Miért esik mindig csapdába a Mi Hazánk a romafóbia aknamezején?
Hogyan élnek a modern kori Don Quijote figurák a magyar politikában?
Mindez azért történik meg a Mi Hazánkkal újra és újra, mert ez az egyetlen olyan párt, ahol a második és a harmadik vonalban tisztességgel és becsülettel dolgozó szimpatizánsok intellektuális képessége messze az elnökségé felett áll.
A vak, nárcisztikus, minden csapdába besétáló, de magát tévedhetetlen zseninek gondoló vezető - mai értelemben politikus - örök jelenség, amely az emberi történelem korszakainak olyan kötelező eleme, mint a kocsmának a pultja. Thuküdidésztől Mikszáthig könyvtárnyi irodalma van azoknak a történeteknek, amelyek az ilyen karakterek szánalmas mivoltát állítják pellengére. Az irodalomelmélet ezt a típust a “vak gőg” (hübrisz) komikus változatának nevezi. A politikus azért esik bele minden csapdába, mert a környezetének a hízelgése és a saját nárcizmusa miatt teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Mivel azt hiszi, ő irányít, nem is feltételezi, hogy őt verik át.
A tévedhetetlen vezér folyamatos botladozásának hátterében egyszerű pszichológiai okok állnak: minél nagyobb valakinek az önképe (a “Nagy Vezér” illúziója), annál nagyobbat botlik a legkisebb, legpitiánerebb akadályban is. Ezek a karakterek sohasem azért sétálnak bele a csapdákba, mert nincsenek információik, hanem azért, mert a saját egójuk szűrőjén keresztül nézik a világot.
A pszichológia ezt a Dunning-Kruger effektus paródiájának tartja: minél kevesebb valós politikai vagy stratégiai tehetséggel rendelkezik a vezető, annál biztosabb a saját tévedhetetlenségében. Az ehhez vezető utat a vezető saját környezete kövezi ki. Ha a vezető csak talpnyalókat tart, akik folyamatosan fényezik az önképét, csak azt mondják neki, amit hallani akar, akkor a “Vezér” mindig azt hiszi, zseniális tervet talált ki. Senki sem meri figyelmeztetni, hogy az egy nyilvánvaló csapda.
Ezek a politikusok mindent a saját zsenialitásuk bizonyítékaként értelmeznek: ha valami jól sül el, az az ő érdemük. Ha csapdába esnek és katasztrófa történik, azt nem a saját butaságuknak tulajdonítják, hanem belső árulásnak, vagy “külső ellenségek ármánykodásának”. Ahogy tette ezt nemrég Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, amikor elképesztő ostobaságot elkövetve a többségében roma kisgyerekek tamburazenekarának előadásáról kiinvitálta a párt képviselőit a parlamentből. És ha a cigányokat érintő ügyekben lépnie kell, a radikális jobboldal nagy pártja azóta is ostobaságot ostobaságra halmoz. Pont egy olyan területen esnek bele ugyanabba a csapdába, amit minimális intellektuális felvértezettséggel ki lehetett volna kerülni. Csakhogy a Mi Hazánk skinhead szubkultúrában szocializálódott vezetői egyszerűen képtelenek a fejükben lévő leegyszerűsített világból kilépni, így aztán a cigány ügyek aknamezőjén úgy lengenek össze-vissza, mint valami szánalmas madárijesztők.
Csapdáról-csapdára: a Mi Hazánk Švejk-faktora a roma kérdésben
A Mi Hazánk politikusainak viselkedése a roma közösséggel kapcsolatos parlamenti helyzetekben szinte lépésről lépésre másolja Jaroslav Hašek Švejk-szatíráját. A párt képviselői elszántan próbálnak egy ideológiai mintát követni (“a radikális nemzeti erő, amely nem hódol be”), de a politikai valóság és a saját GPS-koordinátáik újra és újra egy abszurd, önellentmondásos bohózatba vezeti őket.
csapda:
Amikor a parlament alakuló ülésén a Mi Hazánk előre bejelentette(!!!), hogy demonstratív módon ki akar vonulni bizonyos programpontokról, hogy megmutassák megalkuvást nem tűrő rendszerkritikájukat - máris felkínálták az agyafúrt ellenfélnek, hogy csapdát állítson, amit meg is tett a programsorozat megváltoztatásával. A menetrend miatt a kivonulásuk éppen akkor történt, amikor a sükösdi SUGO Tamburazenekar - zömében hátrányos helyzetű, roma származású gyerekek - lépett fel. A Mi Hazánk politikusai Dub hadnagy módjára beleálltak a merev, bürokratikus akarnokságukba, miközben a külső szemlélő számára egy végtelenül érzéketlen, gyerekeket megalázó rasszista akciót mutattak be. A magyarázkodásuk (“nem a gyerekek miatt mentünk ki”) pedig pont olyan komikus volt, mint amikor egy Hašek-figura próbálja megmagyarázni, hogy miért lépett bele a pocsolyába.
csapda:
Amikor pár napja parlamentben a Tisza Párt képviselőjének beszéde után a tagok felállva emlékeztek meg a roma holokauszt áldozatairól, a Mi Hazánk 6 képviselője demonstratív módon ülve maradt. A párt utólagos magyarázata szerint ők azért maradtak ülve, mert a Tisza Párt “sértett házszabályt”, és a felszólalás formája nem volt megfelelő. Ez a tiszta hivatali idiotizmus csapdája. Miközben ők azt hitték, hogy egy zseniális, jogászkodó parlamenti tiszteletlenséget torolnak meg a politikai ellenfeleiken, a valóságban a teljes közvélemény - beleértve a többi pártot is - úgy látta őket, mint akik képtelenek minimális emberi kegyeletet mutatni.csapda:
A koordináció és a belső fegyelem teljes hiányát mutatta a vizuális kontraszt. Mialatt a terem egységesen és némán tisztelgett, Dúró Dóra végig a telefonját nyomkodta, az utolsó másodpercekben pedig Toroczkai László is elővette a mobilját.
A Švejk lényege a “túltolt és rosszul végrehajtott szerep”. A Mi Hazánk politikusai a saját fejükben egy fegyelmezett, elvhű, keményvonalas politikai formációt alkotnak. Amikor viszont a politikai térben lépniük kell, a saját ideológiai görcsösségük és a modern kommunikációs tér szabályainak nem ismerete, valamint intellektuális hiányosságaik miatt háromszor egymás után pontosan ugyanabba a kommunikációs csapdába sétálnak bele. Mindezt úgy, hogy a képviselőik 15-20 éves politikai gyakorlattal rendelkeznek.
Csakhogy ahelyett, hogy keménynek tűnnének, a külső szemlélő számára komikusan esetlen, koordinálatlan és érzéketlen figurákká válnak, akik az egyik percben még dacosan ülnek a házszabályra hivatkozva, a másik percben pedig már látványosan unottan telefonoznak egy gyászperces eseményen
A politikai kommunikációban azt a jelenséget, amikor egy párt a saját maga által felállított csapdába sétál bele, “taktikai vakságnak” vagy „ideológiai csőbölcsességnek” nevezik. A Mi Hazánk említett esetei tökéletes tankönyvi példái ennek, méghozzá három fő okból:
A párt vezetése kizárólag a saját, legkeményebb törzsszavazói bázisának akar megfelelni (akik díjazzák a roma-ellenes vagy demonstratív reflexeket). Csakhogy a parlament a nyilvánosság előtt zajlik. Ami a zárt buborékban “tökös kiállásnak” tűnik, az a teljes társadalom és a fősodratú média felé érzéketlen és koordinálatlan amatörizmusként csapódik le.
Amikor a Tisza Párt váratlanul tematizálta a roma holokausztot, a Mi Hazánk képviselőinek nem volt előre kidolgozott stratégiájuk. Nem volt a fejükben semmi. Politikai értelemben “zsigerből” reagáltak, ami azonnali morális és kommunikációs vereséget hozott a számukra.
A legrosszabb politikai pozíció az, amikor egy párt egy botrány után kapkodva hátrálni kényszerül. Amikor már magyarázkodnak, amikor már felállnak, miközben azt is úgy teszik, hogy azzal újabb botrányt okoznak. Ezzel a saját radikális szavazóik szemében “meghátrálóknak”, a mérsékeltebbek szemében pedig továbbra is “komolytalanoknak” tűnnek. Ez a politikai sakkban a tiszta patthelyzet, a magyar prérin pedig az öntökönrugás művészete.
A Mi Hazánk országgyűlési képviselői sokak számára kedvelhető politikusok. Hadakoznak, küzdenek, nemes eszmékért állnak csatasorba. Csakhogy az esztelenségükkel sokszor Don Quijote mai reinkarnációját testesítik meg. Ő a prototípusa annak az embernek, aki százszor is belerohan ugyanabba a pofonba, mert a valóságot rá akarja erőszakolni a saját butaságára és fantáziájára. Don Quijote fejében egy lovagregény él. Kivonul a világba, és minden hétköznapi dolgot lovagi kihívásnak lát. Nemcsak a híres szélmalmokat nézi óriásoknak, hanem egymás után rohan le birkanyájakat (amiket ellenséges hadseregnek hisz), vagy támad rá vándorló szerzetesekre. Akárhányszor verik véresre a helybéliek, ő sosem a saját tévedését látja benne, hanem azt mondja:
“Gonosz varázslók változtatták át az óriásokat szélmalommá, hogy megfosszanak a dicsőségtől”.
Csakhogy a mai politikai élet is olyan terep, amelyre intellektuális felkészültség nélkül kimenni kész ingovány. Mert ha valaki ezt megteszi, könnyen A fizikusok drámájában találja magát. Dürrenmatt zseniális groteszk művében két kém (jelen esetben Toroczkai László és Dúró Dóra) beépül egy elmegyógyintézetbe, hogy megszerezzék a világ legokosabb fizikusának, Möbiusnak a titkait. Mindkét ügynök azt hiszi, hogy zseniális sakkjátékot játszik. Úgy vélik, ők irányítják az eseményeket, kijátsszák a hatóságokat, és megvezetik az intézet igazgatónőjét.
Miközben büszkén saját intellektuális felsőbbrendűségükkel hivalkodnak, észre sem veszik a legegyszerűbb valóságot: a látszólag tehetetlen, púpos igazgatónő már régen megszerezte Möbius kéziratait.
Így a darab végén az igazgatónő bezáratja őket. A két “szuperkém” ott áll bezárva egy bolondokházába, és rájönnek, hogy miközben ők világpolitikai lángelmének hitték magukat, valójában végig egy idős nő bábui voltak.
És mindez azért történik meg a Mi Hazánkkal újra és újra, mert ez az egyetlen olyan párt, ahol a második és a harmadik vonalban tisztességgel és becsülettel dolgozó szimpatizánsok intellektuális képessége messze az elnökségé felett áll. Csakhogy sajnos ez a buta és szűklátókörű elnökség irányít. Ezért nem fog soha sehová jutni ez a párt, mert amit a hátország egyik nap tehetséggel felépít, azt a kontár elnökség másnapra leomlasztja. Mintha egy modernkori Kőműves Kelemen paródia lenne a Mi Hazánk működése.
Ha értékesnek találta ezt az írást…
Ha úgy érzi, hogy a cikkeim segítenek tisztábban látni a világ eseményeit, és szeretné, hogy továbbra is rendszeresen készüljenek hasonló elemzések, kérem, fontolja meg a havi előfizetést.
Egy szerény pénzbeni támogatás nem egyszerűen egy szolgáltatás megvásárlása. Azt jelenti, hogy Ön fontosnak tartja ezt a munkát, és hozzájárul ahhoz, hogy időt és energiát fordíthassak olyan témák feldolgozására, amelyekről máshol a cenzúra miatt egyáltalán nem lehet olvasni.
Ha pedig úgy gondolja, hogy egy-egy írás mások számára is hasznos lehet, annak is örülök, ha továbbküldi ismerőseinek. Ehhez az kell, hogy az emailben megkapott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti.
Köszönöm, hogy követi a munkámat.
Könyvcsomag-ajánló: Globalista manipuláció haladóknak
Mi történik akkor, amikor már nemcsak a híreket manipulálják, hanem magát az emberi gondolkodást, a történelmet, a tudományt és az igazság fogalmát is? Az Globalista manipuláció haladó könyvcsomag hét olyan meghatározó kötetet egyesít, amelyek együtt feltárják a modern propaganda teljes rendszerét a tömeglélektantól és médiamanipulációtól kezdve a történelmi átveréseken és titkosszolgálati hálózatokon át egészen a technokrata totalitarizmusig. Elérhető a karpatiastudio.hu online könyvesboltban.
Miért vérzett el a Mi Hazánk a himnuszcsel csatájában?
Négy év után nemhogy összeszokott csapat lett volna a Mi Hazánkban, hanem belső, egymással rivalizáló klikkek halmazává vált a párt.
Hogyan profitálhat az AfD sikeréből a Mi Hazánk? - konstruktív javaslat a párt megújulására
Nagy szükség lenne a Mi Hazánkra, de egy AFD vagy Osztrák Szabadságpárt jellegű politikai alakulatként, amely érdemben jelentene alternatívát a vezérét vesztő, felmorzsolódással küzdő Fidesszel, és a nárcisztikus technokrata diktatúrát építő Tiszával szemben.
A radikális jobboldal pincérei
A Mi Hazánk és a szavazórétege semmi mást nem csinál most, mint kiszolgálja a pillanatnyi politikai megrendelőket (és a populizmuson keresztül a tömegek legalacsonyabb ösztöneit), miközben a tálcán valójában az ország jövőjét hordja szét.
Hogyan lehet küzdeni a kötelező gyerekoltások ellen?
A gyerekek egészségvédelme érdekében én sem ismerek megalkuvást, mert egyetlen magyar gyerek élete és egészsége sem lehet kompromisszum tárgya és időhúzó politikai taktikák áldozata.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl:
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Nézzünk szembe a valósággal: a többségi akaratot a kulturálatlan, szappanoperákon és valóságsókon "edzett" tömeg képviseli, akik pontosan olyan vezetőket választottak maguknak, amilyet a "Hülyék paradicsoma" című 2006-os vígjáték vizionált. Számukra minden és mindenki gúny tárgya, ellenség, ami nem illik a csorda primitív, öncélú világképébe. A "szalámi taktika", a "kettős mérce", a "ha van rajta sapka, ha nincs", és ezen kívül is minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszköz be van már vetve a zsigeri gyűlölet szítására.
Másik oldalról vizsgálva a kérdést viszont nincs támogatottsága a normalitásnak (de ehhez előbb tisztába kellene kerülni vele, hogy egyáltalán mi az, és miért az?), és szilárd meggyőződésem, hogy a közösségi összetartás is már jó esetben is legfeljebb statisztikai hibahatáron belül lenne mérhető - ha egyáltalán szándék lenne ilyen kutatásra.
Teljesen mindegy, hogy mit csinál a Mi Hazánk, úgyis berángatják a csapdába. Mert ez egy ilyen 22-es csapdája helyzet most is: ha felállnak, amikor egyértelműen házszabályszegés volt, akkor azért, mert asszisztál a házszabály megszegéséhez, és semmiben sem különb, mint a többi párt (akkor minek léteznek?); ha meg nem állnak fel, akkor azért. Az ellenzéket a kormány le akarja söpörni mindenáron, és viselkedhet az MHM a legtökéletesebben, akkor is fogást fognak találni rajtuk, ha akarnak. Elég csak megnézni, hogyan tört ki az első világháború: hogy a németek az utolsó percig őrizni akarták a békét, de nem sikerült, bármit csináltak. Amíg médiafölényben van a kormány, illetve a parlamentben is mindig a kormányé az utolsó szó, az MHM mindig is túlerő ellen van.
Hogy mennyire médiafölény van: "mindenki" arról beszél, hogy mennyire nem volt szép az MHM-től, hogy nem álltak fel, annak ellenére, hogy még aznap Toroczkai elmondta a parlamentben, a riportokban is, hogy ennek nagyon határozott okai voltak. Tehát az MHM megmagyarázta. Sajnos a nézők nem látták a teljes történetet, pl. ebben az ATV videóban: https://www.youtube.com/watch?v=mvDB0_Ofj08 egy darab szó nem volt arról, hogy másnap igenis felálltak. Azt viszont persze bevágják, ahogy M.P. rákontrázik az MHM-re, mégjobban beléjük rúgva. (Egyébként hogy fair legyen, itt az ATV Toroczkait hozza jobb képbe: https://www.youtube.com/watch?v=KJd-Ll33n1M .)
A keddi felállás nem taktikaváltás volt, ez fontos. Ott már a felállás házszabálynak megfelelően történt. Persze javítsanak ki, ha rosszul gondolom, de szerintem itt a cikkíró is téved. Az, hogy ott felállt a párt, de valahogy mégis kevesen beszélnek róla, ez is mutatja, hogy a média nem mutat be mindent, ferdít, kontextusból kiragad dolgokat. Tudom, ez nem újdonság.
Ahogy a reakciókat látom, különbözőfélék vannak: egyesek szerint Toroczkai jogosan járt el. Mások szerint botrányos volt az eset, és az MHM újabban megmutatta náci mivoltát. Harmadrészt olyanok is vannak, akik szerint meg M.P. megint eltereli a figyelmet sokkal fontosabb dolgok elől, pl. Baka András megválasztását (lásd a 2. ATV-s videolinkemet), holott elég súlyos problémáról van szó. Mégis, amikor 2/3 van, és a kormány azt csinál, amit akar, hiába van nagyságrendekkel több hibája a TISZA pártnak, mintha az MHM-nek nagyságrendekkel nagyobb súllyal értékelődnek fel az ő "hibáik". Na ez nagyon durva kettős mérce!
Személy szerint kezd elegem lenni abból, hogy állandóan pszichológiai manipulációt végez a kormány, mert állandóan csak az emberek érzelmeire hatnak. Ha pedig az ember az érzelmeivel gondolkozik, az agyának a racionálisan gondolkodó fele kikapcsol, és az ember nem fogja látni a fától az erdőt. Nem tesz fel kérdéseket, hanem egyből "üt": a kommentekkel, természetesen. Holott, ha valaki igazán ismeri a pártot, akkor úgyis tudja, hogy a leghalványabb szándéka nincsen az MHM-nek, hogy náci vagy rasszista legyen. Ha pedig valaki nem gondolkozik, akkor annak úgyis mindegy. A rendszer kihasználja az emberek gyengeségeit, és emiatt működik annyira jól. Ez az igazi probléma, nem az, hogy mit csinál a Mi Hazánk.
Továbbá, azt elismerem, hogy az AfD ügyesebben csinálta a dolgát, ezt tudjuk a szavazati eredményeiből, pedig őket is nevezik rasszistának (holott nyilván nem azok). A Mi Hazánknak arra kellene koncentrálnia, hogy átvegye tőlük azt, amiben az AfD ügyesebb.