Bekötött szemmel dobálni a vírustáblát (Gyerekoltási terrorológia – 3. rész)
Az az orvos, aki kutakodni kezd a gyerekoltások terén, a legszörnyűbb átkot szabadítja magára.
Minden munkahely elvárja, hogy a dolgozója állandóan képezze magát a szakterületéből. Magyarországon egy kivétel van: a gyerekoltások köre. Ebben az esetben kifejezetten nem várja el a munkáltató a szakmai fejlődést.
Emlékeznek még, mire hívtam fel a figyelmet az előző részben? Elmondom ismét: a nagyközönség számára közismert, hogy az Egészségügyi és a Munkajogi törvény alapján egy orvost egyetlen felettese sem utasíthat olyan beavatkozásra, amely szakmailag indokolatlan vagy bizonyíthatóan káros lehet a betegre nézve. Viszont van egy kivétel, amikor az orvosnak törvényi kötelezettsége más testi épségét, egészségét veszélyeztetni. Igen, a gyerekoltások. Ezeket a mondatokat ne magolják be. Nemsokára meglátják, hogy miért. Csak tudjanak róla!
Mélyedjünk el benne, lássuk, hogyan néz ki ennek a rendszernek a pszichopatalógiája.
Kezdjük a végrehajtóval: magával az orvossal.
Amikor egy orvos kikerül az egyetemről és ténylegesen elkezdi az úgynevezett “gyógyító” tevékenységét – és most szűkítsük ezt le ezt általánosságban magukra a gyermekorvosokra – szó szerint a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mi a virológia, a járványtan, és mit kell tudni általában a vakcinákról. Most nagyon eltérnék a lényegtől, ha ezt itt kifejteném, hogy miért, de később egy külön fejezetben elmondom. Visszatérve: nagyjából annyit konyítanak az oltásokhoz, mint egy bekötött szemű ember, aki 20 méterről próbálja eltalálni a darts nagyságú vírustáblát egy disznóölő késsel úgy, hogy még azt sem tudja, merre van a cél.
Viszont ez egy olyan “játék”, ahol nem is várja el tőle a munkáltató, hogy betaláljon, hanem csak dobni kell. Kényelmes helyzet, mert a legbénább dobás is pontot ér, jelen esetben pénzt. (Később bemutatom, hogy néz ki ez a gyakorlatban)
Annak sincs jelentősége, hogy kit talál el a veszélyes pengével, hiszen neki a dobálás a munkája. A kötelező protokoll (szakmai szabályok) szerint egyik kés röpül a másik után, néha beleáll valakibe vagy valamibe, de teljesen mindegy, hogy mibe, mert az oltóorvos nem látja és nem hallja tetteinek a következményeit. Miközben dobál, azt hiszi jót tesz, mert a gyerekekre leselkedő pusztító vírusok ellen harcol. Mert ezt tanulta, ezt verték a fejébe.
Kedves Olvasó! Ha Ön munkavállaló, vagy korábban az volt, saját tapasztalatból tudja, hogy elvárták Öntől, hogy a területéhez kapcsolódó legfontosabb újításokat, innovációkat, a hatékonyságot javító technológiákat, új kutatási eredményeket ne csak ismerje, hanem alkalmazza is az elavult gyakorlat helyett. Az iskola, az egyetem után egy munkavállaló nem áll le a tanulásban, folyamatosan fejleszti magát. Ez egy munkavállalónak nemcsak lelkiismereti kérdés, nem szimpla elvárás a munkáltató részéről, hanem maga a Munka törvénykönyve is megköveteli. A munkavállaló köteles a munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ha például egy mérnöki területen a technológiai fejlődés alapjaiban változtatja meg a munkavégzés módját, az “elvárható szakértelem” szintje is emelkedik. Bár a Munka törvénykönyve nem nevesíti külön az “innovációk követését”, a joggyakorlat, a bírósági ítélkezés szerint a munkavállalótól elvárható, hogy szinten tartsa és frissítse azt a tudást, amely szükséges a feladatainak a hatékony elvégzéséhez.
Ha van terület, amelyben fénysebességű a változás és a fejlődés, az maga az orvostudomány. Bámulatba ejtő módszerek kápráztatják el a nagyvilágot évről évre. Olyan műtéti beavatkozások válnak napi rutinná, amelyeket 5-10 évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni, az érsebészet, az idegsebészet szinte csodaszámba menő eseteket produkál. A változásokkal egyetemben pedig sorra kerülnek ki a forgalomból az elavult technológiák.
És ezzel párhuzamosan korábban tudományos módszerekkel biztonságosnak és hatékonynak bizonyított gyógyszerek tömegéről derül ki, hogy súlyos mellékhatásokkal bírnak. Gondoljanak csak a Paracetamolra! Évtizedekig ezt tartották a legbiztonságosabb fájdalomcsillapítónak, és hosszú idő után derült ki, hogy könnyű túladagolni és mások mellett súlyos májkárosodást okozhat. Talán sokan emlékeznek a Vioxx “gyomorbarát’ fájdalomcsillapítóra, hosszú időn keresztül az orvosok nagy része tűzbe tette volna a kezét érte, mert úgy tudta, biztonságos, aztán kiderült, hogy jelentősen növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Az USA-ban több tízezer ember halt meg a szer mellékhatásától, hosszú évek pereskedését követően összesen 6,6 milliárd USD kártérítést kellett a Merck gyógyszergyárnak fizetnie. Zárójelben jegyezném meg, hogy amíg a Vioxx forgalomban volt 1999 és 2004 között, ennek a kárösszegnek a többszörösét kereste meg a gyártó, szóval még így is megérte nekik. Nem sorolom a többi esetet, könyvtárnyi szakirodalma van a hasonló ügyeknek. A lényeg, a szó szerinti forradalmi változások napról napra alakítják át az egészségügyet, a fejlődéssel lépést tartani nemcsak elvárás az orvosok felé, hanem kötelességük is.
Csak egy kivétel van, amely gyengíti a szabályt. Gondolom kitalálták: a gyerekoltások. Ebben az esetben kifejezetten nem várja el a munkáltató a szakmai fejlődést. Sőt, mint a későbbiekben látni fogják, nem is ajánlatos ezen a téren fejlődni. Az az orvos, aki kutakodni kezd a gyerekoltások terén, a legszörnyűbb átkot szabadítja magára.
Gondolkozzanak el ezen: létezik az, hogy az egészségügy minden területén módosul a korábban biztonságosnak hitt terápia, gyógyszer, csak egy kivétel van, a gyerekoltások világa? Létezhet az, hogy soha egyetlen vakcináról sem derül ki, hogy veszélyes, vagy az, hogy értelmetlen a beadása? Sőt újabbak és újabbak jelennek meg. A kötelezők mellett a félrevezetett szülők akár tucatnyi választható vakcinával is leoltatják a gyerekeiket, így nem ritka a 60-70 oltás sem. Mindeközben orvosszakmai tanulmányok könyvtárnyi terjedelemben erősítik meg, hogy ez a mérhetetlen oltási őrület mennyire veszélyezteti a gyerekek egészségét. Kutatások özönét gyűjtötték össze a magyarul megjelent Oltani vagy nem oltani című könyvben. Mindegyik azt támasztotta alá, hogy az oltatlan gyerekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.
Magyarországon minden oltóorvosnak lehetősége van arra, hogy megismerje azokat a kutatásokat, amelyek a tevékenyégének lehetséges következményeit tárják fel. Csakhogy ezekkel nem akar megismerkedni senki. A gyermekoltások területén szinte mindenki megmarad az egyetemi tananyagnál, a már említett késdobálós vírusvadászatnál.
Ugyanis, ha egy oltóorvos elkezdi képezni magát az oltásokkal kapcsolatban, és rájön arra, hogy azok milyen veszélyeket jelentenek a gyerekekre nézve, önmagát egy olyan satuba dugja bele, amelynek a szorításából nem lehet szabadulni.
Ha az orvos “új kutatások” alapján általánosságban tartja veszélyesnek a kötelező oltást, de a jogszabály (rendelet) azt továbbra is előírja, akkor hatósági bejelentési kötelezettsége van a népegészségügyi szerv felé.
Ilyet Magyarországon tudomásom szerint eddig senki sem tett az elmúlt évtizedekben. Ha valaki bizonyítható módon tud ilyen esetről, kérem jelezze és javítani fogom a cikket. De ha akad is 1-2 eset, azt biztosra vehetjük, hogy az oltóorvosok 99.99%-a behódol a tudatlanság dogmatikus és fundamentalista formáinak, és hallgat.
És most különösen figyeljenek, megmutatom, hogyan néz ki ez a satu: ha egy orvos új ismereteket szerez az oltásipari visszásságokról, azzal önmagára nézve egyben kötelezettséget teremt. Ha ugyanis tudomása van valamiről, ami másnak árt, akkor törvényi kötelezettség terheli, hogy a hatósági rendszeren belül fellépjen az oltóanyag ellen.
Viszont, ha ezt megteszi, olyan inkvizíciós eljárásnak teszi ki magát a fundamentalista oltásiparral szemben, mint oly sokan a középkorban, amikor szembementek a dogmatikus eszmékkel... Egyiknek sem volt jó vége. Szörnyű erőket szabadít magára, ugyanis az oltás szekta nem tűr meg a saját berkeiben semmilyen elhajlást. Az oltás egy olyan hittétel, amely megkérdőjelezhetetlen. Elsősorban hinni kell benne. Aki nem hísz, az elkárhozik.
A lényeg: etikailag rendkívül feszült helyzetbe kerül az orvos. Egyrészt súlyos lelkiismereti terhet vesz magára a további oltások tekintetében, másrészt fekete bárány lesz a szakmáján belül.
És most megint kiemelten figyeljenek, mert az összes nagybetűs szakembertől ezt fogják hallani:
Amikor az orvos „általánosságban” tart veszélyesnek egy oltóanyagot (pl. egy új tanulmány szerint annak mellékhatásai gyakoribbak, vagy súlyosabbak, mint hitték), de a konkrét gyereknél nincs egyedi ellenjavallat, akkor az orvos nem dönthet önhatalmúlag a törvény ellenében. Amíg ez a jogszabály hatályos, az orvosnak be kell tartania, különben munkajogi kötelezettségszegést követ el, mert szabotálja az oltást, ami szolgálati kötelezettségszegésnek minősül, és hatósági eljárás (pl. kamarai etikai eljárás vagy praxisjog megvonása) indulhat ellene. Tehát itt tehetnénk hozza, hogy ilyenkor egy orvosnak törvényi kötelezettsége a gyerekek egészségét veszélyeztetni.
Hölgyeim és Uraim! Egyik állítás sem igaz!
Fogózkodjanak meg. Igyanak meg egy pohár vizet. Vegyenek mély levegőt. És jól jegyezzék meg:
Magyarországon törvényi értelemben nincs kötelező oltás! A következő részből megtudják, hogy miért.
Könyvajánló: A korrupció pestise
Dr. Judy Mikovits, az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban.
Könyvcsomag-ajánló: Antipropaganda haladóknak
Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Antipropaganda haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig.
Le Bon megmutatja, hogyan válik az ember tömeggé. Bernays feltárja, miként lehet ezt a tömeget irányítani. Bakos Zoltán a média valóságformáló erejét elemzi, Borvendég Zsuzsanna pedig a Kádár-rendszer titkos hálózataiba vezet be. Mattias Desmet arra figyelmeztet, hogyan épül ki a modern totalitarizmus a félelemre és a pszichológiai manipulációra alapozva, míg Judy Mikovits könyve a tudomány és a hatalom összefonódásának sötét oldalát tárja fel. Szakács Árpád pedig korunk eltitkolt történetein keresztül mutatja meg a jelen propaganda-gépezetét.
Könyvajánló: Oltani vagy nem oltani? Beszéljen a tudomány!
Magyar nyelven is megjelent Robert Kennedy Jr. ügyvéd, és Brian Hooker biokémikus könyve, melyben az oltott és oltatlan gyerekek fejlődését, és krónikus betegségeit hasonlítják össze. A könyvből kiderül, hogy az oltatlan gyermekek sokkal egészségesebbek, mint az oltottak.
Bevezetés a gyerekoltási terrorológiába (1. rész)
Az elmúlt 2 évben mintegy 100 oltatlan baba született Magyarországon és 1000 fölötti azon gyerekeknek a száma, akik a pereknek köszönhetően ki vannak vonva a gyerekoltási protokollokból.
Az orvosnak kötelezettsége más egészségét veszélyeztetni? (Gyerekoltási terrorológia – 2. rész)
Minden munkaviszonyra, amelyre a Munka törvénykönyve vonatkozik, egyértelmű keretben határozzák meg az érintettek jogait és kötelezettségeit. Ugyanez vonatkozik a felelősség szabályozására is. Amennyiben Ön munkavállalóként a tevékenységéhez kapcsolódóan olyan hiányosságra bukkan, amellyel másnak kárt okozhat, a munkát haladéktalanul abba kell hagynia és azonnali tájékoztatási kötelezettség súlya alatt értesítenie kell a felettesét. Ezzel párhuzamosan, amennyiben a tevékenység folyamatban van, azonnali kárenyhítési kötelezettség lép fel. Ha valaki látja a hibát, de szándékosan elhallgatja, az felróható magatartásnak minősül, amely a későbbiekben kártérítési és adott esetben büntetőjogi felelősséggel jár a munkavállaló részére.
Gyermekeink jövője a tét: Ki mer szembenézni a kötelező oltási rendszer árnyoldalaival?
Nem engedhetjük meg magunknak a csend luxusát, amikor az igazságért való kiállásunkon a következő generációk egészsége múlik.
Rendkívüli hír: Florida eltörölt minden kötelező gyermekoltást (+videó)
“Ki vagyok én mint kormány? Vagy ki vagyok én mint ember, aki most itt állok, hogy megmondjam neked, mit engedj a testedbe?” - kérdezte Florida állam főorvosa.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl:
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
A rendszer gonosz. Mondjuk ki nyíltan.
A kormány, amely jóváhagyja a termékeket, előírja használatukat, megvédi a gyártókat a felelősségtől, és finanszírozza a beleegyezést kérő kampányokat – a kormányzat gonosz.
Az a társadalom, amelyet arra terveztek, hogy társadalmi nyomással kényszerítse ki az engedelmességet, hogy a visszautasítást devianciaként kezelje, hogy a be nem oltott gyermeket problémává, a kérdező anyát pedig veszélyessé tegye – ez a társadalom gonosz.
De a „rendszer” egy absztrakció. A „kormány” egy absztrakció. A „társadalom” is egy absztrakció. De a rendszer emberekből áll. Minden protokollt egy személy írt. Minden irányelvet egy szobában ülő személyek hagytak jóvá. Minden receptet egy kéz ír, amely egy olyan testhez van rögzítve, amelynek elméje képes a kételkedésre. A kormány nem gép. Olyan emberekről van szó, akik másképp is dönthetnének, de nem teszik. A társadalom nem időjárás. Mindenkinek a felhalmozott választásai, aki részt vesz benne – ami azt jelenti, hogy mindenki.
A 10 legnagyobb hazugság a vakcinákról
A kemokraták hasznos idiótái számára eszményien kritikátlan, és gyökerekig gyanútlan oltás-fanatikusok előtt hiteltelenített Sylvie Simon (és tucatnyi értelmes hozzáértő igazságkereső, valamint a milliónyi ez irányú tapasztalatokkal rendelkező, józan paraszti ésszel még bíró áldott ember) szerint a vakcinák nem gyógyszerek, hanem olyan kétes értékű vegyszerek, amelyek a jó egészségnek örvendő embereknek készültek, egy feltételezett betegség megelőzése céljából. Ezért egy egészségesen gondolkodó világban az lenne a normális, ha minden oltásra jelentkező őszinte, pontos és teljes körű tájékoztatást kapna a megvédeni kívánt betegség kockázatairól, valamint a beoltással járó kockázatokról.
Azonban az ilyen irányú információk nem csak hiányosak és félrevezetők, hanem gyakran teljesen tévesek is. Maga az egész oltások története tele van hamisításokkal, eltussolásokkal és hazugságokkal. Mivel az életünkre törő kíméletlen és aljas kemokraták, tökéletesen magukévá tették és megvalósították Joseph Goebbels javaslatát, miszerint: „Ismételd el a hazugságot ezerszer, az hazugság marad; ismételd el tízezerszer, és igazsággá válik.”
Pontosan ez történik ezen a területen, ahol a sok ezerszer ismételgetett hazugságok megkérdőjelezhetetlen dogmákká váltak, amelyek az oltásban érdekeltek és az agyamosott oltás-fanatikusok körében, hisztérikus kitöréseket váltanak ki, amint bárki meg meri kérdőjelezni azokat.
„A hazugság – állítja Thierry Fenoy, francia védőügyvéd – ritkán születik spontán módon, előre meghatározott akaratból … Sokkal gyakrabban lassú és végzetes csúszás egy vélt, de be nem ismert hiba felé, ahol a büszkeség keveredik a kapzsisággal.”
1. számú hazugság: Pasteur az emberiség jótevője.
Henry Bergmann, amerikai filmszínész szerint „Minden jelenlegi problémánk a tegnapi zseniálisnak hitt megoldásaink elkerülhetetlen eredménye.”
Bár az oltások története a 18. század végén kezdődött, amikor az angol orvos, Edward Jenner beoltotta az embereket a tehénhimlő, a szarvasmarhák számára specifikus betegséggel, hogy megvédje őket a himlőtől, mégis Louis Pasteur lett az oltások atyja, és vele kezdődött el a hazugságok hosszú-hosszú folyamata.
Ez a briliáns, intelligens és szorgalmas férfi folyamatosan figyelemmel kísérte kollégái munkáját. Taktikája mindig ugyanaz volt: felismerte a jó ötleteket, de először nyíltan kritizálta őket, majd szégyentelenül kisajátította őket, azt állítva, hogy ő fedezte fel azokat.
Így vált az emberiség „jótevőjévé” és mindenekelőtt érinthetetlen mítoszává. A pasteur-i dogma olyan mélyen bevésődött az emberek elméjébe, hogy semmi sem tudta mind a mai napig megingatni, és a franciák még mindig bálványozzák ezt a szélhámost.
Pasteur, a vegyész, aki nem volt orvos, és soha nem kezelt betegeket, csak kísérletezett velük, és egészséges embereken is, arcátlanságában odáig merészkedett, hogy nagy hírű természettudós Antoine Béchamp munkáját is átvette.
Béchamp bebizonyította a kor egy másik legnagyobb tudósának tartott Claude Bernard fiziológus nézeteinek igazságtartalmát, az egyénre jellemző terep értékével kapcsolatban, és elsőként értette meg a fertőző patológiák mikrobiális okát.
Béchamp munkássága azonban ma már gyakorlatilag ismeretlen, mivel szisztematikusan hiteltelenné tették és meghamisították Pasteur személyes érdekeinek szolgálata érdekében.
De azt már iskolás korunk legkorábbi napjaitól kezdve tudjuk, hogy Pasteur „megmentette a kis Joseph Meistert, akinek a kezét egy veszett kutya harapta meg”. Valójában nem volt biztos benne, hogy a kutya veszett volt, mivel más harapásról nem számoltak be; sőt, még ha az is lett volna, a fiatal Meisterre nézve a kockázat minimális volt, mivel egy valóban veszett állat – ami rendkívül ritka – az esetek 5-15%-ában terjeszti a betegséget.
A veszettség-ügy Pasteur hazugságainak egyik kiemelkedő példája, melyeket csodálói ismételgettek és vittek be a kollektív emlékezetbe, odáig menően, hogy a hétköznapi emberek számára is igazsággá váltak.
Pasteur szárított csontvelőn alapuló vakcinája nagyon veszélyes volt, ezért a használatát gyorsan elvetették. A fiatal Meisternek pedig nagy szerencséje volt, hogy megúszta.
A történelem csak ennek a vakcinának a sikerére emlékezett, de elfelejtette megemlíteni, hogy megsokszorozta a veszettség okozta halálesetek számát.
Pasteur három alapvető, de téves posztulátumot fogalmazott meg, amelyek ma is az oltás alapjául szolgálnak.
Az első elmélet szerint a sejtjeinkben az aszepszis (fertőzés és kórokozómentes állapot) uralkodik: a sejt tiszta, minden mikroba exogén (azaz kívülről érkezik) és megtámadja azt, és ezek a kórokozók az élő szervezetektől függetlenül léteznek. (Béchamp ennek pont az ellenkezőjét bizonyította!)
A második az, hogy minden betegséghez egy adott ágens, mikroba vagy vírus tartozik, amely ellen oltással lehet védekezni.
Végül az immunitás az oltóanyagban található antigének bejuttatására válaszul termelődő antitestek révén alakul ki, és ezek az antitestek védelmet nyújtanak.
Régóta tudjuk, hogy ezek a feltételezések hamisak; az immunológia felfedezései teljesen ellentmondanak nekik, de az oltás hívei teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket a kutatásokat.
2. hazugság: A mikrobákat ki kell irtani.
Albert Einstein szerint „Furcsa, hogy a tudomány, amely egykor ártalmatlannak tűnt, rémálommá változott, amitől mindenki remeg.”
Szimbiózisban élünk a mikrobákkal, és ha ellenségeinknek tekintjük őket, akkor egy olyan háborús logikába lépünk be, amely veszélyezteti az immunrendszerünket. A mikrobák fenntartják a biológiai egyensúlyunkat, és csak akkor válnak kórokozóvá, ha az immunrendszerünk valamilyen oknál fogva megzavarodik, és nem képes ellátni funkcióit.
Testünk számos mikrobát hordozhat anélkül, hogy megbetegednénk. Ezért elengedhetetlen megérteni, hogy azok nem ellenségek, akiket mindenáron ki kell irtani, hanem a terep a fontos, amelyet meg kell védenünk az igazi agresszoroktól.
Ez az immunrendszer azonban a születéskor még fejletlen, ezért a csecsemőt az első néhány hónapban az anyjától kapott antitestek védik. Ezt az öröklött immunitást a személyes immunitás váltja fel, amikor a gyermek a testét stimuláló mikrobákkal találkozik. Ezért jelennek meg az oltások, kontrollálhatatlan, zavaró tényezőként.
Jules Tissot már jóval a jelenlegi oltási túladagolás előtt figyelmeztetett minket: „Az oltás révén az immunitás csak úgy szerezhető meg, ha az egyén átesik annak a betegségnek a krónikus fázisán, amelyet el akar kerülni, egy olyan krónikus fázison, amely a közeli vagy nagyon távoli jövőben súlyos szövődményekkel jár.”
Mindenesetre az oltások nem biztosítanak ugyanolyan immunitást, mint a betegségek, és az oltások után mért antitestszintek általában alacsonyabbak, mint a betegségek után mértek.
Ráadásul a betegség által biztosított immunitás állandó, ami nem áll fenn az oltás esetében, amelynek védelme, ha van ilyen, időben korlátozott, ami a betegségek kialakulásának késleltetéséhez vezet, amelyek az idősebb népességben sokkal súlyosabbak, a halálozási arány pedig tízszeresére nő.
3. hazugság: A járványok a vakcináknak köszönhetően tűntek el.
Dr. Albert Schweitzer szerint "A jelenlegi véleményt a sajtó, a propaganda és a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök tartják fenn".
Sokan úgy vélik, hogy a legtöbb járvány az oltásoknak köszönhetően szűnt meg, és nem hajlandók kétségbe vonni azok hatékonyságát. Pedig bizonyos járványok, amelyek országainkat sújtották, valóban oltás nélkül szűntek meg, amiről az oltások támogatói nem akarnak tudomásul venni.
De amikor a betegségek csökkenési görbéit nézzük, azok az oltási kampányok idején kezdődnek, ami bizonyítja, hogy e betegségek csökkenése jóval a vakcinák bevezetése előtt kezdődött.
Ráadásul a legtöbb orvos nem tudja ezt, és az oltáspártiak olyan statisztikákra támaszkodnak, amelyek többnyire hiányosak és ezért pontatlanok, hogy „bizonyítsák” a vakcinák hatékonyságát, amikor semmiféle adattal alá nem támasztott állításokra hivatkoznak.
Soha nem teszik fel a kérdést, hogy miért nem tombolnak ezek a járványok azokban az országokban, ahol nem alkalmazzák az oltást, vagy teljesen felhagytak vele, ahogy azt is látszólag figyelmen kívül hagyják, hogy az epidemiológia és a nemzetközi tudományos sajtó is bizonyítja, hogy járványok továbbra is előfordulnak olyan országokban, ahol az oltási lefedettség szinte teljes. Immunológusok vizsgálják a kanyaró, gyermekbénulás, tuberkulózis, diftéria és szamárköhögés ellen beoltott populációkban előforduló járványokat.
Ez a megállapítás nyilvánvalóan kínos számukra, mert egyértelműen a védőoltás kudarcát bizonyítják.
A L'année médicale pratique (A gyógyászati gyakorlat éve) című könyvében Camille Lian azt állítja, hogy „Számos fejlődő országban azt képzelték, hogy egyetlen oltási kampány megoldja a problémát. Ezen országok közül azonban többekben ezeknek a betegségeknek a gyakorisága megnőtt, sőt, az oltás óta ötszörösére nőtt.” (467.o.)