„Ma a szabadság legnagyobb ellenfele nem a zsarnok, hanem a tömegember.”

Szakács Árpád beszéde a szombati anti-globalista demonstráción

Hadleyburg-öt, a kis amerikai várost, az különböztette meg más hasonló településektől, hogy a neve egyet jelentett a nagy betűs Tisztességgel. Hírnevét nemzedékeken át megóvta minden szennytől, s büszkébb volt rá, mint bármelyik tulajdonára. Azt mondták, a város polgársága oly büszke volt a tisztességére, s annyira biztosítani akarta hírnevének fennmaradását, hogy a város már a bölcsőben tanítani kezdte csecsemőit a becsületes magatartásra, s e pillanattól fogva ezt a tanítást tette kultúrájának alapjává. Hadleyburg neve a tisztesség valódi példája és szinonimája lett.

Egyszer arra vetődött egy idegen, aki azzal szembesült, hogy korántsem nemesfém az, ami fénylik a Hadleyburg becsületes hírnevét bearanyozó táblán, és elhatározta, próbára teszi a mintavárost. Egy kisebb zsákot hagyott megőrzésre az egyik becsületes polgárnál azzal, hogy menjen érte a városból az az ember, aki vele, mármint az idegennel korábban jót tett, az erszény tartalma pedig arany volt. Az idegen titokban mindenkinek elküldte azt az információt, ami az úgynevezett bizonyíték volt a beazonosítást illetően.

A városban valójában senki nem volt jogosult az aranyra, mégis a becsületesség, a tisztesség, a jóravalóság, a szavahihetőség mintaképeinek királyi köntösébe bújt polgárok kivétel nélkül a maguk megérdemelt jussaként tekintettek a zsákra. Az átadásnál pedig mindenki lelepleződött. Kiderült, a tisztességes város mintapolgárai, a legkisebb próbánál elbuktak, önző, hazug, velejéig romlott, képmutató társaság volt az egész település, valójában nemhogy becsületesek nem voltak, de egymást sem tisztelték, egymást is átverték volna, csakhogy övék legyen az, amire nem voltak jogosultak. A város tisztességes polgárai kivétel nélkül a képmutatás álarcába bújtatott alávaló, hazug pernahajderek voltak. Róluk írta Mark Twain A lóvá tett város című kisregényét, amely minden idők felfuvalkodott polgári áltisztességének hű tükre, aminek becsülete talmi, a megvesztegethetetlensége kirakati dekoráció. A feddhetetlenség látszatát magukra öltő polgárok a saját egyéni önző érdekeik mentén kimutatták a foguk fehérjét, a valóságban is megmutatkozott az igazi arcuk.

Ha körbe nézünk korunk társadalmi viszonyai között, az az érzésünk támad, mintha egy Mark Twain-féle világban, egy lóvá tett országban élnénk. A politikai, a gazdasági és a kulturális elit el van telve önnön megvesztegethetetlenségével, önnön nagyszerűségével, tisztességével és bátorságával. Felfuvalkodott becsületességük talapzatáról a bizalmunkat kérik a munkájuk további folytatásához. Értünk fognak küzdeni az önkormányzatokban, az Európai Parlamentben, mindent értünk tesznek majd, a mi szabadságunkért, a mi biztonságunkért, jólétünkért – hangoztatják Hadleyburg mai reinkarnációi.

Csakhogy az elmúlt években, mint az ördög jobb és bal keze, megmutatták kik ők valójában. A globalisták utasítására szolgálták azt az ördögi tervet, azt az emberkísérleti programot, amely egy oltásalapú társadalmat akart létrehozni. Szabadságjogaink sárba tiprásával hitet tettek az ideológiák feletti ideológia, a covidizmus mellett. Minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy a keresztény konzervatív és a balliberális oldal ideológiája kirakati giccs, azok az ígéretek és jelszavak, amelyekkel a választásokon a tömegek bizalmába férkőzve megszerzik felettünk a hatalmat, csak cirkuszi kellékek ahhoz a színjátékhoz, amit globalista gazdáik elvárnak tőlük. És, a tömegember, a tömegtársadalom újra és újra visszatapsolja a hatalomba a hazugság és a képmutatás mestereit. Joggal gondolkozhatunk el azon, mint ami a Moby Dick zenekar egyik szövegében van:

„Miféle gonosz erő, ami folyton vesztünkre tör...”

A tömeg a polgári történelem alkotása. A polgári átalakulás elmúlt 250 éve száműzte a szakralitást, az emberből Istent kreált, akinek az élő helyett a halott anyag lett a szimbóluma. A felvilágosodott ember magabiztosan sétált be a sötétség barlangjába, önmagát egy alacsonyrendű darwini állati szintre degradálta le, közben felszámolta civilizációjának alapjait, társadalmi körülményeinek gerincét, tartóoszlopát, a rend lényegét, a természetes hierarchiát. Helyette megteremtette a természetellenes egyenlőséget. A halott anyagból, mint Frankenstein a saját szörnyét, a polgárság is létrehozta önálló kreatúráját: a tömegembert.

„A polgári világ legfőbb bűne éppen abban állt, hogy megtagadta magát a hierarchia lényegét, az érték rendjét, a kiváltság elvét: a minőséget, s helyében »megszervezte« a tömeg, a mennyiség uralmát”

– írta az emberi civilizáció történetét feldolgozó filozófiai összefoglalásában, Az ötödik ember című monumentális munkában a Hamvas Béla-i szellemi magasságokban járó Várkonyi Nándor. Így folytatja:

„A tömeg lényegénél fogva mennyiségi dolog, híjával van a dialektika törvényének, fokozást nem ismer, és semmiféle halmozás nem változtathatja minőséggé. A szerves, tehát egészséges társadalom rendje nem gazdasági, vagyoni, anyagi, azaz mennyiségi egyenlőségen alapul, mint az anyag prófétái, Adam Smith, Karl Marx és a többiek oly sikerrel hirdetik, hanem a munka, a szellem, a jellem értékhierarchiáján, vagyis az emberi egyenlőtlenségen. [...] A különbségek azonban nem ellentétek, hanem kiegészülések, csak a csőcselék-ember és prófétái kiáltják ki annak, mert maguk híjával vannak minden értéknek, s a hierarchia legalsó fokán a helyük. Innen ered a csőcselék-ember örök dühe és olthatatlan hatalomvágya, ezért akar eltaposni, kiirtani, »egyenlővé« tenni minden hierarchiát rombolás, erőszak, mészárlás árán, s uralomra jutva, ezért visz végbe rögtönös elvtagadással tökéletes jogfosztást, ezért állít fel zsarnoki diktatúrát, minthogy a versenyt nem bírja, s a különbözés, a minőség, az érték a halálát jelenti.”

Pontosan ez a tömegember, a tömegtársadalom tragédiája! Csak lefelé tud menni, csak lefelé tud nézni és csak lefelé tud bármit is értelmezni, és csak lefelé tud húzni mindent.

A tömegembernek nincs tartása, értékrendje, és semmilyen olyan igazodási pontja, ami bármilyen stabilitást adna az életének. Persze azt hiszi, mindennel rendelkezik, de valójában nincs semmije. Van aki templomba jár, úgy érzi, hisz Istenben, de semmit nem tesz meg, amit a hite elvárna, hiszen valójában nincs is hite. Értékrendeket hajtogat, mint a papagáj, de valójában semmilyen értékrendje nincsen, hiszen túlságosan gyáva ahhoz, hogy az életének a felismeréseivel szembesüljön, felvállalja azokat, kiálljon mellette. Hiszen híjával van a bátorságnak.

Ha teheti, a tömegember elkerüli a felismerésekkel való találkozást. Ezért van az, hogy a tömegpártok tömegembereinek a torkán bármit le lehet nyomni. Ezért van az, hogy a fideszes keresztények békehirdetésébe simán belefér napjaink palesztin népirtásának elfogadása, simán belefér tízezer kisgyermek legyilkolásához való asszisztálás, több százezer ember elüldözése, otthonának a lerombolása.

A tömegembernek nincs felelősségérzete, semmiért nem érez és nem is vállal felelősséget. Mivel eredendően gyáva és megalkuvó, a legminimálisabb szinten sem bírja a felelősségtudatot. A tömegember folyamatosan fél és retteg. Egy dologtól nyugszik meg, ha át tudja adni a felelősséget másnak. Erről szól az egész élete, a felelősségtudat átruházásáról. A tömeg urai ezért hozták létre számára a szakembert. A tömegember ettől megnyugszik: majd a szakember megmondja, majd a szakember eldönti, majd a szakember megoldja. Ez a magyarázat arra, hogy a tömegek a legképtelenebb őrültségeket is elfogadták a Covid diktatúra idején.

A tömegember önérzetes, hiszen az egyenlőség van a fejébe pikérozva, és nem tűri meg, hogy más kimagasodjon a környezetében, ami mellett feltűnne önnön kisszerűsége. A tömegember mindent lehúz a középszerűség, a aljasság, a jellemtelenség padlójára. A tömegember a legkíméletlenebb terrorral zúz össze minden tükröt, amelyből kiderülne, ki is ő valójában.

A tömegembernek szinte mindenről van véleménye, gondolata viszont egy sem, csak ismétli, amit legyártott számára a tömegmédia. A tömegmédia a tömegember szeme és füle, ami azon kívül esik, sem elképzelni, sem elfogadni nem tudja.

Ma az emberi szabadság legnagyobb ellenfele nem a zsarnok, hanem a tömegember. Hiszen a tömegember nem emberi életet él. Nem Isten felé emelkedik, nem önmaga megismerésére törekszik.

A történelem során minden totalitárius rezsimnek volt egy kulcsfontosságú sajátossága: az arra való törekvés, hogy minden tudást ők irányítsanak. Egy diktatúra sem létezhetett enélkül. Mert ha egy diktatúra nem tudja ellenőrizni, hogy a nyilvánosság milyen információkhoz férhet hozzá, akkor az elnyomás nem tud kiteljesedni.

Egykoron a szovjet diktatúra elől Amerikába menekült professzor azt mondta:

„Aki valaha is feladja az információszabadsághoz való jogát, minden szabadsága elvész. Ahhoz, hogy szabad légy, először meg kell tanulnod gondolkodni. A szabadságot sokféleképpen kell kiharcolni és megőrizni, de ha először nem tudod, hogyan kell gondolkodni, akkor fel sem tudod fogni, mikor veszik el először a szabadságodat. Ahhoz, hogy egy nép szabad legyen és szabad maradjon, mindenkinek fel kell ismernie, hogy önálló gondolkodásra képes egyén, és meg kell tanulnia minden témában kritikusan gondolkodnia.”

A tanítvány, aki ezt elmesélte és akire nagy hatással volt a professzor, így folytatta:

„Az elmondottakból megértettem annak jelentőségét, hogy szabad országokban az emberek hozzáférhetnek nyilvános információkhoz, megoszthatják tudásukat, eszméket cserélhetnek és nyíltan vitázhatnak. Ez mind döntő fontosságú, mivel a fősodor narratívájával ellentétes gondolatok felállítása az alapja a kreativitásnak, a találmányoknak és a haladásnak, minden területen, a filozófiától a fizikáig. Bárhol, ahol az emberek szabadon megkérdőjelezhetik a status quót, és új ötleteket terjeszthetnek elő anélkül, hogy félniük kellene az üldözéstől, a társadalmak hajlamosak virágozni. Enélkül nem lennénk mások, mint alázatos emberi tőkéje egy zsarnoki államnak. Amerikában sokáig természetesnek vettük az információszabadságunkat és a szólásszabadságunkat, de ez fokozatosan kicsúszott a kezeink közül. A passzív fogyasztók nemzete lettünk – a tökéletes közvélemény, akit propagandával és az elmekontrollal irányítanak.”

Így folytatta:

„A Covid alatti vak alávetettség a tekintélynek jelentős ébresztő volt számomra – és remélem, sokak számára –, hogy a fősodratú narratíva megkérdőjelezésére vonatkozó jogunk elvesztése veszélyes és csúszós lejtő minden szabadság elvesztéséhez.

Az elmúlt két évben rémülten figyeltem, ahogy az egykor progresszívnek tartott emberek, akik a szólásszabadság és a nyílt internet mellett álltak ki, az elhallgattatást, a cenzúrát, a szigorúbb felülről lefelé irányuló információ-ellenőrzést szorgalmazták. Mantrákat és propaganda-szlogeneket kezdtek skandálni, amelyek arra utasítottak bennünket, hogy kövessük a tudományt!

Mintha a tudomány Biblia lenne, nem pedig az, ami valójában a tudomány, ami a tudás folyamatos keresése. Nincs olyan, hogy »tudomány«, és a tudományt nem követni kell, hanem tanulmányozni. Ha valamit nem tudsz megkérdőjelezni, akkor az nem tudomány. Ez a tekintélyelvűség egyik ága. Mindenkinek abszolút joga van kutatásokat folytatni, kérdéseket feltenni és döntéseket hozni – különösen a saját testével kapcsolatban. A tested a magántulajdonod, és a legjobb módja annak, hogy így is maradjon, ha felszabadítod az elmédet a további kérdésekre, azaz elkezdesz gondolkodni.”

Kiegyezni az aljassággal, korrupt körülmények között elégedettnek lenni – Hamvas Béla ezt tartotta az emberi lét legnagyobb bűnének. Márai Sándor pedig irányt mutatott, miként szabaduljunk ki a szellemi és erkölcsi értelemben is összeomlott emberi civilizáció romjai alól:

„Felébredni ebben a világban, kidörzsölni egy több ezer éves álom csipáját a szemünkből és körülnézni – egyértelmű a tudatosodással: valami megtörtént. Valaminek vége.”

A tudatos, gondolkodó ember hite kell hogy erőt adjon, mi semmilyen körülmények között nem adjuk fel. Ránk itt és most van szükség. A tömegember az életünk hajóját nekikormányozta a jéghegynek. A tömegember el fog pusztulni, sokan velük mi is, ha tétlenül állunk a süllyedő hajón, vagy félünk, rettegünk. Pedig csak az fog elveszni, ami pusztulásra rendeltetett. Csak az fog eltűnni, ami életképtelen. Csak az fog túlélni, akikben megmarad a gondolkodás képessége és az életerő. Ez az élet természetes rendje.

A tudat teremtő ereje a világ legerősebb fegyvere. Ki kell mondanunk, tudatosodnia kell bennünk, hogy ezeknek felettünk nincs hatalma!

Minden tudatos, gondolkodó ember számára van mentőcsónak a süllyedő hajón. A választás lehetősége mindenki előtt nyitva áll, ha felszabadítja elméjét, kitörli szeméből a pártpolitikai csipát és megfogalmazza a szabadság kívánalmát, a teste feletti önrendelkezés fontosságát, és nemet mond a globalista törekvésekre.

Sorsfordító évben vagyunk, mint 1934-ben Anatolij Ribakov főhősei, Az Arbat gyermekei című könyvben. Ekkor teljesedett ki Sztálin tébolyult hatalomvágya, a zsarnok ekkor számol le minden akadállyal, ami rémisztő uralmának kiteljesedése előtt állt. Az országban mindenki élte a maga életét, az emberek, a fiatalok tanultak, dolgoztak, szórakoztak, aztán egyszer egy nap rádöbbennek, mindennek vége, a gondtalannak tűnő életet a rémálomnál is borzasztóbb hétköznapok váltották fel.

A Covidnak nincs vége, ez csak a kezdete volt valami sokkal szörnyűbb tervnek. Sztálini szerepre pedig bőven van jelentkező Tedrosz Gebrejeszusz marxista terrorista múltú WHO főigazgatótól Klaus Schwab-on keresztül Bill Gates-ig.

Ma a Mi Hazánk Mozgalom a gondolkodó emberek politikai ereje. Ami minket összeköt, az a Márai Sándor által megírt tudatosság és a gondolkodás képessége. Ezért szállunk szembe továbbra is azokkal az erőkkel, amelyek a szabadságunkra törnek: a WHO tervével, a számunkra készített digitális diktatúra minden elemével. Szembe mindazzal, amit az tömegember nem is akar érzékelni. Nem is zavarja, hiszen nincs is tudata, csak egy beprogramozott, manipulált lény.

A múlt évben a Mi Hazánk megakadályozta a globalisták víz feletti kontrolljának tervét, a fúrt kutak nyilvántartásba vételét, a múlt évben a Mi Hazánk elgáncsolta a napelemes háztulajdonosokra kedvezőtlen elszámolásnak a hatályba lépését. A Mi Hazánk az elmúlt két évben egyedüli politikai erőként küzdött azért, hogy az emberi szabadság utolsó bástyája, a készpénz alkotmányos védelmet kapjon, és úgy tűnik, ez néhány hónapon belül megvalósul. A Mi Hazánk négy éve folyamatosan szembeszállt a Covid diktatúra szabadságellenes intézkedéseivel, egyedüli politikai erőként áll a Covid diktatúra áldozatai mellett, elégtételt követelve azok számára, akiket megnyomorítottak, anyagilag ellehetetlenítettek a globalisták hazai helytartói az emberekre erőltetett vakcinaterrorral.

Akinek fontos a szabadság csak és kizárólag a Mi Hazánkban bízhat. És most először kerülhet sor arra, hogy Európai Uniós színtéren is, mások mellett a Covid diktatúra kapcsán Ursula von der Leyen elszámoltatásáért küzdjön. Arról az Ursula von der Leyenről van szó, aki a Fidesz-KDNP képviselőinek köszönhetően lett az Európai Bizottság elnöke.

Eljött az idő arra, hogy az Európai Parlamentben, mi magyarok is kiálljunk az emberi szabadság mellett, mert a Fidesz és a balliberális ellenzék képviselői ehhez gyávák voltak.

A Mi Hazánk listája az emberi szabadság listája. Akiben van még egy kis életerő, van még egy kis felelősségérzet gyermekei, unokái jövője iránt, az most csak és kizárólag a Mi Hazánk mellett dönthet. Ahogy Thierry Baudet megírta a Covid rulett című könyvében:

„A hazugságok korát éljük – és ezért az igazság idejét. Az egyéni szabadság végső szakaszának, a szabadság haláltusájának vagyunk a szemtanúi. A globális elit tagjai, mint Bill Gates, Klaus Schwab és társaik 2030-ra a Great Reset lezárásaként a totalitárius ellenőrző államot akarják megvalósítani. Itt, Magyarországon is! Minden embernek választani kell: mert a harc elkerülhetetlen. Most már Ön, a gyerekei, a családtagjai kerülnek a célpontba!”

Képek a Mi Hazánk Mozgalom Facebook oldaláról, az antiglobalista tüntetésről

---