Discussion about this post

User's avatar
if's avatar

A rendszer gonosz. Mondjuk ki nyíltan.

A kormány, amely jóváhagyja a termékeket, előírja használatukat, megvédi a gyártókat a fe­lelősségtől, és finanszírozza a beleegyezést kérő kampányokat – a kormányzat gonosz.

Az a társadalom, amelyet arra terveztek, hogy társadalmi nyomással kényszerítse ki az enge­delmességet, hogy a visszautasítást devianciaként kezelje, hogy a be nem oltott gyermeket problé­mává, a kérdező anyát pedig veszélyessé tegye – ez a társadalom gonosz.

De a „rendszer” egy absztrakció. A „kormány” egy absztrakció. A „társadalom” is egy abszt­rakció. De a rendszer emberekből áll. Minden protokollt egy személy írt. Minden irányelvet egy szobában ülő személyek hagytak jóvá. Minden receptet egy kéz ír, amely egy olyan testhez van rög­zítve, amelynek elméje képes a kételkedésre. A kormány nem gép. Olyan emberekről van szó, akik másképp is dönthetnének, de nem teszik. A társadalom nem időjárás. Mindenkinek a felhalmozott választásai, aki részt vesz benne – ami azt jelenti, hogy mindenki.

if's avatar

A 10 legnagyobb hazugság a vakcinákról

A kemokraták hasznos idiótái számára eszményien kritikátlan, és gyökerekig gyanútlan ol­tás-fanatikusok előtt hiteltelenített Sylvie Simon (és tucatnyi értelmes hozzáértő igazságkereső, va­lamint a milliónyi ez irányú tapasztalatokkal rendelkező, józan paraszti ésszel még bíró áldott em­ber) szerint a vakcinák nem gyógyszerek, hanem olyan kétes értékű vegyszerek, amelyek a jó egészségnek örvendő embereknek készültek, egy feltételezett betegség megelőzése céljából. Ezért egy egészségesen gondolkodó világban az lenne a normális, ha minden oltásra jelentkező őszinte, pontos és teljes körű tájékoztatást kapna a megvédeni kívánt betegség kockázatairól, valamint a beoltással járó kockázatokról.

Azonban az ilyen irányú információk nem csak hiányosak és félrevezetők, hanem gyakran teljesen tévesek is. Maga az egész oltások története tele van hamisításokkal, eltussolásokkal és hazugságokkal. Mivel az életünkre törő kíméletlen és aljas kemokraták, tökéletesen magukévá tet­ték és megvalósították Joseph Goebbels javaslatát, miszerint: „Ismételd el a hazugságot ezerszer, az hazugság marad; ismételd el tízezerszer, és igazsággá válik.”

Pontosan ez történik ezen a területen, ahol a sok ezerszer ismételgetett hazugságok megkér­dőjelezhetetlen dogmákká váltak, amelyek az oltásban érdekeltek és az agyamosott oltás-fanati­kusok körében, hisztérikus kitöréseket váltanak ki, amint bárki meg meri kérdőjelezni azokat.

„A hazugság – állítja Thierry Fenoy, francia védőügyvéd – ritkán születik spontán módon, előre meghatározott akaratból … Sokkal gyakrabban lassú és végzetes csúszás egy vélt, de be nem ismert hiba felé, ahol a büszkeség keveredik a kapzsisággal.”

1. számú hazugság: Pasteur az emberiség jótevője.

Henry Bergmann, amerikai filmszínész szerint „Minden jelenlegi problémánk a tegnapi zse­niálisnak hitt megoldásaink elkerülhetetlen eredménye.”

Bár az oltások története a 18. század végén kezdődött, amikor az angol orvos, Edward Jen­ner beoltotta az embereket a tehénhimlő, a szarvasmarhák számára specifikus betegséggel, hogy megvédje őket a himlőtől, mégis Louis Pasteur lett az oltások atyja, és vele kezdődött el a hazug­ságok hosszú-hosszú folyamata.

Ez a briliáns, intelligens és szorgalmas férfi folyamatosan figyelemmel kísérte kollégái mun­káját. Taktikája mindig ugyanaz volt: felismerte a jó ötleteket, de először nyíltan kritizálta őket, majd szégyentelenül kisajátította őket, azt állítva, hogy ő fedezte fel azokat.

Így vált az emberiség „jótevőjévé” és mindenekelőtt érinthetetlen mítoszává. A pasteur-i dogma olyan mélyen bevésődött az emberek elméjébe, hogy semmi sem tudta mind a mai napig megingatni, és a franciák még mindig bálványozzák ezt a szélhámost.

Pasteur, a vegyész, aki nem volt orvos, és soha nem kezelt betegeket, csak kísérletezett ve­lük, és egészséges embereken is, arcátlanságában odáig merészkedett, hogy nagy hírű természettu­dós Antoine Béchamp munkáját is átvette.

Béchamp bebizonyította a kor egy másik legnagyobb tudósának tartott Claude Bernard fi­ziológus nézeteinek igazságtartalmát, az egyénre jellemző terep értékével kapcsolatban, és első­ként értette meg a fertőző patológiák mikrobiális okát.

Béchamp munkássága azonban ma már gyakorlatilag ismeretlen, mivel szisztematikusan hi­teltelenné tették és meghamisították Pasteur személyes érdekeinek szolgálata érdekében.

De azt már iskolás korunk legkorábbi napjaitól kezdve tudjuk, hogy Pasteur „megmentette a kis Joseph Meistert, akinek a kezét egy veszett kutya harapta meg”. Valójában nem volt biztos ben­ne, hogy a kutya veszett volt, mivel más harapásról nem számoltak be; sőt, még ha az is lett volna, a fiatal Meisterre nézve a kockázat minimális volt, mivel egy valóban veszett állat – ami rendkívül ritka – az esetek 5-15%-ában terjeszti a betegséget.

A veszettség-ügy Pasteur hazugságainak egyik kiemelkedő példája, melyeket csodálói ismé­telgettek és vittek be a kollektív emlékezetbe, odáig menően, hogy a hétköznapi emberek számára is igazsággá váltak.

Pasteur szárított csontvelőn alapuló vakcinája nagyon veszélyes volt, ezért a használatát gyorsan elvetették. A fiatal Meisternek pedig nagy szerencséje volt, hogy megúszta.

A történelem csak ennek a vakcinának a sikerére emlékezett, de elfelejtette megemlíteni, hogy megsokszorozta a veszettség okozta halálesetek számát.

Pasteur három alapvető, de téves posztulátumot fogalmazott meg, amelyek ma is az oltás alapjául szolgálnak.

Az első elmélet szerint a sejtjeinkben az aszepszis (fertőzés és kórokozómentes állapot) ural­kodik: a sejt tiszta, minden mikroba exogén (azaz kívülről érkezik) és megtámadja azt, és ezek a kórokozók az élő szervezetektől függetlenül léteznek. (Béchamp ennek pont az ellenkezőjét bizo­nyította!)

A második az, hogy minden betegséghez egy adott ágens, mikroba vagy vírus tartozik, amely ellen oltással lehet védekezni.

Végül az immunitás az oltóanyagban található antigének bejuttatására válaszul termelődő antitestek révén alakul ki, és ezek az antitestek védelmet nyújtanak.

Régóta tudjuk, hogy ezek a feltételezések hamisak; az immunológia felfedezései teljesen el­lentmondanak nekik, de az oltás hívei teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket a kutatásokat.

2. hazugság: A mikrobákat ki kell irtani.

Albert Einstein szerint „Furcsa, hogy a tudomány, amely egykor ártalmatlannak tűnt, rém­álommá változott, amitől mindenki remeg.”

Szimbiózisban élünk a mikrobákkal, és ha ellenségeinknek tekintjük őket, akkor egy olyan háborús logikába lépünk be, amely veszélyezteti az immunrendszerünket. A mikrobák fenntartják a biológiai egyensúlyunkat, és csak akkor válnak kórokozóvá, ha az immunrendszerünk valamilyen oknál fogva megzavarodik, és nem képes ellátni funkcióit.

Testünk számos mikrobát hordozhat anélkül, hogy megbetegednénk. Ezért elengedhetetlen megérteni, hogy azok nem ellenségek, akiket mindenáron ki kell irtani, hanem a terep a fontos, amelyet meg kell védenünk az igazi agresszoroktól.

Ez az immunrendszer azonban a születéskor még fejletlen, ezért a csecsemőt az első néhány hónapban az anyjától kapott antitestek védik. Ezt az öröklött immunitást a személyes immunitás váltja fel, amikor a gyermek a testét stimuláló mikrobákkal találkozik. Ezért jelennek meg az oltá­sok, kontrollálhatatlan, zavaró tényezőként.

Jules Tissot már jóval a jelenlegi oltási túladagolás előtt figyelmeztetett minket: „Az oltás révén az immunitás csak úgy szerezhető meg, ha az egyén átesik annak a betegségnek a krónikus fá­zisán, amelyet el akar kerülni, egy olyan krónikus fázison, amely a közeli vagy nagyon távoli jövő­ben súlyos szövődményekkel jár.”

Mindenesetre az oltások nem biztosítanak ugyanolyan immunitást, mint a betegségek, és az oltások után mért antitestszintek általában alacsonyabbak, mint a betegségek után mértek.

Ráadásul a betegség által biztosított immunitás állandó, ami nem áll fenn az oltás esetében, amelynek védelme, ha van ilyen, időben korlátozott, ami a betegségek kialakulásának késleltetésé­hez vezet, amelyek az idősebb népességben sokkal súlyosabbak, a halálozási arány pedig tízszeresé­re nő.

3. hazugság: A járványok a vakcináknak köszönhetően tűntek el.

Dr. Albert Schweitzer szerint "A jelenlegi véleményt a sajtó, a propaganda és a rendelkezé­sére bocsátott anyagi eszközök tartják fenn".

Sokan úgy vélik, hogy a legtöbb járvány az oltásoknak köszönhetően szűnt meg, és nem hajlandók kétségbe vonni azok hatékonyságát. Pedig bizonyos járványok, amelyek országainkat súj­tották, valóban oltás nélkül szűntek meg, amiről az oltások támogatói nem akarnak tudomásul ven­ni.

De amikor a betegségek csökkenési görbéit nézzük, azok az oltási kampányok idején kez­dődnek, ami bizonyítja, hogy e betegségek csökkenése jóval a vakcinák bevezetése előtt kezdődött.

Ráadásul a legtöbb orvos nem tudja ezt, és az oltáspártiak olyan statisztikákra támaszkod­nak, amelyek többnyire hiányosak és ezért pontatlanok, hogy „bizonyítsák” a vakcinák hatékonysá­gát, amikor semmiféle adattal alá nem támasztott állításokra hivatkoznak.

Soha nem teszik fel a kérdést, hogy miért nem tombolnak ezek a járványok azokban az or­szágokban, ahol nem alkalmazzák az oltást, vagy teljesen felhagytak vele, ahogy azt is látszólag fi­gyelmen kívül hagyják, hogy az epidemiológia és a nemzetközi tudományos sajtó is bizonyítja, hogy járványok továbbra is előfordulnak olyan országokban, ahol az oltási lefedettség szinte teljes. Immunológusok vizsgálják a kanyaró, gyermekbénulás, tuberkulózis, diftéria és szamárköhögés el­len beoltott populációkban előforduló járványokat.

Ez a megállapítás nyilvánvalóan kínos számukra, mert egyértelműen a védőoltás kudarcát bizonyítják.

A L'année médicale pratique (A gyógyászati gyakorlat éve) című könyvében Camille Lian azt állítja, hogy „Számos fejlődő országban azt képzelték, hogy egyetlen oltási kampány megoldja a problémát. Ezen országok közül azonban többekben ezeknek a betegségeknek a gyakori­sága megnőtt, sőt, az oltás óta ötszörösére nőtt.” (467.o.)

8 more comments...

No posts

Ready for more?