Miért vérzett el a Mi Hazánk a himnuszcsel csatájában?
A stratégia mint politikai eszköz
Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt.
Csak akkor megyünk csatába, amikor annak helyszínét és időpontját mi választjuk meg. Ez az ősi harcmodor olyan háborús stratégiai alap, amelyen nagy dolgok dőltek el a világtörténelemben. Gondoljunk csak a pozsonyi csatára, amikor a magyarok stratégiája szinte teljes egészében a helyszín és időpont megválasztásán alapult. Őseink a csata előtt a “színlelt menekülés” csalijával addig üldöztették magukat az ellenséges lovassággal, amíg az fel nem bomlott, vagy egy olyan szűkületbe, mocsaras területre nem ért, amit a magyarok előre kiszemeltek. Mindeközben nem hagyták, hogy a hatalmas bajor sereg egyesüljön. Saját maguk választották meg a csatateret a Duna mentén, és villámgyors támadásokkal, a terep adottságait kihasználva verték tönkre a döbbenetes túlerőben lévő ellenséget.
A helyszín és az időpont megválasztásának stratégiája valójában már egy sokezer éves tudás. Az egyik első leírója 2500 évvel ezelőtt Szun-ce A hadviselés tudománya című művének számos eleme a stratégiai kezdeményezés fontosságát emelte ki. A lényege, hogy ne engedd, hogy az ellenfél kényszerítsen rá a saját feltételeire. Ha te határozod meg a helyszínt (ahol előnyben vagy) és az időpontot (amikor készen állsz), a győzelem esélye jelentősen megnő, még mielőtt az összecsapás egyáltalán elkezdődne.
Az egyik legkiválóbb történelmi példa erre a stratégiára a malingi csata (i. e. 341), ahol nem más, mint Szun-ce ükunokája, Szun Bin pontosan ezt alkalmazta.
Akkoriban két kínai rivális terület, Csi és Vej feszült egymásnak. Szun Bin, a Csi állam hadvezére tudta, hogy Vej serege sokkal, de sokkal erősebb, ezért a következő tervet dolgozta ki: Szun Bin kiválasztott egy szűk, erdős völgyet Malingnál, ahol az út mélyen bevágott a hegyek közé. Ez volt a tökéletes terep a rajtaütéshez, mert az ellenség nem tudott alakzatba fejlődni.
Ezután következett az ellenség odacsalogatása, vagyis a helyszín megválasztása. Szun Bin elhitette az ellenséggel, hogy a serege folyamatosan bomlik fel, az emberei dezertálnak. Az első napon 100 000 tűzrakó helyet készíttetett, a másodikon már csak 50 000-et, a harmadikon pedig 30 000-et. A Vej sereg vezére azt hitte, a katonák gyáván menekülnek, ezért üldözőbe vette őket, hogy gyorsan végezzen velük.
És következett az időpont: Szun Bin kiszámolta, hogy az ellenség sötétedéskor ér a völgybe. Egy hatalmas fáról lehántatta a kérget, és ráírta: “Pang Csüan – az ellenség vezére - e fa alatt hal meg”. Meghagyta íjászainak, hogy amint fényt látnak a fánál, azonnal lőjenek.
Amikor a Vej vezér (Pang Csüan) az éjszaka közepén a fához ért, kíváncsi lett és nem bírt várni reggelig, sok fáklyát gyújtatott, hogy elolvassa a feliratot. Ekkor az íjászok nyílözöne végzett vele és a testőreivel. Ezután pánik tört ki a vezérét vesztett ellenség soraiban, miközben Szun Bin ellentámadást indított. Pang Csüan pont úgy járt, mint politikai értelemben Orbán Viktor.
Tehát íme a kezdeményezés jelentősége: Szun Bin nem várta meg, amíg megtámadják, hanem ő kényszerítette az ellenséget egy számára előnytelen mozgásra.
Ez a történet klasszikus példája annak, hogy nem ott harcolsz, ahol az ellenség akarja, hanem ott és akkor, ahol te már előre megnyerted a csatát.
Ez a stratégia a magyar észjárásban olyan alapvetés volt, amelyet mindenki használt, talán legjobban Hunyadi János. A nagy győzelmeiben valamilyen formában szinte mindig alkalmazta ezt az elvet.
És már szinte érzem, ahogy Önök közül többen is hallani szeretnék, pont ennek stratégiának a szép példája az 1849-es fényes tavaszi hadjárat. Valóban. Az 1848–49-es szabadságharc során Görgei Artúr többször is bebizonyította, hogy a mozgékonyság többet ér a puszta számbeli fölénynél. A tavaszi hadjárat során Görgei folyamatosan “sakkozott” az osztrák fősereggel.
Úgy választotta meg a támadások helyszínét (például Isaszegnél vagy Nagysallónál), hogy az osztrákok soha ne tudják, hol csap le a magyar fősereg. Ezzel a stratégiával sikerült elérnie, hogy az osztrákok szinte az egész országból kiszoruljanak, mert Görgei diktálta a háború tempóját.
Könyvtárnyi hasonló példa van még, de a lényeget összegezve: a magyar hadművészet egyik legnagyobb erőssége mindig is a mozgékonyság és a meglepetés volt – pont azok az elemek, amik a kisebb, esélytelenebb számára lehetővé teszik, hogy megválassza, hol és mikor vívja meg a csatát.
Amikor egy Mi Hazánkhoz hasonló kispárt bejut a parlamentbe, a fenti stratégiának ezer lehetősége bontakozik ki a számára. A kulcsszó a mozgékonyság és a meglepetés. És tegyük hozzá a hitelesség, ami a csatában is fontos, mert ha hiteltelen a vezér, a katonák megszöknek.
Ezt a hitelességet a Mi Hazánk szép lassan elvesztette. Amikor 4 éve bejutott a parlamentbe, egyből kukába dobta azoknak a tömegeknek a képviseletét, akik a Covid terror miatt szavaztak rá. A szemétkosárban landolt a felállított Koronavírus Kutatóközpont teljes projektje, amelyet a választások előtt azért hoztak létre Páli Jenő vezetésével, hogy dokumentálják a visszaéléseket és azon bizonyítékok alapján tegyenek lépéseket, feljelentéseket. Sajnos az egész Koronavírus Kutatóközpont csak egy politikai termék volt, senki nem gondolta komolyan, a kiszolgáltatott emberek szenvedéseit csak politikai célokra használták fel. Hogy ez mennyire így volt, jól alátámasztja Toroczkai László elnök januári kampánynyitó beszéde, ahol a Covid, az a téma, amelyik parlamenti mandátumot eredményezett a Mi Hazánknak, egy mondat erejéig sem volt megemlítve.
Pedig joggal várták sokan, hogy elszámolnak ebben a kérdésben. Csak nem volt mivel. És hát lehetne folytatni a sort az egészségügyi törvény módosításának koncepciójával, amelyet Mihalik Angelikáék dolgoztak ki, ami most is valami fiókban pihen, a károsultak hatékony képviseletének hiányával stb. Helyettük időközönként szlogenekkel és látszatcselekvésekkel álltak elő, és egy rakás egymondatos értelmetlen, felszínes, közhelyes Facebook-bejegyzéssel. A lényeg: ennek a hatékonysága egyenlő volt a nullával. Joggal érezték úgy sokan, hogy elárulta őket a Mi Hazánk. Ez a bizalomvesztés aztán egyéb területeken is hiteltelenné tette a mozgalmat, olyan ügyekben is, ahol jó célokat követtek.
Ok-okozati összefüggés van abban, hogy 4 évnyi aktív politizálás, tömérdek milliárd forint elköltése után a Mi Hazánk egy centit sem tudott előre haladni a politikai pályán. Nem volt sem hitelesség, sem stratégia, sem mozgékonyság, sem meglepetés. Helyette improvizáció, üres szlogengyártás és pótcselekvés.
Az idei választás a Mi Hazánk számára nem egyszerű elhasalás volt, hanem maga a csőd, a politikai inkompetencia bizonyítványa. Mert valójában erről van szó. A konzekvencia levonása pedig abban nyilvánult meg, hogy nem történt semmi. A 20 százalékos eredményben bízó elnök a 6 százalék után büszkén méltatta a Mi Hazánk hibátlan kampányát.
Majd azokkal, akikkel nem jutott semmire, ismét beült a parlamentbe a kis koncot fogyasztani. Nulla változás, nulla felelősség, nulla következtetés. Toroczkainak még van pár ötlete a nemzeti radikalizmus képviseletére, pont, mint a viccben a libagyógyító rabbinak. Aztán az se baj, ha nem marad liba a végére. Még akkor is lesz néhány ötlete, csak azon sajnálkozik majd, hogy nem tudja megvalósítani.
Az elmúlt négy évben szó szerint mindegyik MHM-parlamenti képviselőnek fontosabb volt a saját klientúrájának anyagi hátterét fedezni, ennek jegyében pedig a csinovnyikok mindenkit elüldöztek, akikben riválist láttak. Ha valaki a jó értelemben vett szakember volt, a falka egyből kitúrta még a szakmai kabinetekből is, aztán a stratégiai pontokra ötletszerűen neveztek ki valakiket, akikkel sokszor az elnök véletlenszerűen ismerkedett meg, nem ritkán pl. egy New York-i kocsmában.
Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt. Kifelé összezártak a konc miatt, belül pedig minden energiájukkal a piti, biztos zsákmányukra tudtak csak figyelni. Sokaknak – tisztelet a kivételnek - egész idő alatt a megszerzett csirkefarhát lebegett a szemeik előtt, azt markolászták, messze ugyan feltűnt nagyobb lehetőség is, de a farhátat nem bírták elengedni. Így aztán nem látták annak a bizonyos csatának sem a jelentőségét, sem a stratégiáját.
Így fordulhatott elő az is, hogy néhány napja, amikor ismét meglett a biztos zsákmány, a Tisza nevű nagy behemót horda a parlamentben csapdába csalta a Mi Hazánk 6 képviselőjét. A himnuszokról történő kivonulással, a kisgyerekek megalázásával olyan helyzetbe kormányozták magukat, amely szó szerint minősíthetetlen. Mindez azért, mert az elnök kiváló stratégiai érzékkel előre bejelentette a Tiszának, hogy mikor és hol fog “csatába indulni”. Majd ezt követően, amikor vállalhatatlan helyzetbe kerültek, a Mi Hazánk vezérei világgá kürtölik, hogy átverték őket.
Egyszerűen hihetetlen ez a dilettantizmus. Olyan veterán politikusokat, akik évtizedek óta a parlamentben és más vezető helyeken tevékenykedtek, úgy megvezettek, mint egy nyeretlen kétévest. A mesékben nem látni ilyen felkészületlenséget, nemhogy a parlamenti csatamezőn.
A Mi Hazánk országgyűlési képviselői még mindig a lelkes mozgalmárok szintjén vannak, a politikai stratégiai műveletlenség mintaképei, akik semmit sem tanultak, mintha képtelenek lennének a fejlődésre. Jól példázza ezt, hogy Novák Előd a Szent Koronára akarta felesketni a Tisza képviselőit is, ami arra biztosan jó lett volna, hogy a globalista ügynököket hitelesítse. Elképesztő javaslat volt, szerencse, hogy nem valósult meg.
Tudom, rengeteg párthívőnek most vérben forog a szeme a felém áradó gyűlölettől, de mi lenne, ha inkább azon gondolkoznának, hogy ha egy gyermeki szintű csínnyel át lehet verni azokat, akikre a magyarság sorsát bíznák, akkor nehezebb, bonyolultabb körülmények között hogyan tudják azt az ügyet képviselni? Vagy nem is kell már elvárni a profizmust?
Sajnos ma a parlamentben 193 globalista ügynök ül és a magyarságot mindössze 6 lelkes mozgalmár képviseli az Országgyűlésben. A helyzet jól tükrözi az összmagyarság szellemi, erkölcsi, műveltségi állapotát.
A bejegyzés az alábbi videóban is meghallgatható.
Hogyan tudjuk védeni a tudatunkat a manipulációk ellen?
A jövő legnehezebb kihívása abban rejlik majd, hogy az ember nem képes megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.
Tanácsköztársaság - kezdőknek és haladóknak
Sokan joggal érzik azt, hogy ezek az átkozmetikázott lidércek megint kiszabadultak a barlangjaikból, és a normalitás teljes felszámolására törnek.
Ezek ugyanazok! – Miért jöttek vissza a rombolás hiénái?
2019-ben Magyarország összes megyei napilapja központi szerkesztőségének főszerkesztőjeként Kelet-Közép Európa legnagyobb médiavállalkozásának egyik legbefolyásosabb, legismertebb személyisége voltam. A Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatom
Miért tartom hiteltelennek a Mi Hazánk Mozgalmat?
Az elmúlt napokban rengeteg kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért “támadom” a Mi Hazánk Mozgalmat. Most igyekszem mindegyikre válaszolni.
Nyílt válaszom Novák Elődnek a gyerekoltások vitájában
“Az igazság kimondása veszélyes, de szükséges. Bármilyen gyümölcsöző is legyen egy adott pillanatban a hamis társadalmi konszenzus, ha állandósul, egy idő után fullasztó színleléssé és képmutatássá fajul minden, ami körbeveszi az emberiséget.”
Közösségi média felületeim a Substack-en túl:
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
2026.04.12: Na szóval: a Tisza 2/3, a Fidesz 1/3, a Mi Hazánk Mozgalom jelentéktelen.
Ez az, amikor a magyar ember elmehetett volna szavazni a magyarokat képviselőkre, de nem ment el ilyen-olyan okok miatt, akkor ezt most minden magyar megszívta, és viselnie kell a következményét. A Fidesz megérdemelte amit kapott, mert túl sok volt már a rovásán. Visszajött az Szdsz + nyugat-Európa. Magyarországot ki fogják véreztetni. A Tisza ugyanazt a globalista vonalat képviseli, mint a Fidesz. A Fidesznél lassúbb lett volna ez a folyamat, de a Tiszánál vihargyors lesz. Ebben az országban csak annyi magyar érzelmű ember van, ahányan a Mi Hazánk Mozgalomra szavaztak: 6 %, ami körülbelül 300.000 fő. Isten óvja a Magyarokat!
Ez a cikk stílusban úgy íródott, hogy a maradék hitünket is elveszítsük az MHM-ben. Rombol, romba dönti az utolsó bástyánkat is. Az okosságokat inkább továbbítani kellene az MHM felé, nem pedig ellene dolgozni. Én ezt a célt szánnám ennek a cikknek. Igen, ma is tanultam valamit, ma a stratégiákról, és ezért jó volt a cikket elolvasni. Ugyanakkor itt egy párthívő, aki újabban csalódott. Megoldásokról kellene beszélnünk, nem arról, hogy egymásnak ugrasszuk az embereket, abból láttunk már eleget a politikai színtéren. Viszont ezt csak egy átfogó oktatással tudjuk megtenni. A média most látszólag jobban kinyílik talán a Mi Hazánk felé, és ezt ki kellene használni, amíg lehet.
Amíg a világ arról szól, hogy túlságosan is könnyű a naív embereket becsapni, addig ezek a hazug disznóságok működnek az MHM ellen. Ezt kellene megváltoztatni. Elfogadhatatlan, hogy az MHM egy halom tevékenységéről úgy beszél a nép nagy része, hog "vállalhatatlan". Miért? Miért van az, hogy bizonyos dolgok vállalhatatlanok? A normális értékrend, a valósághoz való ragaszkodás vállalhatatlan? Miért, mi a jobb akkor: elrugaszkodni a hagyományainktól, tönkretenni mindent, amiért az őseink harcoltak, a nemzetpusztulás? Nem hinném. Az embereket oktatni kellene a helyes világnézetre, pl. arra, hogy ne a virtuális világ határozza meg az életüket. Különben szarvashmarha húsa helyett bogarakat fog enni, és még sorolhatnám. Ennek kellene az MHM következő feladatának lennie. Hogy eljussunk oda, hogy mik a valódi célok:
- Rasszizmus vádja helyett a közbiztonság megerősítése
- Nácizmus vádja helyett a nemzeti hagyományok megőrzése
- LMBTQ+ érzékenyítés helyett családbarát intézkedések
- Stb.
El kellene magyarázni az embereknek, hogy ez a túlzott liberalista gondolkodás valójában romboló hatású. Hogy látszólag nemes gondolatokba csomagolt káoszteremtő burkolt célokat akarnak ránk erőltetni. Nincs ilyen, hogy teljes szabadság, sosem volt, nem is lesz. A liberalista szabadság bebizonyította a COVID pandémiával, hogy seperc alatt önként behódolunk a szabadságjogaink korlátozásához. A nemzeti hagyományelvűség pedig annak érdekében korlátozza a szabadságot, hogy a nemzeti örökségünk fennmaradjon.
A valódi információk közlésének hatalmas súlya van, és erre kellene koncentrálni. Sajnos manapság már mindent el kell magyarázni. Terjeng a hamis tudomány mindenhol: oktatási intézményekben, a tévében, könyvekben, stb. Annyira erősen beleverték az agyunkba a hamis dogmákat, hogy hatalmas energiába kerül ezt visszafordítani. Az emberek természete is okozza ezt, hogy hiszékenyek: azt gondolják, ha az emberek 97%-a igaznak mond valamit, akkor miért pont az a maradék 3% nem tévedne? Ilyen óriási a probléma. Az MHM-nek meg van tehát a feladata. Oktatni a népet, és úgy, hogy bizonyítania is kell, hogy valami hazugság. Ez nem egyszerű feladat. A globalista elitnek erre évszázadaik voltak.
Amíg ennyire megosztható a társadalom, addig tök mindegy, mit csinál az MHM, nem tud rendesen megerősödni. Az emberek túl lassan ébrednek, és ez vezetett oda, hogy egy halom MHM szimpatizáns a Tiszára voksolt. Mint már tudjuk, ez is egy jól előre eltervezett csapda volt, az emberek nem tudják még, mi vár rájuk. Igen, a nép is bedől ugyanannak a strategiának: csak akció-reakció elv van náluk, mindig csak reagálnak a történésekre, és ezáltal az ellenség mindig egy lépéssel előrébb jár. Az MHM pedig függ a választóitól. Tehát itt az információ feletti uralom fogja eldönteni a csatát. Azt viszont már eleve elveszítették, lásd Meta.
Nem vagyok elvakult hívő, de látom, hogy hatalmas az ellenség. Meg kell találni ebből a kiutat valahogy. Egyelőre még nem tudom, ez hogy fog megtörténni, de kívánok nekik sok sikert, ugyanis a magyar nemzet jövője múlhat rajta.