Hogyan kerülhettek a londoni Rothschildok a Trump-Zelenszkij konfliktus hátterébe?
Mi köze a londoni Titkos Elitnek az orosz-ukrán háborúhoz?
Donald Trump nem békepárti, hanem zsákmánypárti. El akart vinni mindent a zöld asztalról, de a Zelenszkij-találkozón derült ki, hogy a zsetonok már másnál vannak.
1890 óta a történelmet befolyásoló összes nagy háborús konfliktus ugyanolyan mintázatok alapján bontakozott ki, ezeknek a szálai pedig kivétel nélkül mindig Londonba vezettek. Rejtélyes angolszász érdekkörök tervezték meg a háborús manufaktúrákban lépésről lépésre azokat a konfliktusokat, amelyek keretében különböző országokat szó szerint olyan háborúkba kényszerítettek bele, amelyeknek sok millió halálos áldozata volt, “valakik” népek, nemzetek sorsát döntötték el a hatalom kulisszái mögött.
Gerry Docherty és Jim Macgregor A Titkos Elit című könyve nemcsak azért számít az elmúlt száz év talán legfontosabb alapművének, mert a londoni gazdasági élet háborús hiénáinak a hálózatrendszerét tárja fel, hanem teljes valóságában megmutatja annak a hatalmi gépezetnek a működését, amellyel a tömegeket irányítják, az orruknál fogva vezetik, amellyel a vágóhídra terelik azokat a milliókat, akiket feláldoznak valamilyen érdekek mentén. Ezért mondta Drábik János, hogy A Titkos Elit című könyv nem csupán egy olvasmány, hanem egy ablak a világot irányító rejtett erők megértésére. A Titkos Elit elolvasása “lehetővé teszi, hogy reálisan lássuk azt, ami ma a világban történik”, mivel ma is ugyanazok az erők mozgatják a szálakat, amelyekről Gerry Docherty és Jim MacGregor könyve is szól.
Ha háborúról, népirtásról, emberek kizsákmányolásáról van szó, túlzás nélkül kijelenthetjük, ma is minden út Londonba vezet, ahhoz a Titkos Elithez, amelyik szó szerint rutinszerűen készíti elő a milliók életét kioltó kataklizmákat.
De vajon mi történik ma a világban? És milyen szálak vezetnek ismét Londonba?
Donald Trump, az USA elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök minapi sajtótájékoztatójának eseményei napok óta a legfontosabb beszédtémának számítanak a világ valamennyi médiafelületén. Elemzők, kutatók, különböző szakértők próbálják megmagyarázni a legalpáribb szintig süllyedt Trump-Zelenszkij csörte hátterét, ami szó szerint példátlan a diplomáciatörténetben.
Mint ismert, Washington egy olyan megállapodást akart ráerőltetni Kijevre, amely az Egyesült Államoknak hozzáférést biztosított volna Ukrajna természeti erőforrásaihoz, ezen belül a stratégiai jelentőségű ritkaföldfém készletekhez. A folyamat azonban a Zelenszkij és az amerikai vezetés közötti heves konfliktus miatt elakadt, aminek egy sajtónyilvános durva veszekedés lett a vége.
Ezt követően Londonban 19 ország vezetője gyűlt össze a NATO vezérkarával, hogy további támogatásáról biztosítsa Ukrajnát. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy a következő héten Európa újrafegyverzésére nyújt be tervezetet, hogy megerősítse az Európai Unió biztonságát. Ukrajna jövőjéről kijelentette, hogy:
“a biztonsági garanciák rendkívül fontosak. Erős helyzetbe kell hoznunk Ukrajnát, hogy rendelkezzen az eszközökkel, amelyekkel megerősítheti és megvédheti magát. Alapvetően Ukrajnát egy acél sündisznóvá változtatjuk, amely emészthetetlen a potenciális támadók számára”.
Továbbá hangsúlyozta, hogy meg akarják mutatni az Egyesült Államoknak, hogy készek megvédeni a demokráciát.
Ha ezeket az eseményeket elhelyezzük a világpolitikai történések sakktábláján, egy érdekes játszma képe bontakozik ki előttünk.
Először is nézzük Ursula von der Leyen nyilatkozatát: az eset szintén példátlan, amerikai szempontból nézve arcátlanul pimasz megnyilvánulás. Az USA-gyarmatként elkönyvelt EU vezetője szó szerint ráborította a bili tartalmát a gazdája fejére. De vajon mitől ilyen bátor Ursula von der Leyen? Aki megismeri A Titkos Elit című könyvet, annak egyértelművé fog válni, a Bizottság elnöke magától aligha merne ilyen kijelentést tenni. A játszmában neki betonbiztos védelme kell hogy legyen, másként nem ragadtatta volna el magát ennyire.
Zelenszkij pofátlan viselkedése a legnagyobb fegyverszállító, az USA elnökével szemben szokatlan húzásnak számít, már-már érthetetlenül ostoba ballépésnek tűnik. Vajon ez a véletlen műve, vagy a háttérben neki is van egy bástyája?
Trump lépése sem tűnik logikusnak. A világ ura előre nyilvánosan bejelenti a stratégiai szempontból fontos ritkaföldfémek amerikai hegemóniáját Ukrajnában, a szerződés aláírására berendelik a vazallust, aki nemcsak hogy nem írja alá a megállapodást, hanem szó szerint ordítozik az USA elnökével. Vajon életszerű ez?
Aki egy picit is ismeri a diplomáciai világot, az tisztában van vele: egy megállapodás aláírása már csak formalitás. Minden államközi megállapodást már jó előre leegyeztetnek az érintett felek, a megfelelő helyeken az utolsó betűig jóváhagyatják. Az ellenjegyzés már csak egy olyan aktus, amelynek inkább szimbólumértéke van.
Logikus lenne, hogy az USA elnöke olyan helyzetbe kerülhet, mint amilyenbe a vazallus állam zongoristája szorította?
Létezik, hogy úgy találkozik az alattvalójával, hogy nincs előzőleg elfogadott megállapodás? Egy olyan dokumentum, amelyet csak alá kell írni?
Elképzelhető, hogy úgy jelentik be előre a kiemelt jelentőségű tárgyalást, hogy Trump szempontjából bizonytalan annak a kimenetele?
Életszerű, hogy a világ első számú urának a saját vazallusával, egy kis senkivel kell veszekednie a kamerák előtt?
Az állna a valósághoz közel, hogy Trump berendeli az alattvalóját a Fehér Házba, azért, hogy ott nyilvánosan megalázza? Csak a show kedvéért tartanak egy ilyen találkozót, amiből pont az USA elnöke jön ki rosszul? Trump hiába szimpatikus az alpári vitában, semmilyen érdemi eredményt nem tudott kicsikarni az alattvalójától. Jegyezzék meg jól: ezeken a szinteken csak az eredmény számít.
Trump nemhogy nem jutott hozzá a zsákmányhoz, hanem a kakas bőszen kiugrott a fazékból, összerondította a Fehér Ház világos márvány padlóját és a média előtt kukorékolta tele a világot, majd a gazda rémült tekintete előtt magabiztosan hazabattyogott a baromfiudvarba.
Pontosan ez valósult meg, de életszerű, hogy ennek kellett történni?
Biztos van olyan fantázia, amibe ez beleférhet, de a nagypolitikai sakkjátszmák világában, ahol nem egyszer 10 lépést is előre tudnak a felek, ott ilyen helyzet egyszerűen nem következhet be.
De akkor vajon mi történhetett a háttérben?
Csak úgy magától meg merte volna csinálni Zelenszkij ezt az őrültséget? Mert ennél sokkal kisebb ügyekért is küldtek Szent Péterhez vacsorázni különböző országvezetőket!
Vajon kik állhatnak a Zelenszkij-kakas mellett, amely továbbra is bőszen kukorékol?
Sokáig kerestem a kérdésekre a választ. És most hagyjuk a magyarországi médiában megjelent propagandaszövegeket és meséket Trump békepártiságáról, és az erdőt a fától nem látó szakértők özönét, akik ugyanazt a halandzsát ismételgetik.
Számomra Alex Krainer magyarázata volt az, ami a gondolkodás képességével megáldott ember irányából közelítette meg az eseményeket. Krainert érdemes követni, nem akárki a geopolitikai és gazdasági világban. Krainer eredetileg horvát közgazdász, piaci elemző, kutató, kereskedő és fedezeti alapkezelő, aki 1996 óta dolgozik a pénzügyi szektorban. Ő alapította a Krainer Analytics céget, és alkotta meg az I-System Trend Following kereskedési rendszert. Tanulmányai és munkája során Svájcban és az Egyesült Államokban is élt, úgy tudom, jelenleg Monacóban dolgozik.
Rögtön rátérek a lényegre, csak néhány mondatban emlékeztetőnek idézzük fel az előzményeket: Trump választási kampányának egyik fő ígérete volt az amerikai támogatással zajló ukrán-orosz háború leállítása. Ennek a háborúnak az USA volt az első számú finanszírozója. Biden után Trump lépett fel a politikai színpadra, a beiktatása 2025. január 20-án volt. Nem kellett nagy stratégiai képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy mindenki lássa, a beiktatás után Trump magához rendeli az alattvalót és benyújtja a számlát. A háború drága dolog, és minden háborúnak ára van. A számlát megközelítőleg sem fedezték az amerikai cégeknek átadott ukrán termőföldek. Mi maradt még, ami értékes? Az ásványkincsek, ezen belül a stratégiai jelentőségű ritkaföldfém készlet.
Csakhogy a háborút nemcsak az USA finanszírozta, hanem azok a nemzetközi pénzügyi hálózatok, amelyek a londoni Cityben székelnek, és amelyek a Rothschild bankház érdekeltségeihez tartoznak. Pontosan azok a hiénák, akik az első világháborút pénzelték. A Titkos Elit című könyv nagyon jól bemutatja ennek a hátterét és azt is, hogy az Egyesült Királyságnak csak az lehet a vezetője, aki a Titkos Elit embere.
Tehát közismert volt, hogy az USA Ukrajnában már megszerezte a gazdag termőföldeket, s ha ráteszi a kezét az ásványkincsekre is, a Titkos Elitnek nem marad semmi, esetleg némi morzsa az asztal körül.
Ezért Trump beiktatása előtt a londoni Titkos Elitnek lépnie kellett. Aztán szó szerint a semmiből jelent meg a világpolitikai színpadon a nagy esemény: január 16-án Zelenszkij a távoli Londonba utazott, ahol az Egyesült Királyság 100 évre szóló partnerségi megállapodást írt alá Ukrajnával.
Száz évre szóló partnerségi megállapodás? Hallottak már ilyenről? 100 év? Kik kötnek száz évre szerződést?
Megtaláltam ezt a szerződést. A 14 cikkelyből álló megállapodás kétharmada katonai együttműködésről szól. Magyarán ez egy 100 éves katonai együttműködés, aminek a lényege, hogy a Titkos Elit londoni székhelye protektorátus alá vette Ukrajnát.
Ezt később bővebben is bemutatom, most inkább térjünk vissza Alex Krainer elemzésére, aki különböző forrásokra hivatkozva azt mondja:
A brit sajtóban alig említett, de hírszerzési források szerint 100 évre szóló partnerségi szerződés, amely Keir Starmer brit miniszterelnök januári kijevi látogatásakor került aláírásra, biztosíthatja az Egyesült Királyság számára Ukrajna bányászati, energetikai és infrastrukturális erőforrásai feletti ellenőrzést.
Krainer arra hívta fel a figyelmet, hogy a hivatalosan elérhető szerződés azonban egy nyitott végű klauzulát tartalmaz, amely a titkos mellékletek létét sejteti. Egy cseh hírforrás, az AE News, hivatkozva ukrán hírszerzési kiszivárogtatásokra, állítja: az egyezmény titkos pontjai garantálják, hogy a harcok befejezése után az Egyesült Királyság átveszi az ukrán kikötők, földgázmezők, tárolókapacitások, csővezetékek, valamint az ország titán- és ritkaföldfém-kincseinek feletti rendelkezést.
Ha ez igaz, akkor az Egyesült Államok még Trump elnöksége előtt hoppon maradt, hiszen Zelenszkij Washington helyett Londont választotta.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy az amerikai vezetés több alkalommal is diplomatákat küldött Kijevbe, de minden egyes alkalommal értetlenül álltak Zelenszkij ellentmondásos nyilatkozatai előtt. Marco Rubio amerikai szenátor például személyesen tárgyalt az ukrán elnökkel, aki azt mondta, hogy kész aláírni a megállapodást, majd néhány nappal később a médiában teljesen az ellenkezőjét állította.
Donald Trump kijelentései az utóbbi hetekben arra utalnak, hogy tisztában van a brit-ukrán megállapodás titkos részeivel. Egyes elemzők szerint az amerikai elnök azzal a stratégiával próbálja aláásni ezt az egyezményt, hogy nyíltan diktátornak nevezi Zelenszkijt. Ennek célja lehet, hogy megkérdőjelezze az ukrán elnök legitimitását, hiszen ha Zelenszkij nem jogszerű vezető, akkor az általa aláírt brit megállapodás is semmissé válhat.
A brit kormány kétségbeesetten próbálja ezt a narratívát elfojtani. Nigel Farage-tól Boris Johnsonig mindenki hangsúlyozza, hogy Zelenszkij “törvényes vezető”, még akkor is, ha mandátuma hivatalosan lejárt. (Érdekesség, hogy Alex Krainer szerint Nigel Farage a kontrollált ellenzék része.) Az ukrán parlament egy sietve elfogadott határozatban megerősítette Zelenszkij hatalmon maradását, és maga a brit kormány is nyomást gyakorolhatott erre a döntésre.
A 100 évre szóló szerződés úgynevezett titkos klauzulái a londoni politikát gyeplőn tartó bankárvilág tipikus stratégiájához tartoznak. A Titkos Elit című zseniális könyvben számtalan példát találunk arra, hogy az első világháborút pont az ehhez hasonló együttműködési szerződésekkel készítették elő Londonban. Kivétel nélkül mindegyik államközi megállapodásnak volt egy titkos klauzulája, amit akkor nem hoztak nyilvánosságra, de az a leendő háborúban való szervezett, leegyeztetett együttműködés kereteit szabályozta.
Vagyis most mi történt?
London négy nappal Trump beiktatása előtt elvihette a vágy áhított tárgyát, az igazi zsákmányt. A nemzetközi jog szerint Ukrajna nemzetközi döntőbíróság elé kerülne, ha most aláírná az ásványkincsekről szóló megállapodást az USA számára. Ahogy a Krainer által említett forrás írja:
“Ezért nem írta alá Zelenszkij az ásványi anyagokra vonatkozó szerződést sem Kijevben, sem pedig néhány nappal később a müncheni biztonsági konferencián. Hiszen az ásványkincsek január 16-a óta a londoni Rothschildok tulajdonában vannak.”
A globális sakktáblán merész húzásnak számít az eset. Mert ezzel mindegyik szereplő sakkba került. Sőt, a főszereplő, a béke is. Oroszország ugyanis alapfeltételnek tekinti, hogy Ukrajna semmilyen katonai érdekkör alatt nem lehet, azaz semleges államnak kell lennie. Csakhogy ez a semleges állam kötött egy 100 éves katonai együttműködést a londoni klikk tagjaival, egyben rátette a kezét az amerikai érdekekre, amivel sakkba került maga Trump is.
A londoni Titkos Elit a Trump-Zelenszkij találkozó után azonnal összehívta a már említett 19 uniós ország találkozóját a háború folytatásával kapcsolatban. És ott ebben lényegében megállapodás született, azaz egy másik irányból készülnek mattolni az amerikai érdekeket: a békét és a háború lezárását.
Az amerikaiak viszont nem hátrálhatnak, mert ha kivonulnak, átengedik a geopolitikai bástyát azoknak, akik elvitték a zsákmányt. Dupla vereség, aminek szimbólumértéke is lenne, az USA vezető erejének a megingása, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Viszont az is kétségtelen, hogy a háborút eredményesen az USA nélkül nem lehet folytatni, az EU azokat az erőforrásokat és technológiákat nem tudja egyedül biztosítani.
Donald Trump nem békepárti, hanem zsákmánypárti. El akart vinni mindent a zöld asztalról, de a Zelenszkij-találkozón derült ki, hogy a zsetonok már másnál vannak. Annál a londoni Titkos Elitnél, amelyik az első világháborút is kirobbantotta, amely az orosz-ukrán háború kitörésében a vezető szerepet játszotta. Mert ennek a szálait is Londonban kell keresni.
Ma már mindenki számára közismert, hogy a minszki megállapodás szabotálásában is a londoni Titkos Elit markában lévő Boris Johnson akkori kormányfő vett részt. Ennek az volt a lényege, hogy a NATO érdekkörei hagyják el a Majdan-téri események óta megszállt Ukrajnát. Ehelyett 2022 februárjában a háború előtti napokban Boris Johnson Kijevbe utazott, és minden jel arra utal, hogy itt történt meg az a provokáció, ami az oroszokat támadásra késztette. Ugyanaz ismétlődött meg, mint az első világháborúban Németország esetében, aminek a részleteit A Titkos Elit című könyv fedi fel. London azonnal beszállt a háború finanszírozásába a gigantikus 130 milliárd font keretében, ami azóta ennek a sokszorosára nőtt.
Az orosz-ukrán háborút gyorsan le lehetett volna zárni 2022 áprilisában az isztambuli tárgyalásokkal, ám ezt ugyancsak Boris Johnson akadályozta meg, ennek hátterét az orosz elnök egy interjúban is elmondta.
Ezt pedig az ukránok részéről több, az akkori eseményekben kulcsszerepet játszó személy is megerősítette. Csakhogy a londoni Titkos Elit mindenáron folytatni akarta az öldöklést, ugyanis az jó üzletnek bizonyult. Pontosan ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott le minden, mint az első világháború idején, amikor a Titkos Elit tagjai minden békekötési kísérletet megakadályoztak. A Titkos Elit szerzőinek következő magyarul megjelenő könyve ennek a hátterét mutatja majd be.
Mint említettem: a háborúnak ára van. A bankárok óriási pénzt fektettek az öldöklésbe, ezen nem bukhatnak egy fillért sem. A következő hetekben tovább zajlanak a sakkjátszmák, amelyek tétje az Ukrajna nevű zsákmány maradékainak az elosztása. Két okos, az öldöklésben rutint és tapasztalatot szerzett vadállat néz szembe egymással, könnyen lehet, hogy valamelyikük Zelenszkijt is el fogja fogyasztani desszertként.
Gátlástalan háborús hiéna került a Bilderberg Csoport élére
A Bilderberg Csoport mindig szoros kapcsolatban állt a hadiiparral és a titkosszolgálatokkal. A mostani vezetés milliárdokat keres mások meggyilkolásával. Ennek a “hagyománynak” a megerősítését jelzi Jens Stoltenberg volt NATO-vezér kinevezése a Bilderberg élére.
A harmadik világháború küszöbén – Mi lesz a brutális orosz válaszcsapás után? (videóval)
Lényegében bármelyik percben kitörhet a harmadik világháború, amennyiben az USA további támadásokat intéz Oroszország ellen. Erre figyelmeztetett történelmi jelentőségű beszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Küszöbön a világháború? Az "elképzelhetetlenre" készül Norvégia
Egy hónappal ezelőtt Norvégia arra szóllította fel az embereket, hogy tartsanak otthon készpénzt, most pedig a skandináv ország gabonát halmoz fel.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Nagyon fontos és remek összefoglaló elemzés. Köszönöm Árpád!
Nagyszerű elemzés, egy dolog nincs csak nálam a helyén: nem tudom elképzelni, hogy Trump ne tudott volna a 100 éves megállapodásról jóval a találkozó előtt. Tehát a találkozó egy nagy színjáték volt.