A radikális jobboldal pincérei
A pincérnemzetnek pedig "pincérlelkű politikusok” kellenek.
A Mi Hazánk és a szavazórétege semmi mást nem csinál most, mint kiszolgálja a pillanatnyi politikai megrendelőket (és a populizmuson keresztül a tömegek legalacsonyabb ösztöneit), miközben a tálcán valójában az ország jövőjét hordja szét.
Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című tragikomikus regénye egy cseh pincér, Jan Dítě életútján keresztül mutatja be a gátlástalanul feltörekvő emberi jellem stációit, végül a bukást, miközben tablóképen láthatjuk a 20. századi közép-európai történelmi kataklizmákat.
Jan Dítě egyszerű pikolófiúként egy vidéki cseh kisvendéglőben kezdi meg pályafutását. Két fő szenvedélye van: a pénz és a nők. Ahogy egyre feljebb lép a szakmájában, különböző luxusszállodákba kerül. Itt tanulja el a szakma fortélyait mentorától, a főpincértől, akinek mindene a szakmai büszkeség, és lépten-nyomon azt ismételgeti, hogy ő “szolgálta az angol királyt”. Jan a második világháború alatt az általa korábban megvetett náci rendszer kiszolgálójává válik. Egyszer a felesége értékes zsidó bélyeggyűjteményekkel tér haza. Liza a bombázásokban meghal, Jan pedig a bélyegek eladásával eléri élete célját: milliomos lesz. A pünkösdi királyság nem tart sokáig, az 1948-as csehszlovák kommunista hatalomátvétel után az új rendszer államosítja a vagyonát, őt magát pedig börtönbe zárják - ironikus módon pontosan annyi évre, ahány milliója volt.
Hrabal-műve, Jan Dítě alakja tökéletes alap egy mai politikai analógiához vagy szatírához. Dítě karaktere pont arról szól, hogy miként próbál egy kisember a felsőbb osztályokhoz dörgölőzni, miközben nem veszi észre, hogy a saját korlátai eleve bukásra ítélik.
Dítě nem zseni, hanem egy jó megfigyelő, aki megtanulta másolni a gazdagok és hatalmasok külsőségeit, rituáléit. Pont olyan, mint egy mai politikus, aki nem ért a kormányzáshoz, nincsenek államférfiúi víziói. Tehetségtelenségét drága öltönyökkel, betanult PR-szövegekkel, Facebook-szlogenekkel leplezi. A tartalom hiányát a forma tökélyre fejlesztésével pótolja.
Dítět alacsony termete, szegény származása és műveletlensége miatti kisebbrendűségi komplexus hajtja. Mindenáron milliomos akar lenni, hogy bosszút álljon azokon, akik lenézték.
Hrabal ugyanazt a lelkületet rajzolja meg, ami egy mai politikus sajátja. A politikusok jó részének a karakterét nem a közjó vagy a hazaszeretet mozgatja, hanem a hozott sérelmek, a műveletlenségükből fakadó gátlások és a tisztelet utáni olthatatlan vágy. A hatalom számukra nem eszköz, hanem a belső üresség és a kulturális elit iránti irigység kompenzációja.
Hrabal főhőse hiába mozog luxuskörnyezetben, a lelke mélyén naiv és felszínes marad. Képes a nácik mellé állni, sőt feleségül vesz egy német nőt, mert azt hiszi, ez a felemelkedés útja, és teljesen vak a rendszer morális és történelmi bűneire.
Dítě személyisége hű mása a mai politikusénak, aki az elit része akar lenni, ám beszédeiben, megnyilvánulásaiban és döntéseiben folyton átüt a műveletlenség. Nem érti a komplex társadalmi folyamatokat. A kultúrát elveti, a kritikus értelmiséget gyűlöli, mert emlékeztetik a saját hiányosságaira. Csak a nyers erő és a lojalitás nyelvét beszél, és a barátai előtt azzal dicsekszik, hogy évek óta egy könyvet sem olvasott. Ez a büszkeségének az egyik alapja.
Amikor Dítě végre eléri a célját - milliomos lesz és saját luxusszállodát épít -, jön a kommunista fordulat. Bevonul a milliomosok börtönébe, de a többi, valódi nagypolgári milliomos ott is kiközösíti és lenézi őt, mert tudják, hogy nem közéjük való. Végül egy elhagyatott vidéki útkaparóként tengeti életét.
Dítě rosszul végzi, akárcsak minden mai, hasonló lelkületű politikus, akinek a bukása elkerülhetetlen, mert egy olyan rendszert épít vagy szolgál, amelynek nincsenek morális alapjai.
Egy Dítěhez hasonló lelkületű nemzeti radikális politikus hiába szerez meg minden pozíciót, az igazi elit sosem fogja maga közé fogadni; örökre egy stróman, egy felkapaszkodott senki marad a szemükben.
Mivel döntéseit nem a szakértelem, hanem a hatalomvágy irányítja, óhatatlanul belevezeti önmagát és a saját pártját egy katasztrófába. Mindig ez a vége. Amikor a rendszer összeomlik, a korábbi “barátai” és oligarchái azonnal feláldozzák, és pont oda zuhan vissza, ahonnan elindult - csak már tisztesség nélkül, mint például Vona Gábor.
Úgy hozta az élet, hogy a pincérszerep allegória végigvonult az elmúlt 40 év magyarországi történelmén. Mára a magyarság egy olyan pincérnemzet lett, amelynek rémképét Csurka István majdnem 40 éve festette meg a gondolkodó emberek számára. Csurka politikai metaforája a kiszolgáltatott, önálló gazdasági és szellemi bázis nélküli Magyarország jövőképét vázolta fel. Arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy a nyugati minták kritika nélküli átvételével, a hazai ipar és mezőgazdaság leépítésével Magyarország elveszíti önrendelkezését. Az ország így a külföldi tőke és a turisták kiszolgálójává - képletesen egy “pincérré” - süllyed a saját hazájában. Csurka megfogalmazásában:
„Ezen az úton pincérnemzet leszünk. Pincérnek lenni nagyon tisztességes foglalkozás... de egy nemzet azért mégsem süllyedhet a saját hazájában pincérstátusba.”
A pincérnemzetnek pedig “pincérlelkű politikusok” kellenek. Mivel a nemzetnek ma már szinte semmilyen szellemi bázisa nincsen, a tömegek belesüllyedtek a politika farkasvermébe, ahol már csak a primitív ösztönök irányítanak. Nagy csordák és falkák bolyonganak ebben a szellemi gettóban, akik már a saját legelemibb érdekeiket sem tudják önállóan megfogalmazni. A hangadók, mint kutya a gazdájára, úgy tekintenek a politikára, és mindenkit megugatnak, aki nem a csordához vagy a falkához tartozik, miközben terelik a birkáikat. És éltetnek valamit, amiről azt sem tudják, hogy micsoda.
Amikor a napokban a globalista ügynökökből álló Tisza kormány az úgynevezett végrehajtói maffia ügyében vizsgálóbizottsági elnöknek kérte fel a Mi Hazánk vezetőjét, Toroczkai Lászlót, a tömeghipnózis legsötétebb elemei bukkantak a felszínre, a tudatipar valódi fekete mágiája, az aminek a működését oly találóan írta le Edward Bernays a Propaganda című alapművében. Mint egy csoda hatására hirtelen a Mi Hazánk szavazói körében tömegek ébredtek rá arra, hogy a korábban gyűlölt Magyar Péter milyen kiváló politikai nagyságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy a Mi Hazánknak ilyen fontos pozíciót ad. Az a Magyar Péter, aki folyamatosan hülyét csinált a radikális jobboldalból, egyik percről a másikra metamorfózison ment keresztül a Mi Hazánk szavazóinak a szemében. Fel sem merült a “Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is” gondolata, hogy vajon mi állhat ennek a hátterében. Helyette a Mi Hazánk politikusai azonnal lecsaptak a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, miközben ünnepeltették magukat a híveikkel.
A mai tömegember kéthetes emlékezőképességéből hiányzik a közelmúlt tapasztalata, így fogalma sincs arról, hogy a rendszerváltás óta felállított magyar parlamenti vizsgálóbizottságoknak a klasszikus értelemben - vagyis az ügyek jogi lezárása, büntetőjogi felelősségre vonás vagy közvetlen vagyonvisszaszerzés szempontjából - semmilyen érdemi haszna nem volt. A parlamenti vizsgálóbizottságok intézménye Magyarországon hagyományosan politikai csatatérként, semmint valódi tényfeltáró szervként működött, így valódi sikertörténetről a múltra nézve nem beszélhetünk.
És borítékolni lehet, hogy a Toroczkai László vezette testületnek sem lesz eredménye. Arra viszont pont jó lesz, hogy a Mi Hazánk a Tisza által ácsolt színpadon még jobban megossza a megmaradt jobboldali erőtereket. Hogy a Tisza a Mi Hazánkon keresztül a kommunista érában jól bevált szalámi taktikával egyengesse az utat a globalisták totális hatalmának a kiteljesedéséhez.
A Mi Hazánk és a szavazórétege semmi mást nem csinál most, mint kiszolgálja a pillanatnyi politikai megrendelőket (és a populizmuson keresztül a tömegek legalacsonyabb ösztöneit), miközben a tálcán valójában az ország jövőjét hordja szét, amiből a Mi Hazánk pártelitje busásan meggazdagodik.
Teljes mértékben provokáló szándékkal tettem ki a napokban a Facebook oldalamra az Orbán Viktornak és Magyar Péternek hajbókoló Toroczkai László fotóját. Külön kiemelném, hogy az Orbánnal készült lakájmosolyt maga a bukott kormányfő osztotta meg korábban. A fotók felé pedig azt írtam Toroczkaira utalva, hogy “Őfelsége pincére...”
A reakciók pont olyanok voltak, mint amire számítottam. Azért tettem ki, mert olyan szép tükröt mutatott még a saját követőim egy kisebb részének is. Ezeknek a szavazóknak ilyenkor mintha minden intellektuális képessége megszűnne, mintha csak az ösztöneik hajtanák őket. Semmilyen kritikát, poént nem tudnak elfogadni, mint egy idegbajos kutya, a legagresszívabb csaholással reagálnak mindenre.
Sokan leírták, hogy évek óta figyelik a munkásságom, de most ezzel vége, nem tisztelnek többet. Értik? Eddig mindenben egyetértettek velem, de találtak egy apró dolgot, amiben nem, így a 99% megy a kukába, mert a magyar nemzetet csak olyan közösség tudja megvédeni, amellyel kapcsolatban mindenki 100%-ban egyetért.
Micsoda beteg világ ez? Véletlenül ez nem maga a kommunizmus, a bolsevizmus és annak édestestvére a nácizmus? Eddig az vitte előre az emberiséget, hogy mindig mindenki egyetértett mindenben? Akkor mit jelent a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága? A kussolást? És ennek a mentális dögkútnak a bűze messze szivárog, egészen addig, hogy a korábban engem “csodáló és tisztelő” Mi Hazánkosok folyamatosan lerománoznak és lezsidóznak.
Pedig valójában ők maguk az árulók. És az a groteszk ebben az egészben, hogy a szavazók a saját ostobaságukkal saját magukat árulják el, azt a nemzeti radikalizmust, amelyben annyira hisznek. Amiről a hiten kívül semmilyen konkrét fogalmuk nincsen, mert annyira tudatlanok.
Mindeközben a pincérlelkű politikus pontosan kiszolgálja azokat, akik ellen szavakkal harcol. Amikor a fősodorbeli elit úgy dönt, hogy lejárt a szavatossági ideje, nem engedik teljesen éhen halni. Eltakarítják a színpadról, de a zsebe tömve marad. A háttérbe húzódik: megtarthatja a strómanokon keresztül felépített ingatlanjait, a luxusautókat és a külföldi bankszámlákat. Nem lesz miniszterelnök, de a bukás után gazdag és érinthetetlen magánemberként éli világát, elfeledve egykori elveit. A hatalom asztalától felállították, de a jussát megkapja.
Mindeközben a nemzeti radikalizmus mint politikai termék, teljesen elértéktelenedik. Miután a kormányzati elit felhasználta a megosztásra, kiszipolyozta belőle a számára hasznos szlogeneket, témákat és szavazatokat, a megmaradt, kiüresedett ideológiát egyszerűen kidobják. Nem marad utána más, mint a vállalhatatlan és anakronisztikus retorika, amelyre a modern világban már senki sem kíváncsi. Az eszme a politikai szemétdombra kerül, mint egy elhasznált, koszos törlőrongy, amellyel a hatalom a kávéfoltokat törölgette az asztalról.
A nemzeti radikális szavazótábor - amely valóban hitt a nemzeti ébredésben, a radikális változásban és abban, hogy a kedvenc politikusuk majd mindent megváltoztat - ott marad a padlón. A vezetőjük a vagyona jövedelméből piheni ki a politikai karrier fáradalmait, miközben a választói ott állnak becsapva, magukra hagyva a romokban heverő vidéki valóságban, gazdaságilag és morálisan is a politikai perifériára szorulva.
Csak kevesen fogják majd fel, hogy a hiányos műveltségű, de dörzsölt politikus számára a radikalizmus sosem hitvallás, hanem csupán egy pincérkötény volt. Amikor a kötényt levetetik vele, a zsebében ott marad a vastag borravaló. Az elhasznált kötényt pedig - a hívő szavazókkal együtt - kidobják a hátsó udvarban álló kukába.
Könyvajánló: Jobboldali politika
A globalizmus, a woke ideológia, a határok nélküli világ és a gyökértelen fogyasztói ember korában Maximilian Krah könyve nem mentegetőzik, hanem visszaköveteli a jobboldal szellemi önbizalmát. Az identitás, a nemzet, a család, az állam és a civilizáció kérdéseit vizsgálva amellett érvel, hogy a jövőt nem a hagyományok felszámolása, hanem azok tudatos továbbépítése teremtheti meg. Provokatív, vitára ingerlő és kifejezetten a kor uralkodó dogmáival szemben megfogalmazott politikai kiáltvány.
Könyvcsomag-ajánló: A Nyugat hanyatlása
Öt könyv, egy kérdés: merre tart Európa és benne Magyarország? Raffay Ernő, Coudenhove-Kalergi gróf, Maximilian Krah, Bogár László és Alekszandr Dugin művei a kortárs jobboldali gondolkodás különböző irányzatait mutatják be, történelmi, politikai és geopolitikai kérdéseket vizsgálva a mainstream megközelítésektől eltérő nézőpontból.
A könyvcsomag jelentős kedvezménnyel elérhető a Kárpátia Stúdió könyváruházában.
Hogyan profitálhat az AfD sikeréből a Mi Hazánk? - konstruktív javaslat a párt megújulására
Nagy szükség lenne a Mi Hazánkra, de egy AFD vagy Osztrák Szabadságpárt jellegű politikai alakulatként, amely érdemben jelentene alternatívát a vezérét vesztő, felmorzsolódással küzdő Fidesszel, és a nárcisztikus technokrata diktatúrát építő Tiszával szemben.
Miért vérzett el a Mi Hazánk a himnuszcsel csatájában?
Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt.
Hogyan és miért jutott uralomra Magyar Péter világa?
Ma nem a tömeggel szemben kell küzdeni, hanem az a legnagyobb kihívás, hogy megtalálják egymást a gondolkodó emberek, és megőrizzék a tiszta tudatukat.
Tanácsköztársaság - kezdőknek és haladóknak
Sokan joggal érzik azt, hogy ezek az átkozmetikázott lidércek megint kiszabadultak a barlangjaikból, és a normalitás teljes felszámolására törnek.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl:
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Tökéletes,tűpontos írás. Pontosan megírta azt ,amit én is rögtön megéreztem ,amikor értesültem az MHM megbízásáról. Olyan fura érzésem volt, hogy rögtön ,szinte gondolkodas nélkül azonnal ráharaptak a gumicsontra. CSAPDA !
A másik lehetséges story, hogy ez egy rég előre eldöntött dolog volt,csak épp minket embereket vezettek félre.
Színház az egész világ....
Nehéz mit hozzátenni, sajnos. Én a saját szakmámban (építőipar...) azt tapasztalom, sok-sok éve, hogy egy hibás elképzeléssel (ami ugye bárkinek lehet) szemben hiába támasztok műszaki érveket, megvalósult projektek tapasztalatait, számításokat, hivatalos anyagokat... gyakorlatilag bármit - semmit nem döf már. Minden csak "ízlés kérdése", avagy "egyéni vélemény", amilyen mindenkinek van. Azt szoktam mondani, hogy a műszaki könyvkiadás ugyan már régesrég megszűnt, de most már a műszaki felsőoktatást is nyugodtan meg lehetne szüntetni: ténylegesen, végérvényesen értelmét vesztette. És aligha tévedek azzal, hogy ezt a problémát át lehet transzponálni más területekre is.