegen kézre játszásának erkölcstelensége Sulyok Tamás államfő egykori ügyvédi tevékenysége miatt került a fókuszba, ám az igazán lényeges kérdésről most is sikerült elterelni a figyelmet.

Ez hiba a Mátrixban – sokan joggal gondolhattak erre a szokatlan filmbéli jelenségre, amikor nemrég Dobrev Klára, vagyis a Demokratikus Koalíció megtámadta Sulyok Tamás államfőt, amiért az korábban, ügyvédi tevékenysége során úgynevezett zsebszerződések keretében segítette törvénytelen módon magyar földhöz juttatni azokat a külföldieket, akik meg tudták fizetni a szolgáltatás árát.

„Nemcsak jogszabályokkal, hanem a Fidesz által korábban képviselt értékekkel is szembementek a Sulyok Tamás köztársasági elnök által ügyvédként ellenjegyzett, a múlt héten nyilvánosságra került szerződések. Morális értelemben Sulyok mindenképpen méltatlan a köztársasági elnöki pozíció betöltésére.”

– csatlakozott Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke Ángyán Józsefnek, a Fidesz volt agrárminisztériumi államtitkárának a véleményéhez, amely során az lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt.

Amíg arról folyik a vita, hogy méltatlan-e az államfői posztra egy olyan személy, aki a saját országának a földjeit játszotta át idegen kézre, addig háttérbe került egy ennél sokkal fontosabb kérdés. Gyengébb idegzetű olvasóinkat most arra kérjük, vegyék be a nyugtatóikat mielőtt tovább követik a történetnek azt a szálát, amely mindennél jobban bemutatja, hogyan is működik az a politikai rendszer, amiben a lényeges kérdéseket illetően nincs jobboldali és baloldali álláspont, csak globalista.

Először kezdjük egy kis háttérrel: a magyar földnek ugyanolyan stratégiai jelentősége van, mint a demográfiának. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki tulajdonolja az adott területet, és az sem, hogy kik születnek azon a helyen. Trianon pont azért következett be, mert az 1920 előtti Sulyok Tamások átjátszották a magyar tulajdonú földeket román, szlovák és szerb gazdák kezébe, akik így kiszorították az őshonos magyarokat. Ezt a korszakot hívják a történészek „boldog békeidőknek”, pont azt az időszakot, amikor valakik a nyakunkra tették a hurkot, hogy megfojtsanak. Hagyjuk most a további történelmi hátteret, akit érdekel a korszak gazdaságtörténete, megdöbbentő igazságokat talál Raffay Ernő Mr. Trianon című kötetében.

Az viszont kétségtelen, földügyben is kísért a múlt, a történelem ismétli önmagát. Nagyjából azok a folyamatok játszódnak le a megmaradt kis hazánkban, mint alig több mint száz évvel ezelőtt Nagy-Magyarországon. Valakik, valakikkel együttműködve tőkeerősebb külföldiek kezébe játsszák át az életterünket, akik aztán meg is mutatják, hogy ki az úr az új hazában. Erről szól Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjének drámai riportja Kovács Gyulával, a Tündérkert-mozgalom elindítójával. De az is beszédes, hogy milyen módszerekkel akar egy több ezer hektáros magyar tulajdonnal rendelkező osztrák oligarcha újabb és újabb hazai földekhez jutni.

A külföldiek termőföld vásárlásának lehetősége az EU-csatlakozásunk egyik súlyos következménye. A moratórium 2013-ban járt le, de közismert, hogy az úgynevezett zsebszerződésekkel már jóval előtte kijátszották a magyar törvényeket. Viszont 2010. március 31-én, az akkori választások hajrájában Hajdúböszörményben Orbán Viktor meglepő ígérettel próbált még több szavazatot szerezni. Idézem: ha a Fidesz alakít kormányt, „a külföldiek itt soha termőföldet nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben”. Nem csoda, hogy kisebb földrengéssel felérő ováció fogadta a Fidesz elnökének kijelentését.

Aztán jött a 2010-es Fidesz-kétharmad, és ezzel párhuzamosan az újabb és újabb vállalások. Csak egyet idéznék a korabeli sajtómegjelenések közül 2012-ből: „Az új földtörvény teljes egészében véget vet a külföldiek földvásárlásának, visszaszerzi »a zsebszerződéssel kilopott földet«, megvédi a termőföldet a spekulánsoktól és a bankároktól is, és korlátozza a nagybirtokot - mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Cegléden, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) ifjúgazda-tagozatának kongresszusán. »Ha nem hátrálunk meg, ha nem hagy el az erőnk«, 2013-ban olyan változások történnek a magyar mezőgazdaságban, amilyenekre 50-100 éve nem volt példa - jelentette ki a kormányfő a parlament előtt fekvő új földtörvényre utalva.”

Ma már tudjuk, akkor Orbán Viktor a fenti beszédében akkorát lódított a hazugság malomkövével, hogy az kiszállt a világűrbe, már a Plútót is elhagyta a Naprendszerünkben.

Ezzel kapcsolatban adjuk át a szót Ángyán Józsefnek, az agrártárca államtitkárának, aki azt a bizonyos törvényt írta, és figyeljenek arra, hogy milyen időpontnál tartunk:

“Á. J.: 2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet.

RIPORTER: Száznyolcvanezer hektárról volt szó, a teljes magyarországi mezőgazdasági terület, az 5,3 millió hektár mindössze bő három százalékáról.

Á. J.: Üzenetértéke volt a dolognak. Értékválasztás! Száznyolcvanezer hektárral több ezer családi gazdaságot lehetett volna megerősíteni, a demográfiai földprogramban gazdálkodni akaró fiatal párokat elindítani, vidéken tartani. E helyett azt a száznyolcvanezer hektárt odaadták a haveroknak. Pontosan értik a fiúk, hogy a termőföld stratégiai cikk: a globális felmelegedés és az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb van belőle, enni viszont muszáj, ráadásul egyre több az éhes száj. Termelsz rajta, plusz folyamatosan nő az ára, spekulálhatsz rá. Spekulálnak is. Szerintem viszont a politikusnak nem az a dolga, hogy spekuláljon a saját zsebére, hanem az, hogy szolgálja a népét.”

Amíg megpróbálják megemészteni, miként tud egy politikus akkorát hazudni, mint Orbán Viktor, tegyük hozzá: ő már 2012-ben beterelte az ígéretek vágóhídjára a magyar gazdatársadalmat, majd leszúrta őket, de jó tanácsadói voltak, vigyázott rá, hogy kóser vágás legyen, ne vérezzenek el egyből.

Elérkezett tehát 2013, az az év, amikor lejárt a külföldiek termőföld vásárlásának moratóriuma. És sokan azt hitték, készen van az új törvény, amivel Orbán Viktor szembemegy Brüsszellel, ahogy 2010 márciusában Hajdúböszörményben megígérte. – Na majd most megmutatjuk Brüsszelnek, ki a legény a gáton – gondolhatták a magyar nemzeti keresztény tábor hívei.

Adjuk át ismét a szót Ángyánnak:

„Így érkezett el 2013 februárja. A tavaszi parlamenti szezon előtt többnapos kihelyezett frakcióülésre utaztunk, itt vált véglegessé és egyértelművé a szakítás. Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen nyíltságán. Amit aztán maximálisan igazolt az idő: az olyan hepciáskodókkal, mint én, kegyetlenül leszámolt Orbán, viszont azokat a „tisztességesen viselkedő” fideszeseket, akik akár milliárdos köztörvényes bűncselekményeket követtek el, zömmel kimentette az igazságszolgáltatás keze közül.”

Tehát a földtörvényről a végső szavazás 2013. június 21-re volt időzítve. Ma már az sem közismert, hogy nem akármilyen szorult helyzetben volt a kormányfő. Legalábbis látszatra...

A földtörvényhez ugyanis kétharmados támogatás kellett. A Fidesz-KDNP-nek 262 képviselője volt az akkori 386 fős Országgyűlésben. A kétharmadhoz a jelenlévő 258 képviselőre volt szükség. Csakhogy Ángyán József és Bencsik János fideszes képviselők jelezték, nemmel voksolnak. Nem hivalkodott vele, de közismert volt, hogy Wittner Mária sem támogatta a módosítást, illetve belső körökben nyílt titoknak számított, többen kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy nem mennek el a voksolásra. Késpengén táncolt a helyzet, mi van, ha 1-2 képviselőnek még van lelkiismerete a Fideszben és nemmel szavaz? Óriási rizikó volt Orbán Viktor számára!

Nem akarok megsérteni senkit azzal, amit most mondok, tudom, lelkiismereti okok miatt nem könnyű feladat, de képzeljék magukat Orbán helyébe: nem akármilyen nyomás nehezedett rá, egyszerre kellett megfelelnie a globalista érdekeknek, azoknak a köröknek, akik felvásárlóként fenték a fogukat a magyar földekre, valamint át kellett játszani az állami földeket a hazai oligarcháknak, bankároknak. Ezzel párhuzamosan át kellett vernie az egész magyar társadalmat, saját híveit, akik az Orbán-féle földosztogatás miatt támogatták, nem az igazi Orbán-féle fosztogatás miatt szavaztak rá. Ha ezt a tervet egy parlamenti voksoláson elbuktatják, Orbán nehezen tudta volna megmagyarázni azoknak, akiknek a helytartója. Biztosra kellett tehát mennie.

Közismert, Orbán Viktortól végképp távol áll a legkisebb rizikó felvállalása is. És ezek tudatában tegyék fel a kérdést, mint Columbo hadnagy: ha ennyire bizonytalan egy nagy jelentőségű törvény elfogadása, megkockáztatja-e Orbán vagy bárki, hogy belemegy egy olyan csatába, amiben igen kétséges a győzelem? Vagy ha lehet is győzni, ugyanolyan eséllyel el is lehet bukni.

De akkor Orbán mégis miért vállalta be a lehetséges bukás kockázatát? Vagy elképzelhető, hogy nem volt benne semmi rizikó, olyat tudott, amit más nem?

Biztos forrásból tudom, – hiszen az onnan származó információikat újságíróként én is használtam – a Jobbik elnökségében voltak beépített emberei egy bizonyos fideszes miniszternek. Képzeljük el, mi van, ha sikerül megszervezni, hogy jobbikosok botrányt okozzanak és kizárják őket a földtörvényről szóló szavazásból? De mi van akkor, ha az ügynökök nem tudják átvinni a tervet, vagy ha sikerül is, és csak ezen múlik, nem igazán kommunikálható jól, hogy valakiket az ellenvéleményük miatt kizárjanak egy szavazásból.

Hogy biztosra menjen a történet és ne táncoljon késpengén a kétharmad, többre volt szükség: egy olyan balliberális ellenzéki erő kellett, amelyik kivonul, nem vesz részt a szavazáson. Pontosan úgy, ahogy Orbán Viktor nemrég hozzájárult Ukrajna EU csatlakozásához. Itthon határozottan ellenezte az EU-javaslatot.

„Magyarország nem enged semmiféle nyomásnak, a bővítéssel kapcsolatban nagyon határozott álláspontja van, azt fogja képviselni.”

- bizonygatta Orbán, majd azt mondta:

„A magyar genetikailag nem érzékeli a nyomást, ezért ez bennünket nem befolyásol.”

Aztán amikor szavazásra került a sor, a bátor magyar nyulat kiküldték kávézni, hogy ne zavarja Brüsszelt a „határozott álláspontjával”, aki rögvest eleget tett a „nyomásnak”.  Pilátus Viktort ezt követően ünnepelték a hívei, mint aki mindent megtett a magyar gazdák keresztre feszítése ellen. Ukrajna EU csatlakozása ugyanis egyenlő a teljes megsemmisüléssel az agráriumból élők számára. Orbán Viktor gúnyos mosollyal rutinosan másodjára is elárulta, hátba szúrta azokat, akik hittek benne...

Na de ne szaladjunk ennyire előre, 2013-ban a balliberális oldal minden létező fórumán ágált a földtörvény ellen. Természetesen nekik kizárólag a magyar emberek, a magyar gazdák érdeke számított, mert szerintük amit a Fidesz tenni készült, az felért egy tatárjárással.

A színház megvolt, a szereplők megfelelően lehordták egymást a sárga földig, a szavazóközönség megtapsolta a jelenetet. Aztán 2013. június 21-én elkezdődött a szavazás az úgynevezett földtörvényről. A Jobbik képviselői óriási botrányt rendeztek, őket ki is zárták a voksolásból.

És mekkora véletlen, már előtte az MSZP-DK mit csinált? Nem fogják kitalálni! Gyurcsányék kivonultak a szavazásról. Néhány MSZP-s bent maradt ugyan dísznek, hogy ne lógjon ki a ló, csak a láb... És mit ad Isten, 252 igennel, 17 nem mellett simán átment a kétharmados törvény, Orbán Viktor és Kövér László házelnök még azt a luxust is megengedte magának, hogy nem szavaztak. Minek is tették volna, volt elég magyar nemzeti keresztény áruló, aki elvégezte a piszkos munkát.

Tehát amit Dobrev szerint Sulyok Tamás törvénytelenül csinált, azt Orbán Viktor törvényesítette 2013-ban Gyurcsány Ferenc közreműködésével. Az úgynevezett ellenzéknek csak bent kellett volna maradnia az ülésteremben és nemmel szavazni. De hát akkor veszélybe került volna a nagy globalista terv: a magyar föld kijátszásának törvényessé tétele.

Sokan talán most találkoznak először a képmutatásnak és a politikai kétszínűségnek a jelenségével. Pedig ennek már nagy múltja van, csak az ezzel kapcsolatos információk terjesztése nem érdeke sem a jobboldali, sem a baloldali politikai holdudvarhoz tartozó médiafelületeknek. Így aztán az sem közismert, hogy nem is olyan régen az Európai Parlamentben elfogadták a magánkommunikáció megfigyelését lehetővé tevő úgynevezett Orwell-törvényt.

Brüsszelben Gyurcsány Ferenc feleségétől, Dobrev Klárától a Momentumos Cseh Katalinig mindenki támogatta az állampolgári szabadságjogokat semmibe vevő, a diktatúrára hajazó megfigyelési javaslatot. A különös koalíció viszont azzal vált teljessé, hogy most Dobrev Klárához és a Momentumhoz a Fidesz is csatlakozott. Hát nem érdekes? Ha a magyar állampolgárokat kell megfigyelni, akkor az ellenzéki és a kormánypárti képviselők félre tudják tenni a nézetkülönbségeiket.

---

Miben tud Ön segíteni?

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Szeptemberre egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

---