Mit köszönhetünk a Covid-terrornak?
A mai napon a szokásosnál is büszkébbek legyünk magunkra.
Tudom, szinte szentségtörés ilyen kérdést feltenni, de nem kerülhetjük ki ezt sem. Mert valójában rengeteg pozitív dolog jelent meg az életünkben, olyanok, amikre nem is gondoltunk volna.
Mindannyiunk sorsában léteznek olyan útkereszteződések, amikor választani kell, hogy merre tovább. Az irány csak és kizárólag rajtunk áll, és a döntés elől nem lehet kitérni, az elhatározás pedig olyan jelentőségű, hogy az mindent megváltoztat, ami onnantól következik.
A saját életemben az egyik ilyen esemény napra pontosan három évvel ezelőtt, 2021. november 20-án következett be, amikor Budapesten az Alkotmánybíróság épülete előtt felszólaltam a Covid-terrorizmus ellen. Akkoriban egész Európán tüntetéshullám söpört végig. Nálunk a Mi Hazánk vállalta fel az ellenállást, az Alkotmánybíróság épülete előtti tüntetésre rengetegen eljöttek, pedig a média mindent megtett azért, hogy elhallgassa a demonstrációt.
A tüntetésen sok más mellett arra hívtam fel a figyelmet, hogy a kötelező oltás elutasítása fontosabb bármilyen eszmei konfliktusnál.
Amikor Novák Előd kérésére elvállaltam a felszólalást, pontosan tisztában voltam vele, hogy amikor majd lejövök a színpadról, az életem teljesen meg fog változni. Évtizedes barátságok tűnnek el másodpercek alatt, és a Fidesz köreiben azelőtt ünnepelt személyem azonnal a gyűlölet céltáblájává válik, volt kollégáim, és az a rengeteg ember, akiknek állást szereztem, különböző támogatásokat lobbiztam ki, úgy fog elkerülni, mint egy leprást a középkorban.
Pontosan így történt minden. Az ismerősi, baráti kör 99%-a megszűnt, elpárolgott. Az derült ki, amit sejtettem, hogy a sok barátság mögött valójában felszínes, képmutató érdekkapcsolat húzódott, amolyan jó, fideszes zsidó-keresztény mentalitás szerinti.
Egyik percről a másikra rengeteg időm szabadult fel, szinte senki sem kereste a társaságomat a “régi világból”. Viszont sok időm maradt az igazi szenvedélyemre, a könyvkiadásra. Szerkesztés közben olyan szerzőket, műveket ismertem meg, fedeztem fel, amelyek alapvető hatással voltak a gondolkodásomra. Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája című kötete pedig elindított azon az úton, amit a könyvkiadóm új jelmondatában is kifejezésre juttattam: Út az igazság felé.
Az életem letisztult, mint a nagy mélységekig átlátszó tengervíz. Mindent és mindenkit láttam magam körül, és teljesen máshogyan, mint abban a zavaros, átláthatatlan folyadékban, amiben a korábbi életem kavargott.
A Covid-terror mindenki számára vízválasztó volt. Nincs ember, aki az erre való reagálás elől ki tudott volna térni. Szinte mindenki behódolt, gyáván hallgatott, vagy beállt a népnyúzók sorába. Kevesen választották a világtörténelem legembertelenebb aljasságával való szembenézést.
2022 februárjában, amikor Putyin elnök elindította az önvédelmi hadműveletet az USA által megszállt Ukrajna ellen, a háború szele kisöpörte a kovidistákat, a rettegett vírus pillanatok alatt feloldódott a hazugság ködében. Csak az oltások szörnyű mellékhatásai maradtak velünk olyan mementóként, ami rengeteg ember életét tette tönkre. Szabadságunk sárba tiprói, az embereket megalázó politikai elit következmények nélkül vészelte át tetteinek következményeit. A magyarság szellemi állapotát jól jelzi, hogy a 2022-es választásokon 94%-ban az elnyomókat, a rablókat választották be a parlamentbe. Az egykoron szabadságszerető népből zsarnokságtisztelő tömegembert faragtak a kereszténység és a felvilágosult balliberális gondolkodás jegyében. A magyarságot a legprimitívebb szlogenekkel irányítható tömegmasszává dagasztotta össze a globalisták jobb és bal keze.
Az elmúlt években a hazai orvosi, politikai és médiaelit azon dolgozott, hogy a közös bűnszövetségük nyomait eltüntesse. Ezért blokkolnak minden olyan információt, amely azt bizonyítja, tetteikkel rengeteg embert gyilkoltak meg, és a bevezetett intézkedéseket nem a társadalom érdekében, hanem ellenében hozták meg.
Ha visszatekintek a Covid-terror időszakára, először is inkább egy szorongó érzés fog el. Azoknak a sötét időknek a légkörét soha nem fogom tudni elfelejteni. Mindeközben azon ismerőseimet, egykori barátaimat, akik ebben szerepet játszottak, mind el tudtam felejteni.
És az a helyzet, hogy senkinek nem tudok megbocsátani, akik ebben részt vettek. Nem mintha ennek bármi relevanciája lenne, de úgy vagyok a régi ismerőseimmel, egykori barátaimmal, mint Márai Sándor a kommunistákkal. A San Genaro véréből idézek:
“… nem attól fél, hogy a kommunisták levágják a kezét… De fél attól, hogy egy napon kénytelen kezet szorítani egy kommunistával. Erre nem volt hajlandó. Arról beszélt, hogy ő soha nem nézett le, nem vetett meg senkit… A gonosztevőket sem nézte le, mert ítélni kell felettük, de nem szabad senki emberfiát lenézni… De a kommunistákat megvetette. Azt mondta, egy ember, aki arra a gonosztettre vállalkozik, hogy elvegye egy másik ember lelkiismereti szabadságát, rosszabb mindenkinél…. És ilyen emberrel nem hajlandó kezet fogni.”
Számomra a kommunisták a kovidisták. Hűvös közöny, méla undor fog el, ha néha szembejön egy-egy régi ismerős, akivel nem vagyok hajlandó kezet fogni.
Viszont van ennek a mérlegnek egy másik serpenyője is. Erre az van ráírva: mit köszönhetek a kovidizmusnak? Tudom, szinte szentségtörés ilyen kérdést feltenni, de nem kerülhetjük ki ezt sem. Mert valójában rengeteg pozitív dolog jelent meg az életünkben, olyanok, amikre nem is gondoltunk volna.
Talán első helyre a tudatosságot tenném, aminek köszönhetően olyan dolgok jelentek meg a szemünk előtt, amelyek korábban is ott voltak, csak nem láttuk őket. Olyan katarzisszerű felismerések, olyan lelki kapuk nyíltak meg és olyan tapasztalatok gyűltek össze, amelyek gazdagították az öntudatunkat, és valljuk be, ezekre az úgynevezett békeidőkben esélyünk sem lett volna. Ma már tudjuk, mi a fontos, mi a lényeges, mi és ki az értékes. Megtapasztaltuk, ki a barát, ki az ellenség. Kire számíthatunk, kire nem, ki gondolkozik, ki agyhalott, milyen fontos a kritikai gondolkodás. A sort hosszan lehetne folytatni, de talán a leglényegesebb, hogy megismertük a körülöttünk lévők igazi arcát.
És tudom, mindenkinek még jobban fáj az igazságtalanság. A szellemgyilkosok öntelt, nagyképű vigyorral terpeszkednek dölyfösségük bástyáján. Úgy tűnik, semminek nincs következménye, velünk bármikor, bármit meg lehet tenni. Akkor mi értelme mégis szembemenni azokkal, akiket nem lehet legyőzni?
Hölgyeim és Uraim! Az igazságot soha nem lehet legyőzni, ugyanis az Igazság maga az Isten. Az isteni rend igazságra épül. Az isteni rend alapja, hogy minden tettnek következménye van. Minden ember el fog bukni, aki az aljasság trónusán terpeszkedik.
Higgyék el, egyszer eljön az igazság pillanata. Az emberek tömegsírján bármennyi hatalmat és pénz harácsoljanak is a keresztény köntösbe bújt felpüffedt fejű pókok és a körülöttük lévő jellemtöpörtyűvé aszalódott kis gnómok, egyszer mindennel el kell számolni.
És alaptény az is, hogy az ördög soha nem hálás. Aki a sötét erőket szolgálja akár gyávaságból, akár kényelemből, annak be fogják nyújtani a számlát. Mert mindennek ára van.
A bosszúállás nem a mi feladatunk. A gonosz tettek mindig megbosszulják magukat a következményeikkel, amelyek olyan szörnyűek, hogy arra nem lehet szavakat találni.
Nekem az elmúlt három év minden keservével, küzdelmével mégis a sikerről szól. Tiszta tekintettel tudok a tükörbe nézni, önmagam mércéje szerint helytálltam. És Önök mindannyian ugyanezt tették. Ahogy a Hungaro zenekar régen megénekelte: “kibírtuk, mert volt miért”. És külön szeretném tiszteletemet kifejezni azok irányába, akik először bedőltek a kovidizmusnak, de utána volt bátorságuk szembenézni a tévedésükkel, és ma már a gondolkodó emberek sorát erősítik.
Hölgyeim és Uraim! További célokat kell megfogalmaznunk. Mindenek közül talán a legfontosabb a gyerekeink kényszeroltásának megszüntetése. De most kivételesen hagyjuk a teendőket, aki ma teheti, bontson meg egy üveg bort vagy pezsgőt, és koccintsunk arra, hogy nem adtuk fel! A mai napon a szokásosnál is büszkébbek legyünk magunkra. Mi aztán tényleg mindent megtettünk, még a lehetetlent is.
Hölgyeim és Uraim! Önök a legcsodálatosabb emberek, és életem egyik legnagyobb megtiszteltetése, hogy azokat a célokat szolgálhatom, amelyek Önöknek is fontosak.
Emberek mint kísérleti patkányok az új vakcinakísérletben
A szakértő szerint meg kell adni az embereknek a lehetőséget, hogy kísérleti patkányok legyenek, mert ez segíti a tudományos ismereteik bővítését.
Karikó Katalin-díjat érdemel a hazai média cenzúrája
Soha nem derült ki még ennyire fehéren-feketén, hogy a nagy szembenállás egy ócska színjáték, a lényeges kérdéseket illetően nincs jobboldali és baloldali média. Csak hazug média van.
RENDKÍVÜLI HÍR! Kiszivárogtak a német Covid-intézkedések! Mindenben hazudtak a "szakemberek"!
A maszk hatástalan, a gyerekeket nem kell oltani, a vakcináknak súlyos mellékhatásai vannak, a tesztelésnek és az iskolabezárásoknak semmi értelme – néhány olyan tény, amivel pontosan tisztában voltak a szakemberek, mégis ezekkel terrorizálták a lakosságot.
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy „Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
És köszönöm a fáradhatatlan munkádat. Sok erőt adtál eddig az írásaiddal! Árpi, te székely vagy. A székelyek lovas katonák voltak (lófő). De most nem lovon, íjjal, karddal hanem szóval, írással, vitával vívod a mindennapi küzdelmeket. A Jóisten óvjon, őrizzen meg még sokáig közöttünk!
Az Alkotmánybíróságnál pontosan három évvel ezelőtt elhangzott felszólalás szövege számomra a teljes Covid-időszak egyik legnagyobb magyar szellemi teljesítménye volt. Végtelenül hálás vagyok érte! Minden platformomon megosztottam az erről készült videót, és az Erdély.ma portálon megjelent leiratát: https://www.erdely.ma/szakacs-arpad-a-kotelezo-oltas-elutasitasa-fontosabb-ma-barmilyen-eszmei-konfliktusnal