Miért tartom hiteltelennek a Mi Hazánk Mozgalmat?

Ez a Mi Hazánk nem az a párt, mint amit én korábban támogattam.

Az elmúlt napokban rengeteg kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért “támadom” a Mi Hazánk Mozgalmat. Most igyekszem mindegyikre válaszolni.

Az elmúlt bő egy hét alatt a Mi Hazánk Mozgalom vezető politikusaira tett megjegyzéseim elég nagy vihart keltettek. Röviden: azt emeltem ki, hogy aljas és galád módon a hallgatásukkal asszisztáltak a szeptemberi gyerekoltási terrorhoz. Ez a megosztások, továbbítások révén közel negyed millió emberhez jutott el.

Most néhány gondolatban szeretném felvázolni, mi is történt valójában.

Egy évvel ezelőtt jelentettem be a Mi Hazánk alelnökének, Dúró Dórának, hogy nem szeretném a szerződésünket meghosszabbítani. Néhány folyamatban lévő ügyet még lezárok, de örökre ki szeretnék szállni mindenféle politika közeli tevékenységből. Ez így is történt, és biztosíthatom Önöket, így is fog maradni, soha semmilyen párt vagy politikai érdekkör mellett, mögött sem szerződéses megbízással, sem más munkával nem veszek részt, talán még szavazóként sem méltatom a magyar politikai rendszert arra, hogy egy percet is szánjak a jövő évi választásokon való részvételre. A tavalyi megsemmisített romániai választás minden gondolkodó ember számára 100%-ban igazolhatta, a szavazás csak egy olcsó komédia.

A távozásomat a Mi Hazánk nem kommunikálta, a híveik továbbra is úgy tekintettek rám, mint a párt egyik alapemberére, ez pedig számomra egyre kellemetlenebb helyzeteket okozott, végül január végén én tettem közzé erről egy rövid bejegyzést itt, a substack oldalamon. Ez azonban az igazi célközönséghez nem jutott el. A mostani igen kemény bírálatom viszont igen, és sokan nem is értik, mi áll ennek a hátterében. Ezt megpróbálom röviden elmagyarázni.

Amikor a megyei napilapok főszerkesztősége éléről távoztam, konkrétan a közéleti nyugdíjazást képzeltem el magam számára. Olyan szinten megundorodtam a politikától és mindentől, ami körbeveszi, hogy az leírhatatlan. Közben a Covid-terrorizmus tort ült felettünk. Amikor az akkoriban parlamenten kívüli Mi Hazánk Mozgalom felvállalta a covidizmus elleni küzdelmet, én is azt hittem, mint korábban Schiffer András, hogy: lehet más a politika. Így minden erőmmel segítettem a párt parlamentbe jutását. Miután ez sikerrel zárult, még aktívabb szerepet vállaltam a Mi Hazánk tevékenységében. Semmilyen politikai ambícióm nem volt, a pártba sem léptem be, viszont olyan ügyeket vittem, amelyek az antiglobalista ellenállás körébe tartoztak. Egyebek mellett tőlem származik a fúrt kutak nyilvántartásba vételével kapcsolatos ellenállás, a készpénz védelme, amely végül az Alaptörvénybe is bekerült, vagy a WHO-szerződés elleni fellépés.

Csakhogy menet közben túl közel kerültem a Mi Hazánkhoz, ott ültem az elnöki stratégiai bizottságban, a kommunikációs üléseken és számos olyan tanácskozáson, ahol fontos döntések születtek. Az országjárásokon pedig a helyi vezetőkkel és különböző szinten dolgozó politikacsinálókkal kerültem kapcsolatba. Szóval benne voltam a sűrűjében, az első sorból intézhettem a számomra fontos jó ügyeket, és egyben testközelből lehettem szemtanúja a belső torzsalkodásoknak, az egymás torkát szorongató érdekkörök harcainak, a szakmai kabinetekben a teljes zűrzavarnak, amelyet olyan alkalmatlan emberek keltettek, akik nem a felkészültségük révén kerültek oda. És belülről láthattam azt a silány munkát, amely azokhoz kötődött, akik a szakmai szempontból felkészült emberek elűzése után vették át a feladatokat. Igen, egyszerű féltékenységből, irigységből sok olyan személyt túrtak ki, akik tényleg hozzá tudtak volna tenni valamit a munkához. És most biztosan sokaknak magas lesz a vérnyomása, hogy elkezdek példákat emlegetni, de ez nem ide tartozik, talán máskor.

A lényeg, hogy napról napra világosodott meg számomra a helyzet: ez a Mi Hazánk nem az a párt, mint amit én korábban támogattam.

Hétről hétre bizonyosodtam meg afelől, hogy itt az érdemi munka a nagyotmondásokban, szlogengyártásban és lájkvadászatban merül ki. Ráadásul néha ez elnök előrántott valami Hungulfhoz hasonló, a párt minden erőforrását kimerítő őrült fantazmagóriát. Az értekezletek érdemi része sokszor arról szólt, hogy kinek mennyi “lájkja” van, és mivel lehetne még többet szerezni. Természetesen ezekre iszonyatos összegeket költöttek fizetett hirdetésként.

A káoszban szocializálódott, korábban semmilyen komoly munkahellyel nem rendelkező, a politikát jó megélhetésnek tartó egzisztenciák számára ez a helyzet maga volt a természetesség. Számomra, aki különböző területeken több nagy céget is vezettem, a médiában nagy szervezeti egységeket irányítottam, a Mi Hazánkban látottak a rémálmaimat testesítették meg. Előre láttam a végzetet, mert miközben az ellenség a legképzettebb, összehangolt római légiókat vonultatta fel ellenünk, addig “nálunk” szedett-vetett, belső feszültségektől terhelt, a lájkvilágban elmerült, a valóságot nem érzékelő, a küzdelemhez tehetségtelen és gyáva emberek voltak mindenfelé. Bő másfél évvel ezelőtt ezeket mind elmondtam Dúró Dórának, és beadtam a felmondásomat. Több, mint egy órás beszélgetés keretében több olyan érvet sorakoztatott fel, amelyek miatt gondolkodási időt kértem. Végül határozott idejű szerződésben adtam még egy utolsó esélyt, és elmondom, miért. Már közeledett az Európai Parlamenti választás. A lehetséges jelöltek garantálták azt, hogy nem lesz mandátuma a Mi Hazánknak. Az én kezdeményezésemnek volt köszönhető Borvendég Zsuzsanna történész személye, ám első körben mindkét fél részéről teljes elutasítás fogadott. Hosszú lenne most elmondani, végül hogyan sikerült a kompromisszum, de tető alá hoztam.

A második ügy már egy kicsit bonyolultabb. Ez pedig a gyerekoltások problematikája. Nézzék: korábban megírtam, hogy én mindennel beoltattam a gyerekeimet, s a fiam volt a legszerencsétlenebb kísérleti alany, aki még olyat is kapott, ami nem volt kötelező. Judy Mikovits A Korrupció pestise – Veszélyt jelent-e az emberiség számára a védőoltás című könyve viszont rádöbbentett arra, hogy mit tettem a gyerekeimmel. A ráeszmélésem leírhatatlan lelkiismeretfurdalást váltott ki. Ezerszer megkérdeztem magamtól, miként lehettem ilyen felelőtlen, hogy kiadom a gyerekeimet valakiknek, akik beléjük nyomnak valami boszorkányfőzetet? Mikovits pont így nevezte el ezeket az oltásokat. Évekig tartó kutatásba kezdtem, amely során összeállt a kép az oltásiparról, és arról, hogy ilyen terror, mint Magyarországon, sehol sincs a világon. Itt mindenki azt hiszi, az a normális, hogy szétoltatjuk mindenféle szerrel a gyerekeket, amelyeknek az összetétele is riasztó. Mindezt, ráadásul, kényszeroltással! Ez a világ legnagyobb részében egyáltalán nem normális, bár hozzáteszem, hogy a fősodor a legtöbb helyen vallásos szinten beszél az oltások jelentőségéről, mindenféle kritikai észrevétel nélkül!

Szóval megpróbálkoztam azzal, hogy a Mi Hazánk vállalja fel ezt a létfontosságú ügyet, a gyerekoltások szörnyűségét. A végeredmény: teljes csőd és merev elzárkózás. Ráadásul a párton belüli náciszimpatizánsok és más herék elkezdtek lejáratni, miközben a pártvezetésben is, hogy finoman fogalmazzak, kibeszéltek. Sőt, amikor nyilvánosan több helyen kiálltam az oltási terrorral szemben, letorkolltak miatta, és konkrétan azt szerették volna elérni, hogy ne foglalkozzak a témával. Ekkor döntöttem el, hogy nincs tovább. Még benne voltunk az EP-kampányban, Borvendég Zsuzsa miatt felelősséget éreztem, szerettem volna, ha bejut, plusz volt pár elvarratlan szál és vállalás, azokat letudtam, és elköszöntem. Mindeközben egy harmadik riasztó dolog is a tudomásomra jutott, erről szintén máskor fogok beszélni.

Röviden ennyi a történet. Közben a gyerekoltások vonatkozásában változást sejtető dolgok tűntek fel a Mi Hazánk táján. Az ügyben megjelent néhány mondatban egy-két nyilatkozat a párt politikusai részéről. Kétségtelen, történelmi pillanatnak is nevezhetném, ha nem éltem volna át néhány hónappal korábban azt, amit fentebb elmondtam. Vajon mi állhatott a fordulat mögött?

A Mi Hazánk tavaly júniusi EP választási eredménye kudarc volt. Természetesen sikerként lett beállítva, de a pártvezetés teljes csődként élte meg. És jogosan. A 6,7 százalék messze elmaradt a várakozástól. Ez az eredmény átmenetileg stabilizálta ugyan a párt pozícióját, de a reménybeli nagy növekedés elmaradt, ráadásul a következő hónapokban a téma nélküli párt látszata kezdett kialakulni, a Fidesz-Tisza harc tematizálása minden információs térből kiszorította az ötletekben nem túl erős Mi Hazánk Mozgalmat. Tehát, mint a Covid alatt, új szavazókat kellett találni. Az aggodalmakat igazolta a Mi Hazánk idei, januári időközi választási eredménye Tolnában, ahol Dúró Dóra a párt legnépszerűbb politikusa a 30 százalék körüli részvételnél mindössze 19 százalékot kapott fideszes ellenfelével szemben, ráadásul itt nem is indult a Tisza. A 19 százalékot óriási eredményként mutatták be a hívek felé, ám a pártvezetés teljesen tisztában volt azzal, hogy a számok szörnyű jövőt vetítenek előre. Mert ha az adatokat egy országos jelentőséggel bíró választásra, 70 százalék feletti részvételre vetítjük ki, a Mi Hazánk kiesik a parlamentből. Vagy ha bent is marad, igen nehéz lesz az elnökségnek elmagyarázni, mi a túrót is csináltak ők 4 évig a jól fizető állásokban, hogy még csak erősíteni sem tudták a pártot? (A mostani gyömrői önkormányzati sikert is óriási eredményként értékelik, pedig a jövő évi választások tekintetében ennek semmi jelentősége, ha itt a Tisza indul, garantált bukás lett volna a Mi Hazánk számára).

A lényeg: sürgősen új szavazóbázis felé kellett kacsintgatni, ha nincs más lehetőség, akkor jók lesznek a “gyerekoltásos szavazatok” is.

Mindeközben én teljesen más utat jártam, itt a substack oldalamon folyamatosan dolgoztam fel a gyerekoltásokkal kapcsolatos anomáliákat. Ez pedig váratlan helyzetekbe hozott. Egyszer csak elkezdtek megjelenni a segélykérő levelek, találkozások, jelentős részben azok az emberek, akiket közben a Mi Hazánk válaszra sem méltatott, miközben a politikusaik itt-ott megcsillantották a reményt, hogy fontos nekik az ügy. És ebbe a reménybe rengetegen kapaszkodnak most is.

Nem tudom, Önök közül hányan néztek már olyan édesanya, édesapa szemébe, akit megfertőzött a rettegés. Megértették, miről van szó, és mindenáron meg akarják menteni legféltettebb kincsüket, a gyermeküket. Akinek van gyereke, az tudja, hogy ettől érzékenyebbé válik az ember. Akkor is, ha nem a saját gyermekünkről van szó, hajlamosabbak vagyunk olyat tenni, amit egy felnőttnek nem. Például segíteni valamiben. És én ott álltam szemben ezekkel a rémült tekintetekkel szemben, és nem tudtam segíteni. Ordítani tudtam volna a tehetetlenségtől. Mert ha értené a társadalom, ha sokan lennénk, akkor ezt meg lehetne változtatni. Ezer meg ezer gondolat cikázott át a fejemen, és napról napra forrt bennem a düh. Közben eltelt a nyár, jött a szeptember, hozzám pedig a rengeteg segélykérés.

És ezalatt a Mi Hazánk csendben lapított. Majd amikor 4 vakcinával ismét leoltottak 200 ezer gyereket, és már nem volt tétje, felállt a majdnem üres parlamentben Szabadi István, hogy felkészületlen módon elnyökörögjön két szánalmas mondatot az életbevágóan fontos ügyről.

Nálam ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, ez tűrhetetlen. És tudják miért? Azért, mert Szabadi István az a képviselő, akire minden olyan ügyet rálőcsölnek, ami kínos a párt rangosabb vezetőinek. Igen, ő az ügyeletes hülye a rendszerben, aki sokszor azt se tudja, mit olvas fel, és ha viszontválaszt kap, össze-vissza hablatyol. Ez nemhogy reményt nem ad, hanem a maradék esélyt is elveszi, szó szerint kontraproduktív. A gyerekoltás veszélyességéről nem azokat kell meggyőzni, akik már nagyjából értik a helyzetet, hanem azokat, akik nem. Mennyire alkalmas erre Szabadi nyökörgése? Ha az ő ún. felszólalását egy olyan, érdeklődő ember nézi végig, aki még nem ért semmit az oltások válaszhatóságának szükségességéről, mit fog hozzá szólni? Jogosan fogja azt gondolni, hogy nevetséges az egész ügy, amelyet ilyen felkészületlen módon képvisel valaki.

Szabadi István felszólalása azt jelzi, az ügy kínos a párt számára, ezért adták oda neki, és részben Novák Elődnek, akinek a testvére, Dr. Novák Hunor - egyébként népszerű gyermekorvos - a legnagyobb oltásterror híve, és aki ezt tenné azokkal, akik ellenzik az oltáskötelezést. Mutatom:

Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy azok kezébe került egy létfontosságú ügy, akik csak szavazatokat látnak benne. Deja-vu érzésem lett, valakik megint emberek nyomorát, kiszolgáltatottságát akarják kihasználni, eszembe jutott a sok ígéret a Coviddal kapcsolatban, amelyek a Mi Hazánk parlamentbe jutása után lekerültek a napirendről. És magam előtt láttam a rémült, rettegő édesanyák, édesapák tekintetét, azoknak az arcát, akikben valakik csak szavazatot látnak.

Tisztelt pártszavazók, azért gondolkozzanak már el azon, hogy tényleg annyit tehet egy párt, hogy szlogeneket gyárt, és néhány hozzá nem értő politikusa pár lapos mondatot elrebeg a parlamentben a legfontosabb kérdésről? Önök ezt eredménynek tartják, hogy kimondanak valamit, majd utána nem történik semmi, és várják a sült galambot? Ez lenne a nemzeti radikalizmus? Ez lenne az, amikor tesznek valamit? Nem érzik azt, hogy ez egy tízes skálán egy nagy nulla? Nem érzik azt, hogy Önöket konkrétan hülyének nézik? Nem akadt senki a Mi Hazánkban, aki egy cikket írjon erről? Nem volt senki, aki országjáró tájékoztatást szervezzen? Toroczkai vajon miért nem érezte azt, hogy orvosokkal, ügyvédekkel kell beszélnie a kérdésről? Nem sorolom az ezer más lehetőséget. Minden másra volt idő, energia, pénz, minden fontosabb volt, mint a magyar gyerekek egészsége, mint a magyar megmaradás létkérdése. Mindez pont egy olyan időszakban, amikor az oltásipar fellegvárában forradalmi változások zajlanak, amikor az államok sorra törlik el a kötelezést, vagy konkrétan megszüntetik a kényszeroltást, mint Floridában. Amikor az USA kongresszusában olyan tanulmányt ismertet Aaron Siri ügyvéd, amely 18 ezer gyerek vizsgálatára épül, és azt igazolja, hogy az oltott gyerekek sokkal, de sokkal betegebbek, mint az oltatlanok. És ez Magyarországon egyetlen politikust sem érdekel. Egyet sem! Gyáva, megalkuvó az összes! Az összes! A Fidesz és a Tisza politikusait is kiemelhetném, de valójában mindegyik a globalisták szekerét tolja az oltások vallásos kötelezésével, az ő kritikájuk nem érdemel szót jelenleg, mert akinek van szeme, az látja, hogy a Covid alatt is mind a vakcinaterror mellett álltak ki. Orbán is, Magyar Péter is! És azóta sem kértek ezért bocsánatot. Ezért rájuk felesleges is bármilyen kritikát fecsérelni ezen a téren.

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy felfogják, nem a pedofília, a Pride, meg mindenféle más gumicsont jelenti az első számú problémát, hanem az, hogy:

Ha nem lesznek egészséges gyerekek a jövőben, akkor NINCS MIÉRT HARCOLNI, és SEMMINEK NEM LESZ ÉRTELME. SEMMINEK!

Ezzel kapcsolatban jóval korábban volt egy vitám Novák Előddel. Etikátlannak tartanám ezt nyilvánosságra hozni, de Mihalik Angelika ügyvédnő reagálását, amely gyökerénél ragadja meg ezt a problémát, a jóváhagyásával beidézem:

“Kedves Előd, kedves Mindenki!

Annyit teszek hozzá ahhoz, amit Árpi mond, hogy nincs tíz évünk sem.

Tudjátok kié a jövő? AZ OLTATLANOKÉ és azoké az oltottaké, akik tudják, mitől betegek, mert EGYEDÜL ŐK FOGNAK úgy ÉLNI 5 év múlva, hogy FUNKCIONÁLNI is fognak.

MERT MINDEN csecsemőkori hagyományos oltásokkal beOLTOTT GYEREK beteg. MIND.

Mindnek, ha más nem (de más is) szerzett immunhiányos tünetegyüttese van, és ha tovább oltják belehal, 1-3 éven belül, vagy életképtelen kripli lesz, és akkor is, ha nem oltják tovább, kijön majd 5 éven belül valami súlyos autoimmun baja, és ha hagyományos orvosi (nyugati) terápiát kap, belehal 1-5 éven belül a bajába, vagy funkcionálásra képtelen, gyógyszerfüggő rokkant lesz. És sajnos MINDEN EGYES EMBERRE IGAZ EZ, azokra is, ránk is, akik itt vagyunk ebben a levelezésben. Nem kell ehhez sajnos a Pfizer oltás.

5-10 év múlva életképes, funkcionáló gyermek és felnőtt ember egyedül csak az lesz, aki OLTATLAN, mindentől, vagy ha oltott, akkor TUDJA, hogy OLTÁSSÉRÜLT, ezért jól eszik, ezt meg tudja tenni, és OKI terápiát alkalmaz SAJÁT MAGÁN, olyan orvosok segítségével, akik tudják, mi a baj és mekkora. És egyedül nekik lesznek életképes, normális gyermekeik. Az oltatlanoknak és az olyan oltottaknak, akik ELÉG OKOSAK ahhoz, hogy tudják magukat és gyermekeiket kezelni.

És ez nem csupán Magyarországra igaz, hanem az egész világra, legyen az Izrael, USA, Oroszország, Kína, stb, ezt értette meg még DONALD TRUMP is. Ezért van a MAHA, és habár összevesztek, de állandóan ezért óbégat még Elon Musk is, ezért csinálják amit csinálnak.

Mindenkinek mondom: NEM KI FOGUNK PUSZTULNI, HANEM EZ EGY BEFEJEZETT MÚLT. Annyit tudunk elérni, hogy legyen egy MARADÉK, akivel újra lehet indulni. Az USA hivatalos adata, pár napos, hogy 76-80 % krónikus beteg a felnőtt lakosságnak. A gyerekekre ez 50 %, ez is hivatalos adat. És ezek nyilván a szépített adataik, a hivatalos CDC adatok. A magyar adatok? A gyerekekre, akiket én látok SZÁZ SZÁZALÉK. MIND. Látom a betegkartonból.

A BigPharma és szövetségesei hülyébbek, mint egy parazita, mert egy parazitának is van annyi esze, hogy nem zabálja fel a gazdatestet, de ezek akkora hülye paraziták, hogy felfalták a gazdatestet és az emberiséggel együtt ki fognak pusztulni.

Annyi a döntés Előd, most csak annyi a kérdés, a MARADÉKBAN, akik túlélik ezt a katasztrófát, ami most van, lesz-e magyar, vagy nem.

Csak ez a kérdés. És Isten úgy döntött, hogy te, mi mindannyian személyesen ebbe belekeveredtünk, Előd te, mint politikus. Tehát óriási felelősséget tett ránk, és Elődre különösen. Mindannyiunkra ebben az email-listában. Így jártunk. Isten irgalmazzon nekünk és segítsen meg minket. Vagy lesz a maradékban magyar, vagy nem.

Ehhez képest, amiben most vagyunk, az atomháború egy leányálom lenne, mert az legalább NYILVÁNVALÓ háború, és nem kellene a sok idiótával küzdeni, hogy vegye már észre, hogy atomot dobtak a fejére.

Szeretettel: Angelika”

Végezetül felajánlanék egy kihívást a Mi Hazánk politikusai részére: bizonyítsák be, hogy valóban fontos a számukra a magyar jövő, gyermekeink egészsége.

Szóval a kihívás: ha 100%-ban felvállalják a gyerekoltások ügyét – amit, mint említettük meg kell tenni, különben nem lesz értelmes jövő -, akkor nyilvánosan bocsánatot kérek tőlük, és megkövetem őket. Mutassák meg, hogy képesek arra, hogy a mai kor legfontosabb témájába beleállnak, és megvédik a gyerekeinket.

Mindezt ne egy olcsó kampányfogással, a választási adatbázist bővítő aláírásgyűjtéssel, meg szlogengyártással tegyék, hanem álljanak bele teljes mellszélességgel a választhatóságért küzdő ügyvédek mögé, és a rendelkezésükre álló összes jogi és anyagi eszközt vessék be, hogy a választhatóság valósággá váljon. Hozzanak be olyan ügyvédeket, orvosokat maguk köré, akik TUDJÁK, hogy miről van szó, karolják fel őket, hogy megoldási javaslatokat dolgozzanak ki azok számára, akik tartanak attól, hogy ha felbukkannak eltűnt gyermekbetegségek, akkor ne féljenek, mert vannak olcsó gyógyszerek, amelyekkel ezek a betegségek szinte mind kezelhetők. Higgyék el, nem normális az, hogy ma már a gyerekek jelentős része valamire vagy allergiás, vagy figyelemzavaros, vagy autista. Vagy az, hogy a gyerekek között is rengeteg a daganatos betegség. A közelmúltban elvégzett amerikai kutatás pontosan azt bizonyította be, hogy az oltatlan gyerekeknél ezek előfordulása töredéke az oltott gyermekekhez képest. Tehát: a Mi Hazánk politikusai szlogengyártás helyett érdemi tájékoztatással indítsanak országjárást, ahol politikusok helyett olyan szakemberek vonuljanak fel, akik értik a problémát, és valós tájékoztatást adnak. Továbbá érdemi anyagi segítséggel támogassák a front első sorában harcoló ügyvédeket és családokat.

Én a mai napon adományként 1 millió forintot ajánlottam fel Mihalik Angelika és Pál-Szántó Ágnes ügyvédnőknek az erre a célra nyitott számlára:

Kedvezményezett: Karsai Beatrix
Számlaszám: 10700062-69194658-51200002 (CIB BANK)
Közlemény: “Adomány”

Hívom a Mi Hazánk országgyűlési képviselőit, fejenként legalább egy ilyen összegű támogatásra, továbbá mindenkit arra kérek, aki él és mozog, hogy támogatással is segítse az ügyvédeket és a perben álló családokat. Értsék meg, nincs már időnk a szép szavakra, a szlogenekre, tettekre vár a magyar nemzet. Elnézést kérek mindenkitől, ha valakit a fogalmazásommal, határozott stílusommal megbántottam. Ha neheztelnek is rám, gondoljanak a magyar gyerekekre és Kennedy egészségügyi miniszter szavaira az Egyesült Államokból:

“Végső soron az egyetlen dolog, ami megmentheti az országunkat és a gyermekeinket, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük a gyermekeinket, mint ahogy gyűlöljük egymást.”

---

A fenti bejegyzésről készítettem egy videós verziót is:

---

---

---

---

---

---

Közösségi média felületeim a Substack-en túl:

YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom

Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom

TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom

Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)

Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom

---

Miben tud Ön segíteni?

Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.

Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.

---

---