Március 15. – Az új világrend első hazai állomása
Szabadságszerető nemzetből végképp zsarnokságszerető néppé váltunk?
1848-49-ben Kossuth Lajosék a szabadkőműves eszmeiséget képviselték, egy olyan tervet, amely létrehozza a szabadkőművesek köztársaságait.
A tömegember fejébe vert történelemszemlélet egy lineáris síkon elhelyezett áramlat, amelyen, mint egy abszurd darwini evolúciós folyamat, úgy zajlik le az úgynevezett “fejlődés”, azaz maga a történelem. Ahogy tanultuk, a nagy átalakulások úgy jönnek létre, hogy a népek az elnyomás miatt fellázadnak, csak úgy forradalmak vagy háborúk törnek ki, majd ennek eredményeképpen új világ jön létre. Ezek a forradalmi stációk vezetnek jelenkorunk valóságába, amelyben minden ember a szabadság, egyenlőség, testvériség idilli állapotába került.
Az ide vezető állomások a világ érintett országaiban mára vallásos dogmává alakultak át. A történéseket imádat veszi körül, melynek átlényegült, szent ideája maga a szabadság eszméje, amit a tömegek kiharcoltak. Ez a narratíva generációk óta nem más, mint maga a megkérdőjelezhetetlen szentség.
De vajon mi lenne, ha kiderülne 1848. március 15-e nem a szabadság, hanem a zsarnokság ünneplése? Egy olyan állomása a történelmi sorsfordulóinknak, amely a szakadékba, a végső megsemmisülés irányába fordította nemzetünk jövőjét? Mi lenne, ha kiderülne, 1848 politikai irányítóinak központi alakjai nem hősök voltak, hanem globalista ügynökök, titkos társaságok megszállott fantasztái, akikkel elvégeztették a piszkos munkát: elpusztítani az isteni hierarchiára épülő szakrális rendszert, magát az igazságot?
Vajon mit gondolnának mindezekről ma az utcán vonuló tömegek? Nyilván semmit, hiszen Gustave Le Bon A tömegek lélektana című könyvéből tudjuk, hogy a tömegek soha nem gondolkoznak. Mattias Desmet A totalitarizmus pszichológiája, Szécsy János, Az erőszak kora, Edward Bernays, a Propaganda című műveiből pedig ismerjük:
A tömegek sohasem robbantanak ki forradalmakat!
Ugyanis a forradalmak mögött mindig mások állnak, akik egy bizonyos cél elérése érdekében a tömegeket csak felhasználják. És a cél, sohasem a tömegek, az emberiség “felszabadítása”, életének jobbá tétele, hanem a totális uralom megteremtése a tömegek felett.
Ebben a történelmi folyamatban a budapesti március 15-e egy igen fontos stáció, ugyanis az 1848-as európai forradalmak nélkül elképzelhetetlen a mai világrend. Bár 1848-at a “népek tavaszaként” ünnepeljük, a forradalmi hullám számos olyan folyamatot indított el, amelyek hosszú távon destabilizálták Európát, és hozzájárultak a 20. századi tragédiákhoz.
1848 előtt a liberalizmus és a nemzeti eszme kéz a kézben járt. A forradalmak azonban egymás ellen fordították a népeket, a hazafiságot kirekesztő, agresszív sovinizmussá torzították, ami végül az első világháború egyik fő gyújtóforrása lett.
A forradalmak ugyan elbuktak, de visszafordíthatatlan változásokat hoztak. Nemhogy oldották volna a feszültségeket, hanem megsokszorozták azokat. Nyugat-Európában a munkásosztály és a polgárság szövetsége a júniusi párizsi munkásfelkelés során végleg felbomlott. Ez a bizalmatlanság vezetett a szocialista és kommunista mozgalmak radikalizálódásához, mivel a munkásság úgy érezte, a liberális demokrácia elárulta őket. Az anarchizmus keretében ennek számtalan áramlata jutott be Magyarországra, ami az 1918-19-es szörnyű forradalmakban teljesedett ki.
Az 1848-hoz kapcsolódó forradalmi erőszak (gyilkosságok, barikádharcok) ráijesztett az európai elitre. Ez évtizedekre megakasztotta az organikus reformokat, mivel a hatalom minden változtatási kísérletben veszélyt látott, így később a társadalmi ellentétek robbanásig feszültek.
A forradalmak geopolitikai instabilitást hoztak, a Szent Szövetség rendszerének felbomlásával megszűnt a napóleoni háborúk utáni viszonylagos európai egyensúly. A forradalmak utóhatásaként felkorbácsolt nacionalizmus és a létrejövő új, egységes nemzetállamok felborították a hatalmi rendet, ami állandó fegyverkezési versenyhez vezetett, ezzel újabb lőporos hordókat hozva létre Európában.
A magyarok számára még tragikusabb fordulatot hozott március 15. Az 1848–49-es események és a trianoni békediktátum közötti összefüggés a mindenkori magyar történelem egyik legtragikusabb íve. A forradalom alatti nemzetiségi ellentétek nem lényegtelen összeütközések voltak, ezek olyan mély konfliktusokat hoztak a felszínre, amelyek később a történelmi Magyarország felbomlásához vezettek. Ennek hátterében az állt, hogy a magyar liberális elit (Kossuth Lajossal az élen) az “egy politikai nemzet” elvét vallotta, ami azt jelentette, hogy az ország minden lakója – anyanyelvétől függetlenül – a magyar nemzet tagja. Ezzel szemben kisebbségi vezetők saját, autonóm nemzeti létet követeltek. (És akkor még országhatáron belül.) A magyar elutasítás a nemzetiségeket a Habsburg-udvar karjaiba lökte, amely “oszd meg és uralkodj” alapon ellenforradalmi erőként használta fel őket a magyarok ellen.
1848–49 során Délvidéken és Erdélyben brutális etnikai színezetű polgárháború dúlt. A kölcsönös atrocitások (például az erdélyi vérengzések) olyan történelmi traumákat és gyűlöletet generáltak, amelyek a későbbi évtizedekben lehetetlenné tették a románok-szerbek és a magyarok között a békés együttélést, és hivatkozási alapot adtak a későbbi elszakadási törekvésekhez.
A forradalom leverése után a Kárpát-medencei nemzetiségek is csalódtak Bécsben (hiszen nem kapták meg az ígért önállóságot), de a magyar állammal szembeni bizalmatlanságuk megmaradt. Ez a kettős elidegenedés vezetett oda, hogy a nemzetiségi mozgalmak már nem a Monarchián belüli reformokban, hanem a teljes elszakadásban és az anyaországukhoz (Románia, Szerbia) való csatlakozásban látták a jövőt, ehhez pedig európai színtéren tettek lépéseket, amelyek kapóra jöttek a brit Titkos Elitnek.
1848 tragédiája, hogy a szabadságért vívott harc során a magyar és a nemzetiségi törekvések nem kiegészítették, hanem kioltották egymást. Minden nép a szabadságáért harcolt, miközben egymást gyilkolta és önmaga meggyengítésével teremtette meg a nemzetek felett álló, a nemzetek nélküli új globális uralmi rendet, azaz a mai világot.
Önökben, akik olvassák, vagy hallgatják a fentieket, joggal fogalmazódik meg az a gondolat, hogy utólag könnyű így látni a helyzetet, és az események mögé bármilyen hátsó szándékra épülő szervezettséget képzelni inkább összeesküvés-elmélet.
És most elsősorban azokhoz a tízezrekhez fordulok, akik már megismerték A Titkos Elit című könyvsorozatot. Valóban nehéz lenne az 1848-as európai forradalmak mozgatórugóihoz bármilyen titkos, nevezetesen szabadkőműves háttérerőt hozzátenni?
Kétségtelen, az 1848-as eseményekre nemzeti mítoszok sok-sok rétegnyi üledéke rakódott, így az igazságot nehezebb kiásni, mint egy bányató mélyén pihenő dinoszauruszt. És komoly adóssága jelenkorunknak, hogy valakik ezt mégis megtegyék.
Raffay Ernő már számtalan ügyben vállalta az úttörő szerepét. A Szabadkőművesek köztársaságai című alapművében számtalan forráson keresztül mutatja be, hogy a nemes, humánus, emberbaráti eszméket hirdető vakoló testvérek valójában tömeggyilkosok, akiknek teljesen más céljaik vannak, mint a jótékonykodás.
A 19. század végére, a 20. század elejére a szabadkőművesség titkos páholyaiból szervezett országhódító tevékenységet siker koronázta. Franciaországtól Olaszországig szabadkőműves kormányok készítették elő a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Francia hatásra Európa más országaiban is hozzákezdtek a szabadkőműves köztársaságok létrehozásához. Összeesküvéseiket puccsok, gyilkosságok, forradalmak kísérték, a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos jelszavai alatt megvalósult új világ előrevetítette a bolsevizmus későbbi rémuralmát. Ezekhez a folyamatokhoz szervesen csatlakoznak az 1848-as forradalmak, amelyek fellángoltatták a nacionalizmust, hogy aztán magukat a nemzeteket égessék porrá az egymással szembeni küzdelemben. Mert csak így jöhet létre a kevert népességű Európa, amelynek gondolatát mindenki Kalergihez köti.
Néhány éve A Kalergi-terv című kötethez írt bevezető tanulmányomban terjedelmes keretben bontottam ki és támasztottam alá az Európai Unió létrehozásának szabadkőműves hátterét. Ott ismertettem a Magyarországi Nagyoriens hivatalos belső közlönyét, a Hajnal 1879 novemberében megjelent páholyülés egyik felszólalását Carl von Gagern testvértől. Idézem:
“Nem elég a világtörténelmet nagy eseményeiben követnünk, be kell hatnunk annak belső indokaiba. Ily módon azon nagy igazsághoz jutunk, hogy minden haladási és reform eszme, mely az emberiséget foglalkoztatta s előbbre vitte, először titkos társulatok szűk körében dolgoztatott ki s készíttetett elő.”
Vagyis azt a hagyományt kell folytatni a szabadkőművesség részéről, amit korábban is követett a titkosan működő társaság, amelynek 18., 19. és 20. századi hátterét - eredeti szabadkőműves dokumentumokat felhasználva a bizonyításhoz - Raffay Ernő több könyvben is kibontotta: a vakolók Magyarországon is mélyállamként működtek, megkérdőjelezhetetlen a felelősségük az 1918-19-es forradalmi mozgalmakban, sőt, a Tanácsköztársaság véreskezű tömeggyilkosai is a “szabadság, egyenlőség, testvériség” nemes eszméi alatt “fejlődtek”. Még maga Rákosi (Rosenfeld) Mátyás is.
Az 1918-1919-es magyarországi szabadkőműves forradalmak konkrét elődjüknek tekintették az 1848-as eseményeket. Számukra valóban történelmi pillanat volt, hiszen ekkor került le a Szent Korona, a magyar államiság jelképe a címerről. Már az 1848-as forradalom első hónapjaiban megalakultak azok a páholyok Magyarországon, amelyek 1918-ban létrehozták Károlyi Mihállyal az első szabadkőműves kormányt. Ami pedig a legfontosabb, hogy a szabadkőművesek leggyűlöltebb ellenségével, a katolikus egyházzal szembeni fellépés is 1918-1919-ben érte el az első nagy sikereket: a kereszténység legerősebb bástyájának, a katolikus egyháznak a meggyengítését, visszaszorítását, az iskolák államosítását, vagyonának elvételét. És ezeknek a gyökerei mind 1848-49-re és Kossuth Lajoshoz nyúlnak vissza. (Meszlényi Antal: A magyar katolikus egyház 1848-49-ben című művében drámai hátteret találunk a pusztításról.)
1848-49-ben Kossuth Lajosék a szabadkőműves eszmeiséget képviselték, egy olyan tervet, amely létrehozza a szabadkőművesek köztársaságait. A forradalom vezéralakjai a bukás után mind befolyásos szabadkőművesekké váltak, és tovább küzdöttek az eredeti célokért. És ezek mára kivétel nélkül megvalósultak. Vagy a jelszavak mögött valami teljesen más jutott hatalomra?
Az 1848-as forradalmakat kirobbantó háttérerőknek pontos és világos céljuk volt: megfelelő mennyiségű lőporos hordót gyártani egy későbbi nagy robbanáshoz, amely megteremti az új világrend alapját, ez pedig az első világháború volt, amit követett a második. A Titkos Elit olvasói pontosan tudják, hogyan került sor a detonációra, amely mindannyiunk sorsát megváltoztatta.
Tehát ha valami miatt emlékeznünk kell 1848-ra, akkor pont azt kellene megvitassuk, milyen súlyos következményei voltak a forradalomnak, milyen világot teremtett mára 1848-49 eszmeisége? Tényleg megvalósult a szabadság, egyenlőség, testvériség?
Felismerjük-e egyáltalán a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget? Tényleg erre a demokráciára várt a nemzet?
Ma, amikor százezrek vonulnak különböző pártok zászlajai alatt a szabadságért, olyan erők mellett állnak ki, akik a zsarnokságot képviselik. Olyan erőket emelnek piedesztálra, akik gőzerővel dolgoznak a digitális megfigyelési rendszerek kiépítésén, a digitális állampolgárságon, és egy olyan világot akarnak létrehozni, ahol a maradék szabadságot is el tudják pusztítani. Olyan politikusokkal ünnepelnek, akik néhány éve, a Covid-terrorizmus alatt a legdurvább módon léptek fel az emberi szabadság ellen.
A szabadság napján a magyarok olyan politikai erők mellett állnak ki, akik leghűségesebb szövetségesei, bűntársai azoknak a cionista törekvéseknek, amelyekkel mások mellett Venezuelában, Iránban, Palesztinában, más nemzetek szabadságát tiporják el.
Az egyenlőséget ünneplő magyar tömegek olyan politikai erők mellett állnak ki, akik szövetségesei, bűntársai azoknak a cionista törekvéseknek, amelyekkel Iránban, Venezuelában, Palesztinában megpróbálják kizsákmányolni a különböző népeket.
A testvériséget ünneplő magyar tömegek olyan politikai erők mellett állnak ki, akik szövetségesei, bűntársai azoknak a cionista törekvéseknek, amelynek keretében legyilkolják az iráni és palesztin civil lakosságot, a gyermekeket sem kímélve.
És azok a tömegek vonulnak a szabadság mellett, akik nemrég a legvéresszájúbb kiszolgálói voltak a szabadságot eltipró Covid-terrornak. Egy olyan demokrácia mellett vonulnak, ahol semminek nincs következménye.
Vagy az lenne a demokrácia, amikor a politikai képviselőink gátlástalanul kiszolgáltatják a magyar embereket, a magyar kisgyerekeket az oltásipari terrornak? Vagy az, amikor globális multicégek gazdasági gyarmatává teszik az országot, akik kiszipolyozzák a magyarokat? Vagy esetleg az, amikor a magyarság nevében valakik tömeggyilkos pszichopaták népirtó bűncselekményeit védik a különböző nemzetközi szervezetekben? Hány oldalnyi hasonló kérdést lehetne még feltenni...
És az lenne a szabad sajtó, amely mindezeket szolgálja?
Nem lehet, hogy utat tévesztettünk?
Nem lehet, hogy akkor lennénk méltóak őseink örökségéhez, ha megpróbálnánk megismerni az igazságot, feltárni, amit ők félreértettek és elrontottak? Nem lehet, hogy tanulnunk kellene a múlt hibáiból?
Nem lehet, hogy ma, a szabadság ünnepének tartott eseményen önmagunk és gyermekeink szellemi és testi szabadságáról kellene beszélnünk?
Nem lehet, hogy ma az iráni és a palesztin népek szabadságáért kellene nekünk is küzdenünk?
Vagy egykori szabadságszerető népből végkép zsarnokságszerető néppé váltunk?
Háború Irán ellen. Miért veszélyes Izrael egy zsidó lap szerint?
Ma elkezdődött egy újabb tömeggyilkos akció, amely ismét Iránt vette célpontba, és amely mögött szintén a világuralmi terveket végrehajtó cionista tömeggyilkos izraeli jobboldali vezetés áll.
Miért gyilkolnak és miért halnak meg az amerikaiak Izraelért?
Vajon megszabadulnak-e az amerikaiak valaha is attól az egyetlen országtól és hálózattól, amely a történelem legsikeresebb felforgatását és államátvételi műveletét hajtotta végre rajtuk?
A globális parazita titkos története - Az Igazság Napja - 2. rész
Bogár László új könyvében arra tesz kísérletet, hogy feltárja a pénz három évezredes, elrejtett történetét – és vele együtt azt a világrendet, amelyet ma is működtet.
A tömeg morálisan sohasem fejlődőképes
Az 1956-os magyar szabadságharc évfordulóján utcára vonult óriási tömegek látványának Orwell-epizódja tablóképe az életünket behálózó abszurditás valóságának. A tömegek korát éljük, amelyben már semmi sem emberi. Az igazság, a lelkiismeret, a bátorság, az empátia, a hősiesség már csak komédiás jelmez, amit a tömegek magukra aggatnak, ebben vonulnak a hősből színésszé vedlett karmesterek vezényletére.
Raffay Ernő a Rothschildok globális hálózatáról (videóval)
Raffay Ernő történész leleplező beszámolója A Titkos Elit működéséről, a brit királyi ház megvásárlásáról és a világháborúk hátteréről.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Bravó. Már amikor megláttam Palesztina és Irán zászlaját a fejlécben a magyar kokárdával együtt, akkor tudtam, hogy jó helyen járok. Én nem vagyok annyira pesszimista, mint az előttem hozzászóló. Szerintem nagyon sokan látjuk pontosan ugyanígy, mint Árpád. Mert a magyarok között igenis van "elégséges mennyiségű szürke állomány".
Sajnos ez nagyon valóságos gondolatok, és ezt hány ember képes így látni. Hány ember képes változtatni ezen. Nincs elégséges mennyiségű szürke állomány. Nincs elégséges ember aki felvállalja hogy tegyen ellene. Senki nem áldozza fel az élét másokért, az utódok jövőjéért.
Pedig tudjuk sokan hogy ennek nem lesz így jó vége.
Az pedig rémálom.