Aki vakon hisz a védőoltásokban, az nem tudja, hogy mit nem tud
Miért nem hallja meg a társadalom az oltásoktól szenvedő gyermekek sikolyát?
A legtöbb szülő azért nem akar hallani arról, hogy az oltások ártalmasak lehetnek, mert akkor nem tudná önmagának megbocsátani azt, hogy jó szándékból esetleg ártott a saját gyermekének.
Június 5-én Kecskeméten egy olyan szimpátiatüntetés volt, amelyre Dora Márta ügyvédnő ügyvédi kamarai fegyelmi tárgyalása miatt került sor. Dora Márta, Pál-Szántó Ágnes és Mihalik Angelika ügyvédnők mellett számtalan perben képviseli azokat az édesanyákat és édesapákat, akik kisgyermeküket meg szeretnék óvni az oltásipar hiénáitól. Én annyira tisztelem ezt a három hölgyet és mellettük Kertész Nikolettát, akinek két gyereke is az oltásáldozatok között van, hogy az leírhatatlan. Férfiként inkább a szégyen kerülget, amikor arra gondolok, hogy mennyi férfi ügyvéd van, aki gyáva, ezekhez a hölgyekhez viszonyítva pedig egy senki. Mert nem az lenne az igazi kihívás a férfiak számára, hogy kimenekítsék a magyar kisgyerekeket az oltásipar karmai közül? És az orvosoknak is itt lenne a helyük. Tisztelet annak a nagyon kevés, szinte néhány kivételnek, akik valóban a hivatásukat gyakorolják.
Tehát Dora Márta védőként támogatja azokat az édesanyákat és édesapákat, akik heroikus küzdelemmel szállnak szembe Európa legkegyetlenebb oltási terrorjával, a magyarországi kötelező oltási rendszerrel. Eddig Pál-Szántó Ágnes és Mihalik Angelika ellen is indultak eljárások, az oltásipar érdekeit védő hatalom ezzel próbálja ellehetetleníteni a kisgyerekek védelmét.
Ha kizárnak egy ügyvédet a kamarából, többet nem vállalhat munkát, a kisgyerekeket ismét ki lehet szolgáltatni az oltásipari terrornak. A fideszes zsidó-keresztény, balliberális és magyarpéteres Magyarországon még a tömeggyilkosoknak is jár védelem, egyedül a kisgyerekeknek nem. Mindezekről egy sor sem jelenik meg a hiteles és mindenekelőtt független balliberális és a magyar nemzeti zsidó-keresztény csatornákon.
Dora Márta ügyvédnő munkáját Bács-Kiskun Megye főispánja, a fideszes zsidó-keresztény Kovács Ernő szerette volna ellehetetleníteni. Kovács Ernő minden eszközzel megpróbálja védeni azt a hivatali rendszert, amely az oltási terrorban fontos szerepet tölt be azzal a céllal, hogy minél több kötelező oltást lehessen ráerőltetni a magyar kisgyerekekre. Csak összehasonlításként jelezném, az EU országainak kétharmadában semmilyen kötelező oltás sincs, ahol pedig van, közel sem ennyi. Másik példa: az USA 50 tagországából 46-ban egy egyszerű nyilatkozattal mentesítést lehet kérni.
A kecskeméti tüntetésre az egyik édesanya, Kertész Nikoletta elhozta beteg kisfiát, a kis Nimródot. A csodaszép kisfiú súlyosan értelmi fogyatékos lett a biztonságosnak mondott gyerekoltástól. A szívem szakadt meg a fájdalomtól, látva ennek a kisgyereknek és az édesanyjának a kálváriáját. Rengeteg magyar kisgyerek és család szenved hasonló módon, sokan fel se fogják, hogy az oltásipar profitéhségének az áldozatai. A kilóra megvett politikai döntéshozók kiszolgáltatták őket egy olyan rendszernek, amely kíméletlenebb és kegyetlenebb bárminél, mint amit fel tudnak fogni.
A társadalom többsége tudomást sem vesz arról, hogy a gyermekkori kötelező oltásoknak rengeteg esetben milyen beláthatatlan következményei vannak. A kisgyerekek körében járványszerűen tombol az autizmus, a súlyos idegrendszeri betegségek özöne, sokaknál számos egyéb, az élet későbbi szakaszára nézve tragikus folyamat első állomása az oltás. Többszáz kutatás bizonyítja, a gyerekoltások veszélyesek, mégis Európában nálunk a legbrutálisabb az oltási terror.
A tüntetést követően a kecskeméti ügyvédi kamara meghozta döntését: Dr. Dora Márta ügyvédnőt minden vádpontban felmentették. A fideszes főispán, Kovács Ernő szerencsére hoppon maradt. A demonstráción én is beszédet tartottam a gyerekoltásokról, ezt szerkesztett, kibővített formában szeretném most Önökkel megismertetni.
Tudom, sokan teszik fel most a kérdést, mi közöm nekem ehhez, nem vagyok szakértő, egyáltalán honnan veszem a bátorságot, hogy évtizedes tapasztalatokkal rendelkező orvosok szakvéleményét megkérdőjelezzem a gyerekoltásokra vonatkozóan. Higgyék el, megértem, hogy ezt gondolják. Néhány évvel ezelőtt pontosan ugyanígy gondolkoztam én is, végig sem hallgattam volna annak az érveit, aki nem orvos és belekontárkodik orvosszakmai kérdésekbe. Tehát megértem Önt kedves kételkedő Édesanya, Édesapa, Nagymama, Nagypapa, most mégis arra biztatom, szenteljen 10 percet arra, hogy elmondjam, mitől változott meg az én hozzáállásom. Nem kérek Öntől semmit, csak azt, hogy gondolkozzon el rajta. Aki úgy érzi, nyugodtan próbáljon megcáfolni, a hozzászólásokban hozzon fel ellenérveket. Kezdhetjük?
Biztos Önök is találkoztak már azzal az illusztrációval, amelyen egy mozi látható két bejárattal: az egyiknél a kényelmetlen igazságra, a másiknál a megnyugtató hazugságra lehet jegyet váltani, és csak az utóbbinál állnak sorok, mert a kényelmetlen igazság senkit sem érdekel.
Sokáig nem fogtam fel, hogy újságíróként én is évtizedeken keresztül a megnyugtató hazugság előadásaira vettem jegyet. Sőt, valakik felfigyeltek rám, meglátták bennem a tehetséget és bekerültem a megnyugtató hazugsággyártó üzembe, ahol már én állítottam elő a hazugságokat másoknak, akik cserébe nemcsak folyamatosan jegyet vettek, hanem rengeteg elismeréssel halmoztak el. Hihetetlenül népszerű voltam. A tömegek ünnepeltek. Az egómat hájjal kenegették. Kinyíltak a zárt klubok, ahová halandók ritkán kerülnek be. Rangos politikusok, miniszterek, művészek, a társadalom véleményformálóinak elitvilágában kezdtem azt érezni, hogy én is vagyok valaki. Voltak pillanatok, amikor elhittem, hogy tényleg az vagyok, amit mondanak rólam. Ma már ezen inkább kínosan mosolygok, mint egy átdorbézolt éjszaka részegségének tudatkieséssel járó momentumán.
Ha csak el nem követek valami mérhetetlen ostobaságot, a kényelmes hazugsággal körbevett, a dúsgazdag élet várt rám. Közben a tömeg ünnepelt. És akkor már tudtam, hogy azért éljeneznek, mert a hazugságot szállítom nekik. Egyszerűen ki vannak éhezve a hazugságra. Akkor jöttem rá, hogy igazából a tömegek mindig a megnyugtató hazugságra vágynak a kényelmetlen igazság helyett.
Amikor lejöttem a hazugság hegyéről, megpróbáltam elmondani az embereknek, mivel jár a kényelmes hazugság állapota. Természetesen nem lettem népszerű: akik korábban szó szerint imádtak, követtek, mint egy prófétát, azok szemében egyből áruló lettem. Igazuk volt. Elárultam a kényelmes hazugságot gyártó világot.
Mint a legtöbb embert, engem is arra neveltek, hogy tiszteljem a tudomány vívmányait. S bár az irodalom és a történelem iránt érdeklődő emberként egyre többször láttam, hogy a történelmet író ún. győztesek hol ferdítették el az igazságot, bevallom Önöknek, nagyon sokáig eszembe sem jutott, hogy a tudomány területén is hasonló torzítások lehetnek. Mivel a természettudományok nagyon is egzakt adatokra épülnek, ezért úgy véltem, hogy azoknak megkérdőjelezhetetlenül az igazságról kell szólniuk, mert 1+1 az 2. Teljes szívvel hittem abban, hogy ez így van. A legminimálisabb kételkedés sem volt bennem, hogy helyesen gondolkozom. Az istenhittel egyenlő, megkérdőjelezhetetlen tekintély volt számomra a természettudomány világa. Mert 1+1 az 2. Bizonyítható, megismételhető, mindig ugyanaz jön ki.
Vagy mégsem?
A “Covid-19 pandémia” elnevezésű járványipari történések alatt megrázó élmény volt számomra Dr. Judy Mikovits “A korrupció pestise” c. könyve, melnyek magyar nyelvű kiadását én szerkesztettem. Az oltásipar szörnyűsége, ördögi ereje, aljassága, kegyetlensége megdöbbentett. A szerzőről semmit sem tudtam, így amikor a Wikipédia oldalán hiteltelen, zavaros gondolkodású kutatóként mutatták be, biztos voltam benne, hogy jó ember. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy a Wikipédia a legaljasabb dezinformációs felület.
Az a mély hit, hogy a tudományt csakis az igazság érdekli, megdőlni látszott bennem. Egy olyan orvosnak a vallomásáról van szó a tudomány, és azon belül a kutatás-fejlesztések korrupciós hátterét illetően, aki az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében Dr. Judy Mikovits az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban, amelyek 20-30 év elteltével akár rákos megbetegedéseket is okozhatnak. Konkrétan bebizonyítja, hogy a biztonságosnak tartott gyerekoltásokkal több tízmillió amerikait rákkal oltottak be, és egy olyan vakcina okozhatta mindezt, amely szennyezett volt. Vagy hanyagságból, vagy szándékosan.
Amikor ez kiderült számára és felismeréseit megosztotta a szakmán belül, Dr. Mikovitsot elhallgattatták, és a legdurvább módszerekkel próbálták lejáratni. Kiemelkedő jelentőségű és egyben megrázó történet az övé, ajánlom Önöknek, hogy olvassák el ezt a könyvet, és saját maguk győződjenek meg a felsorolt bizonyítékokról.
A sok gyalázatos esetet megismerve a tudományba vetett vakhitem összeroskadt, mint egy összetákolt palánkvár, amelyet bevehetetlen erődnek hittem. A tudati romok alól kimászva hozzá kellett kezdenem ahhoz, ami ilyenkor szokás: eltakarítani a szemetet, kitörölni a hazugság porát a szememből és megismerni, felkutatni azt, amit korábban kellett volna. Közben folyamatosan ott visszhangzott a fülemben Judy Mikovits figyelmeztetése:
“Ha sok pénzről van szó, az igazság veszélyben van.”
Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy ilyen történhet. Mindannyian tudjuk, hogy a tudomány állítása szerint a védőoltások a legjelentősebb vívmányok közé tartoznak. Létezhet, hogy a sokat hangoztatott biztonság és hatékonyság csak egy mítosz, vagy akár hazugság is egyben? Hová lett a tudomány integritása? Lehetséges az, hogy anyagi érdekből eltitkolnák bizonyos engedélyezett gyógyszerek súlyos mellékhatásait csak azért, hogy ne sérüljön a befektetők érdeke?
És a válasz Hölgyeim és Uraim az, hogy igen. Sajnos ez nagyon is lehetséges.
Természetesen nem szeretném azt az általánosítást sugallni, hogy ez minden esetben így történik. Amikor egy tudományos torzításról bebizonyosodik, hogy valóban igaz, az emberek hajlamosak általánosításba átcsapni, és azt mondani, hogy “mindenki hazudik”. Szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy ez nem így van. Bár tényleg sok az anyagi érdekből elkövetett hazugság, valójában rengeteg az olyan felfedezés és vívmány az orvostudományon belül, amely az emberek életét könnyebbé és jobbá tette, gondoljunk csak a sok esetben életmentő sebészeti beavatkozásokra, a szervtranszplantációkra, a kifinomult diagnosztikai eljárásokra, vagy akár a széles körben elterjedt antibiotikumokra, amelyek megfelelő alkalmazása életmentő lehet.
Tény tehát, hogy összehasonlíthatatlanul gazdagabb eszköztárral rendelkezik ma az orvostudomány, mint évtizedekkel ezelőtt. Az akut, sok esetben életmentő beavatkozásokat és diagnosztikát tekintve mindenképpen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudományos integritás mindenütt jelen van, és azt sem, hogy minden esetben a tudományos igazság határozza meg a helyes protokollt. Gondoljunk csak a modern embert sújtó rengeteg krónikus betegségre, amelyekre léteznek hatásos gyógymódok a természetgyógyászat területéről, ezek mégsem kerülhetnek a hivatalos protokollokba. Nem kell összeesküvést kiáltani, hogy tudjuk ez miért van így. A szintetikus gyógyszerek piaca az egyik legjövedelmezőbb üzleti vállalkozás a világon. Ebből fakadóan nekünk, hétköznapi embereknek ugyanolyan fontos az egészségünk mibenlétével tisztában lenni, és például a természetgyógyászat hatékony gyógymódjait is megismerni, mint amennyire a gyógyszeriparnak fontos az, hogy minél több aktív szabadalommal rendelkező gyógyszer legyen a hivatalos protokollok része.
Aki elolvassa Dr. Judy Mikovits könyvét, az látni fogja, hogy ma már sajnos a tiszta tudomány ritka. Ha egy felfedezésből nem lehet rengeteg pénzt keresni, azt elsüllyesztik, ugyanakkor egy jól jövedelmező gyógymódot vagy gyógyszert akkor is védenek, ha arról bebizonyosodik, hogy nagyobb kárt okoz, mint amekkora előnnyel jár.
Innen indult tehát az én “felébredésem”. Judy Mikovits könyve rámutatott, hogy jóhiszemű voltam, mint a legtöbb ember, és elhittem azt a dogmává vált kijelentést, hogy a védőoltás az orvostudomány legfontosabb vívmánya, s mint olyan, megkérdőjelezhetetlen.
Mindkét, ma már tizenéves gyermekemet beoltották az összes kötelező oltással, és szentül meg voltam győződve arról, hogy jót tettem velük. Azzal szembesülni, hogy lehet, hogy ez nem így van, pokoli érzés volt. Szívből remélem, hogy egészségesek maradnak; de tudom-e azt garantálni, hogy a beadott védőoltásoknak nem lesz semmilyen kellemetlen következménye 20-30 év múlva? Nem tudom garantálni, csak imádkozni tudok értük és felkutatni minden olyan hasznos és bizonyított kezelési módszert, amellyel az esetleges mellékhatásokat ki tudjuk védeni.
Nekem, mint egy olyan embernek, akinek kulcsfontosságú az igazság melletti kiállás, szörnyű volt a saját tudatlanságommal szembesülni. Igen, ezt ki kell mondani: a védőoltásokban való vakhittel, az oltásszkeptikus szakemberek véleményének megismerése, és az ő konkrét tapasztalataik vizsgálata nélkül – ezen a téren – tudatlanságban éltem. Aki csak vakon hisz a védőoltásokban, az nem tudja, hogy mit nem tud.
Meggyőződésem, hogy a legtöbb szülő azért nem akar hallani arról, hogy az oltások ártalmasak lehetnek, mert akkor nem tudná önmagának megbocsátani azt, hogy jó szándékból esetleg ártott a saját gyermekének.
Biztos vagyok benne, hogy a gyermekorvosok többsége is hasonló indíttatásból védi az oltási rendszert, és a következőt gondolja: “Én, aki a gyermekek gyógyítására esküt tettem, lehet, hogy ártottam nekik? Ez kizárt! Ez egyszerűen nem lehetséges! A védőoltás az orvostudomány legjelentősebb vívmánya.”
Az igazság beismerése kognitív disszonanciát okoz a szülőknél és a gyermekorvosoknál egyaránt, ezért a legtöbben minden olyan információt torznak – modern szóval: összeesküvés-elméletnek – látnak, ami a saját, biztonságot adó világképüket megkérdőjelezi. S mivel ezen a téren én is ugyanígy a sötétben jártam egészen a Covid oltásterrorjának megindulásáig, teljesen átérzem az ezzel járó lelki vívódást.
Hölgyeim és Uraim! Az igazság az abszolút. Ahogy mondani szoktam: az igazság maga az Isten. Nem lehet valami egyszerre kék is és rózsaszín is. Teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk egy dologról gondolni: ha annak az ellenkezője az igaz, akkor tévedésben élünk.
Ahogy egyre mélyebben beleástam magam az oltáskritikus kutatásokba, csupa olyan információ jött szembe, ami elgondolkodtatott. Roman Bystrianyk, Dr. Suzanne Humphries, Dr. Gerhard Buchwald, Dr. Peter Gotzsche, Dr. Brian Hooker, Dr. Stefan Lanka, Hans U.P. Tolzin és más orvosprofesszorok kutatásai, könyvei a hazugságok mozaikjait fokozatosan cserélték ki a tudatomban az igazság kockáira.
Ezekből szeretnék felsorolni Önöknek most néhányat a teljesség igénye nélkül. Gondolkozzanak el rajta, hogy ezeknek az információknak a birtokában hogyan is látják a védőoltások kérdését.
Tényleg feltétlenül bíznunk kell azokban, akik azt mondják, hogy az oltások biztonságosak és hatékonyak? Továbbra is vakon higgyünk azoknak, akik azt állítják, hogy a védőoltás az orvostudomány legfontosabb vívmánya?
Tudják-e, hogy amikor a védőoltások széleskörűen elterjedtek az 1960-as évektől kezdődően, akkor a legtöbb esetben már minimálisra csökkent az oltással megelőzhető betegségek halálozásainak száma? A halálozásról beszélek, nem a megbetegedések számáról. Ez azért lényeges különbség, mert rengeteg tapasztalat van arra vonatkozóan, hogy létező, hatékony gyógyszerekkel, különféle vitaminokkal és nyomelemekkel bármilyen gyermekbetegség súlyos következményei megelőzhetők.
Akik ma az oltások kötelezése mellett agitálnak, mindig arról beszélnek, hogy mennyivel jobb egy betegséget elkerülni, mint átesni rajta, miközben tudományos tény, hogy az átesés élethosszig tartó védettséget ad, az oltás pedig csak ideig-óráig véd – ha egyáltalán véd –, utána lejár a hatékonysága. Gondoljanak bele: ha nem így lenne, nem lenne szükség állandóan ún. emlékeztető oltásokra. Ha ezt tovább gondoljuk egy picit, az is világossá válik, hogy mivel a legtöbb felnőtt ember hosszú évek, vagy évtizedek óta nem kapott semmilyen oltást pl. a kanyaró, a diftéria vagy a szamárköhögés ellen, ezért nem állíthatjuk azt sem, hogy létezik tényleges nyájimmunitás.
Az alábbi képeket Roman Bystrianyk és Dr. Suzanne Humphries “Dissolving Illusions” (Szertefoszló illúziók) c. könyvének weboldaláról válogattam össze.
Visszatérve tehát az első fontos érvre:
A jelenkorban is kötelező oltásokat akkor vezették be széleskörűen, amikor a járványosnak nevezett gyermekbetegségekben már alig haltak meg. Ez rendkívül fontos információ.
Nézzük tovább:
Gondolkodtak-e azon a rendkívül szembeötlő kettős mércén, amit az oltások kapcsán hallunk a médiából és a tudomány részéről? Arra gondolok, hogy amikor egy olyan betegség következtében meghal egy gyermek – vagy bárki –, amelyre létezik ún. védőoltás, akkor egyből az a narratíva kerül elő, hogy “ha be lett volna oltva, nem halt volna meg”, de amikor egy oltástól hal meg valaki bizonyítottan, akkor csak százalékos arányt néznek, és azt mondják, hogy: “100 ezerből csak 1 haláleset történik”. Mindezt úgy, hogy közben az adott védőoltással állítólagosan megelőzhető betegség esetén sem rosszabb a halálozási arány, de még az is lehet, hogy bizonyos betegségek esetében 1 millió esetből csak 1 lenne halálos kimenetelű. Azért mondom, hogy “állítólag”, mert az utóbbi időben szórványosan felbukkanó, már eltűnt gyermekbetegségek – mint pl. a kanyaró vagy a szamárköhögés – ugyanúgy megjelennek oltott populációkban is, mint az oltatlanok között, vagyis egy védőoltás megléte egyáltalán nem garantálja, hogy az adott betegséggel szemben az ember valóban védett lesz. Hozzá kell tennem ezen a ponton, az sem feltétlenül igaz – amit szintén szeretnek hangoztatni –, hogy az oltott emberben a betegség lefolyása nagyon enyhe. Ez nem minden esetben történik így.
Feltűnt-e Önöknek, hogy a fősodratú tudomány mennyire démonizálja a gyermekbetegségek létezését, és feltett szándéka eltüntetni az összeset a védőoltások számának kiterjesztésével? Érdekesség, hogy mindeközben például az élet számtalan területén még fontosnak is tartják a kezdeti nehézségek leküzdését, és ezért megnyugtatóan használják a “gyermekbetegség” analógiát, mint a sikeressé válás elkerülhetetlenül szükségszerű állapotát.
Most gondoljanak bele! Egy vállalkozásnak, vagy bármilyen tevékenységnek, ha gyerekbetegségei vannak, arról mindannyian tudjuk, hogy az egy pozitív dolog. Semmi gond, jön a megnyugtató válasz a problémák esetén, ez természetes, át kell esnie a vállalkozásnak, az adott tevékenységnek a gyermekbetegségen. Tanulunk a hibákból, meghaladjunk az ügyetlenségünket, és utána megerősödve tudunk tovább fejlődni.
Rengeteg kutatás van, amely azt állítja, hogy a járványos gyerekbetegségek megfelelő támogatás mellett a gyermekek immunrendszerét úgy megerősítik, hogy felnőtt korukban sokkal ellenállóbbá válik a szervezetük és lényegesen kevesebb krónikus betegségük lesz, beleértve a daganatos eseteket is, amelyek ma már minden 3. embert érintenek. Miért is kellene akkor ezeket a betegségeket ellenségként kezelni? Tudom, hogy ezek eretnek gondolatoknak tűnnek a modern tudomány híveinek szemszögéből, hiszen miért éljünk egy problémával, ha meglehetünk nélküle is? De ismétlem: még ha az ún. védőoltások következtében nem is alakulnak ki bizonyos betegségek, honnan tudhatjuk, hogy ez hosszú távon nem okoz több olyan krónikus problémát, amelynél a betegségen való átesés sokkal jobb lenne?
Felteszem a költői kérdést újból: ha egy vállalkozás vagy tevékenység fejlődése esetén a gyermekbetegségek egyértelműen pozitív tényezők, hiszen általuk válik ellenállóbbá egy cég, akkor miért nehéz a tudomány híveinek azt a tézist elfogadni, hogy ez a gyermekek járványos betegségeivel is ugyanígy történhet? Miért van az, hogy azok az oltatlan gyermekek, akik átesnek ezeken a “rettegett” betegségeken, felnőtt korukra szinte kizárólag kitűnő egészségnek örvendő, krónikus betegségektől és mindenféle allergiáktól mentes emberekké válnak?
Tudják-e Önök, hogy az Egyesült Államokban 1986-ban Ronald Reagan aláírta az ún. Nemzeti Gyermekkori Oltási Sérülésekről Szóló Törvényt (angolul: National Childhood Vaccine Injury Act of 1986), és azóta az oltásipart semmilyen jogi és anyagi felelősség nem terheli, ha egy vakcina következtében valaki meghal vagy élethosszig tartó károsodás éri?
Tudják-e Önök, hogy az oltásgyártók felelősségének felmentését lehetővé tévő törvényre azért volt szükség, mert az ezt megelőző években, évtizedekben az oltások súlyos mellékhatásai miatt a vakcinaipar hatalmas összegű kártérítéseket fizetett ki a lakosságnak, és ezek a gyártók a kormánynál panaszkodtak, hogy nem éri meg nekik oltásokat gyártani, ha anyagi felelősségük is van?
Tisztában vannak-e Önök azzal, hogy a Nemzeti Gyermekkori Oltási Sérülésekről Szóló Törvény következménye lett az ún. VAERS (Vaccine Adverse Event Reporting System), a Vakcinák Mellékhatásainak Jelentésére Szolgáló – rendszer, amely egyben kártérítési alap is? Indulása óta már több mint 4 milliárd dollárt, azaz 1200 milliárd forintot fizettek ki kártérítésekre. Hogyan történhetett meg ilyen mértékű kártérítés kifizetése, ha közben folyamatosan azt szajkózzák mindenhol, hogy az oltások biztonságosak és hatékonyak, és alig van bárki, aki a mellékhatásoktól szenved? Hallották-e azt, hogy erre a VAERS rendszerre azért is volt szükség, mert maga a 99. kongresszus jelentette ki azt magában a törvényben, hogy “az oltások elkerülhetetlenül nem biztonságosak”?
A törvény konkrétan így fogalmaz (DeepL fordítás):
B rész: További jogorvoslatok – Meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek alapján a program keretében kártérítési kérelmet benyújtó személy polgári peres eljárást indíthat kártérítés iránt.
Előírja, hogy egyetlen vakcina gyártó sem vonható polgári peres eljárás alá kártérítés iránt olyan vakcinával kapcsolatos sérülés vagy haláleset esetén, amely: (1) elkerülhetetlen mellékhatásból ered; vagy (2) kizárólag a gyártó közvetlen figyelmeztetés elmulasztásából ered. Előírja, hogy a gyártó felelősségre vonható, ha: (1) a gyártó csalárd vagy szándékos információelhallgatást követett el; vagy (2) a gyártó nem járt el kellő gondossággal. Bizonyos körülmények között lehetővé teszi a büntető jellegű kártérítést ilyen polgári peres eljárásokban.
Tudják-e Önök, hogy statisztikailag bizonyítható, hogy az Egyesült Államokban 1986-ban elfogadott, az oltásgyártókat anyagi következmények alól felmentő törvény óta robbanásszerűen megnövekedett az idegrendszeri panaszok, az auto-immun és mindenféle krónikus betegségek száma? Folyamatosan tagadják persze, hogy összefüggés van a védőoltások számának megnövekedése és a már járványszintű krónikus gyermekbetegségek között, de Önök is láthatják, hogy valami nem stimmel.
Amikor mi kicsik voltunk, alig voltak allergiás, figyelemzavaros gyerekek, vagy akár autisták. Azt mondják, hogy nem létezett ilyen szintű diagnosztika. Tényleg ez lenne a magyarázat? Én nem emlékszem egyetlen olyan osztálytársamra, aki ne ehetett volna olajos magvakat, vagy glutént, vagy tejtermékeket, vagy idegrendszeri problémákkal küzdött volna. Ma pedig szinte minden második gyerek allergiás valamire. Például a fiam korábbi osztályában a gyerekek felének papírja volt arról, hogy valamilyen súlyos vagy kevésbé súlyos idegrendszeri betegségben szenvednek.
A legtöbben az autizmusról az 1988-as Esőember c. filmben hallottunk először, melyben Dustin Hoffmann játszotta az autista férfi szerepét. Manapság pedig, amikor a gyerekeket több tucatnyi oltással védik mindenféle kórokozó ellen, az autizmus és a krónikus betegségek száma az egekben van. Az Egyesült Államokban az 1980-as években 10 ezer gyermekből 1 volt autista, ma ez az arány 36-ból 1, sőt, Kalifornia államban már 22-ből 1. Biztos, hogy nincsen ok-okozati viszony az oltások, az autizmus és egyéb neurológiai betegségek között? Vagy csak azért, mert az oltásipar által kézben tartott, sok esetben finanszírozott ún. tudományos konszenzus megállapította, hogy nincs összefüggés, ezt vakon higgyük el?
Adhat-e magyarázatot a mégis létező összefüggésre az, hogy bár a szülők világszerte folyamatosan súlyos oltási sérülésekről számolnak be, a Harvard Pilgrim tanulmánya szerint a mellékhatások kevesebb mint 1%-át jelentik a VAERS rendszerében, ami azt jelenti, hogy a valós számok százszor nagyobbak lehetnek, mint a hivatalos adatok?
Nézzük mi a helyzet kis hazánkban:
Tudják-e Önök, hogy Magyarországon jelenleg, azaz 2025-ben több mint 40 kötelező és 6 ajánlott védőoltás szerepel a gyerekek oltási rendjében? Ez a legmagasabb a régióban és az egyik legtöbb kötelező oltás az egész világon. Ezen vakcinák többsége kombinált oltás, s ha a kötelezők minden egyes összetevőjét figyelembe vesszük, 109 kórokozó ellen oltják be a gyerekeket. Mindeközben Romániában és Ausztriában is konkrétan nulla a kötelező oltások száma, és az Európai Unió országainak kétharmadában is többnyire csak ajánlások vannak. Ezt látva azon tűnődik az ember, hogy vajon az osztrák, a román vagy más EU-s országok tudománya kevésbé félti a gyermekeik életét, vagy ott egyszerűen csak elfogadják, hogy máshogy is meg lehet közelíteni ezeket a betegségeket, nem csak az oltások kötelezésével?
Magyarországon 2002-ben 630, 2013-ban 3319, 2023-ban 9737 kisgyerek autista megbetegedését regisztrálták. Miért nem jut el senkihez tízezer gyerek sikolya, tízezer család szenvedése, tízezer tönkretett élet tragédiája? És ebben a számban nincsenek benne azok a tízezrek, akik súlyos auto-immun betegségben, allergiában és más idegrendszeri megbetegedésektől, súlyos emésztési zavaroktól szenvednek. Sokuk élethosszig rá van utalva a gyógyszeripar termékeire. Mekkora üzlet!
Mi lehet az oka annak, hogy néhány évtizede a jelenlegi kötelező oltások mennyiségének a töredékére is azt mondták, hogy elegendő egy gyermek egészségének védelméhez? Hogyan lehetséges ugyanakkor, hogy a mai 40-50 éves és annál idősebb korosztály nem halt ki a hiányzó védőoltások következtében? Mi változhatott a tudományban, hogy ilyen drasztikus mértékben megnőtt a szükségesnek tartott védőoltások mennyisége?
Feltűnt-e Önöknek, hogy a védőoltások szükségességét és kötelezésének fontosságát illetően szinte mindig a gyermekbénulás és a torokgyík példáját veszik elő a szakemberek, mint veszedelmes, minden áron elkerülendő betegségeket, ennek ellenére az ismétlőket beleértve 12 éves korukig összesen 109 kórokozó ellen 40-et meghaladó kötelező vakcinát kapnak a gyerekek. Ha a gyermekbénulástól és a torokgyíktól kell annyira félni, akkor miért növekszik más ajánlott és kötelező oltások száma folyamatosan?
Tudják-e Önök, hogy a legtöbb gyermekbetegség megfelelő életmód és táplálkozás mellett könnyen kezelhető enyhe lefolyású betegséggé válik? Vajon miért nem kötik az orrunkra, hogy pl. a kanyaró megfelelő mennyiségű A-vitamin bevitel mellett egy náthánál alig kellemetlenebb betegséggé szelídül? Miért nem mondják el nekünk, hogy a többi, rettegettnek mondott gyermekbetegség esetén is hasonlóan egyszerű lenne a megoldás?
Tudják-e Önök, hogy az 50-es évek tömeges gyermekbénulásos eseteit nem a poliomyelitis vírusa, hanem az abban az időben széleskörűen alkalmazott DDT nevű permetezőszer okozta? Tudják-e, hogy a Cutter Incidensként ismert, 200 gyermek bénulásával járó 1955-ben történt eset pedig a Jonas Salk féle szennyezett vakcinázás következménye volt?
Észrevették-e, hogy az elmúlt 40 évben a kötelező és ajánlott védőoltások száma nem csak nálunk, hanem az egész világon sokszorosára nőtt? Lehet-e az egyre növekvő számú oltások mögött az, hogy így egyetlen terméknek sincs marketing költsége, és még az értékesítéssel járó munkát is megspórolják, hiszen a háziorvosokat a rendszer vagy kötelezi az oltások beadására, vagy ahol nincs kötelezés, ott komoly bónuszokat kapnak egy nagyrészt átoltott klientúráért? Nem lehet, hogy ez az egész csak egy ördögi zsenialitással kitalált üzleti húzás, ami ráadásul az elkerülhetetlen mellékhatások miatt újabb és újabb módon növeli a keresletet egyéb gyógyszerek iránt is?
Feltűnik-e Önöknek, hogy a Covid idején tapasztalt egyoldalú narratíva a gyermekkori védőoltások esetében is megjelent? Nevezetesen az, hogy a betegségek esetén az a kizárólagos álláspont, hogy ezeket csak védőoltással lehet megelőzni, és fel sem merül az, hogy léteznének egyéb gyógyszerek a konkrét problémák kezelésére. A Covidnál is láttuk, hogy voltak olcsó gyógyszerek, mint például a Nobel-díjas találmány, az Ivermectin, vagy a malária ellen közel 70 éve használt Hidroxiklorokin, amelyek hatékonyságát a koronavírus tüneteinek megszelidítésére vonatkozóan szándékosan eltitkolták, és titkolják a mai napig.
S ha ez így van, akkor vajon miért lenne kizárt az, hogy ugyanezek a pénzügyi érdekeltségek a járványos gyermekbetegségek gyógymódjait tekintve sem az olcsó igazság, hanem a drága hazugság mellett állnak ki?
Mivel a védőoltásokhoz mellékelt betegtájékoztatókból egyértelműen látszik, hogy a gyártók is tisztában vannak az esetleges mellékhatásokkal, nem lehetséges, hogy pont erre építik az üzleti modelljüket? Gondoljanak bele: kötelezik az oltásokat, a gyártónak nincs marketing költsége, a vakcina hatására pedig bizonyosra vehető rengeteg olyan járulékos – akár krónikus – betegség, amelyekre hosszú éveken keresztül lehet gyógyszereket eladni. Mennyivel jobb üzlet ez, mint ugyanezekre a járványos betegségekre olcsó gyógyszereket adni, és hagyni, hogy a gyermek immunrendszere úgy megerősödjön, hogy utána egész életében alig szorul majd rá bármilyen gyógyszeripari termékre?
Dr. Paul Thomas az Egyesült Államok Oregon államában volt gyermekorvos hosszú évtizedeken keresztül. A praxisban töltött évei alatt észrevette a saját statisztikájában, hogy az oltatlan gyerekek szinte soha nem járnak hozzá, míg a rendszeresen oltott gyerekek állandóan visszatérnek a rendelőbe ilyen-olyan problémákkal. Ez vajon véletlen lenne? Korábban is említettem már, hogy a természetes immunitást szerző gyermekek felnőtt korukra a legegészségesebb emberekké válnak. Ehhez hasonló statisztikákat mutat be egyébként a 2024-ben megjelent Oltani vagy nem oltani című könyv is, amelynek társszerzője a jelenlegi amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr.
Tudják-e Önök, hogy az ún. oltásellenes kutatók és hétköznapi emberek szinte mind oltáspártiak voltak korábban, és azért váltak oltásszkeptikussá, mert közvetlen tapasztalatot szereztek arról, hogy a védőoltásoknak nevezett injekciók egyáltalán nem veszélytelenek? A legtöbb oltásszkeptikus vakon hitt a rendszer narratívájában egészen addig, amíg a saját bőrén nem tapasztalta meg azt, hogy csúnyán átverték.
Tudják-e, hogy ezek között a korábban határozottan oltáspárti emberek között egyre több az orvos? Dr. Robert W. Malone kutatóorvos, az mRNS technológia egyik atyja, Dr. Peter McCullough az Egyesült Államok legtöbb lektorált tanulmánnyal rendelkező kardiológusa, vagy Dr. Pierre Kory, intenzív terápiás amerikai orvos mind olyan, az egészségügyben dolgozó szakemberek, akik korábban határozottan támogattak mindenféle védőoltást. Most azonban úgy tartják, hogy azok nemcsak teljesen feleslegesek, hanem egyenesen veszélyesek lehetnek az ember hosszú távú egészségére.
Végezetül egy sokak által feszegetett, nagyon egyszerű és logikus kérdés: Ha a védőoltások valóban védenek, akkor az oltott emberek miért félnek az oltatlanoktól?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én nem szeretném, ha ugyanúgy kellene félnünk a már feledésbe merült gyermekkori betegségektől, mint régen, de fel kell ismernünk, hogy azok eltűnése mögött elsősorban nem a védőoltások állnak, hanem az életkörülményeink és a higiéniai környezet javulása, valamint a megfelelő táplálkozás. A legtöbb múltbéli járvány városokban tört ki, ahol egészen a 19. század közepéig nem létezett korszerű csatornázás. Az utcákon gyakran folyt az emberek és állatok vizelete, fekáliája, mivel a szennyvizet egyszerűen az ablakon át öntötték ki az utcára. A lakosság sokszor zsúfolt, sötét, rosszul szellőző lakásokban élt, ahol nem volt hozzáférésük tiszta ivóvízhez, hiszen a kutakba és a folyókba is belekerült a szennyvíz. Mivel a városi életforma megszüntette az önellátást, az emberek gyakran kénytelenek voltak ismeretlen eredetű, nem ritkán szennyezett élelmiszert fogyasztani. A csatornázás és az ivóvíz tisztítása csak az ipari forradalmat követően, a 19. század második felében kezdett elterjedni – nem kis részben az olyan pusztító járványok hatására, mint a kolera és a tífusz. Nem meglepő tehát, hogy ezekben a korszakokban, megfelelő higiéniai viszonyok és tiszta víz hiányában, sorra ütötték fel a fejüket a súlyos fertőző betegségek. Érdemes megjegyezni, hogy mire a századfordulón megjelentek a kolera és tífusz elleni védőoltások, addigra ezek a járványok már nagyrészt visszaszorultak – elsősorban a közegészségügyi viszonyok jelentős javulásának köszönhetően.
A 21. századi Afrikában is elsősorban a tiszta ivóvízhez való hozzáférés és a tápanyagokban gazdag, biztonságos élelmiszer biztosítása a kulcs ahhoz, hogy az emberek szervezete megerősödjön, ellenállóbbá váljon a fertőzésekkel szemben, és csökkenjen a betegségekre való fogékonyságuk, nem pedig az, hogy ún. védőoltásokkal beoltják az egész afrikai kontinenst.
(Zárójelben jegyzem meg Önöknek, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a tiszta víz hiányából fakadóan az emberek parazita-ellenes gyógyszereket szednek rendszeresen, nem pusztított a Covid. Ez is bizonyítja, hogy pl. a parazita-ellenes szerek magas antivirális hatással bírnak.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha valóban az egészséget tekintjük célnak, akkor ideje feltenni a kérdést: jó úton járunk-e, amikor a betegségek tüneteit mesterséges vegyületekkel nyomjuk el, ahelyett, hogy a kiváltó okokat keresnénk? Egyre több szakértő, kutató és természetgyógyász hívja fel a figyelmet arra, hogy a szervezet öngyógyító képessége nem gyógyszertári készítményekben, hanem az életmódunkban és környezetünkhöz való viszonyunkban rejlik. Az éltető napfény, a rendszeres mozgás, a talajjal való kapcsolat – az ún. földelés –, a tápanyagban gazdag, természetes ételek, a tiszta ivóvíz, valamint a testünk belső órájához, a cirkadián ritmushoz való alkalmazkodás mind olyan tényezők, amelyeket a modern életmód gyakran háttérbe szorít. Vajon tényleg a kórokozók a fő ellenségeink, vagy inkább az, hogy egy egyensúlyvesztett ökológiai rendszerben élünk? Nem az lenne a valódi kihívás, hogy megértsük: az ember nem a természet ellenfele, hanem annak része – és a tartós egészséghez is ezen az úton juthatunk el?
Arra kérem Önöket, hogy gondolkozzanak el az elhangzottakon.
Továbbá, kérem, támogassák Önök is az oltások választhatóságáért folytatott harcot. Ha a vakcinák valóban védenek, akkor az oltatlan emberek nem jelenthetnek veszélyt az oltottakra.
Veszélyt jelent-e a gyerekek védőoltása? Indul a kormányzati vizsgálat az USA-ban! (videóval)
Donald Trump amerikai elnök a napokban azzal bízta meg Robert F. Kennedy egészségügyi minisztert, hogy indítson átfogó vizsgálatot az ügyben és ennek keretében a gyerekkori oltásokat is vegyék górcső alá.
Rendkívüli hír: autizmus-járványt okoznak a gyermekkori védőoltások
Komoly idegrendszeri problémák özönét tárta fel egy új kutatás azoknál a kisgyerekeknél, akiket a szüleik védőoltásnak nevezett vakcinázásnak vetettek alá. Az oltott gyermekeknél 212%-kal nagyobb eséllyel jelentkeznek súlyos idegrendszeri megbetegedések, mint az oltatlan társaiknál.
Rendkívüli hír! Újabb USA-tagállamban törölték el a kötelező gyerekoltást!!! (videóval)
Az 50-ből 5 USA-tagállamban a magyarországihoz hasonló állami oltásterror kötelezi a szülöket a kisgyerekeik vakcinázására. Ez a szám néhány nappal ezelőtt 4-re csökkent, miután Nyugat-Virginia kormányzója bejelentette: megszüntette a kötelező oltást.
Eltitkolták az oltás során meghalt kisgyerek esetét a hatóságok
Attól a Modernától vásárolt Covid vakcinákat a magyar kormány, amelyik sokáig titkolta, hogy az emlékeztető oltás során meghalt egy kisgyerek.
Rendkívüli hír! Hány magyar csecsemőt oltottak be a veszélyes vakcinával? (I. rész)
Súlyos, akár halált okozó megbetegedésekkel hozható összefüggésbe az a gyerekoltás, amelyet Magyarországon is engedélyeztek a hatóságok.
Így működnek az oltásipar fellegvárai - Hány magyar csecsemőt oltottak be a veszélyes vakcinával? (II. rész)
A rendszerváltozást követően megjelent Magyarországon egy amerikai cég, amelynek különleges szerepe lett a hazai oltásipari rendszer kialakulásában.
Rémisztő beszámolók Karikó Katalin "életmentő találmányáról" (videóval)
Hallgat a magyar média arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok szenátusában össztűz alá került Karikó Katalin Nobel-díjas kutató mRNS-fejlesztésű Covid vakcinája, amelytől rengeteg ember halt meg, sokan a súlyos mellékhatásoktól szenvednek.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Príma cikk; elégedettséggel tölt el, hogy van legalább egy valaki ebben az országban, aki ilyen szintű, összeszedett írással elő tud állni. Észérvekkel nehéz belekötni. Annyi, hogy az Esőember c. film 1988-ban készült.
Ja, és köszönöm szépen a könyvet, ma hozta ki a futár. 😊
https://suavek1.substack.com/p/the-hospital-protocols-of-death-part-376
A halál kórházi protokolljai - 9. RÉSZ. Dr.…
szuavek
Június 6.
Dr. Mike Yeadon: „A legnagyobb félelmem most az, hogy olyan kevesen vannak, akik felismerték a világban lévő gonosz mértékét, és hajlandóak hangosan és kitartóan felszólalni.”
A WEF már kiadta a kormányoknak, hogy állapítsanak meg egy halálidőt... Vagyis, hogy meddig van valakinek "joga" élni...
Egyébként nem lenne annyi betegség a földön, ha nem lennének ezek az "oltások". Hiszen pont azért vannak, mert már az újszölötteket is "oltottan" engedik ki a kórházakból. Azután egyre több mérget adnak a gyerekeknek és a felnőtteknek, majd azok hatásait elnevezik ilyen-olyan kórnak... "Fejlesztenek" rá "gyógyszereket, majd még több "gyógyszert", amelyeknek a "mellékhatásából" származó megbetegedésekre is kitalálnak újabb kórnevet, amire majd elkezdenek "gyógyszereket" fejleszteni...