Hogyan kormányozta be az első kanyarban a szakadékba az országot Magyar Péter?

Miért lehetett volna elkerülni a paksi leállítást?

A 13. század környékén az őrségi Veleméren egy különleges templom épült. A varázsát mindmáig az adja, hogy az építőmesterek úgy állították be az ablakokat, a párkányok dőlésszögét, hogy egy adott ponton a besütő nap az év egy adott időszakában mindig egy megjelölt festményt világít meg. És ez így megy körbe egész évben. Óriási mérnöki bravúr, hiszen ehhez nemcsak építészeti ismeretekkel kellett rendelkezni, hanem olyan tudással, amely a világegyetem működését is figyelembe veszi. Ilyeneket tudtak az építőmesterek abban a bizonyos “sötét középkornak” nevezett időben.

Kétségtelen, hogy a mai ember tudása is sokszor bámulatos eredményekre képes. Ennél már csak a nemtudás az, amely még eszméletlenebb helyzeteket tud létrehozni. Szokták is mondani, nem az jelenti rád a legnagyobb veszélyt, amit nem tudsz, hanem az, amit tudsz, de rosszul.

Tudás vagy nem tudás ide-vagy oda, tény, hogy a hazai úgynevezett szakembergárda nem volt képes arra a legelemibb műveletre, amelyet egy gimnazista is könnyen abszolvált volna, nevezetesen a Duna vízállását előre jelezni 1-2 hónnappal korábban. Vagy jelezték előre, de az információ elveszett a hortobágyi politikai futóhomokban. Ez vezetett a paksi atomerőmű leállásához, ami felfoghatatlan nemzetgazdasági kárt okozott, illetve ebből következett a lakosság terrorizálása, megfélemlítése, hogy csökkentse a fogyasztást.

A Tisza propagandagépezete úgy könyvelte el ezt a helyzetet, mintha egy váratlan üstökös csapódott volna be az országba, amelyet a Fidesznek kellett volna észrevennie. A Tisza kész helyzet előtt állt, mentette a menthetőt, és Szupermen Péter éppen a vállán tartja az országot. A Fidesz megmaradt propagandistái pedig a saját felelősségüket próbálját áttolni a Tiszás balfácánkodás kontójára. Ebben a bohóckodásban a fideszes Tóth Máté energiajogász a főszereplő, aki éveken át hallgatott a problémáról, miközben vitte haza a Fidesz zsoldját, hogy aztán most a Mi Hazánk színeiben államfőjelöltként jelenjen meg.

Komolyabbra fordítva a szót, a hivatalos kormányzati magyarázatok szerint a Duna rekordalacsony vízállása egy kivédhetetlen, “vis maior” csapásként bénította meg az erőművet. Csakhogy a színfalak mögött súlyos logikai és technikai ellentmondás feszül. Maga az üzemeltető is elismerte, hogy a folyó aktuális vízhozama még elegendő lenne a blokkok hűtéséhez. A probléma tisztán mechanikai: a Duna vízszintje mélyebbre süllyedt, mint a vízkivételi mű szivattyúinak szívócsövei. Ha a berendezéseket járatnák, víz helyett levegőt szívnának, ami a hűtőrendszer megsemmisüléséhez vezetne, ez pedig tragédiához.

Ezt még Columbo nyomozó felesége is értené, azt viszont nem, hogy mi volt ebben a váratlan?

És ha Columbo nyomozóként az “akták” és a felelősségi körök mögé nézünk, súlyos bűntény bontakozik ki, és a gyanúsítottak padján megtalálhatók a magyar állami és energetikai döntéshozatali struktúra konkrét szereplői, akik a mulasztásért felelősek. Mind nagy halak, egyesek korábban a Fidesz medrében dőzsöltek, mások pedig már a Tisza vizében úsznak. Lássuk sorjában:

Első szint

A politikai prioritásokért felelős kormányzati szint egyértelműen az Energiaügyi Minisztérium. Kétséget kizáróan a legfőbb stratégiai felelősség az egykori szaktárcát terheli, amely 2022 óta önálló minisztériumként (Lantos Csaba vezetésével), korábban pedig a Technológiai és Ipari Minisztérium részeként határozta meg az ország energiapolitikai prioritásait.

Miben áll a mulasztás?

Az atomerőmű hűtési sebezhetősége a Duna fokozatos medersüllyedése miatt nem új keletű probléma. A 2010 előtti kabinetek (így a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok) idején a folyó drasztikus vízszintcsökkenésének modellezése már terítékre került. Ennek ellenére a távlati kockázatokat elbagatellizálták, a szükséges mederszabályozási és vízügyi beruházások elmaradtak.

És ez folytatódott. Így nem lehet más következtetésre jutni, minthogy a felelősség jelentős részben a rendszert másfél évtizeden át korlátlan felhatalmazással irányító Orbán-kormányt terheli. Miközben a kabinet gigantikus politikai, diplomáciai és pénzügyi erőforrásokat égetett el a papíron létező Paks II. projektben, teljesen elhanyagolta az ország áramellátásának felét adó Paks I. alapvető üzembiztonságát. A kormányzati fókusz az elmúlt évtizedben szinte kizárólag a Paks II. projekt jogi, diplomáciai és pénzügyi egyengetésére, valamint az akkumulátorgyárak energiaigényének kiszolgálására irányult.

A Duna 2018-ban már produkált egy drasztikus rekordalacsony vízszintet. Akkor már sokan figyelmeztettek, hogy ez rendszeressé fog válni, és a meglévő vízkivételi mű elavult. 2018 és 2026 között nyolc év telt el. Egy ilyen stratégiai fontosságú, az ország áramellátásának felét adó üzemnél nyolc év alatt nemhogy megtervezni, de megépíteni is kötelező lett volna a mélyebb szivattyúrendszert. Ez a tétlenség egyértelmű politikai és döntéshozatali felelősség.

A mélyebb vízkivételi mű kiépítésére vonatkozó közbeszerzéseket és szerződéseket érthetetlen módon csak 2024-ben zárták le. Az, hogy a kivitelezési határidőt 2030-ra tolták ki, jól mutatja, hogy a kormányzat egyáltalán nem kezelte első számú prioritásként a problémát. Egyszerűen szerencsejátékot játszottak az időjárással. Tudom, olcsó poén, de tény: 2018 és 2026 között stadionokra jutott figyelem és pénz is, mintegy 500 milliárd forint értékben.

Második szint

Mint állami tulajdonú energetikai óriásvállalat, az MVM (Magyar Villamos Művek) közvetlen operatív felelősséggel tartozik a hazai erőműpark üzembiztonságáért.

Miben áll a mulasztás?

Az erőmű menedzsmentjének feladata lett volna, hogy a 2018-as vörös jelzés után ne fogadjon el olyan beruházási ütemtervet, amely a kritikus szivattyúmodernizáció befejezését 2030-ra tolja ki.

Harmadik szint

A magyar állami beruházások egyik legnagyobb strukturális betegsége a végtelenül lassú, túlcentralizált és bürokratikus közbeszerzési és engedélyeztetési eljárás.

Miben áll a mulasztás?

Egy atomerőművi vízkivételi mű átépítése nemcsak energetikai, hanem bonyolult vízügyi és környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat is. Az, hogy a tervek és a tényleges szerződéskötés között évek teltek el, a hatósági és bürokratikus gépezet rugalmatlanságának a számlájára írható.

Ha Columbo nyomozó szemüvegén keresztül elemezzük a folyamatokat, láthatjuk, hogy míg a több évre tervezett gáthelyreállítások és a szivattyúkamrák mélyfúrása valóban megoldhatatlanok 60 nap alatt, de voltak olyan azonnali, operatív beavatkozások, amelyeket meg lehetett - és meg kellett - volna tenni. Így alakult ki az a helyzet, hogy a tényleges pusztítást a Dunával a Tisza tette. Vagyis a Tisza-kormány. És, hogy még csodálatosabb legyen ez a mondat: a magyar nemzetgazdaság egyik legnagyobb káráért Magyar Pétert terheli a felelősség.

Lássuk, Columbo mit olvasna a fejére az újdonsűlt kormányfőnek.

Képzeljék el a jelenetet, ahogy Columbo megvakarja a fejét, és rámutat a folyó paksi bevezető csatornájára.

- Tudják, ha a víz szintje süllyed, de a folyóban még van elég vízhozam, egy dolgot biztosan megtehet a hidraulikus mérnök: biztosítja, hogy a meglévő víz akadálytalanul eljusson a szivattyúk szívófejeihez. Júniusban és július elején, amikor az aszályjelek már egyértelműek voltak, non-stop, éjjel-nappali mederkotrást kellett volna elrendelni a paksi hidegvíz-csatorna bejáratánál és a vízkivételi mű előtti mederszakaszon. Ezzel el lehetett volna távolítani a felhalmozódott hordalékot, iszapot és kavicságyat.

Ehelyett mi történt?

A mederkotró hajókat és az úszódarukat csak az utolsó napokban, a 3. fokozatú készültség elrendelésekor - gyakorlatilag a leállás előtt 24-48 órával - vezényelték a helyszínre. Ezzel értékes centiméternyi vízmélységeket veszítettek el a szivattyúk javára.

Ezután Columbo nyomozó belenéz a jegyzetfüzetébe és azt mondja:

- A hírekben büszkén mutatták, hogy a szakemberek kiegészítő szivattyús úszóműveket készítettek elő a Dunán. Ez nagyszerű. De ha a számítások már hetekkel ezelőtt mutatták a rekordalacsony szintet, miért csak most léptek? Kétségtelen, ezek a mobil szivattyúk a teljes üzemi vízigényt nem tudják pótolni, de a részleges teljesítménycsökkentés mellett stabilizálhatták volna a vízszintet a szivattyúkamrákban, ha azokat már egy hónappal ezelőtt kiépítik, csővezetékezik és tesztelik. De mivel a mobil rendszerek üzembe helyezését elhalasztották a végső vészhelyzetig, nem maradt idő a hidraulikus finomhangolásra és a biztonsági tesztekre, így az erőművet a hirtelen kritikus szint elérésekor kénytelenek voltak menetrend szerint lekapcsolni.

Columbo az ajtó felé fordul, de még egyszer visszanéz egy utolsó észrevételre:

- És itt van a gazdasági része, uraim. Ha az ember tudja, hogy a felesége egy hónap múlva nem tud főzni, mert elzárják a gázt, akkor nem aznap kezd el éttermet keresni, amikor már üres a gyomor.

Hogy mit lehetett volna tenni? A MAVIR-nak és az Energiaügyi Minisztériumnak az 1-2 hónappal ezelőtti hidrológiai adatok alapján hosszú távú áramimport-szerződéseket kellett volna kötnie rögzített (fix) áron júliusra és augusztusra, felkészülve a paksi 2000 MW kiesésére. Ezzel párhuzamosan az ipari nagyfogyasztókkal egyeztetett, tervezett karbantartási leállásokat kellett volna ütemezni erre az időszakra. Csakhogy a felkészülés hiánya miatt a kormány a tőzsdéről, azonnali (spot) áron, méregdrágán (250–263 €/MWh) kénytelen vásárolni a külföldi áramot, a hálózatot pedig ad hoc korlátozásokkal próbálják megmenteni az összeomlástól.

Columbo még egyszer utoljára visszafordul és megjegyzi:

- Tudják, van egy dolog, amit a rendőrségen úgy hívnak: a szándékos vakság. Ez az, amikor látod a kanyart az úton, tudod, hogy ott a szakadék, de mégis gázt adsz, mert azt reméled, hátha kiegyenesedik. Júniusban már minden mérés mutatta, hogy augusztusra elfogy a víz a szivattyúk alól. 1-2 hónap nem lett volna elég a szivattyúk átépítésére, de bőven elég lett volna a meder kikotrására, a mobil szivattyúk élesítésére és az olcsóbb importáram lekötésére. Miért várták meg az utolsó 24 órát, hogy elkezdjenek kapkodni? Ki profitált abból, hogy a magyar állam most napi szinten eurómilliókat fizet ki a tőzsdén a hirtelen jött áramhiány miatt?

Csakhogy az újdonsült messiásnak fontosabb volt cirkusszá változtatni a parlamentet az elmúlt hónapokban, ahol bohócként vigéckedhetett. És a Kapitány István nevű globalista hiénának sokkal fontosabb volt a szélerőműparkok és mindenféle más bohócságok propagálása, mint a magyar nemzetgazdaság védelme.

És a helyzet még a fentieknél is súlyosabb.

Természetesen, mint mindennek, a Paksi Atomerőmű leállításának is komoly geopolitikai és technológiai összefüggései vannak. Erről hallgatnak a leginkább az úgynevezett szakértők, lódoktorok, energiajogászok és bábművészek. Ugyanis kialakult egy rendszerszintű probléma, amit a hazai energiapolitika és a nemzetközi beruházási versenyfutás elemzésekor sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni.

A nagy Duna-menti adatközpont-háború: Paks vs. Ausztria 2028

A legfőbb stratégiai vakfolt a színfalak mögött zajló nemzetközi tech-versenyfutásban rejlik. Két gigantikus projekt ütközik frontálisan a Duna erőforrásaiért a 2028-as céldátummal:

A német ParTec AG egy hatalmas, 300 MW kapacitású, mesterséges intelligenciára optimalizált szuperszámítógép-központot tervez Paks mellé. Ez a beruházás az atomerőmű folyamatos zsinóráramára és a Duna brutális mennyiségű hűtővizére épülne.

Csakhogy Ausztria ezzel párhuzamosan egy még monumentálisabb AI-adatközpontot készít elő. Felső-Ausztriában, Kronstorf térségében a Google egy óriási, 50 hektáros területen építi gigantikus szerverparkját. Bár az első fázis kapacitása 150 MW, a bővítési tervek és a Danube Data Center hálózati csatlakozásai a komplexumot egy 500 MW feletti összteljesítményű regionális MI-központtá növelik.

A két projekt életképessége között látványos különbség alakult ki. A Duna osztrák szakaszán 10 vízlépcső és duzzasztómű működik. Bár a beérkező vízhozamot kötelesek átengedni, a duzzasztók miatt az osztrák folyómeder még a legnagyobb aszály idején is mesterségesen magasan, vízzel telve tartható. Az osztrák beruházás energia- és vízellátása így sziklaszilárd lábakon áll.

Mindeközben Magyarországon az alapvető műszaki életképesség bukott meg. A szabályozatlan, duzzasztó nélküli magyar szakaszon a folyó aszály idején egyszerűen elfogy. Az, hogy a korábbi kormányzatok úgy készítették elő, a jelenlegi vezetés pedig úgy menedzselte a 300 MW-os, vízzabáló AI-központ megaszerződését, hogy a meglévő atomerőmű alapvető hűtését sem biztosították, a stratégiai vakság csúcsa. Egyszerűen felfoghatatlan ostobaságról van szó. Ha a Duna vízszintje már a meglévő atomerőmű hűtőrendszerének is kevés, akkor fizikailag kizárt, hogy ugyanebből a mederszakaszból még egy 300 MW-os adatközpont hűtési igényét is ki lehessen szolgálni.

A paksi atomerőmű 2026-os leállása nem a fizika vagy a természet megmagyarázhatatlan bosszúja. Ez a strukturális inkompetencia és a stratégiai vakság mintapéldája. A magyar vezetés úgy írt alá nemzetközi szerződést egy brutális áram- és vízigényű, 300 MW-os AI-adatközpontra Paks mellé, hogy az azt kiszolgáló alaphálózat és a folyómeder stabilitását képtelen volt biztosítani.

Míg Ausztria az infrastruktúrájával megnyeri a jövő technológiai versenyfutását, addig Magyarország méregdrága importáramra szorul, mert a döntéshozók képtelenek voltak megvalósítani azt, amit a veleméri mesterek 900 éve zseniálisan bizonyítottak: a számításokat tettekre kell váltani.

Ez a helyzet... A végső konklúzió pedig az, hogy a Paksi Atomerőmű fenntartása akkor is menthető lett volna, ha az utóbbi két hónapban az újdonsült Tisza-kormány menti a menthetőt. Ehelyett az ostoba és dilettáns kormányfő a hozzánemértésével belekormányozta az országot az első szakadékba. És ez még csak az első kanyar volt. Mindeközben Magyar Péter úgy ünnepelteti magát, mint a hibbant Néró, aki felégette Rómát.

---

Ha értékesnek találta ezt az írást…

Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.

Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.

Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.

Köszönöm, hogy követi a munkámat.

---

Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak

Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig. Elérhető a karpatiastudio.hu online könyvesboltban.

---

---

---

---

---

---

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

---

---