Discussion about this post

User's avatar
Szabó Tibor's avatar

Tehát idestova húsz éve - a 2007-es "Zeitgeist" című dokumentum film óta - sokan elmondják, hogy baj van. Angol nyelvterületről rengetegen, de van bőven magyar forrás is ahol megtudható, hogy a dolgok nincsenek rendben ezen a sárgolyón.

És akkor mi van?

Ha csak a nyilvánvaló, látható bajjal foglalkozunk nap mint nap, a helyzet javulni fog?

Honnan ered a baj?

Mi a gyökere?

Van rá megoldás? Vagy az örökös felemlegetése a bajnak valamilyen módon megszünteti a bajt?

Ki a felelős, hogy baj van? Talán én/te?... Nem, ez eszedbe se jusson. Én/te egy erkölcsös állampolgár vagyunk! (Azt, hogy embernek gyenge, ne firtassuk.)

Szeretjük az államot és annak mindig éppen kisebbségben lévő vezérjelöltjét aki képes volna a helyzeten javítani de egyelőre tehetetlen a következő választásokig.

De legfőképp szeretjük a pénzt, azt a számozott (értéktelen) papírfecnit amivel ki tudjuk elégíteni szükségleteinket, igényeinket... Mi?... Azt most ne forszírozzuk, hogy ez a számozott papírfecni semmit nem mér az egymást közötti elszámolásban azon kívül, hogy mennyire vagyok jó ebben az "Etatizmus" nevű játékban (hosszabb nevén: lássuk gyerekek, ki bírja jobban meglopni a másikat estig).

Talán - csak kérdem (halkan, alázattal), ha felhagynánk avval, hogy örökké magunk fölé emeljük egyik embertársunkat, majd felcímkézzük és attól kezdve ő mondja meg majd, hogy mi a frankó, meg az egymás közti elszámoláshoz ezeknek a karvalyorrú semmirekellőknek a számozott papírfecnijüket használjuk, nem-e javulna a helyzetünk egy cseppet?

Azt hiszem eljött az ideje, hogy a megoldásokra fókuszáljunk és ne a -nyilvánvaló - bajon rágódjunk, mert az nem hoz egy szebb (erkölcsösebb) világot.

No posts

Ready for more?