Miről tárgyaltak Orbán Viktor emberei a szabadkőművesekkel?
Trieszt és kikötőjének kormányzása egyben Dél- és Kelet-Európa kormányzását is jelenti.
Néhány nappal ezelőtt Triesztben titkos találkozót tartottak, amelyen különböző hatóságok és szervezetek vettek részt.
Egy kiemelkedően fontos geopolitikai vonatkozású elemzés jelent meg a Strategic Culture Foundation portálon. Lorenzo Maria Pacini egyetemi oktató, a hírszerzési és nemzetközi kapcsolatok ismert szakértője egy igencsak bizalmas egyeztetés szálait bogozta ki, amelyben érdekes magyar vonatkozások is vannak.
Néhány nappal ezelőtt Triesztben titkos találkozót tartottak, amelyen különböző hatóságok és szervezetek vettek részt: a NATO és az Atlanti Tanács képviselői, az Orbán Viktorhoz kötődő magyarországi Duna Intézet tagjai, Donald Trump képviselői, az olasz fegyveres erők, a rendőrség, a városi önkormányzat, valamint a helyi szabadkőművesség tagjai. A találkozó témája a trieszti kikötő militarizálása volt.
Lorenzo Maria Pacini elemzése nemcsak azért érdekes, mert történelmi hátteret is ad a mai geopolitikai eseményekhez, hanem azért is, mert olyan jelenségekre világít rá, amelyekre a későbbiekben én is vissza fogok térni. Tehát nekem is egy hivatkozási alap lesz néhány itteni megállapítás.
Lorenzo Maria Pacini tanulmányának megértéséhez némi háttérinformáció is szükséges, így ezt az írást elsősorban haladó történelmi és geopolitikai ismeretekkel rendelkező olvasóknak ajánlom. Másodsorban pedig mindenkinek, aki tudni akarja, mi folyik körülöttünk. Nem akármilyen elemzésről van szó. A könnyebb megértés végett próbáltam a témához kapcsolódó térképeket keresni, ezek az eredeti írásban nem voltak benne.
Adjuk át a szót a szerzőnek, Lorenzo Maria Pacininek!
Trieszt stratégiai szerepe a Trimarium-doktrínában
1942-ben járunk: az Amerikai Egyesült Államokban megjelent egy könyv, amely az amerikai tengerstratégiai tudomány egyik sarokkövévé vált. A kötet címe Amerika stratégiája a világpolitikában, szerzője Nicholas John Spykman akadémikus geográfus, a tengeri geopolitika egyik atyja, Sir Halford Mackinder szellemi tanítványa. Úgy tűnik, a szóban forgó könyv nem aratott sikert a nagyközönség körében, miközben a "tengeri útvonal" stratégiájának valóságos bibliájává vált minden hatalmas thalasszokrata számára, bevezetve a Rimland-teóriát, amelyet ma a geopolitikában használunk.
A szövegben van egy kis fejezet, amelyet a szerző egy különleges témának szentel: a Trimárium-doktrínának, amely ma inkább a modernizált Három Tenger Kezdeményezés (3SI vagy TSI) néven ismert. Ez az a stratégia, amely az európai kontinensen az amerikai hatalom fenntartásának aranyszabályává vált.
A 3SI, más néven Balti-, Adria- és Fekete-tengeri doktrína ma már stratégiai kezdeményezésnek tekinthető, amelyben 13 tagállam vesz részt, nevezetesen Ausztria, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia, valamint két de facto hozzáadott állam, Moldova és Ukrajna. A projektet 2015-ben hivatalosan Andrzej Duda lengyel és Kolinda Grabar-Kitarovič horvát elnök indított el az amerikai külügyminisztérium gondos koordinálása mellett.
Véletlen egybeesés? Egyáltalán nem.
Amikor az amerikaiak a második világháború idején Európába jöttek, és nem csupán nyári vakációra rendezkedtek be, hanem megpróbáltak tartós hatalmat kiépíteni, ki kellett találniuk, hogyan tartsák ellenőrzésük alatt a kontinenst, nemcsak katonailag – ami sikerült is nekik, köszönhetően az összes európai országra kiterjedő hatalmas számú amerikai katonai bázisnak –, hanem pénzügyileg, kereskedelmileg és politikailag is.
Abban az időben Európa a Kelet és Nyugat, az atlanti és a szovjet befolyás közötti megosztottság fázisában volt. Közép-Európa, pontosabban Mitteleuropa volt az a földrajzi támaszpont, amelyen e hatalom gyakorlását meg lehetett alapozni. Meg kellett találni a módját annak, hogy stabilan és tartósan ellenőrizni lehessen a kontinenst.
Ez az igény az első világháború végén és a Habsburg Birodalom felbomlásával vált sürgetővé, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia valóságos geopolitikai puffer volt, és amely nem kevés súrlódást és konfliktust tompított az oroszok, az oszmánok és a németek között. A Woodrow Wilson programjának 14 pontjával kialakult politikai földrajz nem volt elegendő a megszállás garantálásához. Még Winston Churchill is tisztában volt azzal, hogy a Nyugat előtt szükség van egy szilárd, a keleti hatalmak számára áthatolhatatlan tömbre.
Ezért Churchill, majd Franklin D. Roosevelt egyetértésével elindult a kezdeményezés, hogy geoökonómiai megoldást találjanak a problémára. Három, titkosan működő társaság, a Londoni Klub, a Párizsi Klub és a Római Klub segítségével 1945-ben megjelent az Intermarium Charta, az amerikai Spykman elméletein alapuló dokumentum, amely az Adriai-tenger alsó részétől (különösen az Égei-tengertől) az észak-európai tengerekig minden nép egyesítését javasolta, azzal a megállapítással, hogy a térség stabilitása kiemelkedő fontosságú a tartós béke szempontjából egész Európában.
Ehhez néhány óriási stratégiai jelentőségű kikötőt kellett ellenőrzés alatt tartani, mint például a németországi Hamburgot, a romániai Konstancát, és különösen a trieszti kikötőt. Azóta a Trimarium-doktrínát következetesen és határozottan követik különböző többoldalú nemzetközi megállapodásokon keresztül, amelyekben kereskedelmi útvonalak, bankintézetek, befektetési alapok és más stratégiai ágazatok is érintettek. Mindezt elősegítette a Szovjetunió összeomlása, ami a kelet-európai középpontban érintett országok politikai egységeinek jelentős meggyengülését jelentette.
Ha belegondolunk, a Trimárium földrajzilag egyfajta háromszöget alkot keleten, amely az Orosz Föderációval közös határ közelében húzódik. Pontosan azt, amit a NATO 75 éve csinál, vagyis kelet felé terjeszkedik, hogy provokálja és támadja Oroszországot. Ez a gyakorlat összhangban van a Trimárium-doktrínával. Valójában ez az egész balkáni makrorégió ellenőrzésének eszköze, amely állandó politikai és társadalmi feszültségek terepe.
A Három Tenger Kezdeményezés új neve nem változtat a régi Trimárium stratégiai geometriáján: az érintett kikötők száma megnőtt, és az amerikai katonai jelenlétet is megvalósították az érdekeltségi területeken, amelyek közül a legfontosabb a továbbra is folyamatosan amerikai figyelem alatt álló Trieszt. Hogy is van ez?
Trieszt szabad kikötője és Trieszt szabad területe
Kevesen ismerik Trieszt jogi státuszát, amely valóban egyedülálló és megérdemli az alapos tanulmányozást (amit ebben a cikkben nem fogunk elvégezni, talán majd később). A lényeg: a második világháború után a trieszti területet szabad térként jelölték ki, amely demilitarizált és semleges területként autonóm kormányzattal és a térségben lévő különböző etnikai csoportok együttélésével felruházva hivatott biztosítani az erőegyensúlyt a szembenálló hatalmak között.
1947-ben aláírták a párizsi békeszerződést és felosztották a győztes és a legyőzött országok közötti befolyási övezeteket. A 16. határozattal létrejött a Trieszti Szabad Terület (Territorio Libero di Trieste - TLT). 1954-ben a Londoni Memorandum az A zóna ideiglenes polgári közigazgatását Olaszországra, a B zónát pedig Jugoszláviára bízta. 1975-ben azonban az ozimói szerződéssel Olaszország és Jugoszlávia határt hozott létre olyan területek között, amelyek nem voltak a tulajdonukban, megsértve ezzel a TLT autonómiáját és a párizsi szerződést. Jugoszlávia összeomlásával és a terület ezt követő több államra való felosztásával a TLT három ország - Olaszország, Szlovénia és Horvátország - között találta magát, amelyek jogtalanul elfoglalták, megsértve a korábbi szerződéseket. Az ezzel kapcsolatos viták máig tartanak.
Ami a legérdekesebb, az az olasz megközelítés. Triesztet adminisztratív és katonai megszállás alá helyezték, mivel ott vannak az Olasz Köztársaság fegyveres és rendőri erői... És közvetett módon amerikai is, mivel Olaszország az USA gyarmata, katonai megszállás alatt van, amit a több mint 120 amerikai bázis bizonyít az ország területén. Triesztben helyezték el az amerikaiak az ENSZ hírszerző iskoláját és különleges rendőri ellenőrzésről gondoskodtak, beleértve az Eurogendfort, amely nemcsak a várost, hanem a kereskedelmi útvonalakat is állandó katonai ellenőrzés alatt tartja.
A trieszti kikötő, amelynek nemzetközi szabadkikötőnek kellene lennie, elsősorban olyan kikötő, amely lehetővé teszi Mitteleuropa számára a Földközi-tengerhez való hozzáférést, amely Kelet és Afrika felé nyílik, és amely 73%-al több előnnyel rendelkezik, mint a többi európai kikötők. Elhelyezkedése minden szempontból stratégiai jelentőségű. Ezért akarták az amerikaiak a Trimarium-doktrína végrehajtása érdekében átvenni az irányítást felette. Trieszt és kikötőjének kormányzása egyben Dél- és Kelet-Európa kormányzását is jelenti.
Trieszt és a Balti-tenger között egy egyenes vonal húzódik, amely egy képzeletbeli "vasfüggönyt" határoz meg, de egyben észak-déli folyosó is a gáz- és olajvezetékek, a szárazföldi kereskedelmi útvonalak és a területek egyedi katonai igazgatása szempontjából.
Trieszt helyzetét bonyolította, hogy korábban Kína és Oroszország is megjelent a kikötő területén, előbbi jelentős befektetésekkel, amelyeket erősen blokkoltak az amerikaiak azzal, hogy Olaszországot 2024 tavaszán “leválasztották” a Selyemútról. Oroszország pedig már a szovjet időszak óta jelen van, és most, többéves befektetések után, 2022-től az európai szankciók miatt ezek az érdekeltségek egy fabatkát sem érnek.
A Cotton Way Trieszten halad át
Térjünk vissza a néhány nappal ezelőtti titkos találkozóhoz. A téma a kikötő militarizálása volt, amely már most is de facto katonai ellenőrzés alatt áll, de amely teljes megszállás alá kerülne, amikor Olaszország megkezdi a Via del Cotone - a Gyapotút - építését. Ez a Selyemút alternatív kereskedelmi útvonala, amely az USA, India, Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, Izrael, Jordánia és az Európai Unió partnerségével valósul meg, és két összeköttetésből, egy vasútból és egy kikötőből áll, a G7-ek által 2002-ben létrehozott Globális Infrastruktúra és Beruházás, valamint az Európai Unió Globális Kapuja finanszírozásával. A cél az, hogy felvegyék a versenyt Kínával és általában az eurázsiai partnerekkel és a BRICS-szel, amelyekből az európai országok az angol-amerikai alávetettség miatt ki vannak zárva.
Ebben az India, a Közel-Kelet és Európa közötti gazdasági folyosóban Olaszország a 2023 szeptemberében aláírt memorandum értelmében pontosan a trieszti kikötőn keresztül vesz részt.
Az európai geopolitikai helyzet – nem is beszélve a gazdasági helyzetről, amely a kontinens összes államára nézve teljesen katasztrofális – nem éppen kedvező: az orosz-ukrán konfliktus tovább tart, mint azt a NATO előre látta, és ez nagyfokú instabilitást okoz a trimáriumi háromszögben, amelyhez 2023-ban Ukrajna is csatlakozott, katonai függetlenségének megerősítése ürügyén; a közel-keleti helyzet pedig korszakos katasztrófa; a háborús gazdaság nem kedvezett az európai országok fellendülésének, ellenkezőleg, egymás után “az infláció hosszú telébe” taszította őket; a nemzetközi támogatás megbukott a keleti vezetésű többpólusú világ megjelenésével, napról napra, megállapodásról megállapodásra morzsolódik az amerikai hegemónia az egész világon.
Mi legyen akkor a Trimáriummal Triesztben?
Egy nemzetközi szabadkikötő militarizálása jól átgondolt provokációnak tűnik. A nemzetközi jogot megsértve és az erő túlzó alkalmazásával az atlanti blokk fel akar lépni Oroszországgal és Kínával szemben, megpróbálva korlátozni érdekeiket a megszállt területeken. De még valószínűbb, hogy azt próbálják elérni, hogy megszilárdítsák ezt a "vasfüggönyt" a Földközi-tengertől az Északi-tengerig, hogy így tudják kezelni (vagy majdnem kezelni) az orosz-ukrán konfliktus esetleges későbbi földrajzi helyzetét.
Próbáljuk meg elképzelni a következő forgatókönyvet: Ukrajna elesik, a NATO és annak az Európai Unió nevű alávetettje öngyilkos proxy-háborúra kényszerülnek és beleegyeznek abba, hogy a konfliktust Európa szívére is kiterjesszék. Hol lenne a háború? Ha a hagyományos konfliktus megközelítését tekintjük érvényesnek, a legoptimálisabb területek Lengyelország és Németország lennének, Magyarországon keresztül. Ha azonban már Németországig eljutnának az oroszok, az azt jelentené, hogy összeomlana a már most is szörnyű válságban lévő Deutsche Bank, amely az Európai Központi Bank pénzáramlásának elsődleges forrása, és ez elfogadhatatlan, mert ez az EU politikai rendszerét és az eurót mint valutát összeomlasztaná, ami katasztrofális következményekkel járna az amúgy is megviselt dollárra nézve.
Ezért az amerikaiaknak vissza kell verniük az ellenséget, és egy bizonyos határon túl kell tartaniuk. Trieszttől északra, tehát Közép-Európa megszorításával, Moldávia és Románia segítségével egy körülhatárolt és kezelhető hadszínteret lehet létrehozni, amely már évtizedek óta sűrű NATO katonai jelenléttel rendelkezik, és amely az utóbbi években folyamatosan növekszik, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában és Romániában hadgyakorlatokkal és hadiiskolákkal, amelyek az Oroszországgal való összecsapásra készítik fel a katonákat. Ne feledjük, hogy Horvátország újra bevezette a kötelező sorkatonai szolgálatot, és Olaszország is hamarosan ezt fogja tenni, amint azt már hónapok óta tárgyalja a parlament.
Mi a fene történik Triesztben? A kérdés megválaszolásához, a zárt ajtók mögött zajló találkozó témáját szem előtt tartva, elég néhány szó: a következő hadszíntér előkészítése.
Küszöbön a világháború? Az "elképzelhetetlenre" készül Norvégia
Egy hónappal ezelőtt Norvégia arra szóllította fel az embereket, hogy tartsanak otthon készpénzt, most pedig a skandináv ország gabonát halmoz fel.
Radioaktív tartalmú bomba fog robbanni Európában – Brit információ
A háború kirobbantásához mindenképpen provokálni kell Oroszországot, hogy támadja meg valamelyik európai NATO-tagországot. Ha erre nem kerül sor, olyan látszatot keltenek majd, mintha ez megtörtént volna.
Szóval befognak minket ismét ! Fasza . Persze sejthető logika az ő kicsavart agyuknak,agyukból.
Hmmm... azért némely (lehet, hogy bugyuta?) kérdés fölmerül bennem, néhány előzmény cikket is ide véve:
- A "Nyugat" szeretne egy pufferzónát önmaga és Oroszország között, hogy minél távolabb tartsa magàtól a "Medvét". Ugyanekkor, akár provokáció árán is, szeretné kiterjeszteni ezt a háborút, azaz pont ők "húznák bele" ebbe a "pufferzónába" (tehát helyileg önmagukhoz közelebb) a fegyveres konfliktust?
Vagy netán komoly esélyét látnák annak, hogy Ukrajna elestével Oroszország nem állna meg annak nyugati határain? Eddig erről azt kommunikálták nekünk, hogy ez demagógia, amivel Nyugateurópa hergeli lakosságát az oroszok ellen.
- Egyáltalán kik (legalább névleg!) hívták össze ezt a trieszti találkozót?
- Trump és O.V. boldogan asszisztálnának a háború eszkalációjához?
...